Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 3. szám - Márfi Attila: A boldog békeidők utolsó évei Pécsett. Arató Jenő visszaemlékezései 1909-1914. III. rész
----------------------------------------------- ARATÓ JENŐ VISSZAEMLÉKEZÉSEI III. ----------------------------------------------- cember 8-án aztán megtörténik végleges megalakulásunk. Úgy ebben, mint a következő években Gere Gábor theológiai tanár lesz a prézisünk, Weigand Béla pedig a prefektusunk. Üléseinket (melyeket a Lyceum Templomban rövid ájtatosság előz meg) a vacsora utáni időben az Olvasókör helyiségeiben tartjuk. Az üléseken, melyeken vallásos, világnézeti és szociális témákat beszélünk meg, állandóan részt vesz a mélyen vallásos és erős hitéletet élő dr. Tuka Béla tanár, akit 1910. december 17-én tiszteletbeli prefektusnak választunk meg. Kongregációnk minden évben elzarándokol Máriagyüdre, ahol közös áldozást végzünk. 1911 májusában testületileg veszünk részt Prohászka Ottokár püspöknek a Katholikus Körben tartott konferencia beszédein. Csodálattal hallgatjuk a fényes elméjű papnak, ragyogó szónoknak mélyen szántó fejtegetéseit. 1910. november elején Görcsöni Dénes a kiváló katholikus publicista, 1911. március 3-án P. Bus Jakab, 1912. március 20-án P. Bangha Béla látogatnak meg bennünket és tartanak előadásokat. 1912. március 25-én a nyilvánosság előtt is megjelenünk. A Katholikus Körben jól sikerült ünnepséget rendezünk, melyen én mondom a megnyitó beszédet. Színes-lélekkel katholikusnak érzem magamat, ha életem sokszor nem is felel meg vallásom parancsainak, ragaszkodom egyházamhoz, hitemhez. A legnagyobb ellenérzéssel szemlélem a harcot, amit az atheista, materialista szabadkőművesség folytat a katholicizmus ellen. Ez a harc különösen kiéleződik Magyarországon az első világháborút megelőző időkben. S a katholicizmushoz a hitemhez való ragaszkodás visz be a kongregációba és magától értetődőnek tartom, hogy amikor a kongregáció a nyilvánosság elé lép, vállaljam a rám bízott feladatot, a megnyitó beszéd elmondását. (1913-tól kezdve előfizetek a jezsuiták magas színvonalú társadalmi és tudományos folyóiratára a Magyar Kultúrára is.) 1912. április 20/21-én zajlik le Kassán a III. Országos Katholikus Főiskolai Diákkongresszus, amelyre a Jogakadémiai Mária Kongregáció Weigand Béla prefektust, Balassa Miklóst, Király Istvánt és engem küld ki. Többen mások is csatlakoznak hozzánk. Április 19-én utazunk el és Budapesten keresztül 20-án délben érkezünk Kassára, ahol a rendezőség az Otthon Szállodában szállásol el bennünket. Közös ebéd van a Katholikus Legényegyletben, délután megkoszorúzzuk Rákóczi sírját a dómban. Négy órakor pedig megkezdődőnek a kongresszus tanácskozásai a Vármegyeház közgyűlési termében. Engem alelnöknek választanak meg. Általában a tanácskozásokat komolyság, méltóság jellemzi, nyoma sincs a valamikori pécsi diákkongresszus turbulens jeleneteinek. Este lampionos szerenád Fischer-Colbrie Ágost püspöknek. Valami gyönyörű látványt nyújt az estében kivilágított dóm gótikus csipkézeteivel, a színes lampionokkal felvonuló diáksereg, miközben az ódon Orbán torony erkélyén toronyzene szól. Az estét szabad kabaré fejezi be a Katholikus Legényegyletben. Következő napon 21-én reggel közös áldozás van a dómban, Fischer Colbrie püspök misézik és áldoztat meg bennünket. Utána reggeli a Katholikus Körben, majd a kongresszus megkoszorúzza a Honvéd szobrot, a beszédet közülünk pécsiek közül Balassa Miklós mondja. Napközben folytatódnak a Vármegyeházán a tanácskozások, délben bankett a Schalk-házban, este ünnepség ugyanott, melyen gr. Apponyi Albert hatalmas beszédet mond. (Rajta kívül még Glattfelder Gyula püspök beszél.) Az ünnepséget fényes bál követi, melyre felvonul Kassa egész úri közönsége és mi reggelig táncoltatjuk a szép 59