Pécsi Szemle, 2010 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Nagy Imre: A polgári irodalom kezdetei: Pécsi Biedermeier (Öttorony XVI.)
---------------------------------- A POLGÁRI IRODALOM KEZDETEI: PÉCSI BIEDERMEIER ---------------------------------- jellemzőit helyezte érdeklődésének homlokterébe. Theatrum mundi (1938) című könyvében a barokk színházat világmodellként szemlélte. Szellemtörténeti kutatásainak első szintézise Udvari kultúra, udvari költészet (1944) című könyve, amelyben a 12. századtól a 18. századig virágzó és a barokk korban kiteljesedő udvari kultúra polifonikus jellegét hangsúlyozza. E sokszínű műveltséget a világszínjáték-gondolat mellett a harmónia iránti vággyal, az egyetemességre törekvés szándékával és a platonikus gyökerű szerelmi érzés kultuszával jellemzi. „Az udvari kultúra, legmélyebb lényege szerint és legszebb pillanataiban az ünnep kultúrája” - írta. Angyal Endre sokoldalú szellemiségével, magányos alakjával a Batsányi Társaság elnökeként és a Sorsunk munkatársaként még találkozni fogunk. Angyal Endre a pécsi biedermeier jellegzetes képviselőinek Szepesy Ignácot, Zsolnay Vilmost, Mátyás Flóriánt és Amtmann Prospert tekinti. Szerinte tehát a biedermeier szellemiség és ízlés egészen a század végéig jelen lesz a pécsi műveltségben s a hétköznapokban is. (Lehet, hogy ennek kései, torzult változatával találkozik majd Kolozsvári Grandpierrre Emil Tegnap című regényének főhőse pécsi tartózkodásakor.) Szepesyről más összefüggésben már szóltunk, Zsolnay Vilmos később fog majd szemhatárunkba kerülni, Mátyás Flóriánról pedig tüzetesebben fogunk beszélni. Amtmann Prosper irodalmi szempontból sem mellékes művészi tevékenységének java viszont a reformkorra esik, ezért őt most kell bemutatnunk zenész barátjával, Weidinger Imrével együtt. Widinger Imre Pécsett született 1792-ben. A „vak fagottosaként szokták emlegetni, mert egy gyermekkori himlő következtében elvesztette szeme világát. Sikeres európai körútja után, immár ismert zenészként, hazatért szülővárosába. Szoros kapcsolatot ápolt a Zsolnay családdal (Zsolnay Vilmos festette a Janus Pannonius Múzeumban található arcképét), s közeli barátja lett Amtmann Prospernek. Egyik közös fellépésükről (az „európai hírű világtalan Weidinger utánozhatatlan fagottja és Amtmann Prosper elbájoló furolyája” dicséretével) az Életképek is megemlékezett. 1859-ban halt meg Pécsett. A budai külvárosi temetőben Klivényi Jakab (Vörösmarty korábban bemutatott költő barátja) végezte a gyászszertartást. Sírja később megsemmisült. Amtmann Prosper 1809-ben született Sellyén. Bogdásán, majd a pécsi ciszterci gimnáziumban tanult, s a székesegyház zenei kultúrája inspirálta. A bécsi operaház első fuvolistája lett. Rendszeresen hazatért, első nevezetes pécsi hangversenyére 1832-ben került sor. Sikeres külföldi koncertjei után 1840-ben hazajött, és feleségül vette Mayer Karolinát, egy színigazgató lányát. Felváltva tartózkodtak Pécsett és Amtmann apjánál Bolyban. De a zenész életútja ismét fordulatot vett. Marburgban zeneigazgatónak szerződtették, majd Grazban a konzervatórium direktora lett. Eléggé ti- 6 Ez az elképzelés középkori gyökerekre megy vissza, de a századfordulón és a 20. század első felében is megfigyelhető, így Hofmannsthal Das Salzburger grosse Welttheater (Leipzig, 1930) c. drámájában. Újabban pedig, teológiai összefüggésben, Hans Urs von Balthasar Theodramatik c. nagy művében (Freiburg, 1973-1998) kerül kifejtésre. Ez a kontextus jelzi Angyal Endre témafelvetésének fontosságát. 7 Angyal Endre: Udvari kultúra, udvari költészet. Kolozsvár, 1944. 9. p. 8 Újabban Tüskés Tibor rajzolt portét róla. Pécsi Szemle 2007. ősz. 116-119 . T. T.: A város és írója. Különnyomat a Pécsi Szemle 2007-2009. évi számaiból. Pécs, 2009. 30-33. p. 9 Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete. Baranyai Helytörténetírás 1980. Pécs, 1981.81-90. p.