Pécsi Napló, 1925. június (34. évfolyam, 1-13. szám)

1925-06-28 / 13. szám

1925. június 29. PÉCSI NAPLÓ M­OZI. PHAEMOZI Vasárnap, június hó 28. Repriz ! Új példány: MADAME DUBARRY A­POLLO Vasárnap, június 28. A NAGYHERCEG PÉNZÜGYEI Epizód a nagy francia forradalomból 7 felv. Főszerepben : POLA NEGRI ÉS HARRY LIEDTKE Hétfő—kedd, június hó 29—30. Thea W. Harbou szenzációs újdonsága : Százezrek bálványa. Hét felvonás Ludwig Wolf „Savarin her­cegnő“ c. regénye nyomán. Főszerepben : Lil Dagover és Xenia Desny. Előadások vasárnap —hétfőn : 3, 1 5,6,148 és 9­8. kedden : 6, 18 és 9 órakor. A két utolsó előadás zenekarkisérettel. — Kedvező időben az esti előadás a kertben. — — A terem jéggel van hűtve. — Egy csődbejutott hercegség története 7 felv. Főszerepben­­ HARRY LIEDTKE. Hétfő, június hó 29. Repriz! Repriz! Ivan Mossoukíne legjobb filmje: A gyönyörváros. Fantasztikus történet 6 változatban. Főszereplők: A férj — — — — — Nicolas Colin A feleség — — — — Natalie Lisenko A harmadik — — — — Ivan Mosjoukine Előadások : 3,­­£5, 6, 1 8 és 9 órakor. Kedvező időben az esti előadások a kertben. I___________A terem jéggel van hűtve!_________ Kedd, június 30. Szünet í­iásért való remény nélkül magáért a munkáért és kötelességteljesítésért kell szeretni és nem pedig az ellenszolgáltatásért. Aki erre a megismerésre nem tud felvergődni, annak állandó tartós sikere nem lehet. Délibáb, írja : Jules. Itt is, ott is megjelenik egy halovány ábrája ,írnak, hogy lassan majd megváltozik minden. Hogy az erőtlen vánszorgás, amelyet életnek nevezünk a földi tájakon, egyszer csak kijut a fekete felhők árnyékából és a verőfény plain air világításában új kedvvel, tavaszos reményekkel tesszük meg a hátralévő utat. Itt is, ott is feltűnik a délibáb, amely her­vadt álmainkat vigasztalóbb valóságokkal trak­­tálja. Legutóbb Genfben kaptunk hűsítőt se­beinkre. Engedélyt kaptunk bizonyos fölöslegek fölhasználására. A tisztviselők fizetését is föl lehetett emelni, a beruházási kölcsön is segít majd valamit. És a délibáb ábrái továbbra is jelentkeznek. Leszállítják a szorzószámot, a for­galmi adót, olcsóbb lesz a posta, meg a vasút, amelyek drágításához bizonyos időközökben úgy hozzászoktunk már, mint a kifordított ruhához, vagy a hústalan napokhoz. A nyomor és szenvedés feneketlen völgyé­ben jártunk itt éveken keresztül, amelyből a verejték párái, meg a sóhajok szálltak csak föl­felé. Most megjelent a délibáb e völgy peremén és én szeretném elkapni valahol a boldog feluj­­jongást, hogy az utolsó kilométereinél tartunk m­ár az útnak, amelyre Trianonban taszítottak bennünket. Bizakodó fényeket keresek a szemek­ben és sím­a, derűs nyugalmat a ráncokba gyűrt PARKM071 Százezrek bálványa Lil Dagover és Xedla Desal legmesteribb alkotása. — Meinl Gyula r. t. Pécs, Eiirály-ucca 19. homlokokon. Keresem a megnyugvást, amely leváltja a pesszimizmust az életünk vártáján, figyelem a lábakat egyetlen lépésért, amelyben nincsen tétovázás és remegő félelem. A délibáb már itt van, de a szemeink még mindig a milienhez Vannak tapadva, amelyben a délibáb megjelent. Az ajkakon nem tudott eluralkodni az örömös ujjongás, ezek a változá­sok néma embersorok között vonulnak a meg­valósulás felé. Mert ma is csak azt kell látni, hogy nem tud­nak elnéptelenedni a pusztulás útjai. A gazda­sági élet sorfelhői nap-nap után felvillannak existenciák összeomlása nyomán. Csődök, kény­szeregyezségek jelzik mindenfelé, hogy az agónia milyen soká tartott. Olyan sokáig, hogy már nincs jártányi erő a délibáb közelébe jutni. És az ön­gyilkosok kálváriás sora szüntelenül ott tolong a temetőkbe vezető utakon és azt bizonyítják, hogy félni csak az élettől tudnak az emberek. A tisztviselők sorsán esett injekció, a fizetéseme­lés mellett ott leselkednek az újabb elbocsájtá­­sok. Még tízezer állásnak kell megszűnnie, pedig százezret meghaladja már a munkanélküliek száma. Nem is szabad keresni a tragikus szorzó­­számot, amellyel megkapjuk, hogy családtagok­kal együtt mennyit jelent a kenyértelenek száma. És ma is csak egyre nő ez a tragikus tábor. Min­den újabb összeomlás, minden kis műhely és bolt becsukása az ölhetett kezek vészes tömegét szaporítja. Ott kint a földek miatt ideges a falu, a Váro­sokban az adók sorvasztották el az­ ipart és a Az első éjszaka. Irta : Kosztolányi Dezső. I. Vacsorázik a násznép. A kis udvarban az uborka, a bors, a vanília illata érzik. Patkó­ alakú hosszú-hosszú asztalnál ülnek a Vendégek, sátor alatt, százhuszan. Az első pohárköszöntőt az országgyűlési kép­viselő mondja. Utána az éneklőkanonok emel­kedik szólásra, ki lila övvel a hasán, kezében pezs­gőspohárral, az élet igazi mélységéről, a szenve­désről beszél. Menyasszony és vőlegény annyira figyelnek a szavára, hogy leteszik a kést, villát. Ekkor fájdul meg a Vőlegény foga. Tudja is, hogy melyik. Baloldalt van egy zápfoga, mely — különösen időváltozáskor — rakoncátlankodni szokott és már többször gon­dolt rá, hogy temetni kellene. A fájdalom mégis váratlanul jön, — meglepetésszerűen, mint egy roham — úgy, hogy belesápad. Lehajtja a fejét. Nyelvét próbálja a fogán tartani, de mindhiába, se lát, se hall. A kanonok még mindig a legszebb körmondatokat mondja. Feléje mosolyog és ő igyekszik visszamosolyogni rá. II. Vacsora után kiszalad a sátorból az ecetfák alá. Szeretne felbőgni a csillagos nyári égre. Any­­nyira szenved. Mire visszatér, az arca krétafehér, a homloka verejtékes. — Elhatározza, hogy úri hidegséggel uralkodik magán. Leül a menyasszonya mellé. Egy szót se szól. — Aztán mégis megmondja, hogy nem bírja tovább. III. Mennek a leányszobába, hova nem hallat­szik a cigánymuzsika és a lakodalmas lárma. Itt minden csupa pillangó és csipke, csupa ibrik és selyemfestés, csupa illat, aranyceruza, táncrend, csiricsáré, az asztal döcög, az ágy kes­keny, a dívány szűk, a szék kicsiny. Aki megmoz­dul ebben a babaszobában, az bizonyosan össze­tör valamit. A bútorok a vidéki költészet őrületét leheltik. Egy bronz házinyúl gyomrában kettőóra ketyeg, a kefék hátán tükrök, az éjjeli szekré­nyen két síró angyal. Mind a ketten leülnek zavartan. IV. Tulajdonkép alig ismerik meg egymást. Télen találkoztak először egy bálon, a far­sangot áttáncolták, néhányszor együtt mentek társaságba, a lány párszor éjjelizenét, többször virágot kapott, jegyajándékul pedig a gyémánt­gyűrűt . Tetszett neki a vőlegénye csikós selyem­gal­­lérvédője, m­eg az aranyórája, melyet csuklóján viselt, karkötővel.­­z maga pedig szép volt, mint egy bábu. Mellei viaszsárgák és fülei — két rubin láng — lobognak a türelmetlen ábrándoktól. V. Most szembenéznek egymással. Először ma­radnak magukra az esküvő után és mindjárt szenvedniük kell. Künn gomolyog a tánc. A vőlegény össze­hajtott, friss Zsebkendőt tart — könnyedén — az arcához. Másképen képzelték mind a ketten. Hiszen ők szívesen szenvednének. Főkép lelki okok miatt, mint a regényekben. Kéz a kéz­ben, elhagyott tájon, szomorúfüzek alatt. Erre azonban nem voltak elkészülve. — Fáj ? — kérdezi a menyasszony. A Vőlegény nem felel, csak a szemét emeli az égre, ezzel jelezve, hogy fájdalma lefestésére minden emberi szó gyenge. — Annyira ?­­ Legyint a két kezével, hogy ne is beszélje­nek róla. — Nem múlik ? Egész testével tiltakozik. Egy korty rumot vesz a fogára. Az se segít. Csak az arc­hasát marja rémesre. Mindenekelőtt szeretne kinyújtózkodni az aranyosbársony baba­­széken, de az lehetetlen. Behozzák a másik szo­bából a bőrfotelt, melyben délutánonként az apósa szokott szundikálni. Abba süppedt bele a lihegve a fájdalomtól. VI. A menyasszony izgatottan sül ki a szobából. Háziruhát kap magára, könyökig felgyürkőzik s a hosszú, sötét folyosó végén sokáig csorgatja KIRALY-UCCA 22/a. Visumok megszerzése. — Bár­hová szóló bel- és külföldi jegyek kiadása hivatalos áron. 3. oldal.

Next