Pécsi Szemle, 2003 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 2. szám - Platthy István: Platthy György emlékezete (1908-2003)

PLATTHY ISTVÁN PLATTHY GYÖRGY EMLÉKEZETE (1908-2003) Édesapám elment, elment haza. Húsvét vasárnapján, 95 éves korában hunyt el Platthy György festőművész, nyugalmazott tanszékvezető főiskolai tanár. Tudatosan készült az elmúlásra. A Mennyei Atyát hívta segítségül, és azt mondo­gatta: Haza, haza. Igen. Hazament. A fénybe, az örök hazába. Egész élete is ilyen tudatos volt. Ésszerűen élt. Messziről, Kárpátaljáról jött. Ungváron született 1908-ban, gyermekként élte át az első világháborút, a kőkerítés tetejéről rajzolta a városon átvonuló katonákat. Egyetemi tanulmányait 1929-1933 között Budapesten végezte, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol középiskolai rajztanár és festőművész diplomát szerzett. Mesterei Benkhard Ágost, Csók István és Glatz Oszkár voltak. A főiskola után polgári iskolákban, többek között Monoron tanított. Az 1942-1944 között rövid időre Magyarországhoz visszakerülő Kárpátalja újból haza­szólította, három évig az ungvári ipari iskola igazgatója volt. A II. világháború végén népes családjával lovas szekéren menekülve talált új otthonra Baranyában. „Ami­kor Németbolyból Pécsváradra helyeztek, egy lovas kocsival közelítettem meg az akkori járási székhelyet. Csodálatos látvány tárult a szemem elé. Azonnal a Kárpá­tok övezte múltam jelent meg és valahogy úgy éreztem, hazaérkeztem.” Az ötvenes évektől bekapcsolódott a pécsi művészeti életbe. A mediterrán dél igazi pannon festővé avatta. Monokróm színvilága fokozatosan kiszínesedett a Dunántúl fénnyel teli tájainak festői tanulmányozása során. A nagybányai mesterektől kiváló technikai tudást sajátított el. Rendkívül jól rajzolt. Az emberi testet fejből, modell nélkül, mindenféle mozgáshelyzetben meg tudta ragadni. Vérbeli pedagógus volt. 1953-tól nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig a tanárkép­ző főiskolákon tanított, először Pécsett, aztán Egerben, majd újból Pécsett, akkor már tanszékvezető tanárként. Édesapám, hogy a klasszikus avangarde kihívásairól hallgatóinak hitelesen beszélni tudjon, maga is kipróbálta az izmusokat. Ennek tanúsága művészetében a későbbiekben is mély nyomokat hagyott. „Elérkezett az idő amikor nekem is lépni kellett Nagybánya pedagógiája után. Picasso sokat segített formabontó bátorságá­val és a mondanivaló vállalásával. Ez utóbbi annyira természetes volt, hogy csak utólag éreztem a népi és gyermekrajz hatását.” Életének meghatározó nagy élménye volt, amikor a hatvanas évek elején le­járt a Mecsek szénbányáiba, hogy a helyszínen tanulmányozza a rendkívüli körül­

Next