Pécsi Napló, 1927. január (36. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-02 / 1. szám

PÉCSI NAPLÓ pillar. .. ./elvételek if Amerikáról. JT pécsi­­napló számára irta: Imre József dr. egyetemi tanár. Washington D. C., dec. 15. A legtöbb európai, ha egy-két hetet tötött az Atlantzi óceán túlsó partján, ellenállhatatlan vá­gyat érez magában, hogy megismertesse honfitársaival Amerikát. Ha mégis sikerül leküzdenie magában azt a nyugtalanító érzést, amiről ő maga azt hiszi, hogy az irói véna kitörési kísérlete, legalább élő szóval igyekszik min­­den alkalommal számot adni be- Ét ' l nyomásairól. Ilyenkor aztán azt, V'­­, ami az európai észjárásnak meg- T- IS felel, vagy amit ő annak meg- lel ist felelően átalakított: elhiszik; az­, amit esetleg véletlenül jól megfi­­­­gyelt, a messziről jött ember túl­ ! Imre Jóssef dr. zasának tartják és elnézően sze­­­­met hunynak neki — de nem hiszik el. Én negyedszer léptem amerikai partra,­­ de még mindig nem érzem hivatottnak ma­­­­gamat Amerika megismeretetésére. Pedig­­ nemcsak a hotelek, vasutak, boltok révén­­ szereztem benyomásaimat, hanem sok em­­­­berrel érintkeztem, sok jó ismerőst, barátot nyertem itt és amikor itt vagyok, családi körben, tehát belőlről ismerekedem az ame­rikai élettel. Még­sem mernék vállalkozni még ennek a levélnek a megírására sem, ha nem ígértem volna meg a Pécsi Naplónak, hogy valamit írok innen újévre. Olyan gyökeresen más az emb­erek életfelfogása,­­ ál­tmódja, hogy csak az tudja Amerika igazi­­ értékét, jelentőségét átérezni, aki itt élt.­­ Pedig minden európai jól tenné, ha fiatal korában igyekeznék megismerkedni az ame- f­a szellemmel s igyekeznék megvalósítani­­ egyet-mást a maga körében abból, ami itt­­ talán természetes s nálunk hiányzik. Most csak egy-két tárgyat érintek, ta­lán egyszer visszatérek még a tárgyhoz s egyebeket is elmondok. Az amerikai szálloda, Amerika nem számit s nem is szorul külföldi vendégekre, de oly óriási a városok közötti forgalom, hogy még a kisebb váro­sokban is tekintélyes szám­i szálloda van. Az a szálloda a legnagyobb forgalmú, ame­lyik a legnagyobb kényelmet, legtöbb figyel­met és a legmegbízhatóbb kiszolgálást is nyújtja. Ez magyarázza meg, hogy az aránylag szerényebb szállodában is természetes kel­lék mindaz, amit itt felsorolok. Minden szo­bában telefon van és telefonkönyv. Interurbán összeköttetést néhány perc alatt kaphatni. A legtöbb szobának külön fürdő és toilett­­helyisége van, de van olyan hotel, ahol minden szoba fürdőszobával kapcsolatos.­­ Személyenként és naponta legalább két sima­­ és két nagy bolyhos törülköző és legalább­­ két darab szappan. A falban ruhaszekrény­­ kellő számú akasztóval és hatalmas papír-­­ zacskókkal a szennyes számára, melyet ha­­ délelőtt elvisznek, délután visszakapja a­­ vendég. Ruhavasalás egy órán belül készen­­ van. Minden emeleten bedobhatod leveledet , mely egy szellemes, egyszerű rendszerrel el­jut a levélszekrénybe, honnan óránkint vi­szik a postára. Leveledet a megérkezésekor lebélyegzi a szálloda s tudod, mely percben érkezett. Épen egy óraműves bélyegzővel ellátott cédulán értesítenek minden telefon-­­ hívásról, ha nem találtak meg a szobában, V , a­hol­­ éttermemen. Sok hotelben minden reggel bedugnak­­ egy újságot az ajtó alatt, hogy ha felöltözés­­ előtt még olvasni akarsz, legyen kéznél a­­ legfrisebb lap. Sok hotelben a biblia is mind­­­den szobában megtalálható. A toilett-aszta­­l­­on tűpárna, varrótűvel, cérnával és néhány­­ gombbal.­­ Az Íróasztalon különböző nagyságú íz­léses levélpapiros, tiszta itatós és új tollak,­­kétféle tollszár és toll, vékony tollszárral és hegyes tollal, vagy vastagabb tollszárral és vágott orrú tollal irhat a vendég. Az íróasztal fiókjában blanketták sürgöny, kábel, tiszti-­í­tandó fehérneműk számára. Mindenki ud­­­­varias, figyelmes, pedig csak annak az egy­­ fiúnak szokás borravalót adni, aki a csórn­­­­í­rokat érkezéskor felviszi és induláskor le­hozza. Ha a kulcsodat elfelejtetted átadni elutazáskor, a rajta levő, címmel ellátott függelékre ragasztasz egy­ centes bélyeget s bedobod az Egyesült Államok bármely levélszekrényébe. De nemcsak azzal figyelmesek, aki ott lakik, hanem mindenkivel, aki valamelyik vendéget keresi. És a szellemre jellemző, hogy a számlán mindig van egy pár udvarias mondat, köszönő sor, vagy kellemes utat kívánás, de soha sincsen semmi olyan tétel, ami meglepne. A newyorki Prince George Hotel halljá­ban egy napon hatalmas chrysanthenum csokrot láttam egy asztalon. Alatta egy kis kártya : ma van harmadik évfordulója, hogy egyik derék tisztviselőnket Mr. N. N.-t el­vesztettük. Kegyelettel gondolunk rá. — Egy kis jele az igazi amerikai szellemnek, amit az idegen nem szokott észrevenni. Az uccai közlekedés. Newyork uccáin olyan az autóforga­lom, hogy ha gyorsan akar célhoz jutni az ember, legokosabb a földalattin utazni, hol részben „local’’-vonatok járnak, részben ex­press vonatok, melyek minden negyedik­­ötödik uccánál állnak meg, ezeknek minden 12-ik uccánál van állomása. 5 centért (3500­­ korona) akárhova eljutsz. Itt-ott, hol leg­­­­nagyobb a forgalom, olyan, amit nem is igen lehet elképzelni, egy-egy kis cédula késztet mosolygásra: „Keep smiling”, tessék mosolyogni. Az emberek nem durvák, nem veszekednek, ha meglöktek, csak azért nem kérnek­­— esetleg — bocsánatot, mert sietős a dolguk. Más városokban, kivéve a legnagyob­bakat, föld felett bonyolódik le a forgalom. Nagy, kb. 80 személyes villanyosok, igen jó autóbuszok járnak, a kalauzok nem alkal­matlankodnak, ellenőrt sohasem láttam. Be­lépéskor, vagy távozásakor fizet az utas, jegyet csak akkor kér és kap, ha át akar szállni. Az autótaxi jó, a vezetők kitűnőek.­­ Clevelandban a kocsiban egy kis tábla : ,,E . soffert azért alkalmaztuk, mert intelligens, s megbízható és udvarias. Ha ezzel ellenkezőt­­ tapasztalna, kérjük, hogy a köz érdekében­­ közölje velünk.” New Haven-ben, Boston-­­ ban ez van a taxikban kifüggesztve kis email­­­táblán : „Fogadalom. Átérezve annak a biz­­­zalomnak a jelentőségét, melyet a vállalat­­ belém helyezett, becsületszavamat adtam,­­ hogy a vállalat szabályait megtartom és uta­­­­saim biztonságát és kényelmét szolgálom.­­ Kérem, hogy ne kívánják tőlem e fogadalom­­ megszegését. A vezető.” A taksamérő kis­­ cédulát ad ki az út végén, csomagért nincs­­ külön díj. Borravalót nem kér egy soff­őr sem­­ és ha kap (10% a szokásos összeg) illendően­­ megköszöni. Istenem, miért nem lehet erre­­ az illedelmes viselkedésre megtanítani a pesti soff­őröket ? Természetes, hogy a kézitás­kákért bemegy a lakásba a soffőr és beviszi a lakás ajtajáig a megérkezéskor. Közlekedés a középületekben. Nagy­városban, ha sok dolgod van, csak­nem annyit utazol függőleges irányban, mint vízszintesen. A liftek tökéletesek. Nagyobb épületekben lassú és gyors liftek járnak, az utóbbiak pl. csak a 20. és 30. vagy csak a 30. és 50. emelet között állnak meg. Szállodák­ban a partszerű házakban a férfiak leveszik a kalapot, ha nő is van a liftben, de a nagy­­forgalmu iroda­épületekben nem ülik levenni, mert szűk a hely és ha minden férfi leveszi a kalapját, kevesebben férnek be a liftbe. A liftkezelők szótlanok, de udvariasak, borravaló szóba sem kerülhet, sem neki, sem az utasnak nem volna rá ideje. Vasút. Az amerikai vasutak magánkézben van­nak bizonyos irányokban több vasúttársa­ság járat vonatot, az egészséges versenyből ismét csak a közönségnek van ha­na. A ren­des kocsik minden vonalon nagyjában egy­formák : 80 üléses hosszú vas­vagyonok, kényelmes kettős ülésekkel, mi ’ kei­si­ban egy-egy külön torletthelyiség a két neív számára, mosdóval, szappannal, törülköző­vel és egyéb szükséges dologgal. Minden vagyonban van egy papírpohár automata, mely vagy 1 centért, vagy ingyen ad poharat, mellette a csap, melyen át jeges ivóvizet kaphatsz. A legutolsó vagy a leg­első vagyon a dohányzók számára van fenn­tartva, a többiben nem szabad dohányozni. De ha nem akarsz a dohányzóig menni, a két vagyon közötti plattformon — saját veszé­lyedre — elszívhatsz egy cigarettát. Egy osztály van, de ha nagyobb kényelemben akar valaki utazni, a „Pullmann-car”-ban utazik külön díj ráfizetésével, itt kényelmes foteal-ökben ül az utas, ezekben van egy kis dohányzó és kényelmes női toilettszoba is. Hideg, meleg víz, ivóvíz stb. magától ér­tődik. Vannak a férfiak számára u. n. club­kocsik, angol bőr­székekkel, íróasztalokkal, italok számára ügyes tartályokkal. Ha út­közben sürgönyözni akar az utas, blanketták vannak minden Pullmann-kocsiban s a kocsi néger szolgája az első állomáson feladja. Bizonyos vonalakon a vonatból is le tudják adni s felvenni a sürgönyt. Az alépítmények kitűnők és a 130 kilo­méteres sebességgel rohanó vonaton is ké­nyelmesen lehet írni és olvasni. A vonatok hihetetlen pontossággal járnak, ismételt és sokszor hosszú utazásaim alatt egyszer volt késésünk. Bizonyos vonalakon a késés min­den percéért visszatérítést ad a társaság az utasnak! Az alkalmazottak, mint mindenütt, itt is udvariasak. Sok az öreg kalauz, jó modorú tekintélyes külsejű, tiszta emberek. Kész­séggel adnak felvilágosítást és néha még hozzá is segítik az utast egy kis szabálytalan­sághoz. Néhány héttel ezelőtt a Pittsburgh— Harrisburg közötti vonalon utaztunk. Indu­láskor megkérdeztem a kalauzt, hogy körül­belül mikor érünk a híres „Horseshoe”-hoz, ahol t. i. tökéletes patkót ír le a vonat, mert szeretnék egy felvételt csinálni. Mikor köze­ledtünk, udvariasan jelentette, hogy készít­hetem a gépet s ajánlotta, hogy menjek vele az utolsó vagyonba. A kanyarodó előtt ki­nyitotta a vagon ajtaját, átfogta a dereka­mat s biztosított, hogy csak jól hajoljak ki. Egy érdeklődő utas visz­ont ő belé kapasz­kodott s igy sikerült két felvételt csinálnom Senki sem ütközött meg rajta s mikor mond­tam, hogy ezt Európában megbüntetnék, azt felelte, hogy kár lett volna elrontani egy lemezt az ablakon keresztül való fotografá­­lással. A kooperációs készség nyilatkozott meg ebben is. A hálókocsik, néhány hosszabb vonaltól eltekintve, sokkal egyszerűbbek és rosszab­bak, mint az európaiak. Az egyes szakaszok (egy alsó és egy felső ágy) egymástól egy bá­doglemezzel és a középen haladó folyosótól egy függönnyel vannak elválasztva. Minden kocsiban két kis elkülönített szoba van,­­ ágygyű, ezek, valamivel tágasabbak a­­ fülkéinknél. Egyébként egy-egy mosdóhel­yég van a férfiak és a nők számára. De ágyak kényelmesebbek, mint odaát, s kissé különös, hogy a szemérmes Amerika - öltözetlen, borzas hölgyek és urak -sétáln­ak reggel a mosdóhelyiségek irányában. Közkönyvtárak. A Carnegie által alapított hatalmas nyil­vános könyvtárak mellett a pompásan be­rendezett gazdag és mindenki számára hozzá­férhető könyvtárak ezrei állanak az ame­rikai polgárok rendelkezésére. Csaknem ki­vétel nélkül magán­alapítványok és adomá­nyok teremtették meg ezeket. Nem engedi meg a hely és idő, hogy részletesen írjak erről a tárgyról, csak annyit, hogy bárki, akit az illető város egy polgára ajánl, ingyen kap belépőjegyet ezekbe s két könyvet vihet el hetenkint, vagy ha hamarabb elolvassa őket, bármennyiszer vehet ki könyvet. Az olvasnivalóját maga veszi le a polcokról és viszi a minden teremben levő felügyelőnő­höz, aki feljegyzi, hogy mikor s kinek adta ki a könyvet. Az olvasótermek bárki számára belépőjegy nélkül rendelkezésre állanak. Kü­lön napilap-termek, folyóirat-termek és ol­vasótermek kényelmes asztalokkal, íróeszkö­zökkel. A bostoni könyvtárban külön­­ tár­ terem és olvasószoba van 60—1 1927 január 1.

Next