Pécsi Szemle, 2003 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Tüskés Tibor: Fülep Lajos
Tüskés Tibor ra. 1906-ban az első igazi Ady-kötetről, az Új versekről figyelemreméltó cikket ír. Fordításában és előszavával jelenik meg 1910-ben Nietzsche A tragédia eredete című munkája. A Szellem címmel folyóiratot szerkeszt Lukács Györggyel. 1912-ben a pesti tudományegyetemen doktori címet szerez. Az első jelentős fordulatot a világháború kitörése hozza életében. 1914-ben végleg hazatér Magyarországra. A fővárosban különféle közhivatali munkát lát el, francia nyelvet tanít, múzeumban dolgozik, részt vesz a Vasárnapi Kör összejövetelein, művészeti tárgyú előadásokat tart a Szellemi Tudományok Szabadiskoláján. 1916-ban beiratkozik a Református Teológiai Akadémiára. Előbb kápláni, majd papi vizsgát tesz. Még 1913-ban megnősül, felesége Erdős Renée írónő. A házasságból két leánygyermeke születik. A forradalmak idején különféle politikai természetű munkát végez. A Károlyi-kormány külügyminisztériumának a sajtóosztályán dolgozik, kormánybiztos Fiuméban, diplomáciai küldetésben Rómában jár. A tanácskormánytól professzori kinevezést kap a pesti tudományegyetemre. Eközben több írása jelenik meg a Nyugatban. 1919-ben elválik első feleségétől, és házasságot köt volt egyetemi tanítványával, Gábor Zsuzsannával. A proletárdiktatúra bukása után előveszi lelkészi oklevelét, és előbb Medinán, majd Dombóváron lelkész. 1922-ben kerül Bajára, ahol öt évig szolgál. 1923-ban jelenik meg híressé vált könyve, a Magyar művészet. Amikor Fülep Várkonyba költözik, negyvenkét éves, és amikor húsz évi szolgálat után 1947-ben elhagyja a falut, hatvankettő. Zengővárkony a két világháború között - a Pesti Hírlap 1937-es lexikona szerint kisközség a pécsváradi járásban, 615 lakossal; vasútállomás, utolsó posta és távíró Pécsváradon. Fülöp egy jómódú, városi református gyülekezetet cserélt el egy apró baranyai falu gyülekezetével. Várkonyon keresztül nem vezetett út (ma sem), csak Várkonyba. Éppen ezért vannak, akik Fülep két évtizedes várkonyi tartózkodását elvonulásnak, száműzetésnek, magánynak, a világtól való elfordulásnak nevezik. Babona. Fülep várkonyi korszaka éppen arra példa, hogyan lehet élni, az emberi kapcsolatok dús szövevényében munkálkodni, tekintélynek, alkotó embernek megmaradni, az emberi tartást megőrizni. Először lássuk azt, mit tett Fülep Várkonyért. Amikor megérkezett a faluba, azonnal nemtelen támadások érik. A felekezeti tanító, egy hitvány besúgó, aki a presbitérium tagjait is a markában tartja, előbb az egyházi hatóságnál, majd a pécsi ügyészségen följelenti. Fülöpnek sikerül tisztességét és igazát megvédenie, a bajkeverőtől megszabadulnia, akit rövidesen a faluból is kitiltanak. A lelkész Császár János személyében - a régi helyébe - új és fiatal tanítót hív: volt bajai tanítványát, aki mindvégig hűséges és értő munkatársa lesz. Fülöp villanyt hoz a faluba. Gazdasági népházat - ma azt mondanánk: művelődési házat - építtet. Esténként művelődési előadásokat tart. Keresztel, esket és temet. Külön foglalkozik a fiatalokkal. Meglátogatja a beteg és elesett embereket. Tiszántúli telepeseknek házat építtet. Keresztapaságot vállal, amikor a falu kovácsmesterének lánya születik. 88