Pécsi Szemle, 2010 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 4. szám - Márfi Attila: Vesztett háború és forradalmak utáni viszonyok. Arató Jenő visszaemlékezései 1921-1945. III. rész

VESZTETT HÁBORÚ ÉS FORRADALMAK UTÁNI VISZONYOK madik főispánsága rövid ideig tart, 1936-ban meghal. Ekkor a nyers modorú, rideg Horváth István pécsi főszolgabírót nevezik ki főispánnak. Horváthot 1938-ban alis­pánnak választják meg, a nyugalomba vonuló méltóságos megjelenésű, nagyművelt­ségű Fischer Bélát váltja fel az alispáni székben. Ekkor Blaskovich Iván sásdi főszol­gabíró lesz a megye, Nikolics Mihály pedig a város főispánja. Blaskovich fölényes modorú, gőgös, de igen eszes ember. Nikolics Fabinyi pénzügyminiszternek volt a titkárja, s a városban nem sok bizalommal fogadják az elegáns fiatalembert, akiben van valami jampeces vonás. Rövidesen azonban kiderül, hogy nagyvonalú, okos és komoly férfi, aki meg tud gyökerezni a városban, s örülnek, amikor Blaskovich Iván távozása után Baranya megye főispánjának is kinevezik. Változnak a polgármesterek is, Nendtvich Andor, ez a szorgalmas, pontos, de hideg száraz, álmosító beszédű nyárspolgár, 30 éves polgármesterkedés után nyu­galomba vonul. Helyét Makay István foglalja el, aki mindenben ellentéte Nendtvich­­nek. Bohém természetű causeur (francia kifejezés, ejtsd kozer, jelentése szellemes csevegő, társasági életet élő férfi), aki szellemességével képes egy nagy társaságot elszórakoztatni, ragyogó szónok, aki nem csupán közhelyeket öltöztet szónoki for­mába, de gondolatai is vannak. A pécsi árvaházban nevelkedett, szegény apátián, anyátlan árvát esze, érdekes, színes egyénisége emeli a polgármesteri székbe. Mondom főispánok, polgármesterek jönnek-mennek, változnak, de bárki lesz főis­pán, vagy polgármester, a város ura marad változatlanul Visnya Ernő. Hát érdemes városi politikával foglalkozni? Az 1930-as években Pécsett is elkezdenek a nyilasok mozgolódni, de jelen­tőségre nem tudnak emelkedni. Pár selejtes ember a vezetőjük, kevesen is van­nak, s a város józan gondolkodású polgársága mereven elzárkózik a nyilas propa­ganda, s a nyilas eszmék elől. De viszont, ha a polgárság nem is vesz tudomást a nyilasokról, a felvilágosult és szabadelvű polgári hagyományokhoz sem tartja ma­gát, hanem hűségesen és kritika nélkül követi az egyre inkább jobb felé tolódó kor­mányzatot. Különösen Imrédy Bélának van sok bámulója. Nem akad a városban egy hang, amely felszólalna a polgári jogegyenlőséget durván sértő zsidótörvé­nyek ellen, s az antiszemitizmus egyre erősebb lesz, egyre szélesebb hullámokat vet a polgárság körében. Hogy a városban mennyire jobb felé tolódott a hangulat, legjobban megnyilvánul az 1939 májusában tartott országgyűlési választáson, amelyen itt Pécsett valóságos jobboldali gátszakadás következik be. Megtörténik ebben a nagy ipari városban az elképzelhetetlen. Esztergályos János szociálde­mokrata képviselő megbukik és két erősen jobboldali embert választanak meg, Imrédy Béla volt miniszterelnököt és dr. Somogyi Ferenc egyetemi magántanárt. Ez a választás azt mutatja, hogy a munkásegység megszűnt, a munkásságban is tért nyertek a jobboldali eszmék, s Imrédy és Somogyi részben munkásszavaza­tokkal tudtak győzni. Nem, valóban nem érdemes a városi politikával foglalkozni! Jogi pályája, Pécs jogszolgáltató szerveiről 1939. február 2-án megjön végre a táblabírói kinevezésem. Engem és dr. Meszlényi Károly elnöki titkárt kineveztek táblabírónak. Barátomat Szendrődi Re­ 79

Next