Pécsi Napló, 1940. január (49. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-06 / 4. szám
1940 január 6. PÉCSI NAPLÓ HETI NOTESZ írja: Sásdi Sándor A bűnügyi osztály vezetője lediktálja és a riporter tízsoros kis hírt kerekít abból az igazán nem szenzációs eseményből, hogy egy szomszéd községbeli gazda elvesztette zsebéből azeladott lovak árát. A lovak ára ezeregyszáz pengő volt, ami jelentős összeget, viszont mi ez ahhoz képest, ami Repola, Ulenborg vagy akár a Vogézek táján történik. Azok a „történések“ szolgáltatják ma az igazi szenzációt, viszont még a legcsöndesebb, békebeli béke, az áldott unalom állapota se eredményezhetné azt, hogy nagy cikk keretében, igazi, tragikus jelentőségébe beállítva, dolgozza fel szenzációvá a riporter az egyszeri gazda esetét, aki behajtotta a lovait a vásárra és elveszítette az árát. Engem mégse hagy nyugton a mecsekszakályi parasztember esete. Nem tudok elsiklani felette, vissza kell térnem reá és kibogozni minden motívumát. "Gondolataim odaszállnak vissza, amikor a két szürke, vagy perpiros ló odakerült a szakályi istállóba. Tudja Isten, milyen messzi vásárról hajtotta a gazda. Mert úgy van az, hogy a messzi, a harmadik megyében lévő vásáron árulják mindig a legszebb, a legjobb, a legolcsóbb lovat. Szegény polgárember félnapi járóföldet is gyalogol néha, oldalán a tarisznya, szíve felett a vételárnak szánt papírospénz, gyalogos sárban, vagy porban, eszi a száraz kenyeret meg az avas szalonnát, vigasztalónak félliter fillert hörpint hozzá az országúti csárdában, fáradtan megérkezik a harmadik megyében lévő község országos vásárjára, vizsgálódik, keresgél, kutat, amíg megtalálja azt a bizonyos két lovat, amelyért fél napig gyalogolt. Fogát, lábát, tartását nézi annak a két lónak, megfuttatja, mert futtatás közben válnak láthatóvá a rejtett hibák, de hála isen, az nincsen, havi vakság, kehe, csökönyösség szóba se jöhet, hát megindul az alku. Néha azon múlik, hogy az ■eladó megmakacsolja magát, nincs tekintettel arra, hogy a szív fölött lapuló bukszából éppen az az egy százas bankó hiányzik, amelyhez olyan nagyon tartja magát és akkor a félnapi gyaloglás, pornyelés, vagy sárdagasztás hiábavaló volt. Szégyenszemre, ló nélkül bandukol haza a gazda és egy még messzebb lévő vásáron találja csak meg azt a bizonyos két lovat, amelyet kantárszárnál fogva vezet hazafelé. Nem mutatkozik, mondogatja, tanulgatja a két új ló nevét, hamarosan rájára szája a „Csillag“ meg a „Rózsá“-ra, barátkozik velük, ha napos az út, megpihenteti őket az árnyékon, veregeti oldalukat és öreg este, amikor hazaérkeznek, jóbarátság köti össze őket. Akármilyen öreg este legyen, asszony, gyerek ébren várja a gazdát. Elsőben azt lesik, hogy a lépés koppan, vagy dobban-e. Ha dobban, akkor mosoly terebélyesedik az asszony képén, ahogy odaszól a gyerekeknek: — Vezeti apátok a lovakat... Lámpafény csurran az udvar földjére, még ott, a csillagos ég alatt nézegetik, méregetik az új lovakat, a gazda szurkol, mint a vizsgázó diák, egészen addig, míg a felesége szájából el nem hangzik az ítélet: — Olcsó pénzért vetted őket Marci... A süldö-sorba cseperedő nagyobbik gyerek is csatlakozik a véleményhez, hajnali pirkadat idején azonban újra ott állnak a jászol elébe kötött lovak körül, mert nem volt még elég a nézdegélés. A Csillag meg a Rózsa hamar odaszokik az új istállóhoz, az új kocsi rúdja mellé, húzzák az ekét, a koronát, búzát hordanak, megtesznek mindent, hogy a házbeliek jó véleménye meg ne változzon. A Rózsa egyszer tüskébe lép, lába megragad, az asszony köményliszttel, tízféle főzettel orvosolja, amíg meg nem gyógyul. Máskor a Csillaggal van baj. Kiveri a tüzesség, polyvát főznek, azzal gőzölik, pokrócba bugyolálják, három éjszaka ott virrasztanak mellette, tele a ház sóhajtással, a legkisebb gyereknek se ízlik az étel, amíg a negyedik, vagy ötödik reggel jelenti az apjuk: — Eszi a Csillag a lucert, nincs már semmi baj... Így élnek két, három, esetleg öt évig is a Csillag meg a Rózsa közelében. Többször ejtik ki a nevüket, mint a legközelebbi rokonét, többször is gondolnak reájuk, amíg úgy nem adódik a helyzet, hogy a gazda elkerülhetetlennek látja a vásárra- hajtást. Talán csikókat venne a helyükbe, a maradék pénzen tehenet, ki tudná a pontos okot, amelynek alapján újra vásárra kerül az a bizonyos két ló. Apróléjkosán megbeszélnek otthon mindent, a legénysorba került gyerek lelkére köti az apjának, hogy ezeren alul ne adja, az asszony úgy véli, ha jó helyre kerülnek. Pécs, január 5. Ha az esti kivilágítás mellett végigmegyünk a Király utcán, lehetetlen meg nem állni egy-egy üvegáru- és porcellánüzllet kirakatai előtt. Gyönyörűek ezek a kirakatok, színpompásabbnál színpompásabb dísztárgyak, porcellánok, eosinok, kristályáruk sorakoznak bennük egymás mellé. Az iparművészet formás remeke mindegyik. Miképpen szerzik be ezeket ma, amelyek nagy részéről köztudomású, hogy külföldi áru? Ezzel a kérdéssel fordultunk az egyik közismert pécsi üveg- és porcellánkereskedés főnökéhez, akinek részéről a következő felvilágosítást kaptuk: — Az üveg és porcellánáru üzletek általában kétféle árut, úgymint háztartási és díszműárukat tartanak. A díszműáruk tekintélyes része külföldről, Németországból származik. A német díszműáruipar fejlettségét a magyar gyárak nem tudták még utolérni, ennélfogva ezekben a cikkekben behozatalra szorulunk. A Zsolnay és a herendi gyár készítményei mindenképpen versenyképesek, a teljes szükségletet azonban magyar áruval nem tudjuk kielégíteni. Ez az oka annak, hogy külföldről veszünk árut. Ezek között a legnagyobb keresletnek a világhírű Rosenthal parcellánok örvendenek, amelyek minőség és művészi kivitel tekintetében valóban egyedülállóak. A német, avagy bármely más külföldi áru behozatala ma semmiképpen sem könnyű. Behozatali engedélyt mindenekelőtt csakis az a kereskedő kap, aki igazolja, hogy azokat a békeidőben is tartotta. Pillanatnyilag a behozatal terén nincs semmi fennakadás, a baj csak az, hogy az engedélyezett kontingens nem fedezi a szükségletet. Egyelőre az árak tekintetében sincs változás. Az előjelekből ítélve azonban sajnos, a mai, aránylag kedvező helyzet nem fog sokáig tartani. Értesüléseink szerint ugyanis a külföldi beszerzés lehetőségei a legrövidebb időn belül meg fognak nehezülni, ami természetesen a jelenlegi árak tartását is lehetetlenné fogja tenni. Az üvegáruk tekintetében eddig nem voltak nehézségek s a táblaüvegáruk kivételé ívei, az árak sem változtak. Minden egyéb üvegáruban egyebekben az árak változatlanok, Fémáruink ára azonban 12%-kal emelkedett. Ezt az emelkedést minden érdekelt árunkon s külön fel kell tüntetnünk. Magyarországon hár.om üvegáru gyár van, az ajkai, a salgótarjáni engedjen ki egy tízest az ezerből, még valamit utána kiáltanak, de ezt már nem hallja a gazda. Vezeti a lovakat és eltervezi, milyen csikókat vesz majd, milyen tehenet, de lehet, hogy két tinót inkább . . Szerencsével jár, segíti az Isten, nem ezerért kel el a Csillag meg a Rózsa, hanem száz pengővel többért. Azon cipőt vesz majd a két kisebbik lánynak, az aszszonynak kávészínű berlinért, előbb azonban széjjelnéz a marhavásáron, lehet, hogy vezetheti is mindjárt a tehenet, avagy a két tinót Az is lehet, hogy este már csikók rugdossák odahaza a jászol oldalát A sátor mellett megy el, amelyből cigánypecsenye illata száll kifelé. Takarékos ember, de azért rendel egy adagot, hozzá félliter fillert. Fizetni akar és akkor kitűnik, hogy volt nincs az ezeregyszáz pengő. Bizonykodik a csendőrök előtt, hogy a bal belső zsebébe tette, nem, senkivel szóba nem állt, maga ült csak az asztal végében, a cigánypecsenye meg a félliter bor mellett... Megy, lehorgasztott fővel hazafelé. Otthon lesi az asszony meg a gyerekek, hogy kantárszárnál fogva csikókat, vagy kötélnél fogva tehenet vezet-e. Csendesen csukódik után a léckapu... és a tokodi. A finomabb üvegárukat azonban, miként a porcellánokat is, Németországból szerezzük be. — Milyen árukat vásárol ma a közönség? — Úgy háztartási, mint a díszműárukban egyaránt nagy a kereslet. Ez utóbbiakban azonban határozottan nagyobb. A közönség a finomabb díszműárukat keresi leginkább. Igényeit egyelőre ki tudjuk elégíteni, hogy meddig, ez attól függ, hogy legalább is a mai behoztad lehetőségeink meddig maradnak változatlanok. (kj.) Egy 12 személyes komplet ALPAKKA evőeszköz, zárható dobozban előnyös áron beszerezhető Kemény Béla A 19. Farsangra szebbé teszi Rónai di,a,CS,1'2“rák',10 mePorcellán- és üvegáruk „békebeli” választékban állanak a közönség rendelkezésére iika, üdítő massageok.1 7. oldal. ’ A SZÁZEGY ÉVES PÉCSI NEMZETI CASINO január hó 13-iki táncestélyéről lapunkban már megemlékeztünk, ezúttal a nagy érdeklődésre való tekintettel csakis az alábbiak közlésére szorítkozunk. A Casino vezetőségétől nyert értesülésünk szerint a tánckedvelő úri fiatalság köréből mindazok, kik fizetéses állásban még nincsenek, szintén részesülhetnek meghívásban, ha eziránti igényüket a Casino helyiségében az igazgatónál személyesen vagy egy casinotag útján bejelentik. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy az estély alkalmával asztalfoglalások a casinoi főkomornyiknál január hó 12-ig, naponként délutáni 1 órától esti 8 óráig eszközölhetők. A Casino igazgatója kéri az estélyen megjelenő összes hölgyeket, hogy a névsor pontos összeállíthatása céljából neveiket — a becéző melléknevek mellőzésével — egy papírszeletre feljegyezve, a belépéskor a női ruhatár pénztáránál leadni szíveskedjenek. Az estély 10 órakor kezdődik. Belépődíj nincs, ruhatári díj személyenként 30 fillér. Bejárat az estélyre kizárólag a Király utcai kapunál.