Pécsi Szemle, 2003 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Platthy István: Platthy György emlékezete (1908-2003)
In memóriám mények között dolgozó embereket. Különösen a bányászok között megtapasztalt bajtársias szellem ragadta meg, melyről nagyon sokat mesélt nekünk. Nagyon szeretett utazni. Ezeket az élményeit általa „szimultánnak” nevezett képein, grafikáin dolgozta fel. Főiskolai tanárként több módszertani jegyzetet, főiskolai tankönyvet írt. Különösen a Kodály által felvetett út volt rendkívül példamutató számára. Elérte hogy a tárgyi népművészet oktatása, nevelése belekerüljön a magyar rajzpedagógia vérkeringésébe. Gyűjtötte és fotózta a képzőművészeti tárgyakat, melyek az akkori időben korszakalkotó jelentőségű népművészeti tankönyvének képanyagát képezték. Életem végéig megőrzöm emlékezetemben azt a jelenetet, amikor nekem, az akkor tízéves gyermeknek azt mondta: „Látod, milyen szépek a régi idők falusi társadalmának alkotásai? Milyen jó lenne, ha ezek nem tűnnének el az emberek életéből, hanem a mai emberek számára is szólnának, tovább élve megtalálnák helyüket a megváltozott idők kultúrájában is.” Utolsó képeit már beteg szemmel festette. Belső látására hagyatkozott. Különös érdeklődés támadt fel benne a szürrealizmus iránt ezekben az időkben. Népes családja mindig nagyon fontos volt számára. Hét gyermeket, tíz unokát, nyolc dédunokát hagyott maga után. Családapaként szigorú, de mindig nagyon törődő, gondoskodó volt. Felnőtt gyermekeinek mindennapi gondjai, bajai élénken foglalkoztatták, mindig megoldást akart találni problémáikra. Mint legkisebb gyermek, rengeteget kaptam, tőle. Úgy érzem, egyénisége, munkássága már végleg hozzátartozik Pécshez, a város kultúrájához. 107