Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Romváry Ferenc: A néhai Vasváry-ház

ROMVÁRY FERENC A NÉHAI VASVÁRY-HÁZ Pécs újkori történetének meghatározó jelentőségű eseménye volt az 1686- os török uralom alóli szabadulás. Ez egyfajta kiindulópontnak is számít a kétezer éves város életében. A város lakóinak száma a visszafoglalás után elenyésző volt. A török uralom megszűntével ugyanis a főként idegen elemekből álló idetelepült la­kosság jó része elhagyta a várost. Az első conscriptio adatai szerint itt ekkor csu­pán 180 család tartózkodott.­ A korábbi hadi események - 1664 Zrínyi, 1684-85 Makár - során megrongálódott városfalak omladoztak, sok ház, sőt egész utcák hevertek romokban. Rövidesen megkezdődött a fokozatos és tervszerű, elsősor­ban német nyelvterületekről történő betelepítés. Az 1695. évi összeírás 290, a há­rom évvel későbbi pedig már 657 családot mutatott ki.1­2 Közel százéves kitartó és szívós küzdelem árán megszűnt az egyoldalú egyházi-földesúri függőség. 1780- ban a város elnyerte a szabad királyi város rangját, s ezzel megszerezte önállósá­gát, a függetlenséget. Újabb jelentős dátum a város életében az 1845-ös esztendő, s „a kőszén, mely az egész hegy hosszában temérdek mennyiségben találtatik, s hihető, ez lesz valaha indoka a város felvirágzásának.”, így a Tettye vízére és ener­giájára alapozott helyi érdekeltségű ipar a kor kihívásának megfelelően korábbi kézműves, manufakturális szintjéről más minőségbe, egy magasabb termelékeny­ségű fokozatba kapcsolhatott. A tradicionális iparágak - bőr és bőrfeldolgozás, ön­töde, serfőzde és szappankészítés - mellett a felvirágzás egy sor más iparágat is érintett. A vas- és gépgyártás mellett két sörgyár, pezsgőgyár, számos gőzmalom, két bőrgyár, kesztyűgyár, orgonagyár, kerámiagyár, parkettagyár, több téglagyár és szappangyár is létesült a 19. században Pécsett. A Dunagőzhajózási Társaság részben megvásárolta, részben bérbe vette a gazdag pécsi szénmezőket, és sorra nyitotta a nagyüzemi művelésű tárakat. A szén olcsó vízi úton történő szállítása ér­dekében 1857-ben a DGT megépítette Pécs szabad királyi város és Baranya vár­megye első vasútvonalát Pécsbányatelep, Villány és Mohács között. Ezt követte a Pécs-Barcs szárnyvonal kiépítése 1867-ben, mely a Drávát hozta elérhető közel­ségbe. Egyúttal Nagykanizsa érintésével a Déli Vaspályán keresztül a fővárost tet­te vasúton is megközelíthetővé. 1870-ben megépült a Villány-Eszék szárnyvonal,­ ­ Conscriptio Quinqueecclesiensis, a 17. sz. nyolcvanas éveiből. In: Petrovich Ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. In: Baranyai Helytörténetírás, 1969. Pécs, 1969.193-217.p.; Bárdos István: Pécs régi német utcanevei, Pécs, 1933. 8.p. A 17. század nyolcvanas éveiben elkészül az első conscriptio, melynek szerzői Vincens Keresztély és Nagy György László voltak. Az összeírás munkálatait Nagy csaknem tel­jesen Vincensre bízta, aki mivel nem beszélt magyarul, az előtte idegen neveknél teljesen önkényes írásmódot használt. Először a városhoz tartozó szőlőhegyekre került a sor, s csak azután az utakra és az utcákra, melyek még török nevekkel voltak megjelölve. Az első conscriptio szerint a városban csupán 180 család tartózkodott, vegyesen magyarok és horvátok, akik még a török uralom alatt telepedtek itt le. 2 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje, Pécs, 1896.; Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894.; Kolta János: Baranya megye és Pécs város népesedése, 1869- 1968. Pécs, 1968. 3 Náray János, pécsi püspöki számtartó, 1845. 28

Next