Pécsi Napló, 1917. október (26. évfolyam, 221-246. szám)

1917-10-02 / 221. szám

1917. október 2. „Féem Napló* első megnyitó Veni Sauctét nekünk is külö­nös nagy áhítattal kell énekelnünk. Napról-napra nő a reánk szoruló, se­­­­gitségünket kérő, aggódó szenvedőik száma s a komoly megsegítés munkájában napról­­napra kell éreznünk, hogy ha eredményesek akarunk dolgozni a társadalmi segítség­nyújtás nagy munkájában, a „világnézetek nagy harcában“ szellemi munkciával kell magunkat fölszerelni . Ezt a célt szolgálja a Missziótársulat nálunk is megnyíló szociális iskolájában. Az első, az október 8-án megnyíló hiva­talos pártfogói tanfolyam programját már ismertettük. Ez a tanfolyam főleg a hiva­talos képesítés célját szolgálja, de annak is alkalmat nyújt a kiképzésre, aki csak ön­kéntes társadalmi munkában akar részt­­venni. Van azonban a szociális iskolának egy második tanfolyama is, mely már ki­zárólag ez utóbbi célt : az önkéntes társadalmi munkások kiképzését szolgálja. Célja, hogy öntudatos, hivatásuk magaslatán álló lelkes patromisokat képezzen ki; ez azonban csak úgy érhető el, ha ismerjük azt az erkölcsi alapot, amelyen minden szociális munkának fel kell épülnie és ha ismerjük a társadalmi, jogi és gazdasági élet azon törvényeit, melyek életünket irányítják és melyek figyelembe­vételével lehet, a társadalmi, a patronázs tevékenység is csak hasznos és eredményes. A második tanfolyam egész programja már azt a gondolatot tükrözi vissza, amennyiben kiváló szakemberekkel a mai modern kort érdeklő összes társadalmi tudományágakat előadatja. Gere­ Gábor dr. theológiai tanár e tan­folyamon adja elő a magasabb hittant, a missziónővérek a szociáletikát. Vasvár­i Fe­renc dr. jogakadémiai tanár a ma már any­­nyira közkeletűvé vált szociológia elemeit ismerteti. Azonkívül felöleli e tanfolyam még a következő tárgyakat : lélektan és neveléstan (Ember János kir. tanfelügyelő), jogismeret (Késmárky István dr jogakadémiai igazgató), továbbá az általános szociális ismeretek keretében : családgondozás (Szi- Lassy Károly drné szül. Sikorska-Zsolnay Julianna), anya- és csecsemővédelem (Trinn Miklós drné szül. Angster Olga, az anya- és csecsemővédő egyesület elnöknője), ifjúság­védelem (Szieberth Róbert, felügyelő iskola­­igazgató), népegészségügy (Ludwig Ferenc dr. tiszti főorvos), szegényügy (Oberhammer An­tal, rendőrfőkapitány) ; szerepel továbbá itt is a nemzetgazdaságtan (Mihálffy Ernő dr. jogakadémiai tanár) és végül szociális mód­szertan keretében: az írás és beszéd a­ szociális munka szolgálatában (Weigand József tanító), a pártfogoltakkal való bánásmód (misszió­­nővérek) és az egyesületi élet technikája (To­­mócsy István főreáliskolai tanár). Ez a tanfolyam i. é. november 7-étől 1918. április 25-ig heti 4 órában (szerdán és csütörtökön d. u. 5—­7-ig) dolgozza fel az óriási anyagot. December 20-tól január 22-ig szünet. Az iskola helyisége ugyancsak a jogakadémia egyik tanterme. Látjuk, hogy nemcsak a társadalmi munka szempontjából fontos, hanem oly tár­gyak is szerepelnek a programban, melyek ált­alános , érdeklődésre tarthatnak igényt, mert ismeretük ma már úgyszólván az álta­lános műveltséghez tartozik. A Szociális Iskola ezen második tan­folyama tehát, már ezért is hisszük,nagy ér­deklődésre fog találni, de ezt az érdeklődést bizonyára még fokozza az, hogy a Szociális Misszió Társulat nem idegen nálunk. Az 1907. évi patronázs kongresszuson Farkas Edith alapító főnöknő tartott itt előadást, ír majd a Katli. Nővédőegyesület alakulása alkal­mával kiküldött egy missziónővért, hogy a munka gyakorlati beállításánál segítkezzék. A Társulat azóta is állandó összekötte­tésben áll városunk társadalmi munkásaival s az ország öt­ven városában, községében létesített Nővédelmi Hivatalokat, Leány Egy­leteket, Leány Klubbokat, Patronázs Szer-­e zeteket, Hadiárva-, Anya és Csecsemővédő, Betegápoló-, Foglalkoztató műhely- Szak­osztályokat. A fiatalkoruak javítására meg­nyitotta Bolhánia Szeretetházát, Mária Mer­cedes Leány Otthonát, Hadiárvaházát, Szociá­lis Szemináriumát, Szociális Iskolákat, tart fenn, van könyvkiadó hivatala, saját folyó­­irda (A Keresztény Nő), stb. Céljául tűzte ki, hogy a szociális mun­kát minden téren hivatásos, és kiképzett társulati tagok által szolgálja. Ismerve városunk nagy érdeklődését a társadalmi te­vékenység iránt, reméljük, hogy állhatatos komoly részvételével biztosítja azokat a feltételeket, amelyek ezt az intéz­ményt virágzóvá teszik. A második tanfolyamra az igazgatóság október végéig fogad el jelentkezéseket. (Jogakadémia : pedellus). Beiratási dij 2 K. A vasárnapi nagy razzia. — Saját tudósítónktól. — Pécs, 1917. okt. 1. A katonai rendőrség a polgári rendőr­séggel együttműködve, vasárnap este 8 órai kezdettel nagy razziát tartott a város bél­és külterületein. A razzia célja a­ gyanús visel­kedésű férfiak és nők leigazoltatása, katona­­szökevények s valamely bűnnel terheltek kézrekerítése, valamint a kimaradási enge­dély nélkül éjszakánként kimaradó katonák megbüntetése. A razzia lefolyása, melyen tudósítónk személyesen részt vett, a következő volt : Este fél nyolc órakor gyülekezett a katonai rendőrség legénysége és a katonaság részéről kirendelt legénység a városház udvarán, ahol öt csoportba osztották őket és a teendőkre részletesen kioktatták. A vá­rost öt kerületre osztották és pedig a szigeti külváros, belváros, budai alsó város, budai felsőváros és kültelkekre, hol egy-egy csoport, ment ki. Minden csoport egy ve­zénylő tisztből, egy katonai nyomozóból, egy polgári rendőrből a rendőrkutyával, két­ katonai rendőrből és azonkívül a kato­naság részéről kivezényelt tíz közemberből állott. Nyolc órakor indultak el a városháza udvaráról, sorra vették a vendéglőket, szál­lodákat, éjjeli mulatóhelyeket, tömeglaká­­sokat é­s jelenlévőket kivétel nélkül leiga­zolt­att­ák, akár katona, civil, vagy nő volt. Persze volt kavarodás, menekülés minden­felé az első percben, mig rájöttek, hogy minden ajtóban szuronyos őrök állanak s a menekülés kísérlete hiábavaló. Ter­mésze­t­esen ki­derül­het et i­­­ volt, hogy a razzia apróbb-nagyobb, részben humoros incidensek nélkül folyjon le. Egyik Ágost­on­­utcai vendéglő udvarán a katonák a fákra, mászt­ak föl, úgy kellett őket onnét leszedni. Ugyanitt két tizedes renitenskedett s az egyik kést rántott, de rögtön lefegyverezték. A Zsolnay­ utcai Höffner-féle vendéglőből a temetőbe akartak átszökni azok, kiknek szénája nem volt rendben. A Nagyflórián­­utcában heves szóváltásra érkezett meg a csoport . Egy önkéntes fél kilenc táján egy urilánykát kisírt haza, mikor egy hatos baka hozzájuk ment s a lányka arcát ciró­gatni kezdte, a megfelelő beszéddel. A lány­ka persze sírva fakadt, mig az önkéntes rendreutasította a szemtelen tolakodót. Erre a balra kirántotta az oldalfegyverét, majd mikor hallotta, hogy az őrjárat köze­ledik, fegyverét még az önkénteshez hozzá­vágta és elmenekült . Részben kellemetlen, részben humoros volt a munkájuk a szállodákban, hol az ágy­ból párosával kellett előcitálni a gyanúsakat. Egyik ismertebb külvárosi szállóban be­kopogtat­tak az egyik szobába, de semmi válasz. Újabb kopogás, most már neszel valaki bent, de még most sem szól. Újabb erélyes felszólításra végre felnyitják az ajtót. Az illető katona. Hát aki az ágyban van ? — A feleségem. Jó, menjen ki. Bent meg­kérdik a nőt, hogy hívják az urát ? Hát izé, Vince. Milyen Vince? Kisül, hogy nem tudja. Mindkettőt felöltöztetik s viszik. A Három varjúban három kis szoba van. Mindháromban egy-egy népfelkelő a felesé­gével. Kimaradási engedély nincs. Az ördög­be, — bosszankodik a vezénylő tiszt, most már mit csináljak magukkal ? Nincs­­ annyi eszük, hogy engedélyt kérjenek *? Hiába, a regula — regula,fel kell öltözköd­nie , s a sorba állni, az egyiknek a felesége is jön. Maga mit akar ? — kérdik. Hát megyek az urammal. És igy tovább. A Vas - fürdő korcsmában 100—150 katona, lány múlat. Aj patrul érkezésekor menekül ajtón­­ablakon, ki merre lát. Az udvarról vissza­terelik őket. Elállnak minden kijárást. Az ajtóban egyenkint eresztik ki őket. Innen 24 férfit és 4 nőt vittek be. A városházán gyülekeznek ismét a patrursok. Összesen 217 embert hoztak be. Ebből 8 nő, 7 civil, a többi katona. Van köztük egypár orosz és szerb hadifogoly. Akinek személyazonossági igazolványa volt, komoly intelem után elbocsátották. Hetven ember nem tudta magát semmikép iga­zolni, sőt többen már régen keresett egyének voltak. Ezeket kísérettel a laktanyákba vitték éjjeli őrizetre. Közben egy elszomorító tényre jöttek rá a razziát tartó közegek, mely immár többször ismétlődött, hogy a Cinderi­ utcai mulatóban 13 — 14 éves gyerekek is tartóz­kodnak. Felhívjuk erre külön is a hatóság figyelmét. Nagyon helyeseljük, hogy a polgár rendőrség is csatlakozott, legalább a polgári hatóság körébe eső kihágásokban az eljárás azonnal meg lehet indítani. 1. f- HÍRROVATUNK. Gróf Iüa Kláth Gusztáv püspök s a honvéd-hadapródiskolában. — Saját tudósitóniból. — Székhelyi gróf Mayláth Gusztáv Károly, Erdély apostoli lelkű főpásztora szombaton, szeptember 29-én délután 4 órakor minden kiséret nélkül, a mi rendesen túlzsúfolt villamosunkon érkezett a honvéd hadapród­iskolába és a Vasek Ottó százados által vezényelt díszszázad sorfalai között elha­ladva, lépett a feldíszített lépcsőházba, hol­­ Riffl Sándor alezredes, iskolaparancsnok a­­ tisztikar élén, lelkes beszéddel üdvözölte a­­ püspököt, aki melegen köszönte meg a szík­­­ves fogadtatást és minden egyes tisztet régi ismerős gyanánt meleg kézszorítással üdvö­­zölve, jelentette ki, hogy nagy örömmel és igaz szeret­ettel jött az is kedves kis honvéd­jei közé, miután a múltkor is a legszebb emlékekkel szívében távozott. A püspök a tisztikartól kisérve ment a tornacsarnokba, hól a növendékszázadok, a csarnok erkélyén pedig a tiszti családok hölgytagjai foglaltak helyet. A főpásztor a délszaki növényekkel díszített­ emelvényről intézte krisztusi szere­tettől áthatott szavait az ő szeretett lelki fiacskáihoz, akiket épp oly tiszteletre­, szeretetre­ és csodáltara méltóknak akar majd tudni, mint elődeiket, a dicső honvé­deket, akiknek oroszlánrészük van az ő Erdélye visszahódításában, akik között úgy az olasz, mint a román és legutóbb Kirli­­baba mellett éppen a mi hadosztályunknál az orosz fronton, oly felejthetetlen napokat töltött, akiknek nevét az egész világ tiszte­lettel említi, akiknek bátorságát és áldozat­­készséges hősiességét csak a legnagyobb csodálatunkkal és soha nem múló hálánkkal tudjuk részben elismerni és megjutalmazni, akiknek legszebb jutalmuk mégis azon test­véri köszöntő és köszönő szózat volt, mikor a visszahódított bukovinai Istensegits, An­­drásfalva és Lajosfalva derék csángóit meg­szabadították az orosz hordák kegyetlen­kedéseitől. Szeretettel jött az ő kis honvéd­jei közé, hogy most, a tanév elején leesdje számukra az Igazságnak lelkét, hogy a Szent­lélek megerősítse szívüket, beléjek­intve Isten megszentelő kegyelmét és állandó segítségükre legyen az engedelmesség, az alázatosság és a tisztaság minden katonát legszebben ékesítő erényeinek gyakorlásá­ban. Amily őszinte szeretet vezérelte újra közéjük, épp oly őszinte bizalmat kér most is tőlük. Bárki legyen is az, kinek lelki tanácsra, vigaszra, vagy útmutatásra van­ szüksége, ~ szolgálatukra áll Velük és lehetőleg mindnyájuk!...J­akujja szent at- A.

Next