Pécsi Napló, 1926. augusztus (35. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

2. oldal. PÉCSI NAFC. fenyvessy Tréla dr. pécsi egyetemi tanár képviselte a magyar kormányt a londoni „J'he Цоуа1 Sanitary Ins­ti­tu­te “fennállásának félszázados jubileumán. Fenyvessy Béla dr. nyilatkozata a „Bécsi Napló”-n­ak. Pécs, júl. 31. A legelőkelőbb angol tudo­mányos egyesületek egyike, a „The Royal Sa­nitary Institute“ az elmúlt hónapban ünnepelte fennállásának 50 éves évfordulóját. A jubileumi ünnepségekkel kapcsolatban az egyesület tu­dományos kongresszust tartott, amelyen való részvételre meghívták az összes számottevő országokat. Meghívás érkezett így a magyar kultuszkormányhoz, amely a kongresszuson való képviseletével a pécsi Erzsébet Tudomány­­egyetem európaszerte ismert közegészségtan ta­nárát bízta meg. Fenyvessy Béla dr. az elmúlt héten érke­­zett vissza útjáról s a látottakról a „Pécsi­­ Napló“ munkatársát a következőkben infor­­­­málta : T'NI— A „The Royal Sanitary Institute” julius hó 5—10-ig ünnepelte létesítésének 50 éves jubileumát, amelyre az angol kor­mány diplomáciai után meghívta a magyar kormányt is, amely viszont a kultuszminisz­ter képviseletében az ünnepségeken való rész­vétellel engem bízott meg. A ,,The Royal Sanitary Institute” társadalmi alapon léte­sült, mint a legtöbb angol tudományos intéz­mény s feladata elsősorban az egészségügyi pro­paganda, azonkívül egészségügyi tisztviselők nálunk nem létező kategóriájának kiképzése.­­ Az egyesületnek saját székháza van London egyik legelőkelőbb negyedében. A székház épületében egészségügyi múzeum is van, amelynek falain örömmel láttam meg egész sorátt azoknak a rajzoknak és fény­képeknek, amelyeket a Budapesti Társadalmi Múzeum adományozott az angol intézménynek. — Elnöke a nord-humberlandi herceg, aki az egyesület működésében maga is tevékenyen részt vesz. — A jubileumi ünnepség keretében tar­tott kongresszuson 1800 ember vett részt. A kongresszus védnökségét az angol király vállalta, míg elnöke Lord N. Chamberlein, az angol közegészségügyi miniszter volt. Tizenhét állam küldte ki a kongresszusra megbízottait, részt vettek így azon a volt ellenséges államok kiküldöttei is. Német­országot így Uhlenhut freiburgi egyetemi tanár képviselte. — A fogadtatások és ünnepélyes össze­jövetelek alkalmából örömmel konstatálhattam úgy hivatalos részről, mint az angol társadalom vezető személyei részéről a Magyarország iránti szimpátiának és őszinte érdeklődésnek sok jelét. — Alkalmam volt az egyik ülésen a ma­gyar kormány üdvözletét tolmácsolhatni s ennek kapcsán felemlítettem a régi angol­magyar tudományos kapcsolatokat, s külö­nösen arra mutattam rá, hogy nagynevű­­ magyar tudósunk, Fodor József a cambridge I egyetem diszdoktora volt. — A kongresszussal kapcsolatban és­­ az után tanulmányoztam az angol közegész­ségügyi közigazgatás új rendszerét, vala­mint a fontosabb egészségügyi intézménye­ket és tudományos intézeteket. Az angol közegészségügyi intézmények sok tekintetben mintaszerűek s régi idő óta például szolgálnak más nemzeteknek. Bizonyos tekintetekben viszont az angol konzervatizmus az orvosi tudomány új vívmányainak érvényesítését erősen meg­nehezíti, így például a himlőoltást álta­lánosságban kötelezővé tenni, illetőleg a kötelezettséget végrehajtani még a mai napig sem lehetett az úgynevezett lelki­ismereti klauzula miatt­, amely lehetővé teszi, hogy bárki „aggályaira való tekin­tettel” kivonhassa gyermekét az oltás alóli . Ennek azután sajnálatos következ­ménye az, hogy az egyébként annyira előre­haladott Angliában állandóan fellép a himlő,­­ holott például nálunk a sokkal kedvezőtle­nebb behurcolási eshetőségek ellenére, a kö­vetkezetesen végrehajtott himlőoltások foly­tán a himlő alig fordul elő.­­ Anglia különben a háború óta erősen dolgozik egészségügyi szervezetének és in­tézményeinek fejlesztésén és és ezért volt tanulmányutam tanulságos és érdekes. 1919. évben így külön közegészségügyi minisz­tériumot állítottak fel, 1925-ben pedig új köz­egészségügyi törvényt hoztak. — Hálásan kell­ megemlékeznem a köz­egészségügyi minisztérium osztályfőnökeinek szívességéről, akik két egész délelőttön át szolgáltak nekem tüzetes felvilágosításokkal és értékes kiadmányokkal az engem érdeklő igazságügyi kérdésekről, mint például a he­veny fertőző betegségekről, a tüdővész s a gyermekhalálozás elleni intézkedéseik rend­szeréről. — Különösen sokat tanulhattunk Ang­liától mint a múltban, mint a jelenben is a mindennapi élet egészséges irányítása szempontjából. A test ápolása, a sportolás s a tisztaság a nép minden rétegében magas fokon áll. Rendkívül sok történik jelenleg a lakásvi­szonyok javítása körül, azonkívül a városok vízellátása, a csatornázás, általában a köz­­tisztaság fejlesztésére. — Jellemző az angol viszonyokra, hogy a közegészségügy és tudományos intézmények fenntartása majdnem teljesen a közönség adakozásából történik. — Angliának csaknem valamennyi egye­temét és kórházát egyes egyének alapítvá­nyaiból és a nagyközönségnek, még a sze­gényebb rétegeknek is önkéntes adományai­ból tartják fenn. Kórházaik homlokzatán óriási betűkkel olvashatók a hangzatos fel­iratok a közönséghez napi 1—1 pennis ado­mányokért és hasonlók. Ezek az adományok tényleg be is folynak, úgy, hogy a legegyszerűbb angol ember is azzal a büszkességgel és szeretettel tekinthet egy­­egy kórházra, hogy annak egy része az ő tulajdonát képezi. Ez viszont a közönség egészségügyi nevelésére is nagy hatással van, aminek jelentékeny része van abban, hogy az angol egészségügyi kultúra oly magas fokon áll. — Összefoglalva : rengeteget láttam uta­mon, sok újat és érdekeset. Remélem módom lesz, hogy tapasztalataimat a magyar köz­­egészségügy javára értékesíthessem. (K—ny.­ FELVGYESSY BÉLA DR.-t 1926. augusztus 1. ­ó magyar-szerb határon minden csendes... Szomszédi békességben élnek­ a határ mentén. — Jóőcs község Szerbiához csatoltatott, de a halottai magyarod maradtak­. — Benőtte a fű a trianoni határköveket. — „Jói van újság sógor?“ Végig a délbaranyai szerb határmenti községeken. Baranyai Szerb­ határ, július 30. (A Pécsi Napló kiküldött munkatársától.) Valamikor, nem is olyan­­ régen, magyar föld volt ez mindenütt, amerre csak­­ ellátott a szem. Ma vigyázni kell a jámbor, sváb­­ parasztnak, hogy a réten nem-e ütközik kaszája­­ a trianoni határkőbe. És állván a nyárba­ érett­­ mezőkön, nem is sejtené a távoli utas, hogy a húsz­­ lépésnyire lévő templom tornyában már Szerbia földjén cseng-bong a déli harangs­zó. Nehéz kiiga­zodni. Kezeddel magyar nyárfák szürke törzsét simíthatod és a tekinteted előtt zöldelő kukoricá­sok már Szerbia számára érlelik kincses termésüket. Érdekes, érdemes itt, végigjárni az új határ mentén fekvő községeket. Megraboltságunk szo­morúságában vigasztalás és biztató ígéret az a szomszédi békesség, amit a Szerbiával szomszé­dos községekben alkalmunk volt látni és amiről a hatóságok is beszéltek. A határmenti nagyobb községeket : Magyar­­bólyt, Lapancsát, Ilocskát, Beremendet, Ivándár­­dát, Sárokot, Majsot és Bezedeket járta végig a Pécsi Napló munkatársa. A vonat csak Magyarbólyig visz. Ez az utolsó magyar állomás. Az épület oldalán hatalmas nem­zeti szinű zászlót h­imbál a júliusi szellő. A padon fináncok ülnek és cigarettáznak. Az egyik — Blazsek Gyula — meséli: — Csendes, könnyű a szolgálat itt. Alig van dolgunk. A csempészet teljesen megszűnt. Még egy esztendővel ezelőtt is nehéz dolgunk volt. Győztük ellenőrizni a csempészeket, akik a legkülönbözőbb rafinériával igyekeztek Szerbiából vámmentesen behozni az árucikkeket. Ma ez megszűnt. Vége a csempészetnek. Ez mireánk hátrányos, mert semmi mellékkeresetünk nincs. Különben a szolgálat­hoz tartozik, hogy a vonatokkal közvetlen a szerb határig elmegyünk. Itt leszállunk és felszállnak a szerb vámőrök. A határnál semminemű incidens nem fordul elő. Ha véletlenül adódik valami vitás kérdés, a szerbek a legnagyobb előzékenységgel intézik el. Az állomásfőnök, Völgyi János, ezeket mondotta .- Két hónapja vagyok mindössze Magyar­bolyon, de azóta teljes szélcsend uralkodik. Hallo­másból tudom, hogy elődöm alatt előfordultak némely atrocitások, most azonban szomszédi bé­kességben élünk. Helyesebben : úgy élünk, mintha nem is egymás szomszédságában lennénk. Alig tudunk egymásról. Le kell szögeznem, hogy az el­kerülhetetlen érintkezésben — ami kizárólag hi­vatalos ügyekre szorítkozik — szerb részről min­denkor udvariasságot, szolgálatkészséget ta­pasztaltam. Természetesen, a mi eljárásunk is ha­sonló. Az ügyeket egyébként állandóan egy em­berünk intézi. Ez jár át Pélmonostorra, de két hó­nap óta még soha nem panaszkodott és kikülde­tését zavartalanul elintézhette. A vonatokkal a magyar személyzet átmegy mindenkor. Odaát­­ - kapcsolják a gépet és azzal jönnek vissza. Szerb részről, itt­létem óta, még nem érkezettt senki. Az elég gyakran előfordul, hogy útlevél nélkül jönnek át magánosok. Ezeknek további sorsát a faluban lévő államrendőrségi kirendeltség intézi. A faluban felkerestem Hoffer Károly jegyzőt. A határmenti állapotokat a következőkben ecse­telte : — A múlt év szeptember 23-ika óta a belügy­miniszter csendőrkülönítményt rendelt ki a határra. Azóta teljes itt a rend. Bizony, azelőtt sok minden előadódott. Legtöbb volt a panasz a lótolvajok garázdálkodása miatt. Szerbiából átszöktek a tol­vajok és reggelre a gazda arra ébredt, hogy az istálló­ saroglya elől elkötötték a lovait. Ez azelőtt úgyszólván napirenden volt. Tömegesen érkeztek

Next