Pécsi Napló, 1930. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

XXXIX. évfolyam. I. szám Egyes szám ára 24 fillér. 1930 január 1. Szerda P­ÉCSI NAPLÓ szerk­esztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Jj FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. II Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy­be Kéziratokat nem adunk vissza. .nric^i-Ti r r»0­/pi v * 2 50 Pen8° n egy­negyed évre 7*50 pengő, terkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon: 1­27 FOSZEP HESZIO­­ LENKEI LAJOS. II Egyes szám­­ra: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. 1930. Pécs, dec. 31. Új évtized küszöbén állunk. A rohanó emberi életben egy lepergett év is számot tesz, az évtized pedig az örök nyuga­lom helyehez vezető igen rövid lépcsősor egy fokát jelenti. A nemzet életében azonban egy évtized csak röpke pillanat, amelyről gyakran meg sem emlékezik a történelem. Az örökoptimista emberi lélek bármily sűrű ködben áll előtte a jövő, az új év küszö­bén reményteljes szívvel gondol az újévre. Sorsa, azt hiszi, csak jobbra fordulhat. Ám, ha hazánk szsára gondolunk, önkéntelenül ajkunkra tórdnak a költő szavai: Múltdban nincs öröm, Jövőben nincs remény... A ma­lpergettet megelőző évtized a háborút visel nemzetek életében a vérözön korszaka vol, amelynek borzalmasságaiban kapott sebek egy újabb évtized alatt meg­gyógyulni nem tudtak. Sőt behegedni sem. Nem mi vagunk az egyedüli ország, amely ma is nyílt seekből vérzik. A legbetgebbek azonban mi vagyunk. Rajtunk töltete ki legembertelenebbül bosz­­szúját a lihegő gyűlölködés, az örök igazságot tipró erőszakos a kalózkodó alattomosság. És még azt mondják nekünk: élni hagytunk, rán­tok a bűnösök kálváriáját és dolgozzatok a letipróknak. Ahány sze annyi rosszhírem és galádság. Élni élünk még, ha ugyan életnek lehet nevezni a levadást, de hogyan tudjunk járni, amikor­­vágták lábainkat, amelyek egyikét a Kálitok, másikát a Karszt szik­láin vetettük meg és hogyan tudjunk dol­gozni, amikor m­etszették acélos karjainkat. Ám megjenik lelki szemeink előtt a felszakadt ködi keresztül Csaba hada és ifjú leventéi és( igy szól a vezér : Ne legye­tek kíshítüek, sz magyarok vagytok ! És utána jönnek Jezerév hősei, akik a török és tatár hódítás és pusztítások után vissza­szerezték és ájrípítették országunkat, majd a szabadságharmartírjai és a világháború­ban elesett fiaik és testvéreink százezrei... „Az nem let, hogy annyi szív hiába ont a vért. Igen, a­ztoa kell visszapillantanunk, hogy önbizalom, amelyre oly nagy szüksé­günk van, visszérjen és megacélozza lel­keinket a jövő gy küzdelmeire. A népek sóit intéző isteni gondviselés áldását és segítőét kérjük a mai évforduló alkalmából mini magyarra. Forrassza őket a szent ügy gonlata eggyé és akkor­ lesz még ünnep e hóban. A FRANCIÁK ÁGASZKODNAK A YOUNT­­ERVHEZ. Páris, dec. 3(MTI.) Az Excelsior szerint a francia kormányt eltökélt szándéka, hogy nem­ járul hozzá a You-terv semmiféle további módo­sításaihoz és jeltenül ellenzi a mostani értekez­leten Schacht okiratának­ értelmében utóbbi vita tárgyává t­ét, amelyek tekintetében az első értekezleten­­ megegyeztek. A francia kor­mány felfogása sént a mostani értekezlet teen­dője egyedül az hogy meghozza a döntését a Young-tervezet készítése céljából a kiküldött szakértő bizottsá jelentéséről. Az anyagot, teszi hozzá a lapnnkívüli nagy gonddal készí­tették elő, úgy, ha az értekezlet simán végezhet feladatával. Újévi szózat a volt tizenkilencesekhez! Meg kell sokszorozni a mozgalom erejét, amely az ezrednapot és ezredemlékművet akarja megvalósítani. Ez év őszén, amikor már több, mint tizedik­­éve vonta avarba a természet hervadása a háború­ban elesett magyar hősök, köztük a volt pécsi tizenkilences honvéd gyalogezred hősi halottainak sirhalmát, bontotta ki zászlaját itt az a mozgalom, amely az élő tizenkilencesek kegyelettevésével akarja a feledés avarja alól az ő példaadásuk erkölcsi tanítását a magyar jövőnek átmenteni. Rekon­struálni akarják az élő tizenkilencesek a nagy honvédezred emlékét, amelynek tagjai a Mecsek szelid erdeinek, az öttornyu város meghitt utcái­­nak, a hegy tövében megbúvó mecsekalji metropo­lisnak szeretetével vonultak el innen nótaszóval védeni a magyar földet, amelynek ez a város is egyik mozaik ékköve. Hogyan vizsgáztak a nagy próbán az ezred fiai, amelynek törzse Pécsett volt, de amelynek tömött soraiban Baranya, Somogy és Tolna honvédei a halállal is bátran paroláztak, e vizsga eredményeit ma már a történelem lapjai őrzik. Pecsétet, véres pecsétet tettek a honpolgári kötelezettség tetté vált: ra s halálos mezőkön feküdtek el minden vilá­gon, nem adva fel a rögöt, amelynek védelmét jukbizták. Helyüket az életben maradottaknak hagyták itt vozna örökségül, hogy beálljanak helyükre a sorba, ahonnan kidőltek, özvegyet, árvát ,ellátatlanokat hagyva hátra. Emlékük parancsol fölemelni, gyá­­molítani azokat, akikről a néma sírok lakói már nem gondoskodhatnak. De a közöny Szaharájából ,amelyen ma sok­szor az eszményi célok kietlenednek, át kell menteni a megújhodásra szánt jövőnek az ő példaadásukat is, hogy a szükség esetén nagy elhatározásokra len­dülő nemzedék lássa, mint lép ki az iskolásköny­vekből tanított honszeretet és polgári erény olyan tettekig magasztosulva, amely tett a legtöbbet, az emberi életet kész a haza állította oltárra tenni. Tizenkilencesek ! Akik harcok viharaiban, szen­vedéseiben egyek voltatok, vájjon lehettek-e most el­különülve egymástól. Lehet-e politikai, felekezeti, vagy társadalmi különbség, amelyet nem parancsol szégyenkező megsemmisülésre a hívó szó, amelyet a tizenkilences ezrednap és emlékmű szervező bizottság röpített közétek. Hisz nem akar mást, mint hogy újra találkozzatok az elesettek sírja fölött és csöndesen megfogva egymás kezét, egy néma kéz­­szorítás szolidaritásával vállaljátok a nemes célt: emléket állítani az elesetteknek s vele a tizenkilences dicső szellemnek. Ez a szellem azután már aktivitásba lép önmagától, hogy könnyeket szárítson, árvákat fölemeljen. Jönnötök kell, sokkal sűrűbben, ahogy eddig jöttetek. Közöny, óvatosság, a feledés rozsdája tette e­ddig tétovává lépéseiteket. Ezért stagnált a moz­galom, amely hamarosan vád lesz ellenünk, hogy kialszik a parázs is a tizenkilences lelkekben, amelynek lángja oly fönnen lobogott a tizenkilen­ces név glóriájával. Ne akarjátok, nem akarhatjá­tok, hogy a régi tüzek kráterét a közöny megköve­sedett lávája temesse be. Nem akarhatjátok, hogy pár évtized múlva ne is emlékezzen már egy új gene­ráció arra, hogy ez a város hősök ezreivel szentelte meg a nagy idők történelmét. Minden közösség csak annyit ér és olyan sorsra számíthat, amilyen mér­tékben nagyjait, példát adó fiainak emlékét meg­becsüli ! Mutassátok meg e nagy kulturvárosban százá­val élő s minden baranyai, somogyi és tolnai falu­ban élő tizenkilencesek, hogy előjöttek a közöny vagy fölösleges óvatosság rezerváltáságából s január 9-én már impozáns táborrá nőve jöttök el a Polgári Kaszinóba és viszitek diadalra a május tizenkilencediki pécsi ezrednapot, amelyen lehull már a lepel is a tizenkilences emlékműről is ! Legyen az új esztendő végre tettekre szólító kinyilatkoztatás szá­motokra. Jöjjetek és sokszorozzátok meg élő tizen­kilencesek valamennyien a szervező bizottság nemeset és nagyot akaró erejét. Mert méltatlan lenne hozzátok, ha a hősi sírok mellé egy másik nagy sírt, a közöny sírját ásnátok, amelybe a tizenkilences dicső szellemet földelnétek a megsemmisülésre. A magyar hírlapírók Vass József népjóléti miniszternél. Budapest, dec. 31. (MOT.) A Magyar Hírlap­írók Országos Nyugdíjintézetének tagjai ma dél­ben testületileg tisztelegtek az intézet elnökénél, Vass József népjóléti miniszternél, akit az újév alkalmából Lenkei Gusztáv üdvözölt. Vass József válaszában rámutatott arra, hogy ez az év nem oldott meg kérdéseket. Az egész esztendő és a legutóbbi 10 esztendő a várakozás és a vágyakozás ideje volt. A magyar kérdés azonban ma már nincsen abban az állapotban, amelyben évekkel ezelőtt volt. A világ figyelme mindig fokozottabb mértékben fordul most már c­sonkaországunk és a magyar kérdés felé. A magyar kérdés túlnőtt a szimpátia és az antipátia keretein, mert min­denki, aki a nemzet sorsáért aggódott, látja, hogy a magyar kérdés kielégítő megoldása nélkül lehetet­len Európa függő kérdéseinek megoldása. A világ összes művelt nemzetei érdeklődnek a magyar kérdés iránt és az annyit jelent, hogy a kérdés nem fog sokáig megmaradni a megoldatlanságban. Azok, akik megfontolás és gazdasági ismeretek nélkül kötötték meg a békeszerződést, ma már kénytelenek aggodalommal szemlélni, hogy mek­kora hibát követtek el. Az általános világgazd­sági helyzet követelőleg parancsolja a mai kérdés megoldását a gazdasági élet terményeinek értékesítése körül. Most Hágában kezdődik a magyar nemzet harca. Oldják meg már egyszer a jóvátétel kérdését. Látniuk kell, hogy kezd már úrrá lenni a nemzetek között az a mentalitás, hogy nincs többé két részre szakadt Európa, győzők és legyőzöttek. Demokráciát sürgetnek tőlünk. De nincs demokrácia ott, ahol nemzetközi viszony­latban még mindig mint győzők és legyőzött államok viselkednek a nemzetek képviselői. De­-e­mokráciát sürgetnek nyugaton, ezt mi elfogadni akarjuk, de mielőtt megvalósítanánk saját orga­nizmusunkban a demokrácia nemesebb, magasabb értékét, az emberi értelemben vett demokráciát követeljük a magunk részére.Adjanak hangot ennek a gondolatnak a hágai konferencián, ahol jobban meghallják. Áldja Isten, hogy ebben a ködös, nem mondom sötét éjszakában, eme nehezen virradó hajnalban erőt adjon nekünk az Isten, hogy ne csak a világosságot, hanem ismerjük fel a nemzet egzisztenciáját, igényét és erre a fel­ismerésre szentelje mindenki a maga é­letét, kiki a maga körében. Az egyik a tollát, a másik a buzogányát, a harmadik nem tudom milyen munkafegyverét, a politikus egész becsületét és Lapunk mai száma 20 oldal.

Next