Pécsi Napló, 1925. augusztus (34. évfolyam, 41-64. szám)

1925-08-01 / 41. szám

2. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1925. augusztus 1 Elseje: a tisztviselő, a kereskedő, az iparos és a részleteket behajtó inas szemüvegén át. Pécs, július 31. Elseje ! Mindegy a Könlapneve, mindegy, hogy tűzifára kell-e a pénz, vagy:fürdő­ruhára,­ egy a fontos : hogy itt van,­­ vallott­uk valamikor. Valahogy erre is rámondhattuk : nyáron Misit, télen melegít. — És mégis öröm az elseje — mondja az ember magának egy hónap végén, elsejevárásban, öröm. Ma öröm, amíg — itt nincs. Ezt bizonyítják az alábbi nyilatkozatok, melyeket a fix fizetésn­ek minden rétegéből gyűjtöttünk össze. A KÖZTISZTVISELŐ boldogan letette a tollat, örült, hogy néhány percre megszabadult a körmölésétől s igy válaszolt: — Amilyen öröm az elseje, éppoly gond is. A­ gyenge fizetés, mely elsején a házhoz áll, meg sem melegedhetik, már kifut a kezeim közül. Mintha látnám, már holnap délelőtt beáll itt hozzám a szabóm, a cipészem és a többi hitelezőm inasa, hogy könyörtelenül behajtsa az elseji részletet. Máskor legalább elseje körül élhettem jól, elvi­­hettem­ a családomat, kávéházba, vacsorázni a Tettyére, moziba — ma az elsejei öröm is csak átszólagos. Valójában gond, hogy be tudom-e úgy osztani a fizetésem, hogy a részleteket ki­fizethessem és hogy a háztartás költségeinek fedezésére is maradjon valami. Elég ? Szó sincs róla. Az egész fizetésem sem volna elég, hogy mgy éljünk, mint hivatali állásom megkívánná. A rész­letek kifizetése után megmaradt összeget úgy­szólván teljes egészében feleségemnek adom. Az augusztusi elseje különösen súlyos gond , az egyéb kiadásokat még a házbér is tetézi, melyet nekünk bizony teljes egészében egyszerre kell lefizetnünk. A MAGÁNTISZTVISELŐ sem­ örül az elsejének. Fizetésemelést remélt és helyette a létszámapasztás következtében egyik kollegáját bocsátották el, akinek a munkaköréből jelentékeny rész reászakadt. A köztisztviselőhöz hasonlóan az elszói gondok miatt panaszkodik. — Hogy fizessem ki az esedékes részleteket, amikor most házbért is kell fizetni ? — mondja és visszatemetkezik a munkájába, mert nyílik az ajtó, jön a főnöke. És dolgozni kell, folytonos munkát követel a főnök úr, mert hát minek adja ő azt a nagy fizetést ? Nehogy azt gondolja a főnök úr, hogy szegény hivatalnoka elbeszélgette velem, az időt, megkérdeztem őt is, AZ IPAROST, AKI A KERESKEDŐ véleményét is tolmácsolta, mivel készítményeit nagy üzletében árusítja, hogy vélekedik ő az else­jéről. Valahogy őt is a filmfizetésűek közé lehet s­zámítani, lévén oly nagy divat a részletre való vásárlás. (Nem a fizetés.) — Nem tudom, mi lesz velünk, nem tudom, mire vezet a részletre való vásárlás. De csak így tudunk valami csekély üzleti forgalmat elérni. És m­a, annyi évvel önállósításom után ismét úgy várom az elsejét, mint hajdan, fiatal segéd korom­ban. De hiába várom. Vannak adósaim, akik már egy hét előtt bejelentették, hogy az augusztus 1-én esedékes lakbér miatt a mostani részlet le­fizetésére képtelenek. Mit csináltam, volna ? Én is hasonló bejelentést tettem hitelezőimnek. Az augusztus elseje nekünk ipa­rsokn­ak és keres­kedőknek is sok, szomorú gondot jelent. Ki van még hátra ? Az inas, a részletet behajtó piszeorru INAS : — Én jobban félek az elsejétől, mint a gaz­dám tenyerétől. Pedig az elseje ezt is mindig arcomhoz hajítja, ötven-fiatlan helyre zavar el a gazdám elseje körül egy délelőtt. És ebből harminc­negyven helyről üres kézzel eresztenek el. Vagy legjobb esetben ígérgetésekkel eresztenék szélnek . Még nem kaptam fizetést,­­ majd holnapi Ez igy megy minden elsején és ha pénz nélkül megyek haza, a gazdám­ elver, sőt volt, már, hogy mérgé­ben ebédet sem adott. Bezzeg azelőtt elseje körül volt a legjobb dolgom. Mindenki vette a drága dolgokat készpénzért és nagy borravalót adott, amikor a csomagját hazavittem. Most pofont kapok, de nem borravalót. Bizony ma már nem öröm semmi, az elseje sént... --- (..) KÁROLYI gróf 10-ÉN utazik a KIRÁLYI CSALÁDHOZ. Budapest, jul. 31. Apponyi Albert gróf ma délután Fehérvár-Csurgóra érkezett, ahol fontos legitimista megbeszélés lesz Károlyi László grófnak Lequeitióba való utazásáról. Károlyi gróf állító­lag 10-én utazik a királyi családhoz és elutazása előtt több mágnás fogja fehérvár-csurgói kastélyá­ban meglátogatni. Károlyi gróf hir szerin­t 1926. tavaszáig marad Lequeitioban, ahova felesége és fia, István gróf augusztus derekán vagy szeptem­ber elején követik. MEGTORPEDÓZOTT OLASZ FÜRDŐHELY.* Róma, jul. 31. (A Pesti Kurír tudósítója je­­lenti). Rettenetes meglepetés érte tegnap Spezia fürdőhely publikumát. A strand közelében az állami torpedógyárból gyakorlatoztak és az el­tévedt torpedó a tengerbe esett, ahol egy 15 éves fiút úgy megsebesített, hogy sérüléseibe belehalt. Több fürdővendég is megsebesült. Casque colonial No. 2276 (Egy légionista naplójából.) Pályázat: Jelige: Utaz Alföld tengersiklópályán­­. A keskeny, hosszú lábon felnyúló kerektalpú pohárkákból zöldszinü szörnyeteg villogott elő: sűrü, nyúlós francia abszint. Tekintetének szilaj varázsa lassan, alatom­osan kúszott felfelé, fel az üveg sikamlós falán. Aztán kicsordult, kiszállt kifelhőzött. Gyors szökkenéssel rátelepedett a faasztalt körülövező fiúk mélázó szemeire. A zöldszemű szörnyeteg megtette hatását. A büszke, fehérkeztyű­s emberi társadalom szo­morú, keményarcú számkivetettjei, a fehérzubbo­nyos hazátlanok agyában elnyomta a zsibongó gondolatokat. Kitörölte a légió-marsolások izza­­dásos, fogcsikorgatásos, káromkodásos napjai­nak emlékeit. Amikor nehéz emberpára, Verejték­­szag és bakkancsok izzadságos illata szállong a forró homokon marsolók kettős rendjei között és amikor immel-ámmal, hördülve, káromkodva száll fel a katonanóta a sergeant-majorok erélyes és goromba puskatus-biztatásaira. Elszállt, el­felejtődött itt sok száz kegyetlen éjszaka emléke is, éjszakáé, amikor a fülledt levegőjü hálótermek­ben olvasztó forróságban öntudatlan kényszer­­álmot alusznak, ruhásan, fegyveresen, a kéz­­csuklóra szijjazott puskákkal... Mindent, min­dent elnyomott az abszint, ami fájdalmas, gyötrő érzékeny, emlékes emlékezés volt. A szívekre pedig jótékony feledés homálya borult. Keskeny sávban kanyargott az asztal felett a silány katonadohány ólmos, zöldeskék füstje. Facsarta az orrot és könnyesre marta a szemet. A füstkarikákból ostoba alakok bontakoztak ki, kavarogva. Bizonytalan cirádáik lassan erőteljes sziluetté formálódtak. Vastag sűrűségüket csak bátortalanul hasította át a lecsüngő acetilénlámpás fehér fényzuhatagja. 2. A „Biere Fhreilix“, sidi Huisszein as Bubekr mulatója eredeti módon volt berendezve. Valami sokat ingadozott, vigasságokból ki­­növekedett ember ötleteit hordozta magán. És aki tudta a jóravalósidiről,a buvette birtokosáról hajdani nótás, viglágos légióbistaságát, az meg­értő mosolygással nézegette az eredeti berendezést. Lássuk csak. Künn az uccán, a rue Nationale járdáján, széles katedra emelkedett. Ezen asztalok s más egyebek, amik csak arra jók, hogy a vigságnak készülő légionisták, az istentelen roumi­ k, éjje­lente megzavarják ott a próféta szakállának árnyé­kában pihenő igazhitűek álmát. Odabenn azonban, a széles tej üveges szárnyas­­ajtók mögött, élénk kapcsolatát találta a járat­lan ember az otthonosságnak és kényelemnek, ami busongó embernek kívánatos. A Biére hatal­mas termében apró rekeszek várnak nótás iddo­­gálókat a faasztalok mellé, sidi Husszein nagy gyönyörűségére. Az egyik fal mellett arab konyha vonult végig. Ott mindjárt kijózanító kotyvasztékot fűztek annak, akinek a zöldszemű abszint vastag homályt font az agya körül. A másik fal mellett pedig szélesen mélyedő fülkében viharos múltú hang­szer terpeszkedett­: egy öreg zongora. Idegen országok szülöttei kalandos hányó­dások után tán legelőször a sidinél pihenhették ki világcsavargó fáradalmaikat. Ha testük acé­l­ságára álmos nehézséggel borult rá a lélek n­e­tántorodása, egyensúlyvesztése , a lelki kimerülés, felüdültek az öreg hangszerből kiszálldosó, esze­veszetten komolytalan és csiklandozó hang­hul­lámokra. Lágy melódiák fonódtak a szívek köré és bajtársi együttérzés harmóniáját tette elvisel­hetővé az idegen föld kersek­­ségeit. 3. A füst sűrűn kanyargó folyamban phildd­ el a kicsi társaságon. Négyen voltak. Mindegyik egy idegen rónaságbó­l idehuzott em­ber-meteor,­ akinek még a hazája is messze esik a másikétól. Mért­földek százai feküsznek hazáik között. De azért a sivatag, a forró homok örökre barátokként hozta össze őket. Fiatal szívük meleg szeretettel dobbant össze. A hollandi Nanninga néven szerepelt, a szőke svéd fiút Lindströmnek ismerték, az olasz pedig Valentinek. A magyar föld szülöttét pedig Szalóky­­nak hívták odahaza, a bájos Mecsek alján. Csak abban hasonlított egymásra ez a négy ember, hogy a helyőrségben félelmetes hírű garáz­dák voltak. A zöldszemű szörnyeteg leszedte róluk a nemzeti sajátosságokat. Részegen egyforma volt valamennyi. Mindegyiken frissen mosott, kénye­sen tiszta fehér vászonblúz feszült. És aztán még valamiről megemlegették őket a gloire katonái. Fejüket örökké árnyékba fogta a francia gyarmati sisak,a Cas­qtae Colonial No 2276 . A magas, hófehér vászonsisak ráborult a fejükre s homályba burkolta enyhén csokoládészin ar­cukat . Mindenkinek le­vert­e a fe­j­éről a Casique Colonie It sidi Husszein at Bubekt, ha úgy ült le az asztalá­hoz. De az internacionális garázdáknak nem. Ezeknek az volt a szabadalmuk, a szimbólumuk Tömeges mai Baranc­sok EGY MAGZATÉI.!! VITÁS KÖVETKEZMÉNYE. Pécs, július 31. A leggyakoribb nádjainkban előforduló bűncsel­ekmény, melyből tdfolyólag az eljárást megindítják, a magzatelhajtás. Részben a nehé£ gazdasági viszonyok, másrészt pedig a tár­sadalmi előítélet visznek sokakat erre az eléggé el nem ítélhető tettre, melyre pedig enyhítő körül­mény alig, mentség azonban egyáltalán nincsen. Egy baranyamegyei faluban történt környé­künkön a legutóbbi eset. Nyolc nappal ezelőtt 24-én feltűnt a községben bábának, hogy egy fiatal nőnél, kiről külsőleg is meg volt már a terhesség állapítható, úgyszólván egyik­ napról a másikra eltűntek annak jelei. A bába bejelentette a dol­got a csendőrségnél, amely a nyomozást azonnal meg is indította. Az­ azonnal kihallgatott gyanúsított azt vallotta, hogy tényleg áldott álla­potban volt, de elesett s ennek következtében abortált. A csendőrség jelentette az ügyet a kir. ügyészségnek, amely elrendelte a 40 hónapos magzat felboncolását. A megejtett boncolás minden kétséget kizá­rólag megállapította, hogy a magzatot úgy haj­tották el, még pedig szakértelemmel. Az ügy most újabb sajnálatos fordulatot vett, amennyiben a magáról megfeledkezett fiatal anya rosszul kezdte magát érezni a mai nap,aminek következtében beszállították az Erzsébet Tudo­mányegyetem szülészeti klinikájára, ahol meg­vizsgálták. A vizsgálat egyelőre még pozitívu­mot megállapítani nem tudott, de erős a gyanú, hogy fertőzés (sepsis) esete áll fenn. Ez esetben a magáról megfeledkezett anya is magzata sor­sára fog jutni. A BELÜGYMINISZTER LE AKARJA TÖRNI A JÁTÉKSZENVEDÉLYT. Budapest, júl. 31. A soproni játék-casino fel­állításával kapcsolatban a belügyminiszter foglal­kozik azzal a gondolattal, hogy gyors intézkedést tesz a játékszenvedély megtörésére. Az eddigi in­tézkedések nem vezettek eredményre azért, mert a törvény büntetései nagyon enyhéknek bizonyul­tak és ez nem riasztja vissza a játékosokat. A bel­ügyminiszter törvényjavaslatot fog kidolgozni azzal a célzattal, hogy a professzionista játékbarlangok létezését lehetetlenné tegye. KÁPOSZTAÁRADAT INDULT MEG SZENTESRŐL BUDAPESTRE. Budapest, július 31. Szentes vidékéről való­ságos káposztaáradat indult meg a főváros felé,­­úgy, hogy a káposzta a dunaparti piacon óriási mennyiségben van felhalmozva.

Next