Pécsi Napló, 1919. január (28. évfolyam, 2-26. szám)

1919-01-03 / 2. szám

2. részek természetese állás nélkül maradná­nak. A hadügyminiszter figyelemmel hall­gatta meg a panaszt és kijelentette, hogy nem e­zt magát hivatottnak a kérdésben dön­teni, hanem azt a minisztertanács elé fogja terjeszteni. Buda­pest, január 2. (Eredeti távirat.) A kommunista párt részéről a legerősebb hangulatkeltés folyik a tengerészek körében. A kommunisták 2000 kör­­napidíj beígérésé­­vel toboroznak. Azt is beszélik, hogy a kom­munisták 20 millió koronát ajánlottak fel a tengerészeknek arra az esetre, ha egy moni­tort megszereznek a részükre. Svájc üdvözlete. Budapest, január 2. (Eredeti távirat.) Ader Gusztáv, Svájc új köztársasági elnöke meleghangú táviratban köszönte meg Károlyi Mihály kormányelnök újévi üdvözlő sürgö­nyét. A svájci elnök távirata így hangzik:: Kérem fogadja Svájc legőszintébb éájának ki­fejezését, hogy a magyar nép mielőbb találja megboldogulása útját. A francia fegyverszüneti bizottság Mackensen ellen. Budapest, január 2. (Eredeti távirat.) A francia fegyverszüneti bizottságnak Macken­­sen tábornagy ellen foganatosított szigorú rend­szabályai miatt a magyar kormány tárgyalá­sokba bocsájtkozott a francia fegyverszüneti bizottsággal arra nézve, hogy mi késztette a fran­ciákat­ Mackensen elleni váratlanul szigorú fellépésre. A magyar kormány ugyanis a ren­delkezésére álló csekély hadsereggel nem tudta megakadályozni, hogy Mackensen 170 ezer főnyi hadseregéből egy nagyobb csapat meg ne szökjön a cseh gyengén őrzött határokon kerész­ül. Ezért a franciáknak Budapestre irányított 000 embere váratlanul Fótkra érkezett Macken­­sennek és hadseregének őrzésére. Mackensent a franciák szigorúan őrzik­. Fóth környékét is francia csapatok vették körül. A, A lengyelek Gnezenben, Berlin, január 2. ("Eredeti tavirat ) A lengyelek Gnezenben feloszlatták a­ német katona és munkástanácsot. A polgármestert és a városi hivatalnokokat megfosztották állásuktól. A közelben lévő zohne-i birtokon véres harc volt lengyel és ném­et katonaság között, amely 5 órai harc utánt a lengyelek győzelmével végződött. Aki a 150 főnyi német őrségből életben maradt, azokat a lengyelek elhurcolták magukkal. A lengyelek ('.wózenben megszállták a bankokat és taka­rékpénztárakat. A lengyel köztársasági elnök Varsóban. Berlin, január 2. (Eredeti távirat.) Pade­rtrusky, a lengyel köztársaság elnöke ma reg­gel bevonult Varsóba. Pincérsztrájk Berlinben, Berlin, január 2. (Eredeti távirat.) 20.000 pincér sztrájkba lépett. Ezzel körülbelül 100.000 ember, aki vendéglőben étkezett, komoly élelmezési válság elé jutott. Milliós bünpör Windischgraetz körül. • A burgonyaközpont panamája. .Jigját tudósítónk telefon­jelentése. — Budapest, január 2. A tegnapi minisztertanácson szóba került, hogy a burgonyaközvetítő iroda az Ausztriá­ig szállított­­120 vagyon burgonya liszt el­­mosásánál nem a legkorrektebbül járt el, így pénzek hiányzanak a befolyt összeg-­­, egyik verzió szerint hat millió, a másik ízió már csak négy milliót emleget. Elő­tr Miklós Jenőt, a burgonyaközvetítőiroda térigazgatóját támadták meg az üggyel pótolatban, ő azonban kijelentette, hogy mién általa tett intézkedés Windischgraetz­­ics herceg akkori közélelmezési miniszter utasításai szerint történt. Ő tehát nem felelős a történtekért, a felelősség kizárólag Win­ „Pécsi Яарш 1313. január 3. dischgraetz herceget terheli. A miniszter­tanács elhatározta, hogy az ügyet büntető útra tereli és így remélhető, hogy a független bíróság világosságot kérít a gyanús hátterű ügyre. A Politikai Híradó jelenti illetékes hely­ről:. Az Országos Közélelmezési Hivatal a hozzáérkezett jelentések alapján már régeb­ben vizsgálatot indított az Ausztriának szál­lított burgonyamennyiségek árának hova­­fordítása ügyében. Az előzetes vizsgálat, amelyet a közélelmezési miniszter sürgősen lefolytatott, megállapította, hogy a bevételi többletből tíz millió koronát a köztisztviselők jóléti alapja javára fizettek be. A fenmaradó három millió kilencszázezer korona hova-­ fordítása iránt megejtett vizsgálat megálla­pította, hogy ez az összeg Windischgraetz Lajos akkori közélelmezési miniszterhez fizet­tetett le, aki azt állítólag fontos politikai és nemzeti célokra fordította. Az ügy teljes tisz­tázása és a felelősségnek minden vonatkozás­ban való megállapítása érdekében a bü­n­­tőnyitó feljelentés megtörtént. Az ügy egyre, nagyobb hullámokat vet. Az egész ügyben az am­atikai Erdős Károly, a burgonyaközpont egy elbocsáto­tt tisztvise­lője szolgáltatja, aki ellen akkoriban vizsgá­lat indult, de ennek során teljesen tisztázva lett. Az adatok egyre kompromittálóbbak Miklós Jenő vezérigazgató és Windischgraetz herceg ellen. Vass János dr. közélelmezési államtitkár is nyilatkozott a kérdésben és nyilatkozatá­val Nagy Ferenc közélelmezési miniszter ellen fordult, mert azt mondotta, hogy Nagy Fe­rencnek is tudomással kellett bírnia a dologról, mert Nagy a Wekerle kormány funkcionáriusa, a háttérben nincs más, mint az, hogy Vass János Nagy Ferenc helyébe akar lépni. Munkára! Az elmúlt világrend összeomlása az em­berek lelkéből kiváltotta a mámoros örömöt, s ennek elmúlta után valami vétkes lethargiát, amelytől jóformán senki sem tudta magát emancipálni. S mindenki szinte egy csa­pásra megállt a munkában, mindenki a jövő kialakulását akarta kivárni, s munkáját eh­hez szabni. Az iparos kezében megállt a szerszám, a hivatalnok kezében a toll, a földmives nem teljesítette hivatásszerű kötelességét; — az a kevés nyersanyag ami rendelkezésünkre áll, feldolgozatlanul hever, a föld terményei ott vesztek a földön s a földben ! Munkára ! Munkára ! — Mit vártok ? mit hozhat a jövendő ? A munka idejét! a megbecsült és érdeme szerint mé­ltatott munka, de csakis a munka idejét. A jelen nem azért rázta le magáról a lenyűgöző bilincseket, hogy úrrá tegye a tétlenséget . Ez az idő nem a tétlenség, a várakozás ideje, csak erős, csak törhetetlen munkával építhetjük ki az oly szépen megtervezett jövendőt. Minden államalakulásnak alapja a munka, aki ebből nem veszi a ki részét, máris vét az új alakulás ellen. Az a földmíves, aki tétlenül hagyja veszni a föld terményét, a jö­vendő ínségét készíti elő, az az iparos, aki pihenteti szerszámait akkor amikor a mun­kára alkalma van, az a jövendő anarkiáját segíti elő, az a hivatalnok, ki kötelességét nem fokozott lelkiismeretességgel látja el, az a rendnek alapját bontogatja. Mindenkinek, aki igazán szívén viseli az ország érdekét, aki igazán azt akarja, hogy a forradalom vívmányai ne csak kérész életűek legyenek, hozzá kell fognia a munkához! Csak akkor, ha ebben az országban minden­­ munkás kéz dolgozni fog — akkor lesz tekin­télyünk a külföld előtt, csak akkor ha ebben az országban rend lesz, akkor lesz súlya is kívánságunknak. Bűnös­­ létformával, tétlenséggel csak azoknak az érdekét szolgáljuk, kik az ijedt­ség első peremben a forradalom zászlója alá esküdtek ugyan, de akiknek a múlt világ­rendje sokkal jobban szolgálta érdekeik kö­rét, semhogy belenyugodnának abba, hogy az a feltámadás reménye nélkül szálljon sírba !­­1. Az áruforgalom és az árak szabályozása. Az alispán és a polgármester rendelete. Szenge Ferenc, Baranya vármegye alis­­pánja és Nendtorch Andor, Pécs város polgár­­mestere a következő rendeletet adták id: I. A helyi szerb állomásparancsnokság arról értesít, hogy a közszükségleti cikkek új legmagasabb árainak megállapítása óta sok üzérkedő és nem hivatásos kereskedő árukat és­­élelmi­cikkeket kezdett szállítani Baranyából Szlavóniába, Bácskába, Magyar­­országnak meg nem szállotti részeibe és Ausz­triába. Minthogy ezen eljárás a baranyai lakos­ságnak érdekeit károsítja, ennélfogva a neve­zett parancsnokság elrendelte a követke­zőket : 1. Baranyából senkinek sehová sem szabad árut kivinni. 2. Ha valaki valamely árut kivinni szán­dékozik, erre engedélyt kell kérnie a Baranya­­megyét megszálló szerb csapatok dárdai parancsnokságától, a pécsi és a siklósi állomás­­parancsnokságoktól. 3. Azt, a kiről megállapítják a csempésze­tet, az áru értékének tízszeres összegében fogják elmarasztalni s azonkívül az árut tőle el fogják kobozni. 4. A helyi szerb állomásparancsnokság azt is észlelte, hogy sok kereskedő elrejti áru­­készleteit abból a célból, hogy áruit ne kelljen maximális áron eladnia. A nevezett parancs­nokságnak rendelkezése értelmében azokat a kereskedőket, akikről kiderül, hogy az árut elrejtik, vagy másként kivonják a forgalomból, a legszigorúbban fogják megbüntetni. Újév napjának eseményei. — Saját tudósitónk jelentése. — Pécs, január 2-Hazánk sorsa érdekel minket és­­ bizo­­nyára mindenkit elsősorban , a közvélemény élénk figyelemmel várja az antant, különö­sen a francia sajtóban közölt cikkeket, ame­lyek elárulják azt, hogy a nyugati államok és első­sorban, mint azt a Pécsi Napló újévi számában közölte: Wilson élénken érdeklőd­nek a mi ügyeink iránt. Mégis teljes tájéko­zatlanságban leledzünk. Nem tudjunk , milyen szándékokat akar­nak valóra váltani a megszálló csapatok Ma­gyarország területén, ahol a fegyverszüneti­ megállapodások mellőzésével, különösen a cseh-szlovák és román csapatok, erősen ter­jeszkednek. Egy francia politikus, ki közel áll a Ver­­sailles-ben már megindult előzetes, — bár titkos­ béketanácskozásokhoz, — egy hír­lapíró előtt a következő kijelentéseket tette : — Újabb időben kezdjük sejteni, hogy a tót nép nem rajong a cseh-szlovák egyesü­lésért s épen ezért sok valószínűség szól amellett, hogy a Felvidék a magyar állam­­területhez való csatlakozást fogja kimondani. Nos, miért nem mondja ki ? Mi franciák, nem fogjuk a tétságot megakadályozni abban, hogy oda csatlakozzék, ahova akar. Mert azt­ senki sem fogja rólunk komolyan elhinni, hogy mi előre odaígértünk volna Massaryk­­nak egy közel két milliónyi nép lakóhelyéül szolgáló tartományt. A francia nemzet egyenesen nagy­hatalommá kívánja emelni Szerbiát. A nagy­hatalmi állással együtt járó kedvezések, ami­ket Jugoszláviának nyújtunk, oda fogják csábítani a horvát népet is. Az Adrián a délszlávok lesznek az urak és nem az olaszok. Az olasz annexiós politika Párisban soha sem talált meghallgatásra.­­ A románok csupán megszálló csapato­kat küldenek be Erdélybe a fegyverszüneti szerződés biztosítására. Lehetséges, hogy olyan területeket, amelyeket tiszta román lakosság lakik,­a béketárgyaláson Románia­­­hoz fogunk csatolni. Mondom, erről csak úgy szabad még beszélni, mint egy lehetőségről De bizonyos az, hogy a románok követelé­seit a béketárgyaláson erősen meg fogják nyirbálni, ha csak már előbb meg nem nyír-

Next