Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Lafferton Győző: In memoriam Szilas László 1941-2007
---------------------------------------------------------- KELLERMAYER MIKLÓS --------------------------------------------------------- fesszora. Példaértékű tisztelettel viseltetett professzor elődei iránt. Emléket állított a meghaltaknak, istápolta a még élőt. Klinikáján mindenkor a beteg volt a legfontosabb. A betegek szeretetének parancsát minden beosztottjába mélyen beitatta. Számára a beteg mellett a másik fontos szereplő az orvostanhallgató volt. Kellően szigorú, de igazságos tanár hírében állt. Ha mégis arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy az orvosi egyetemen teljesítendő hármas feladatból, a kutatás, a gyógyítás és a tanítás hármasából Czopf József professzor úr melyikben volt a legkiemelkedőbb, a gyógyítás lényére „szavaznék”. Ahogy a temetőben a tömeget néztem, titkon ők is így „szavaztak”, leginkább a hálát olvastam ki a könnyes szemeikből. Kedves Jóskám! Most, hogy rád gondolok, mert az én jussom lett, hogy a Pécsi Szemlében megemlékezést írjak rólad, illő elárulnom, mit is kaptam igazán tőled. A hősi példát, hogy tetteidért nem vártál dicséretet, dicsőítést, rangokat. Most néztem meg először, mi van rólad írva a „KI KICSODA” kiadványban. Három sor. A legrövidebb az összes híresség közül, pedig az eredményeid, a teljesítményeid listája nagyon nagy. De te így éltél: nem kell dicsőség, nem kell földi dicsőség. Pont úgy, ahogy József Attila az egyik csodálatos töredékében írja: „Én költő (átírva neked: orvos) vagyok, de nem kell dicsőség, ne ünnepelje bennem senki hősét, ily ünneplést én Istenre hagyok. Ő az, hogy nincs nagy, kinél nincs nagyobb. Versem (gyógyításom) azé, ki szívem versbe (gyógyításra) kérte és nekem elég a barátság érte.” Mivel az ünneplésedet mindig Őrá hagytad, mivel mindent az Ő dicsőségére tettél, mielőtt még jobban bántottak volna, mielőtt még nagyobb fájdalmakat okoztak volna, jutalmul álmodban, csendben magához vett. Mi pedig, mint nagyszerű barátot szerető emlékezetünkben őrzünk meg életünk utolsó percéig. Kellermayer Miklós In memóriám Szilas László 1941-2007 2007. november 15-én Pécsett hosszas betegség után elhunyt barátunk, kollégánk, munkatársunk, Szilas László oki. bányamérnök, a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt. nyugalmazott vezérigazgatója. Szilas László 1941. június 4-én született Dorogon, mivel édesapját pár év múlva Tokodról a Pécsi Szénbányákhoz helyezték, így István aknán töltötte gyermekkorát. A bányatelepi miliő és édesapja hivatása mély hatással volt értékrendjére, s ez pályaválasztását is alapvetően befolyásolta. Ennek köszönhetően az általános iskola után a bányaipari technikumot, majd négy év múlva a nehézipari műszaki egyetemet választotta továbbtanulása helyéül. Okleveles bányamérnökként 1964-ben abban az üzemben, István-aknán 88