Pécsi Napló, 1940. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-06 / 4. szám

1940 január 6. PÉCSI NAPLÓ HETI NOTESZ írja: Sásdi Sándor A bűnügyi osztály vezetője lediktálja és a riporter tízsoros kis hírt kerekít ab­ból az igazán nem szenzációs eseményből, hogy egy szomszéd községbeli gazda el­vesztette zsebéből az­­eladott lovak árát. A lovak ára ezeregyszáz pengő volt, ami jelentős összeget, viszont mi ez ahhoz ké­pest, ami Repola, Ulenborg vagy akár a Vogézek táján történik. Azok a „történé­sek“ szolgáltatják ma az igazi szenzációt, viszont még a legcsöndesebb, békebeli béke, az áldott unalom állapota se ered­ményezhetné azt, hogy nagy cikk kere­tében, igazi, tragikus jelentőségébe be­állítva, dolgozza fel szenzációvá a riporter az egyszeri gazda esetét, aki behajtotta a lovait a vásárra és elveszítette az árát. Engem mégse hagy nyugton a mecsek­­szakályi parasztember esete. Nem tudok elsiklani felette, vissza kell térnem reá és kibogozni minden motívumát. "Gondolataim odaszállnak vissza, ami­kor a két szürke, vagy perpiros ló oda­került a szakályi istállóba. Tudja Isten, milyen messzi vásárról hajtotta a gazda. Mert úgy van az, hogy a messzi, a har­madik megyében lévő vásáron árulják mindig a legszebb, a legjobb, a legolcsóbb lovat. Szegény polgárember félnapi járó­földet is gyalogol néha, oldalán a tarisz­nya, szíve felett a vételárnak szánt pa­pírospénz, gyalogos sárban, vagy porban, eszi a száraz kenyeret meg az avas szalon­nát, vigasztalónak félliter fillert hörpint hozzá az országúti csárdában, fáradtan megérkezik a harmadik megyében lévő község országos vásárjára, vizsgálódik, keresgél, kutat, amíg megtalálja azt a bi­zonyos két lovat, amelyért fél napig gya­logolt. Fogát, lábát, tartását nézi annak a két lónak, megfuttatja, mert futtatás köz­ben válnak láthatóvá a rejtett hibák, de hála isen, az nincsen, havi vakság, kehe, csökönyösség szóba se jöhet, hát meg­indul az alku. Néha azon múlik, hogy az ■eladó megmakacsolja magát, nincs tekin­tettel arra, hogy a szív fölött lapuló buk­szából éppen az az egy százas­ bankó hiányzik, amelyhez olyan nagyon tartja magát és akkor a félnapi gyaloglás, por­nyelés, vagy sárdagasztás hiábavaló volt. Szégyenszemre, ló nélkül bandukol haza a gazda és egy még messzebb lévő vásáron találja csak meg azt a bizonyos két lovat, amelyet kantárszárnál fogva vezet haza­felé. Nem mutatkozik, mondogatja, tanul­gatja a két új ló nevét, hamarosan rájár­­a szája a „Csillag“ meg a „Rózsá“-ra, ba­rátkozik velük, ha napos az út, megpihen­teti őket az árnyékon, veregeti oldalukat és öreg este, amikor hazaérkeznek, jó­­barátság köti össze őket. Akármilyen öreg este legyen, asszony, gyerek ébren várja a gazdát. Elsőben azt lesik, hogy a lépés koppan, vagy dobban-e. Ha dobban, akkor mosoly terebélyesedik az asszony képén, ahogy odaszól a gye­rekeknek: — Vezeti apátok a lovakat... Lámpafény csurran az udvar földjére, még ott, a csillagos ég alatt nézegetik, mé­regetik az új lovakat, a gazda szurkol, mint a vizsgázó diák, egészen addig, míg a felesége szájából el nem hangzik az íté­let: — Olcsó pénzért vetted őket Marci... A sü­ldö-sorba cseperedő nagyobbik gyerek is csatlakozik a véleményhez, haj­nali pirkadat idején azonban újra ott áll­nak a jászol elébe kötött lovak körül, mert nem volt még elég a nézdegélés. A Csillag meg a Rózsa hamar oda­szokik az új istállóhoz, az új kocsi rúd­ja mellé, húzzák az ekét, a koronát, búzát hordanak, megtesznek mindent, hogy a házbeliek jó véleménye meg ne változzon. A Rózsa egyszer tüskébe lép, lába meg­ragad, az asszony köményliszttel, tízféle főzettel orvosolja, amíg meg nem gyógyul. Máskor a Csillaggal van baj. Kiveri a tü­­zesség, polyvát főznek, azzal gőzölik, pok­rócba bugyolálják, három éjszaka ott vir­­rasztanak mellette, tele a ház sóhajtással, a legkisebb gyereknek se ízlik az étel, amíg a negyedik, vagy ötödik reggel je­lenti az apjuk: — Eszi a Csillag a lucert, nincs már semmi baj... Így élnek két, három, esetleg öt évig is a Csillag meg a Rózsa közelében. Több­ször ejtik ki a nevüket, mint a legközelebbi rokonét, többször is gondolnak reájuk, amíg úgy nem adódik a helyzet, hogy a gazda elkerülhetetlennek látja a vásárra-­­ hajtást. Talán csikókat venne a helyükbe,­­ a maradék pénzen tehenet, ki tudná a pontos okot, amelynek alapján újra vá­­­­sárra kerül az a bizonyos két ló. Aprólé­­j­kosán megbeszélnek otthon mindent, a legénysorba került gyerek lelkére köti az apjának, hogy ezeren alul ne adja, az­­ asszony úgy véli, ha jó helyre kerülnek.­­ Pécs, január 5. Ha az esti kivilágítás mel­lett végigmegyünk a Király utcán, lehetetlen meg nem állni egy-egy üvegáru- és porcellán­­üzllet kirakatai előtt. Gyönyörűek ezek a ki­rakatok, színpompásabbnál színpompásabb dísztárgyak, porcellánok, eosinok, kristályáruk sorakoznak bennük egymás mellé. Az iparmű­vészet formás remeke mindegyik. Miképpen szerzik be ezeket ma, amelyek nagy részéről köztudomású, hogy külföldi áru? Ezzel a kér­­­­déssel fordultunk az egyik közismert pécsi­­ üveg- és porcellánkereskedés főnökéhez, akinek­­ részéről a következő felvilágosítást kaptuk: — Az üveg és porcellánáru üzletek általá­ban kétféle árut, úgymint háztartási és díszmű­árukat tartanak. A díszműáruk tekintélyes ré­sze külföldről, Németországból származik. A­­ német díszműáruipar fejlettségét a magyar gyárak nem tudták még utolérni, ennélfogva ezekben a cikkekben behozatalra szorulunk. A Zsolnay és a herendi gyár készítményei min­denképpen versenyképesek, a teljes szükségle­tet azonban magyar áruval nem tudjuk kielégí­teni. Ez az oka­ annak, hogy külföldről veszünk árut. Ezek között a legnagyobb keresletnek a világhírű Rosenthal parcellánok örvendenek, amelyek minőség és művészi kivitel tekinteté­ben valóban egyedülállóak. A német, avagy bármely más külföldi áru behozatala ma sem­miképpen sem könnyű. Behozatali engedélyt mindenekelőtt csakis az a kereskedő kap, aki igazolja, hogy azokat a békeidőben is tartotta. Pillanatnyilag a behozatal terén nincs semmi fennakadás, a baj csak az, hogy az engedélye­zett kontingens nem fedezi a szükségletet. Egyelőre az árak tekintetében sincs változás. Az előjelekből ítélve azonban sajnos, a mai, aránylag kedvező helyzet nem fog sokáig tartani. Értesüléseink szerint ugyanis a kül­­földi beszerzés lehetőségei a legrövidebb időn belül meg fognak nehezülni, ami természetesen a jelenlegi árak tartását is lehetetlenné fogja tenni.­­ Az üvegáruk tekintetében eddig nem vol­tak nehézségek s a táblaüvegáruk kivételé­ í­vei, az árak sem változtak. Minden egyéb­­ üvegáruban egyebekben az árak változatlanok,­­ Fémáruink ára azonban 12%-kal emelkedett.­­ Ezt az emelkedést minden érdekelt árunkon s k­ülön fel kell tü­ntetnünk. Magyarországon hár.­­om üvegáru gyár van, az ajkai, a salgótarjáni engedjen ki egy tízest az ezerből, még va­lamit utána kiáltanak, de ezt már nem hallja a gazda. Vezeti a lovakat és elter­vezi, milyen csikókat vesz majd, milyen tehenet, de lehet, hogy két tinót inkább . . Szerencsével jár, segíti az Isten, nem ezerért kel el a Csillag meg a Rózsa, ha­nem száz pengővel többért. Azon cipőt vesz majd a két kisebbik lánynak, az asz­­szonynak kávészínű­ berlinért, előbb azon­ban széjjelnéz a marha­vásáron, lehet, hogy vezetheti is mindjárt a tehenet, avagy a két tinót Az is lehet, hogy este már csikók rugdossák odahaza a jászol oldalát A sátor mellett megy el, amelyből cigánypecsenye illata száll kifelé. Takaré­kos ember, de azért rendel egy adagot, hozzá félliter fillert. Fizetni akar és ak­kor kitűnik, hogy volt nincs az ezeregyszáz pengő. Bizonykodik a csendőrök előtt, hogy a bal belső zsebébe tette, nem, sen­kivel szóba nem állt, maga ült csak az asztal végében, a cigánypecsenye meg a félliter bor mellett... Megy, lehorgasztott fővel hazafelé. Otthon lesi az asszony meg a gyere­kek, hogy kantárszárnál fogva csikókat, vagy kötélnél fogva tehenet vezet-e. Csendesen csukódik után a léc­kapu... és a tokodi. A finomabb üvegárukat azonban, miként a porcellánokat is, Németországból sze­rezzük be. — Milyen árukat vásárol ma a közönség? — Úgy háztartási, mint a díszműárukban egyaránt nagy a kereslet. Ez utóbbiakban azon­ban határozottan nagyobb. A közönség a fi­nomabb díszműárukat keresi leginkább. Igé­nyeit egyelőre ki tudjuk elégíteni, hogy med­dig, ez attól függ, hogy legalább is a mai be­hoztad lehetőségeink meddig maradnak válto­zatlanok. (kj.) Egy 12 személyes komplet ALPAKKA evőeszköz, zárható dobozban előnyös áron beszerezhető Kemény Béla A 1­9. Farsangra szebbé teszi Rónai di,a,CS,1'2“rák',10­ me­Porcellán- és üvegáruk „békebeli” választékban állanak a közönség rendelkezésére iika, üdítő massageok.1 7. oldal. ’ A SZÁZEGY ÉVES PÉCSI NEMZETI CASINO január hó 13-iki táncestélyéről lapunkban már megemlékeztünk, ezúttal a nagy érdeklődésre való tekintettel csakis az alábbiak közlésére szorítkozunk. A Casino vezetőségétől nyert ér­tesülésünk szerint a tánckedvelő úri fiatalság köréből mindazok, kik fizetéses állásban még nincsenek, szintén részesülhetnek meghívásban, ha eziránti igényüket a Casino helyiségében az igazgatónál személyesen vagy egy casinotag útján bejelentik. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy az estély alkalmával asztalfoglalások a casinoi fő­­komornyiknál január hó 12-ig, naponként dél­utáni 1 órától esti 8 óráig eszközölhetők. A Casino igazgatója kéri az estélyen meg­jelenő összes hölgyeket, hogy a névsor pontos összeállíthatása céljából neveiket — a becéző melléknevek mellőzésével — egy papírszeletre feljegyezve, a belépéskor a női ruhatár pénz­táránál leadni szíveskedjenek. Az estély 10 órakor kezdődik. Belépődíj nincs, ruhatári díj személyenként 30 fillér. Be­járat az estélyre kizárólag a Király utcai ka­punál.

Next