Pécsi Napló, 1927. január (36. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-02 / 1. szám

PÉCSI NAPLÓ pillar. .. ./elvételek if Amerikáról. JT pécsinapló számára irta: Imre József dr. egyetemi tanár. Washington D. C., dec. 15. A legtöbb európai, ha egy-két hetet tötött az Atlantzi óceán túlsó partján, ellenállhatatlan vágyat érez magában, hogy megismertesse honfitársaival Amerikát. Ha mégis sikerül leküzdenie magában azt a nyugtalanító érzést, amiről ő maga azt hiszi, hogy az irói véna kitörési kísérlete, legalább élő szóval igyekszik minden alkalommal számot adni be- Ét ' l nyomásairól. Ilyenkor aztán azt, V', ami az európai észjárásnak meg- T- IS felel, vagy amit ő annak meg- lel ist felelően átalakított: elhiszik; az, amit esetleg véletlenül jól megfigyelt, a messziről jött ember túl ! Imre Jóssef dr. zasának tartják és elnézően szemet hunynak neki — de nem hiszik el. Én negyedszer léptem amerikai partra, de még mindig nem érzem hivatottnak magamat Amerika megismeretetésére. Pedig nemcsak a hotelek, vasutak, boltok révén szereztem benyomásaimat, hanem sok emberrel érintkeztem, sok jó ismerőst, barátot nyertem itt és amikor itt vagyok, családi körben, tehát belőlről ismerekedem az amerikai élettel. Mégsem mernék vállalkozni még ennek a levélnek a megírására sem, ha nem ígértem volna meg a Pécsi Naplónak, hogy valamit írok innen újévre. Olyan gyökeresen más az emberek életfelfogása, áltmódja, hogy csak az tudja Amerika igazi értékét, jelentőségét átérezni, aki itt élt. Pedig minden európai jól tenné, ha fiatal korában igyekeznék megismerkedni az ame- fa szellemmel s igyekeznék megvalósítani egyet-mást a maga körében abból, ami itt talán természetes s nálunk hiányzik. Most csak egy-két tárgyat érintek, talán egyszer visszatérek még a tárgyhoz s egyebeket is elmondok. Az amerikai szálloda, Amerika nem számit s nem is szorul külföldi vendégekre, de oly óriási a városok közötti forgalom, hogy még a kisebb városokban is tekintélyes számi szálloda van. Az a szálloda a legnagyobb forgalmú, amelyik a legnagyobb kényelmet, legtöbb figyelmet és a legmegbízhatóbb kiszolgálást is nyújtja. Ez magyarázza meg, hogy az aránylag szerényebb szállodában is természetes kellék mindaz, amit itt felsorolok. Minden szobában telefon van és telefonkönyv. Interurbán összeköttetést néhány perc alatt kaphatni. A legtöbb szobának külön fürdő és toiletthelyisége van, de van olyan hotel, ahol minden szoba fürdőszobával kapcsolatos. Személyenként és naponta legalább két sima és két nagy bolyhos törülköző és legalább két darab szappan. A falban ruhaszekrény kellő számú akasztóval és hatalmas papír- zacskókkal a szennyes számára, melyet ha délelőtt elvisznek, délután visszakapja a vendég. Ruhavasalás egy órán belül készen van. Minden emeleten bedobhatod leveledet , mely egy szellemes, egyszerű rendszerrel eljut a levélszekrénybe, honnan óránkint viszik a postára. Leveledet a megérkezésekor lebélyegzi a szálloda s tudod, mely percben érkezett. Épen egy óraműves bélyegzővel ellátott cédulán értesítenek minden telefon- hívásról, ha nem találtak meg a szobában, V , ahol éttermemen. Sok hotelben minden reggel bedugnak egy újságot az ajtó alatt, hogy ha felöltözés előtt még olvasni akarsz, legyen kéznél a legfrisebb lap. Sok hotelben a biblia is mindden szobában megtalálható. A toilett-asztalon tűpárna, varrótűvel, cérnával és néhány gombbal. Az Íróasztalon különböző nagyságú ízléses levélpapiros, tiszta itatós és új tollak,kétféle tollszár és toll, vékony tollszárral és hegyes tollal, vagy vastagabb tollszárral és vágott orrú tollal irhat a vendég. Az íróasztal fiókjában blanketták sürgöny, kábel, tiszti-ítandó fehérneműk számára. Mindenki udvarias, figyelmes, pedig csak annak az egy fiúnak szokás borravalót adni, aki a csórnírokat érkezéskor felviszi és induláskor lehozza. Ha a kulcsodat elfelejtetted átadni elutazáskor, a rajta levő, címmel ellátott függelékre ragasztasz egy centes bélyeget s bedobod az Egyesült Államok bármely levélszekrényébe. De nemcsak azzal figyelmesek, aki ott lakik, hanem mindenkivel, aki valamelyik vendéget keresi. És a szellemre jellemző, hogy a számlán mindig van egy pár udvarias mondat, köszönő sor, vagy kellemes utat kívánás, de soha sincsen semmi olyan tétel, ami meglepne. A newyorki Prince George Hotel halljában egy napon hatalmas chrysanthenum csokrot láttam egy asztalon. Alatta egy kis kártya : ma van harmadik évfordulója, hogy egyik derék tisztviselőnket Mr. N. N.-t elvesztettük. Kegyelettel gondolunk rá. — Egy kis jele az igazi amerikai szellemnek, amit az idegen nem szokott észrevenni. Az uccai közlekedés. Newyork uccáin olyan az autóforgalom, hogy ha gyorsan akar célhoz jutni az ember, legokosabb a földalattin utazni, hol részben „local’’-vonatok járnak, részben express vonatok, melyek minden negyedikötödik uccánál állnak meg, ezeknek minden 12-ik uccánál van állomása. 5 centért (3500 korona) akárhova eljutsz. Itt-ott, hol legnagyobb a forgalom, olyan, amit nem is igen lehet elképzelni, egy-egy kis cédula késztet mosolygásra: „Keep smiling”, tessék mosolyogni. Az emberek nem durvák, nem veszekednek, ha meglöktek, csak azért nem kérnek— esetleg — bocsánatot, mert sietős a dolguk. Más városokban, kivéve a legnagyobbakat, föld felett bonyolódik le a forgalom. Nagy, kb. 80 személyes villanyosok, igen jó autóbuszok járnak, a kalauzok nem alkalmatlankodnak, ellenőrt sohasem láttam. Belépéskor, vagy távozásakor fizet az utas, jegyet csak akkor kér és kap, ha át akar szállni. Az autótaxi jó, a vezetők kitűnőek. Clevelandban a kocsiban egy kis tábla : ,,E . soffert azért alkalmaztuk, mert intelligens, s megbízható és udvarias. Ha ezzel ellenkezőt tapasztalna, kérjük, hogy a köz érdekében közölje velünk.” New Haven-ben, Boston- ban ez van a taxikban kifüggesztve kis emailtáblán : „Fogadalom. Átérezve annak a bizzalomnak a jelentőségét, melyet a vállalat belém helyezett, becsületszavamat adtam, hogy a vállalat szabályait megtartom és utasaim biztonságát és kényelmét szolgálom. Kérem, hogy ne kívánják tőlem e fogadalom megszegését. A vezető.” A taksamérő kis cédulát ad ki az út végén, csomagért nincs külön díj. Borravalót nem kér egy soffőr sem és ha kap (10% a szokásos összeg) illendően megköszöni. Istenem, miért nem lehet erre az illedelmes viselkedésre megtanítani a pesti soffőröket ? Természetes, hogy a kézitáskákért bemegy a lakásba a soffőr és beviszi a lakás ajtajáig a megérkezéskor. Közlekedés a középületekben. Nagyvárosban, ha sok dolgod van, csaknem annyit utazol függőleges irányban, mint vízszintesen. A liftek tökéletesek. Nagyobb épületekben lassú és gyors liftek járnak, az utóbbiak pl. csak a 20. és 30. vagy csak a 30. és 50. emelet között állnak meg. Szállodákban a partszerű házakban a férfiak leveszik a kalapot, ha nő is van a liftben, de a nagyforgalmu irodaépületekben nem ülik levenni, mert szűk a hely és ha minden férfi leveszi a kalapját, kevesebben férnek be a liftbe. A liftkezelők szótlanok, de udvariasak, borravaló szóba sem kerülhet, sem neki, sem az utasnak nem volna rá ideje. Vasút. Az amerikai vasutak magánkézben vannak bizonyos irányokban több vasúttársaság járat vonatot, az egészséges versenyből ismét csak a közönségnek van hana. A rendes kocsik minden vonalon nagyjában egyformák : 80 üléses hosszú vasvagyonok, kényelmes kettős ülésekkel, mi ’ keisiban egy-egy külön torletthelyiség a két neív számára, mosdóval, szappannal, törülközővel és egyéb szükséges dologgal. Minden vagyonban van egy papírpohár automata, mely vagy 1 centért, vagy ingyen ad poharat, mellette a csap, melyen át jeges ivóvizet kaphatsz. A legutolsó vagy a legelső vagyon a dohányzók számára van fenntartva, a többiben nem szabad dohányozni. De ha nem akarsz a dohányzóig menni, a két vagyon közötti plattformon — saját veszélyedre — elszívhatsz egy cigarettát. Egy osztály van, de ha nagyobb kényelemben akar valaki utazni, a „Pullmann-car”-ban utazik külön díj ráfizetésével, itt kényelmes foteal-ökben ül az utas, ezekben van egy kis dohányzó és kényelmes női toilettszoba is. Hideg, meleg víz, ivóvíz stb. magától értődik. Vannak a férfiak számára u. n. clubkocsik, angol bőrszékekkel, íróasztalokkal, italok számára ügyes tartályokkal. Ha útközben sürgönyözni akar az utas, blanketták vannak minden Pullmann-kocsiban s a kocsi néger szolgája az első állomáson feladja. Bizonyos vonalakon a vonatból is le tudják adni s felvenni a sürgönyt. Az alépítmények kitűnők és a 130 kilométeres sebességgel rohanó vonaton is kényelmesen lehet írni és olvasni. A vonatok hihetetlen pontossággal járnak, ismételt és sokszor hosszú utazásaim alatt egyszer volt késésünk. Bizonyos vonalakon a késés minden percéért visszatérítést ad a társaság az utasnak! Az alkalmazottak, mint mindenütt, itt is udvariasak. Sok az öreg kalauz, jó modorú tekintélyes külsejű, tiszta emberek. Készséggel adnak felvilágosítást és néha még hozzá is segítik az utast egy kis szabálytalansághoz. Néhány héttel ezelőtt a Pittsburgh— Harrisburg közötti vonalon utaztunk. Induláskor megkérdeztem a kalauzt, hogy körülbelül mikor érünk a híres „Horseshoe”-hoz, ahol t. i. tökéletes patkót ír le a vonat, mert szeretnék egy felvételt csinálni. Mikor közeledtünk, udvariasan jelentette, hogy készíthetem a gépet s ajánlotta, hogy menjek vele az utolsó vagyonba. A kanyarodó előtt kinyitotta a vagon ajtaját, átfogta a derekamat s biztosított, hogy csak jól hajoljak ki. Egy érdeklődő utas viszont ő belé kapaszkodott s igy sikerült két felvételt csinálnom Senki sem ütközött meg rajta s mikor mondtam, hogy ezt Európában megbüntetnék, azt felelte, hogy kár lett volna elrontani egy lemezt az ablakon keresztül való fotografálással. A kooperációs készség nyilatkozott meg ebben is. A hálókocsik, néhány hosszabb vonaltól eltekintve, sokkal egyszerűbbek és rosszabbak, mint az európaiak. Az egyes szakaszok (egy alsó és egy felső ágy) egymástól egy bádoglemezzel és a középen haladó folyosótól egy függönnyel vannak elválasztva. Minden kocsiban két kis elkülönített szoba van, ágygyű, ezek, valamivel tágasabbak a fülkéinknél. Egyébként egy-egy mosdóhelyég van a férfiak és a nők számára. De ágyak kényelmesebbek, mint odaát, s kissé különös, hogy a szemérmes Amerika - öltözetlen, borzas hölgyek és urak -sétálnak reggel a mosdóhelyiségek irányában. Közkönyvtárak. A Carnegie által alapított hatalmas nyilvános könyvtárak mellett a pompásan berendezett gazdag és mindenki számára hozzáférhető könyvtárak ezrei állanak az amerikai polgárok rendelkezésére. Csaknem kivétel nélkül magánalapítványok és adományok teremtették meg ezeket. Nem engedi meg a hely és idő, hogy részletesen írjak erről a tárgyról, csak annyit, hogy bárki, akit az illető város egy polgára ajánl, ingyen kap belépőjegyet ezekbe s két könyvet vihet el hetenkint, vagy ha hamarabb elolvassa őket, bármennyiszer vehet ki könyvet. Az olvasnivalóját maga veszi le a polcokról és viszi a minden teremben levő felügyelőnőhöz, aki feljegyzi, hogy mikor s kinek adta ki a könyvet. Az olvasótermek bárki számára belépőjegy nélkül rendelkezésre állanak. Külön napilap-termek, folyóirat-termek és olvasótermek kényelmes asztalokkal, íróeszközökkel. A bostoni könyvtárban külön tár terem és olvasószoba van 60—1 1927 január 1.