Pécsi Szemle, 2003 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Tüskés Tibor: Fülep Lajos
Fülep Lajos és Fülep Lajos Várkonyban is rajta tartja kezét az ország érrendszerén, kapcsolatban van a magyar szellemi élettel. Várkonyból is publikál. Fölemeli szavát az egyke veszedelme miatt, cikksorozatot ír a témáról a Pesti Naplóban. Neves látogatói vannak. Várkonyban jár nála Illyés Gyula, Kodolányi János, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Móricz Zsigmond, Kovács Imre, Martyn Ferenc, a fiatal Weöres Sándor, Gunda Béla, a háború után Keresztury Dezső. Levelez Babits Mihállyal, Németh Lászlóval, Kner Imrével. Ott van a Válasz folyóirat elindulásánál, az első számban, 1934-ben fontos tanulmányt közöl Nemzeti öncélúság címmel. Szellemi súlyát, szavának fontosságát mások is számon tartják. 1930-ban Baumgarten-díjat kap. Ebből építteti föl itáliai, mediterrán hangulatú, lapos tetejű könyvtárszobáját a parókia kertjében. Ugyanebben az évben kapcsolatba kerül a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karával, ahol magántanári címet szerez, és filozófiai, művészettörténeti, majd olasz nyelvi és irodalmi előadásokat tart. Pécsi tanítványai között találjuk a két fiatal költőt, Weöres Sándort és Takáts Gyulát. Bekapcsolódik a Janus Pannonius Társaság munkájába: a társaság regénypályázatára beküldött kéziratokat bírálja, illetve előadást tart a társaság közgyűlésén. Dombay Jánost segíti a zengővárkonyi ásatások tudományos feldolgozásában. Gondoskodik arról, hogy a kákicsi lelkész, Kiss Géza néprajzi gyűjtése Ormányság címmel könyvalakban megjelenjék. A második világháború befejezése ismét fordulatot hoz Fülep életében. 1946-ban elválik második feleségétől. Ugyanebben az évben Illyés és az akkori kultuszminiszter, Keresztury Dezső hívják, hogy költözzön Pestre, vállaljon a fővárosban egyetemi tanári állást, és legyen az Eötvös Kollégium tanára. Fülep Lajos 1947-ben dönt: lemond a várkonyi lelkészállásról, de püspökétől lelkészi jellegének megtartását kéri. Az Eötvös Kollégiumba költözik, és megkezdi előadásait mind az egyetemen, mind a kollégiumban. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják. 1957-ben Kossuth-díjat kap. Szavára figyelő tanítványok veszik körül, az akadémia művészettörténeti főbizottságában elnököl, jelentős művészettörténeti szakkönyvek létrejöttében vesz részt. 1950-ben kiköltözik az Eötvös Kollégiumból, és ettől kezdve 1970-ig, nyolcvanöt éves korában bekövetkezett haláláig a Széher úton lakik. Második pesti korszakában is nem egy fontos művészeti és irodalmi kérdésben hallatja szavát: az akadémián székfoglaló előadást tart, előszót ír A magyarországi művészet története című munkához, Adyval kapcsolatos visszaemlékezéseit közli, Derkovits, Csontváry elismertetése érdekében nyilatkozik. És eközben magányosan vagy tanítványokkal kísérve rója hosszú sétáit a budai Széher úton. Fülep Lajos számára élete legkedvesebb, legszeretettebb színtere a Keleti Mecsek völgyében, a Zengő alatt meghúzódó kis baranyai falu, Várkony maradt. Megőrizte kapcsolatát mind volt munkatársával, a felekezeti tanítóval, Császár Jánossal, a „kedves tanító úrral”, mind keresztlányával és annak szüleivel, a Bognár családdal, „Evikával” és a „kedves komaasszonnyal”. Sűrűn váltott velük levelet. 89