Pécsi Napló, 1938. július (47. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

2. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1938. július 1. Blaskovich Iván dr. főispán a nemzetiségi kérdésről A Nemzeti Egység Pártja sásdi és má­­gocsi nagygyűlése Sásd, június 30. Péter és Pál napján a Nem­zeti Egység Pártja kitűnően sikerült választó­­kerületi nagygyűléseket tartott a sásdi kerü­let két községében, Sásdon és Mágocson. Ezek keretében tartotta S­z­i­l­y Márton, a kerület országgyűlési képviselője beszámolóját. Rajta kívül részt vettek az üléseken Blaskovich Iván dr. Baranya vármegye főispánja, NÉP el­nök, B­r­o­g­­­i József és vitéz P­a­t­a­c­s­y Dénes országgyűlési képviselők, dr. H­i­r­t Ferenc já­rási főszolgabíró, dr. M­ü 11­h­e­r­r Alajos, a vá­lasztókerületi és F­ó­t­h­y Viktor, nyomjai NÉP elnök. Sásdon, ahol a főispánt a járási főszolga­bíró fogadta és üdvözölte, az ülést szentmise előzte meg, utána a kaszinó tágas udvarán mintegy 1000 választó gyűlt össze Sásdról és a környező községekből. M­a 11 h­e­r­r Alajos dr. elnöki megnyitója után Blaskovich Iván dr. főispán állott el­sőnek szólásra. — Ennek az országnak — mondotta — soha akkora szüksége nem volt a nemzeti ösz­­szefogásban rejlő erőre és egymás megbecsülé­sére, mint ma. Az összefogás nem jelenti azt, hogy min­denbe belenyugodjunk, hanem azt, hogy közösen keressük a bajok orvoslását. Saját bajainkon kívül számot kell vetnünk egy nagy adósságunk lerovásával, elszakított vére­ink sorsának megjavításával is. A főispán nagy tetszéssel fogadott beszéde után S­z­i­­­y Márton, a kerület országgyűlési képviselője mondotta el beszámolóját. Bevezetőül rámutatott arra, hogy I­m­r­é­d­y Béla miniszterelnök kormányrajutásakor magá­évá tette a győri programot és nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy az abban kifejezésre jutó nem­zeti vágyakat sürgősen realizálja. Az Imrédy­­kormány által eddig törvényerőre emelt javas­latok mindegyike kivétel nélkül magyar, ke­resztény és jobboldali szellemű és a népi poli­tikát szolgálja. Ezután a milliárdos tervvel foglalkozott, majd a szesztörvényjavaslatról a következőket mondotta: — Az új szesztörvény egy ipari kartell túltengő hatalmát törte meg és juttatta az ál­lam kezére a szeszgyártás jövedelmét, de itt is tekintettel volt a falu népe érdekeire. A Nem­zeti Bank alapszabályainak megváltoztatásával lehetővé vált, hogy a Nemzeti Bank ezentúl tő­kéjével a mezőgazdaságot is táplálja. Imrédy Béla miniszterelnök Debrecenben újabb adóre­formokat jelentett be, amelyek a progresszivi­tást szolgálják és kijelentette, hogy addig egyetlen magyar ember sem nyughatik, míg Magyarországon nyomor, sírás és fájdalom van. A nagy tapssal fogadott beszéd után vitéz P­a­t­a­c­s­y Dénes és B­r­o­g­­­i József tartottak lendületes felszólalásokat. A nagygyűlés után a kaszinóban népes köz­ebéd volt, amelyen a főispán, a képviselők, a pártelnök és Barna István titkár szólaltak fel. Ebéd után Mágocson Kindle Ernő községi főjegyző, a falu tekintélyesebb polgárai élén a községháza udvarán üdvözölte a főispánt. A templomtéren megtartott gyűlést 500 főnyi kö­zönség előtt Müllherr Alajos dr. pártelnök­­ nyitotta meg. Utána Blaskovich Iván dr. főis­pán mondott nagyobb beszédet. — Ezernyolcszáznegyvennyolc óta — mon­dotta — a liberalizmusra felépített kapitaliz­mus színleges jólétet hozott, de nem volt elég erős ahhoz, hogy az országot a háborúban véd­je. Minden fronton győztünk, de az ország ka­puit a belső sorvadás megnyitotta az ellenség előtt. — Sokat beszélnek újabban a nemzetiségi kérdésről. Itt éltem gyermekkorom óta, de a legutóbbi időkig soha nem került szóba az, hogy ki milyen nyelven imádja Istenét. Eddig ez a kérdés idegen volt. Azt felszínre az 1918­­ 19. évi destrukció dobta. A magyar törvények Szent István óta egyféle állampolgárt ismer­tek. Itt mindenkinek egyforma joga van és volt. — Mi idegenajkú honfitársaink népi tradí­cióit és kultúráját mindig megbecsültük. Nem szabad tehát megengedni, hogy mesterségesen szított nemzetiségi kérdéssel éket verhessenek. — És ha mégis jönnének ide konkolyhintők és ezek a mi jó német népünket el akarnák tántorítani hazafiságától, az ilyen agitátorokat elsősorban önök utasítsák vissza. Az éljenzéssel fogadott főispáni beszéd után Szily Márton képviselő tartotta beszámo­lóját, német nyelven. Utána vitéz Patacsy Dé­nes és Brogl­ József mondtak tetszéssel foga­dott beszédeket. Szemüveget kell venni? akkor Éden Drogériába kell menni! TOHpmmmmi'wmmmmmnmm ■■■ n ■■ ■ ■■■ i n iiiliiw ■ ■—i —iwi.i—n nun—i lp— ■ ■—uram ■- i —«. A PÉCSI NAPLÓ REGÉNYE Tarzan az aranyvárosban Irta: E. R. BURROUGHS. Fordította: VAS GÁBOR. (68) — Megrontottad az életemet — kiál­totta Nemone —, Te­­és bolond szeretőd, Thomas. Megfosztottatok a boldogságtól, de most elég, itt a jutalmad! —­ és a kést, amelyet kezében tartott, az ordító öreg­asszony mellébe szúrta. — Itt a jutalmad, nesze, nesze, nesze — és minden szóra új­ból és újból a boszorkányba döfte a kést. Nduza most már nem kiáltott s a földre roskadt. Valaki kopogtatott az előszoba ajtaján, nemesek és őrök ijedt kiáltozásai hallatszottak. Belthar is rázta láncát és bő­gött. Nemone ragyogó szemmel nézte Nduza végvonaglásait. — Átkozott legyen a lelked — kiál­totta, aztán az ajtó felé indult, amelyen most már sokan zörgettek. — Nincs semmi baj — kiáltotta —. Nekem, Nemonenak semmi bajom. Egy szemtelen szolga ordítozását hallottátok, akit Nemone megbüntetett. Az őrök visszatértek őrhelyeikre. Nemone most visszament Tarzanhoz: — Amit kérni akartál, kérd máskor, most nagyon fáradt vagyok. — Most kell kérnem, holnap már késő lehet. — Na jó — mondta a királynő —, tes­sék. Mit akarsz? — Van egy nemes az udvarodban, aki­­ nagyon kedves volt hozzám. Most bajban­­ van és én azért jöttem hozzád, hogy­­ mentsd meg őt. Nemone összevonta szemöldökét — Ki az? — kérdezte. — Gemnon — felelte a majomember. Thudossal, Thudos lányával és sok barát­jukkal együtt őt is fogságba vitték. Tudom, hogy az egész csak ellenem irányul. — Hát árulóim érdekében jössz hoz­zám ilyen késő éjszaka? — kiáltotta a ki­rálynő, hirtelen dühre lobbanva. — De tu­dom az okát. Szereted Doriát. — Nem vagyok szerelmes belé, hiszen csak egyszer láttam. Gemnon szereti őt, hadd legyenek boldogok, Nemone. — Én nem vagyok boldog — felelte a királynő—, miért legyenek boldogok ők? Mondd, hogy szeretsz, Tarzan és akkor boldog leszek. — A világ nem egyszerre nyílik, ha­nem lassan kint, így nő a szerelem is — fe­lelte Tarzan. — Az, ami egyszerre tör ki az emberből nem szerelem, hanem szenve­dély. Még nem ismerlek eléggé, Nemone. Ez a válaszom. A királynő elfordult, a heverőre ros­kadt és kezei közé rejtette arcát. Tarzan látta, hogy csukló sírás rázza meg a nőt és könyörület költözött a szívébe. Odament hozzá, vigasztalni akarta, de még egy szót sem szólhatott, mikor a királynő könnyein keresztül villogó szemmel fordult feléje: — Doria pedig meg fog halni — kiál­totta —, holnap Xanthorba kerül. Tarzan szomorúan rázta a fejét. Az imént kértél, hogy szeresselek — mondta. — Elát hogy szerethetném azt, aki ilyen kö­nyörtelenül pusztítja el barátaimat. — Ha megkegyelmezek nekik, szeretni fogsz? — kérdezte Nemone. — Erre nem tudok válaszolni. Annyit mondhatok csak, hogy akkor tisztelni fog­lak. De ha megöleted őket, akkor soha, so­ha sem szerethetlek. A királynő most révetegen nézett rá. —­ Senki sem szeret engem. Thomas király akart lenni, Eroth gazdagságot és hatalmat akart, Nduza is a hatalmat akarta gyako­rolni. Talán mégis Nduza szeretett a leg­jobban és őt is megöltem. — Vadul fello­bogott a szeme. — Gyűlölöm őket, mind gyűlölöm, megölöm őket, mind megölöm, téged is megöllek — aztán elcsendesedve. — Ó, mit is mondtam — kiáltotta halán­tékához emelve kezét. — Szétrobban a fe­jem­. — És a barátaimmal mi lesz? — kér­dezte Tarzan. — Nem bántod őket? — Talán nem — felelte a királynő, s aztán újra dühre lobbanva: — A lány meg­hal. Ha kérlelsz érte, csak növelni fogod szenvedéseit. A Xarathor könyörületes. Iz­­galmasabb, mint Nemone. — Mikor hal meg? — kérdezte Tar­zan. — Holnap Xarathorba viszik. Te is ve­lünk jössz. Értetted? A majomember bólintott. — És a többi barátaim? Őket szabadon bocsátod? — Holnap éjszaka hozzám jössz — felelte Nemone. — Majd meglátom, ho­gyan bánsz velem, aszerint bánok majd ba­rátaiddal. (Folyt. kov.) KIVÉGEZTÉK A GYILKOS GÖTZE TESTVÉRPÁRT Berlin, június 30. Götze Waltert és Maxot ma kivégezték. A két testvért a berlini külön­bíróság június 24-én ítélte halálra. 1934 novem­berétől ez év januárjáig sok rablótámadást és gyilkosságot követett el a két testvér. Az ítéletet annak tárgyalása során elfoga­dott törvények alapján hozták, mely vissza­ható erővel halálbüntetést ró a gépkocsiknak csapdákat állító rablókra. Nemrégiben egy gyermekrablási ügyben­­ folytatott tárgyalás idején hoztak olyan vissza-­­ ható erejű törvényt, amely gyermekrablásokra , halálbüntetést elő. Németországban azóta­­ nem volt gyermekrablás.

Next