Pécsi Napló, 1919. május (28. évfolyam, 86-108. szám)
1919-05-01 / 86. szám
1Э1У május 1. Pécsi Jupio*. egyelőre nem történt meg. Ezért mondjuk, hogy erős küzdelmek előtt állunk, nagy erőfeszítéseket kell még tennünk, hogy a kapitalizmus uralmát végképpen kivégezhessük. Ha figyeljük a körülöttünk történő eseményeket, látjuk, hogy a nemzetközi kapitalizmus, minden nemzetbeli burzsoázia mint készülődik, mint hadakozik a fenyegető proletár uralom ellen. A világháború várt hatásaiban tévedett a burzsoázia, mert az nem a proletárság osztályharcának egy időre számított elgyengülését, hanem ellenkezőleg, annak világszerte való megerősödését, kiszélesülését és balra kanyarodását eredményezte. Az orosz proletárság forradalmának győzelme a szovjethatalomig az első ízelítő volt a nemzetközi burzsoárzia részére ebből a nem remélt eredményből. De azért nem okult a tőkés osztály sem egyik, sem másik államban. Az antant-államok burzsoáziája a kapitalisták háborújában aratott győzelmétől megittasodva még tovább szolgálta azt a folyamatot, mely saját uralmának is alpjait döngeti és fogja szétrombolni. A folytonosan annexió és hadi kárpótlás nélküli,békével házaló imperialisták, mihelyt győzőkké lehettek, rögtön cserben hagyták ezt a tetszetős elvet és a versaillesi békekonferencia tanulságaiból meggyőződhet a világ arról, hogy ha idejében fel nem lép mindenütt a proletárság, akkor az antant imperialistái hamarosan megvetik alapjait egy új háború rémének. Új imperialista háborúba kergetné a kapitalzmus imperialista politikája a proletárságot, olyan vérontásba, amelyből kijutott neki öt éven keresztül, anélkül, hogy abból számára egyéb, mint kiszámíthatatlan szenvedés, károsodás és romlás származott volna. De megfigyelhetünk meg másvalamit is. Azt, hogy az egymással a csonton marakodó burzsoák csoportjai, mint ellenségek is nagyon szépen egyet tudnak érteni egy közös célban, a nemzetközi proletárforradalom elleni akció vitelében. A magyar burzsoáziának utált ellensége volt pl. a román bojár és a cseh kapitalista mindaddig, amíg az ő kezében volt az ország kormánygyeplője és az egész gazdasági és politikai hatalma épségben volt, vagyis övé volt valójában az ország. Nyomban frontot változtatott azonban a burzsoázia, a nagytőkések, ezerholdas grófok és főpapok osztálya, mikor a magyar munkásság kiragadta kezéből a politikai és gazdasági hatalmat. Akkor mindjárt nem érezte szentnek a haza földjét, saját hazájának az országot és sietett a cseh és román burzsoázia imperialista segítségét kérni saját országa ellen, ahol azonban már nem ő az úr, a haza tulajdonosa. Ez a rikító példa mindennél jobban kell, hogy megvilágítsa az agyakat, meggyőzze az elméket arról, hogy a haza fogalma tényleg abban a rövid mondatban nyer kifejezést : „akié a föld, azé a haza.“ Értsd ezalatt: „föld“ az összes termelőeszközöket, de gondold hozzá nyomban a politikai hatalmat is, mely mindenkor a termelőeszközök birtokosainak kiváltsága volt, mert a jog és hatalom alapját képezik azok. A proletárdiktatúra szintén erre a megismerésre építette az ő terveit és azoknak kivitelében a fősúlyt a termelő eszközöknek a burzsoázia kezéből való gyors kiragadására fekteti. A termelő eszközök azok tulajdonába menjenek át, akik dolgoznak, dolog nélkül senki se élhessen , tehát mindenki dolgozzon, következésképpen a termelőeszközök és a termelt javak az összesség tulajdonai legyenek. Egyenlő munka kötelzettség és egyenlő élvezeti jog. íme, ezek azok a célok, amelyekért a szocialista munkásság küzdött évtizedeken át, amelyekért tüntetett annyi május elsején. S ha ma konstatálnunk szabad, hogy ezeket a célokat, a társadalmak életének legérdekesebb tünetei a forradalmak. A marxismus látott bele a legmélyebben eme forradalmak lényegébe és osztályharcnak minősítette azt és ezzel a társadalom strukturális felépítésére irányozta a figyelmet. A társadalom strukturalitásának az osztályok egymáshoz való viszonyának, a nemzetek, felekezetek egymás melletti, fölötti elhelyezkedésének a kérdése meglehetősen átkutatott terület és legáltalánosabb formájában a csoportkérdésben találták a megoldását. Eszerint a megoldás szerint az emberiség egymás felett, egymás mellett különböző csoportokban rétegződik és amint csoport voltának, egymáshoz való tartozandóságának öntudatára ébred, az egyes ember lelkében kialakul a nemtudat (Giddings nevezi így) és így minden a csoporthoz tartozó ember egyrészt az összetartozandóság, másrészt a többi, nem a csoporthoz tartozó emberektől való különbözőség tudatával bír. A csoport együttes akciója már most az illető csoporthoz nem tartozóknak ellentétes csoporttá való szerveződését, létesíti, kialakul tehát a csoport és az ellentétes csoport, az osztályharc két ellentétes pólusa, az utóbbi a hatalom birtokában levők, az előbbi a munkájukat nyújtottak csoportja. Vannak korszakok, mikor ez a viszony bizonyos megszilárdulást ér el, a jogrendszer a hoszszabb időn át tartó békés birtokolás révén úgy a magasabb, mint az alsóbb társadalmi osztályok által megszokott javakat azok jogának tekinti és mindenkinek az általa birtokolt javait biztosítja. Az erősek azonban az úgyis igazságtalanul kiosztott javait a gyengéknek éppen anyagi erejük folytán magukhoz szívják. A jogrendet sohasem az alsóbb társadalmi osztályok, hanem mindig a magasabb csoportok részéről éri támadás. A kereszténység első századaiban a római urak dőzsölése már határt nem ismert. XIV. és XV. Lajos a végsőkig mentek a tömegek kiszipolyozásában. A Dózsalázadás idején a nemes urak rémtetteitől visszhangzik a történelem. Ma a kapitalizmus a hábomagyar munkásosztály elérte, akkor jól mondottuk, hogy a mai május elseje új tartalmat nyert, mert új célokért kell a győztes proletárságnak harcba indulnia: győzelme eredményeinek megvédéséért, a proletárállamhatalom megszilárdításáért. Ezer ellenség tör ez ellen az új hatalom ellen, hogy még első megizmosodási folyamata közben mérhessen halálos csapást rája. Május elsejének elbűvölődeje legyen új impulzus a számunkra a további kitartásra és a fokozott elszántságra. Ne feledjük el, hogy mindent, egy új világot nyerhetünk, ha győzelemre visszük ügyünket, de jó időre elveszítünk mindent, ha megrettenünk s régi elnyomóinkat újra a »vakunkra ülni engedjük. " (m.) ruba kergette a proletárt és ha látszólag nagy bérekkel engedményeket is tett, önmaga a legmesszebbmenő kihágásokat követte el. Olyan nagy vagyonok gyűltek össze, melyekhez képest a proletár helyzete nyomorúság és melyek éppen a további, még mélyebb kizsákmányolás szabadságlevelei. A jogrend ilyetén megtámadása kiváltja az ellenhatást. Az alsóbb csoportokban rétegződöttek szervezkednek. Ez megint a magasabb osztályok kifejezett összetartozandóságát teremti meg szemben áll egymással a két harcos tábor. Ha már most az illető társadalomban az egyik csoport olyan erőt képvisel, mely intelligenciája, saját külön súlya révén a termelésnek fontos rugóját képezi, úgy az illető osztály éppen a jogrendnek a másik osztály által ért folytonos kijátszása révén maga sem helyezkedik a régi jogrend alapjára, hanem igazságosabb alapot keres, melyet, ha van ereje hozzá, meg is teremt. Értsük meg tehát, a jogrendet sohasem először a gyengék, mindig az erősek támadják. Ennek a gyengék életnívójának még alacsonyabbra szorítása eredményezi azután a gyengék szervezkedését. A jogfolytonosságnak az erősek részéről való megtámadása a jogfolytonosságnak a gyengék részéről való megtámadását létesíti azután. A nyilvánvaló forradalom már most a jogfolytonosság megszakítása. Nálunk a novemberi események Ezután a forradalom mind mélyebbről és mélyebbről robbantja a régi társadalmat. Oroszországban először Mirjakévek jöttek, imperializmussal, polgári ideológiával, utána Kerenszkij végül is csak a bolsevizmus. Náunk ugyanez a folyamat. A 89-ediki francia forradalomban ugyanígy. Ott is a végsőkig tartani igyekeztek a jogfolytonosságot, a király újabb és újabb engedményekbe ment bele. .Ahol a forradalomnak az első fázisa, a jogfolytonosságnak a megszakítása kimarad, ott a forradalom alulról felfelé terjed, de mire feljut a központi hatalom szervéig, mag© is hozzá alkalmazkodik ahhoz. A kereszténység például 200 év alatt a Па mva Hússá lett, de réftyegsí, а kommuntizmust, az egyszerű „mező filkánához” hasonló életet levetette. De a jogfolytonosság megszakítás valamely ideológia oltalma alatt történhetik. Ez adja a morális alapot. További közös jellemvonása tehát a forradalmaknak az ideológiájuk. A keresztény kommunista forradalomnak az evangélium, a francia forradalomnak a contrat social, ma marxizmus. Terjedésének szabályai is egyenlők. A háborúk, nagy népmozgalmiak terjesztik őket. Az amerikaiak szabadságharca pedig kultúrában alatta állt a franciáknak, nem kis mértékben járult hozzá a francia forradalom kitöréséhez. A „Leviathan” nevű hajó, mely Franciaországból a segítségükre ment, érdekes szimbóluma egyrészt a filozófiai irodalom, másrészt a forradalom átterjedése együttműködő hajó okainak. Magyarországon az Oroszországból viszszatért Kun Béla a forradalom vezére. Érdekes, hogy a kereszténység Palesztinából terjedt el, feltétlenül a zsidók importálták a magasabbrendű latin és görög kultúrának. Most a marxizmus nyugatról jutott el Oroszországba és ott éppen a viszonyok kiélezettsége folytán, azon körülményfolyományokon , hogy ott még feudalizmus uralkodott, volt képes a forradalmat leggyorsabban előidézni és csak ezen út megtétele után érkezett el a forradalom hozzánk, a mégis kevésbé feudális országba. Az út innen most már az inkább burzsoá Németországba visz s csak úgy nyugatabbra. Most a forradalomnak neki kellett szaladni először keleten, hogy az így nyert kinetikai energia révén haladhasson tovább a tiszta burzsoá államokban. Egyébként ha a Nyugat viszonyait vizsgáljuk, ott is adva vannak egy forradalom indító okai. Elsősorban maga a háború terye, mint a kapitalista társadalmi rend abszurditásának legkitűnőbb bizonyítéka. A munkásságnak, intellektuelleknek forradalmi ideológiában való neveltsége. A több száz milliárd háborús költség, melyek vagy a legyőzött államokon való behajtás és így ott a forradalom kitörése lehetőségének a fokozása, vagy a saját proletariátusukon való behajtás és így a saját maguk területén a forradalom csiráinak elhintése alternatívája elé állítja az antantot. Az oroszországi roppant kölcsönök elvesztek. Háborút viselt Oroszország ellen, a háború ténye által fokozza a forradalom lehetőségét. A fertőzés lehetőségét tekintetbe se véve. Ha meg Oroszország kommunista állam maradhat, örök példája lesz az ígéret földjének, a forradalom győzelmi lehetősége gondolatának. Egy rettenetes seb lesz a kapitalizmus testén. A világ sorsa tehát eldőlt. A pillanatnyi konjunkturális helyzet bármit mutat is, a mi kis Magyarországunk bármilyen helyzetbe is kerül a forradalom, s,árját nem állítja meg már semmi. A forradalom tényezői, ha a legszigorúbb, legkritikusabb szemmel is vizsgáljuk a kérdést - soha olyan erős működést nem fejtettek ki, mint meisz. ----- Karsás Ali.« úr A forradalmak technikája. 3