Pécsi Szemle, 2003 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Tüskés Tibor: Fülep Lajos

Fülep Lajos és Fülep Lajos Várkonyban is rajta tartja kezét az ország érrendszerén, kap­csolatban van a magyar szellemi élettel. Várkonyból is publikál. Fölemeli szavát az egyke veszedelme miatt, cikkso­rozatot ír a témáról a Pesti Naplóban. Neves látogatói vannak. Várkonyban jár nála Illyés Gyula, Kodolányi János, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Móricz Zsigmond, Kovács Imre, Martyn Ferenc, a fiatal Weöres Sándor, Gunda Béla, a háború után Keresztury Dezső. Levelez Babits Mihállyal, Németh Lászlóval, Kner Im­rével. Ott van a Válasz folyóirat elindulásánál, az első számban, 1934-ben fontos tanulmányt közöl Nemzeti öncélúság címmel. Szellemi súlyát, szavának fontossá­gát mások is számon tartják. 1930-ban Baumgarten-díjat kap. Ebből építteti föl itáli­ai, mediterrán hangulatú, lapos tetejű könyvtárszobáját a parókia kertjében. Ugyanebben az évben kapcsolatba kerül a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Böl­csészettudományi Karával, ahol magántanári címet szerez, és filozófiai, művészet­történeti, majd olasz nyelvi és irodalmi előadásokat tart. Pécsi tanítványai között ta­láljuk a két fiatal költőt, Weöres Sándort és Takáts Gyulát. Bekapcsolódik a Janus Pannonius Társaság munkájába: a társaság regénypályázatára beküldött kézirato­kat bírálja, illetve előadást tart a társaság közgyűlésén. Dombay Jánost segíti a zengővárkonyi ásatások tudományos feldolgozásában. Gondoskodik arról, hogy a kákicsi lelkész, Kiss Géza néprajzi gyűjtése Ormányság címmel könyvalakban megjelenjék. A második világháború befejezése ismét fordulatot hoz Fülep életében. 1946-ban elválik második feleségétől. Ugyanebben az évben Illyés és az akkori kultuszminiszter, Keresztury Dezső hívják, hogy költözzön Pestre, vállaljon a fővá­rosban egyetemi tanári állást, és legyen az Eötvös Kollégium tanára. Fülep Lajos 1947-ben dönt: lemond a várkonyi lelkész­­állásról, de püspökétől lelkészi jellegé­nek megtartását kéri. Az Eötvös Kollégiumba költözik, és megkezdi előadásait mind az egyetemen, mind a kollégiumban. 1948-ban a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagjává választják. 1957-ben Kossuth-díjat kap. Szavára figyelő ta­nítványok veszik körül, az akadémia művészettörténeti főbizottságában elnököl, je­lentős művészettörténeti szakkönyvek létrejöttében vesz részt. 1950-ben kiköltözik az Eötvös Kollégiumból, és ettől kezdve 1970-ig, nyolcvanöt éves korában bekö­vetkezett haláláig a Széher úton lakik. Második pesti korszakában is nem egy fontos művészeti és irodalmi kér­désben hallatja szavát: az akadémián székfoglaló előadást tart, előszót ír A ma­gyarországi művészet története című munkához, Adyval kapcsolatos visszaem­lékezéseit közli, Derkovits, Csontváry elismertetése érdekében nyilatkozik. És eközben magányosan vagy tanítványokkal kísérve rója hosszú sétáit a budai Széher úton. Fülep Lajos számára élete legkedvesebb, legszeretettebb színtere a Keleti Mecsek völgyében, a Zengő alatt meghúzódó kis baranyai falu, Várkony maradt. Megőrizte kapcsolatát mind volt munkatársával, a felekezeti tanítóval, Császár Já­nossal, a „kedves tanító úrral”, mind keresztlányával és annak szüleivel, a Bognár családdal, „Evikával” és a „kedves komaasszonnyal”. Sűrűn váltott velük levelet. 89

Next