Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Lafferton Győző: In memoriam Szilas László 1941-2007

---------------------------------------------------------- KELLERMAYER MIKLÓS ---------------------------------------------------------­­ fesszora. Példaértékű tisztelettel viseltetett professzor elődei iránt. Emléket állított a meghaltaknak, istápolta a még élőt. Klinikáján mindenkor a beteg volt a legfonto­sabb. A betegek szeretetének parancsát minden beosztottjába mélyen beitatta. Szá­mára a beteg mellett a másik fontos szereplő az orvostanhallgató volt. Kellően szigo­rú, de igazságos tanár hírében állt. Ha mégis arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy az orvosi egyetemen teljesítendő hármas feladatból, a kutatás, a gyógyítás és a tanítás hármasából Czopf József professzor úr melyikben volt a legkiemelkedőbb, a gyógyítás lényére „szavaznék”. Ahogy a temetőben a tömeget néztem, titkon ők is így „szavaztak”, leginkább a hálát olvastam ki a könnyes szemeikből. Kedves Jóskám! Most, hogy rád gondolok, mert az én jussom lett, hogy a Pécsi Szemlében megemlékezést írjak rólad, illő elárulnom, mit is kaptam igazán tőled. A hősi példát, hogy tetteidért nem vártál dicséretet, dicsőítést, rangokat. Most néztem meg először, mi van rólad írva a „KI KICSODA” kiadványban. Három sor. A legrövidebb az összes híresség közül, pedig az eredményeid, a teljesítményeid lis­tája nagyon nagy. De te így éltél: nem kell dicsőség, nem kell földi dicsőség. Pont úgy, ahogy József Attila az egyik csodálatos töredékében írja: „Én költő (átírva neked: orvos) vagyok, de nem kell dicsőség, ne ünnepelje bennem senki hősét, ily ünneplést én Istenre hagyok. Ő az, hogy nincs nagy, kinél nincs nagyobb. Versem (gyógyításom) azé, ki szívem versbe (gyógyításra) kérte és nekem elég a barátság érte.” Mivel az ünneplésedet mindig Őrá hagytad, mivel mindent az Ő dicsőségére tettél, mielőtt még jobban bántottak volna, mielőtt még nagyobb fájdalmakat okoz­tak volna, jutalmul álmodban, csendben magához vett. Mi pedig, mint nagyszerű barátot szerető emlékezetünkben őrzünk meg életünk utolsó percéig. Kellermayer Miklós In memóriám Szilas László 1941-2007 2007. november 15-én Pécsett hosszas betegség után elhunyt barátunk, kollé­gánk, munkatársunk, Szilas László oki. bányamérnök, a Mecseki Bányavagyon-hasz­­nosító Rt. nyugalmazott vezérigazgatója. Szilas László 1941. június 4-én született Dorogon, mivel édesapját pár év múlva Tokodról a Pécsi Szénbányákhoz helyezték, így István aknán töltötte gyermekkorát. A bányatelepi miliő és édesapja hivatása mély hatással volt értékrendjére, s ez pályaválasz­tását is alapvetően befolyásolta. Ennek köszönhetően az általános iskola után a bányaipari technikumot, majd négy év múlva a nehézipari műszaki egyetemet választotta továbbtanu­lása helyéül. Okleveles bányamérnökként 1964-ben abban az üzemben, István-aknán 88

Next