Pécsi Napló, 1917. június (26. évfolyam, 121-144. szám)

1917-06-01 / 121. szám

11­­­17. június 1. „Becsi !Napló“ hogy a lőszer most már Saint-Quaranten át a korcsiai utón érkezik, nagyon kedvez az ellenségnek, melyet hihetetlen lőszertékozlási düh fogott el.. Három vagy négy kilométer keskeny szakaszon a Doirau mellett az ango­lok például legutóbb naponta mintegy 150.000 gránátot lőttek ki. A föld itt a szó szoros értelmében be van szórva vasdarabokkal, melyektől alig látni a talajt. Az antant eddig 252 hadihajót veszített. Berlin, május 31. (Eredeti távirat.) A Wolff-ügynökség jelenti: A háború kezdetétől fogva ez évi május 31-ig az antant a következő veszteséget szenvedte hadihajókban, a segítő­­cirkálók kivételével : 25­2 hajó és járómű,­­807.765 tonna vizkiszorító képességgel. A 252 hajó és járómű közül 158 angol volt, 632.700 tonna vizkiszorító képességgel. Ezek között volt 12 sorhajó, 27 csata- és páncélos cirkáló), 30 védett cirkáló, 67 torpedónaszád­, 28 ten­geralattjárónaszád, és 13 egyéb hadijármű, mint pl. az Arabis osztályhoz t­artozó tenger­alattjáró naszádok ellen készült kelepcehajó. Az itt felsorolt hadihajókon mivül az antant május 31-ig nem kevesebb mint 200.000 bruttó regisztertonna kisegítő cirkálót veszített a központi hatalmak hadi rendszabályaitól. Ezek legnagyobb része szintén az angol flot­tához tartozott.­­ Ujj hírek. Újabb 21.000 tonna. Berlin, május 31. (Eredeti távirat.) A Wolff-ügynökség jelenti: Búvárhajóink újab­ban a Földközi-tengeren 21.000 bruttó­ regisz­­tertonna hajót sülyesztettek el, köztük egy angol segédc­irkálót és két angol csapatszállító hajót. A tengerészeti vezérkar főnöke. A békekonferencia sikere. Stockholm, május 31. (Eredeti távirat.) A francia szocialisták részvétele a stockholmi konferencián hónapokkal közelebb hozza a békét. Most már Anglia és Olaszország sem tagadhatja meg az útleveleket a szociálista kiküldöttektől. Kerenszki a néphadseregről. Stockholm, május 31. (Eredeti távirat.) Az orosz vezérkar Kerenszki hadügyminiszer elnöklete alatt fontos haditanácsot tartott. Kerenszki kijelentette, hogy illetékes helyen foglalkoznak a szolálati idő leszállításával és az orosz hadseregnek valódi néphadsereggé való átszervezésével, melynek nem lesz más feladata, mint megvédeni az orosz földet és az orosz szabadságot.’ Készül az orosz offenziva. Stockholm, május 31. (Eredeti távirat.) A Pravda szerint az orosz fronton rövidesen megkezdődik a tevékenység. Nagyobb teher­mentesítő offenzivára azonban nem lehet­­ számítani. — Az amerikai kormány a békebarátok ellen. Rotterdam, május 31. (Eredeti távirat.) A Times mek jelentik Washingtonból: Az ame­rikai kormány erélyesen fellép a pacifisták és németbarátok ellen, kik a véderő reform ellen izgatnak. A katonakötelesek összeírását megkezdik. A kormány mindent megtesz, hogy a készülő nagyarányú tüntetéseknek elejét vegye. Sok izgatót elfogtak. Uj orosz vezérkari főnök: Bern, május 31. (Eredeti távirat.) Az orosz vezérkari főnök kicserélése befejeződött. A vezérkar főnökévé Gondseherofszky tábor­nokot nevezték ki. Angolok a békekonferencián.. Stockholm, május 31. (Eredeti távirat.) A nap szenzációja az, hogy az összes angol szocialista pártok csatlakoztak a stockholmi kongresszushoz. .1 kongresszuson a Zimmer­­waldiak is résztvesznek. .1 magyarok tanácskozásaikat ma be­fejezték. A Scheidemann csoport hétfőn kezdi meg­­ tanácskozásait.­ ­ ■ A palesztinai „királyság“.­ ­ A ,,Neue Züricher Nachrichten“ közli: „Róma, április 29. -- Az olasz „Idea Natio­nale" a következőket jelenti: Olaszországnak a savonyai tanácskozáson (Lloyd George, Bo­telli és Bibot megjelente­tett ajánlata, hogy a szentföld, melyet az angolok elfoglalnak, a szövetséges csapatok által legyen megszállva, elfogadtatott. Belgium ajánlatot tett, hogy a szentföld kezelését elvállalja. E határozat megvalósulását az „Idea Nationale" igen való­színűnek és kivihetőnek tartja, ha a ■Vatikán is beleegyezik ! Megemlítésre méltó a szövet­ségesek egyöntetű elhatározása ebben a kér­désben.'' Érdekes és jellemző eset ez, ami fénye­sen bizonyítja azt, hogy az antant ezzel a határozattal is szint vallott, igazi arcát mu­tatta azoknak, akikkel szemben mindig azt hangoztatták, hogy nincsenek foglalási szán­dékai. A szentföldet az antant előbb Orosz­országnak ígérte oda, a cári uralom alatt lévő­ Oroszország egyik fő célja volt a szentföld­­ elfoglalása. De, miután Oroszország „vörös“­­ lett, értékét veszítette ez a törekvés egészen. Akkor Anglia saját „házi kezelés”­be akarta venni Palesztinát, ami ellen azonban Francia­­ország és Olaszország tiltakozott. Végül meg­egyeztek abban, hogy belga nevelésbe adják, esetleg Albertet Jeruzsálem királyává teszik. Mindez kissé romantikusnak tűnik fel és a történelmi időket idézi fel az emberek­ben. Egy flandriai Balduin (1171) nyugat­római császár lett. Az első keresztény király Jeruzsálemben is Balduin (1100 — 1178), aki Flandria szülötte volt. Bátyja volt a nagy­­ keresztes hadjáratot vezető Bouillon Gott­­friednek. Miért, ne lehetne Albert Jeruzsálem királya, Belgium pedig köztársaság! ? Ez a terv idáig szép, ami Parisban és Londonban is tetszeni fog. Hanem előbb Palesztinát, meg kellene szerezni, mielőtt elajándékozzák. A­­ Gaza­ mellett vívott két véres ütközet nem igen enged arra következtetn, hogy az angolok egyhamar Jeruzsálembe behurcol­­­­kodnak. De az „Idea Nationale“, jelentésének van I­ egy kényes oldala: „A terv csak úgy lesz I keresztülvihető, ha a pápa is beleegyezését­­ adja !“ Tehát a pápán múlik most már a szentföld sorsa. Ugyanazon a pápán, akitől tavaly még tudni sem akart a pöttön Savoya Manó. Ma pedig azt hiszi, hogy esetle­g­, ha ő nagyon akarná, még a pápa is elfogadná a Jeruzsálem királyságának nagyszerű aján­lat­át. .. . Hanem itt is meg kell érteni valamit. Az antánt alighanem átlátta már, hogy a sokat hangoztatott Belgium visszafoglalása még ma sem valószínű. Legalább is nem látja biztosítottnak gyámolítottjának, Albertké­nt a sorsát. Tehát jó előre, flastrontot ra­gaszt, a sebre, ami valószínűleg nehezen fog heggedni. De ugyan mit nem gyógyít meg az idő! Persze a pápa beleegyezésétől teszik ezt is függővé, mert, ha nem sikerül a szentföld megszerzése, az az ellen bizonyára tiltakozó pápára kennek majd mindent. Ő lesz az oka, hogy Albert nem lehetett Jeruzsálem felkent, hanem felkenetlen királya igen ! 3. Illajláth püspök bérmál a fronton 1917. május 10. Már két héttel előbb kipirosodott arccal jelent meg közöttünk a papunk, a „gyerek-­ arcú four" és örömmel újságolta: —Jön Majláth püspök bérmálnia frontra. Van-e az ezredben olyan tüzér, akit még nem bérmáltak "meg ? Azonnal zümmögnek a telefonok minden üteg felé s rövidesen megjött a válasz, hogy bizony akad majd minden ütegben egy-két­­ bérmálatlan tüzér. — Őrnagy úr, kérnék szépen engedélyt, hogy őket előkészíthessem — környékezi meg­­ a főtisztelendő az ezredparancsnokot. — Hogyne, édes púpocskám, magam is­­ elmegyek a bérmálásra, pedig kálvinista­­ vagyok — és már adják is le a parancsot a telefonisták a csoportoknak, hogy a bérmá­­landók anyakönyvi adatait azonnal össze­­ kell szedni, az oktatások alkalmával pedig szolgálatmentesség illeti meg őket. "Kilencedikén este újra köztünk terem a­­ főur . — A püspök ur már Borszékest van. Hol­­t nap jön ki hozzánk. Gyóntat, bérmál, misézik.­­ Minél több tiszt és legénység részvétele volna­­ szép a tüzérség részéről is. — Ott leszünk, amennyien csak lehetünk ! — válaszolta ezredparancsnokunk s kiadja a parancsot, hogy az ágyuknál csak a leg­szükségesebb legénység maradjon, a többi jön , a mozdonyoktól pedig minden második ember jöhet.­­— Csak azután szép időnk legyen! — sóhajt fel a papunk. Sóha­ja ugy látszik, meghallgatásra talált, mert másnapra gyönyörű májusi reggel vir­radt ránk. Nyolc óra felé jelenti a hírnök: — A püspök úr megérkezett, a gyónta­tást már megkezdte. Kimegyünk a kápolnához. Bájos kies, jószág ez. A gyergyói havasok haragos zöld fenyőrengetegeinek tövében épült fel a télen. " Papunk "felhasználta a volhyuiai erdőkben épített kápolnáknál szerzett tapasztalatait, gót stílben megtervezte s egypár egészség­­ügyi katonával és tüzérrel fölépittette vé­kony barna fenyőtörzsekből a frontunk büsz­keségét : a Zita-kápolnát. Beleönt­öt­te a ne­mesen hajló és ég felé törekvő vonalakba a­­ maga kedves lelkét s most úgy hat ebben az elpusztított környezetben a tróni kápolna , mint valami marcipánból készített édesség, tele áhítattal, bensőséggel. Sűrűn egymás mellé ültetett fenyőfák veszik körül, amelyek árnyékában a kápolna mögül ki­villog a püspök lila ruhájának sely­mes fénye., Karosszékben ül, előtte párnán térdel egy katona. Lehajtott fejével, meggör­nyedt derekával az önmagábanézés szimbó­luma. A jóságosan föléje hajló püspöki arc pedig a megértésé, a megbocsátásé. Hatványozottan megfogja az embert ez a kép idekünn a harctéren. Alig egypár kilo­méterrel előttünk az orosz néz farkasszemet a mieinkkel, a honvéd puskával kezében halált küld arra,, aki közeledni merészelne; közvetlenül mögöttünk a dandáregészségügyi intézetet rendezték be : egészség, gyógyulás után sóvárog benne a megsebesült honvéd; s a kettő között a kápolna árnyékában békét,­­ megbocsát­á­st, új életet hirdet a püspök. Egyszerre csak összenéznek a reprezen­tálni összegyűlt tisztek. A sok egyszerű, kopott ruháju, szegény honvéd után oda­­térdel a püspök elé utolsónak az elegáns vezér­kari főnök, a hadosztályok mindenkori esze, feje alázatosan meghajlik s a fából készült­­kápolna tövében, Isten szabad ege alatta meggyónik ő is. Végzett a püspök a gyóntatással, előjön s a kápolna mögül s ettől a perctől kezdve ő a­­ középpont. Nem is annyira katonás, mint­­ inkább megilletődött, csendet teremt puszta megjelenése. Mindenki őt figyeli. Minden moz­dulását , szavát, ges­tusát ezer szempár kíséri, nem kandi kíváncsisággal, hanem valami tiszteletteljes meghódolással, amit a rajvonal közelsége és a püspök egyénisége kényszerít ki a lelkekből. Megkezdődik a mise. A katonazene áhi­­tatos dallamokba kezd. A sapkák lekerül­tek

Next