Pécsi Napló, 1938. május (47. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-01 / 97. szám

x*m «vf«­m. 97, ezfiro. Ára 20 IIII. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. , Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. mmmI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP 3 9311. május 1 Vasárnap ISUSBBHHRflHRnanHBnBHSSISSfi Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fillér. mmsssmsmmmumaammamssssmimr^mmmmm Nagy-Pécs A napokban két statisztika került a kezünkbe. Az egyik a magyar városok lé­lekszámával foglalkozott, a másik Pécs népmozgalmi életével. Az előbbiből némi irigykedéssel állapítottuk meg, hogy Deb­recen lakosságának lélekszáma ma 117 ezer körül mozog, Szegedé pedig messze ezen felül van, amennyiben a tanyavilág népes­ségével együtt a 140 ezret közelíti. Igaz, magára a városra ebből a tekintélyes számból csak 95 ezer 500 jut, ez azonban nem rontja le a tiszaparti metropolis Buda­pest után következő elsőségét, míg Pécs ebben a tekintetben Debrecen után a har­madik helyre szorul. Ennek a ténynek meg­állapítása kapcsán nem mellőzhetjük el a fentebb említett második statisztikát, mely a város népmozgalmi életének képét adja és arról számol be, hogy Pécs termé­szetes szaporulata mínuszban van, vagyis a halálozási arányszám csaknem állandóan túlhaladja a születések számát. Hogy en­nek ellenére Pécs lélekszáma hetvenezer körül jár, az kizárólag a városba történő beszivárgásnak s itt való állandó letelepü­lésnek köszönhető. Erre a beszivárgásra nézve megbízható statisztikánk nincs. Ám el kell fogadnunk a feltevést, hogy az je­lentősen lényeges. A népmozgalmi statisz­tika ugyanis az elmúlt évtizedekről sem kedvezőbb a jelenleginél, sőt hellyel-közzel rosszabb volt a mostaninál s a lakosság száma ahhoz mérten, amit a negyvenöt év előtti III. osztályos elemi iskolai földrajz­könyvecske tüntetett fel, mégis megdup­lázódott. A lakosságnak múltbeli számbeli növekedését véve alapul, hozzávetőlegesen három teljes évtizedre lenne szükség, amíg Pécs elérné a százezres lélekszámot. Hosz­­szú idő ez, ami azt a kérdést hozza elő­térbe, okvetlen meg kell-e várni a termé­szetes fejlődés ide kilyukadását, avagy módunkban áll-e a város lélekszámát mes­terségesen is növelni? Ezzel a kérdéssel szo­rosan összefüggő az is, kívánatos és a vá­rosra hasznos-e a lakosság számának tíz­ezrekkel való növekedése? A dolog termé­szetéből folyólag elsősorban erre a máso­dik­­kérdésre próbálunk választ adni. Pécs ez időszerint nem lakott, de lakhatóvá te­hető területe minden aggodalom nélkül el­bírna még harmincezer embert. Ezek kul­turális, közegészségi és szociális igényeinek kielégítése sem ejtené zavarba a város fel­­készültségét. Népiskolánk 11 van, amelyek bármelyike bővíthető. Ezeken kívül min­den rendű közép- és szakiskola áll a ta­nulni vágyó fiatalság rendelkezésére. Egye­temünk is több hallgató befogadására ké­pes, mint amennyi ez időszerint kötelékébe tartozik. Közegészségi intézményeink min­taszerűek s betetőzésük most van folya­matban az egészségház révén. A szociális gondoskodás és népellátás eredetileg olyan szélesen megalapozott, hogy a gazdasági helyzet megjavulta óta alig felényire ki­használt. Közüzemeink fejleszthetősége nem enged kétséget aziránt, hogy még har­mincezer lélek víz, világítási, esetleg gáz­szükségletét kielégíteni képesek. Lakásnak a be nem épített belső területeken kívül a külső területek felmérhetetlen, sokezer négyszögölei kínálkoznak. Ezekből a szem­pontokból tehát a túlnépesedés veszede­lemként nem fenyeget. Más kérdés, hogy rövid idő alatt több ezres beszivárgást ké­pes lenne-e a város ipara, kereskedelme el­tartani? Dicsekedni szoktunk ezek fejlett­ségével, nívós voltával, de valljuk be őszintén, úgy iparunk, mint kereskedel­münk mai állapotában, munkaerő-felvétel szempontjából több teherbírásra nem ké­pes. A kiáltó munkanélküliség csaknem megszűnt, ám különösebb kereslet a mun­káskezek iránt nem mutatkozik. Ezen csak az a magánvállalkozás tudna javítani, mely nagyobb ipartelepek, gyárak létesítésével a város kul­túr jellege mellett annak kimon­dottan ipari termelő jelleget is adna. Ilyen alapítások szinte vonzó erőt gyakorolná­nak a beözönlőkre s ennek bekövetkezte hasznossá is tenné a városra nézve a lakos­ság megnövekedését, egyrészt forgalmá­nak és fogyasztásának megnövekedése ré­vén, másrészt a közterhekhez történő hoz­zájárulással. A kívánatos és hasznos tehát oly kérdésekkel kerül összefüggésbe, me­lyek a hatóság részéről nem irányíthatók, amiből az következnék, hogy nincs más út a lassú fejlődésnél, melynek keretébe olyan alapítások is tartoznak, amik maguk után vonják a beszivárgás megnövekedését. Ilyen körülmények között azonban belát­ható időkig nem jutunk egy cseppet sem utópisztikus elgondolásunkhoz, melynek célpontjában Nagy-Pécs áll! Felmerül tehát az a kérdés, hogyan lehetne mégis, a ter­mészetes lassú út bejárása nélkül a száz­ezres lélekszámú Pécshez elérni? Ha a vá­ros és környékének térképére csak egyet­len, de figyelmes pillantást is vetünk, kell, hogy szemünkbe ötlödjön, idők folyamán mennyire Pécs közelségébe kerültek a vá­rost környező falvak. Pécs-Rácváros szin­te egybeépült már. Ezen az úton halad Me­­csekszabolcs is, melyet gyenge, de már szórványosan beépült dombhajlat választ el Pécsbányateleptől. Ugyanilyen a hely­zete a városnak Patacs és Magyarüröggel északnyugat felé, Nagyárpáddal délkelet és Üszöggel délkelet-kelet felé. Ezen irá­nyok legtöbbje felé serény építőtevékeny­ség folyik. A Mecseken át Patacs és Ürög irányában pedig a szőlővidék présházai és villái képezik az összekötő kapcsot. Ezek­nek a községeknek Pécs városába való be­olvadása a fejlődés folyamán bizonyosan bekövetkezik. Miért ne lehetne ezt a beol­vadást siettetni? A kis közületek háztar­tása ma ingadozik, hiányokkal küzd és sú­lyos terheket követel fenntartásuk. Emel­lett sok mindent nélkülöznek, ami számuk­ra szükséges volna, de erejükből nem telik. Hogy többet ne említsünk, itt van például az egészséges ivóvíz. Jól felfogott érdekük lenne tehát egy erőteljes gócpont körül, mint annak szerves kiegészítő részei, cso­portosulni. A város a maga érdekében bi­zonyos adózási kedvezményekkel segít­hetné elő ezt a csatlakozást. Most ugyanis a pótadó az, ami riasztólag hat, csak arra is, hogy Rácvárost Pécshez csatolják. Idő­legesen áldozatot igényelne a várostól az ilyen engedmények árán történő nagyob­bodás, de évek múlva nemcsak Nagy-Pécs álmát valósítaná meg, hanem a lélekszám és területbeni gyarapodás mellett olyan lehetőségeket is biztosítana, melyek ma még beláthatatlanok. Tudjuk, ilyen nagy­­horderejű kérdést máról-holnapra nem le­het megoldani. A Nagy-Pécset alapozó munkálatokat azonban soha sem lehet elég korán megindítani. .. Hitler és Mussolini találkozása a béke új biztosítéka Berlin, ápr. 30. Berlini politikai körökben hangsúlyozzák, hogy H­it­le­r vezér és kancel­lár kíséretének nagyságából és összetételéből következtetni lehet a római látogatás jelentő­ségére és arra a tényre, hogy az olasz út nem pusztán udvariassági jel­legű. Helytelen lenne azonban azt hinni, hang­súlyozzák politikai körökben, mintha a Duce és H­it­le­r találkozása meglepetéseket, vagy éppenséggel feltűnést keltő eredményeket hoz­na. A német-olasz kapcsolatok, amelyek az 1936. évi szeptemberi berchtesgadeni egyez­ményen alapulnak és a gyakorlatban teljes mér­tékben igazolták a megegyezés szilárdságát, változatlanul fennállanak, úgyhogy aligha­­ lehet számolni új szerződéssel. Valószínű, hogy Hitler vezér és kancellár olasz­­ útja során szóba kerülnek az időszerű kérdések,­­ annál is inkább, mert erre az útiterv beosztása is lehetőséget nyújt. Magától értetődő, hogy e megbeszéléseken szóba kerül a spanyol kérdés, a földközitengeri helyzet és a lon­doni francia-angol tárgyalások eredménye is. Általában azt hiszik azonban, hogy a római megbeszélésekből hiányozni fog az a főkép­pen katonai, illetve harcos politikai szellem, amely a londoni tanácskozásokat jellemezte. Német és olasz részről egyaránt azt kívánják, hogy a római találkozás a béke új biztosítását szolgálja. A nemzeti repülőgépek Barcelona külvárosát bombázták Barcelona, ápr. 30. A Majorca szigetéről érkező nemzeti repülőgépek ma délelőtt bom­bázták Barcelona külvárosait, a város fölé azon­ban nem tudtak eljutni. A halottak száma az eddigi jelentések szerint 24- i­g, mintegy 40 ember megsebesült. Déli 12 órakor a nemzetiek repülőgépei másodízben is megkísérelték a támadást, de a­­ köztársaságiak vadászgépei és a légelhárítók­­ feltartóztatták őket. A város környékén mind­­­­azonáltal több bomba került a földre és ennek­­ a második­ bombázásnak 15 halálos és húsz se­besült áldozata volt.

Next