Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Márfi Attila: A boldog békeidők utolsó évei Pécsett. Arató Jenő visszaemlékezései 1909-1914. I. rész
----------------------------------------------------------------- MÁRFI ATTILA ----------------------------------------------------------------- A BOLDOG BÉKEIDŐK UTOLSÓ ÉVEI PÉCSETT Arató Jenő visszaemlékezései 1909-1914.1. rész Szokatlan, mégis (reméljük) olvasmányos leírást olvashat az érdeklődő, dr. Arató Jenő egykori pécsi táblabíró visszaemlékezéseinek a dualizmus utolsó éveire vonatkozó részleteit. Pontosabban az Életem c. kéziratának pécsi vonatkozásait közöljük a „boldog békeidők” hangulatát idéző, s közel száz évvel ezelőtti város életéről. A Pécsi Várostörténeti Múzeum tulajdonában álló terjedelmes, több mint 500 oldalas kézirat számos magánjellegű, az életutat ismertető közlései mellett figyelemreméltó várostörténeti ismereteket is tartalmaz. A könnyebb áttekintés és olvashatóság érdekében viszont szükségszerű volt az értékes írás szövegének korrekciója, azaz a gyakori szóismétlések, gépelési és helyesírási hibák mellőzése és a tematikát figyelembevevő szövegrészek tagolása, szerkesztése, alcímek feltüntetése, ami az eredeti szövegben nem szerepelt. Éppen ezért a forrásközlés, vagy szövegpublikálás során nem a betűhírközlés, hanem a szöveghű közlés mellett döntöttünk. Az eredeti szöveg mindezektől függetlenül érintetlen maradt, s az említett korrekciók, szerkezeti tagolás mellett magyarázó jegyzetekkel segítjük a kézirat értelmezését, ami elsősorban az idegen kifejezések, fogalmak magyarázatát és a nyilvánvaló elírások-tévedések kiigazítását jelenti. Itt fontos megjegyezni, hogy egyértelműen több olyan említés és esemény lehet kérdéses, amit csak más forrásokkal való egybevetés esetén tisztázhatnánk. De ennek a forrásközlésnek nem ez az elsődleges célja, hanem hogy a jeles egyéniség gondolatain, egyedi látásmódján, „hangulati jelentésein” keresztül kapjon az olvasó igen érzékletes, eddig még nem ismert képet városunkról. Ráadásul arról az időszakról, amelyről kevés ilyen jellegű forrás ismert. Ezért is szükséges hangsúlyozni, hogy nem kimondottan történetírói igénnyel elkészült leírással ismerkedhet meg az érdeklődő. Viszont a történetírást is segítheti ez a visszaemlékezés, természetesen több autentikus forrás ütköztetése és elemzése mellett. Mindenesetre nagyon érzékletes, egyedi hangulatú és humorú leírásokat olvashatunk már az első részben is a boldog békeidők polgárairól, a város kulturális, politikai, gazdasági és „hivatali” életéről, továbbá vezető egyéniségeiről. S nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a város egykori polgárait, kiemelkedő személyiségeit bemutató, rövid és sommás, olykor humoros, kissé ironikus ábrázolások az egyéni látásmód és személyi benyomások része, illetve eredménye. Azaz néha igen szubjektív sommázatokat olvashatunk, amit mindenképpen az egyéni véleménynyilvánítás kategóriájába szükséges sorolnunk. Ugyanakkor olvashatunk a későbbiekben Pécs színházi, társasági, egyesületi, zenei, sport- és diákéletéről izgalmas, személyesen is átélt leírásokat, visszaemlékezéseket. Külön fejezeteket szentelt a naplóíró a pécsi jogászképzésről, a Püspöki Joglyceum tanárairól (szintén szellemesen, ugyanakkor tisztelettel adózva), az elsajátítandó ismeretekről, az intézmény szellemiségéről, jogászegyleteiről, s a korabeli joghallgatók, olykor botrányoktól sem mentes hét- 1 JPM Új és Legújabb kori Osztály. Arató Jenő irathagyatéka, Életem c. memoárja egy részlete 1909-1914 közötti időszakról. 62