Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Márfi Attila: A boldog békeidők utolsó évei Pécsett. Arató Jenő visszaemlékezései 1909-1914. I. rész

----------------------------------------------------------------- MÁRFI ATTILA ----------------------------------------------------------------- A BOLDOG BÉKEIDŐK UTOLSÓ ÉVEI PÉCSETT Arató Jenő­ visszaemlékezései 1909-1914.1. rész Szokatlan, mégis (reméljük) olvasmányos leírást olvashat az érdeklődő, dr. Arató Jenő egykori pécsi táblabíró visszaemlékezéseinek a dualizmus utolsó éveire vonatkozó részleteit. Pontosabban az Életem c. kéziratának pécsi vonatkozásait kö­zöljük a „boldog békeidők” hangulatát idéző, s közel száz évvel ezelőtti város életé­ről.­ A Pécsi Várostörténeti Múzeum tulajdonában álló terjedelmes, több mint 500 oldalas kézirat számos magánjellegű, az életutat ismertető közlései mellett figyelem­reméltó várostörténeti ismereteket is tartalmaz. A könnyebb áttekintés és olvasható­ság érdekében viszont szükségszerű volt az értékes írás szövegének korrekciója, azaz a gyakori szóismétlések, gépelési és helyesírási hibák mellőzése és a temati­kát figyelembevevő szövegrészek tagolása, szerkesztése, alcímek feltüntetése, ami az eredeti szövegben nem szerepelt. Éppen ezért a forrásközlés, vagy szövegpubli­kálás során nem a betűhír­közlés, hanem a szöveghű közlés mellett döntöttünk. Az eredeti szöveg mindezektől függetlenül érintetlen maradt, s az említett korrekciók, szerkezeti tagolás mellett magyarázó jegyzetekkel segítjük a kézirat értelmezését, ami elsősorban az idegen kifejezések, fogalmak magyarázatát és a nyilvánvaló el­­írások-tévedések kiigazítását jelenti. Itt fontos megjegyezni, hogy egyértelműen több olyan említés és esemény lehet kérdéses, amit csak más forrásokkal való egybeve­tés esetén tisztázhatnánk. De ennek a forrásközlésnek nem ez az elsődleges célja, hanem hogy a jeles egyéniség gondolatain, egyedi látásmódján, „hangulati jelenté­sein” keresztül kapjon az olvasó igen érzékletes, eddig még nem ismert képet váro­sunkról. Ráadásul arról az időszakról, amelyről kevés ilyen jellegű forrás ismert. Ezért is szükséges hangsúlyozni, hogy nem kimondottan történetírói igénnyel elké­szült leírással ismerkedhet meg az érdeklődő. Viszont a történetírást is segítheti ez a visszaemlékezés, természetesen több autentikus forrás ütköztetése és elemzése mellett. Mindenesetre nagyon ér­zékletes, egyedi hangulatú és humorú leírásokat olvashatunk már az első részben is a boldog békeidők polgárairól, a város kulturális, politikai, gazdasági és „hivatali” életéről, továbbá vezető egyéniségeiről. S nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a város egykori polgárait, kiemelkedő személyiségeit bemutató, rövid és sommás, olykor humoros, kissé ironikus ábrázolások az egyéni látásmód és sze­mélyi benyomások része, illetve eredménye. Azaz néha igen szubjektív sommáza­tokat olvashatunk, amit mindenképpen az egyéni véleménynyilvánítás kategóriájá­ba szükséges sorolnunk. Ugyanakkor olvashatunk a későbbiekben Pécs színházi, társasági, egyesületi, zenei, sport- és diákéletéről izgalmas, személyesen is átélt leírásokat, visszaemlékezéseket. Külön fejezeteket szentelt a naplóíró a pécsi jo­gászképzésről, a Püspöki Joglyceum tanárairól (szintén szellemesen, ugyanakkor tisztelettel adózva), az elsajátítandó ismeretekről, az intézmény szellemiségéről, jogászegyleteiről, s a korabeli joghallgatók, olykor botrányoktól sem mentes hét- 1 JPM Új és Legújabb kori Osztály. Arató Jenő irathagyatéka, Életem c. memoárja egy részlete 1909-1914 közötti időszakról. 62

Next