Pécsi Szemle, 2010 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Márfi Attila: Vesztett háború és forradalmak utáni viszonyok. Arató Jenő visszaemlékezései 1921-1945. III. rész
VESZTETT HÁBORÚ ÉS FORRADALMAK UTÁNI VISZONYOK madik főispánsága rövid ideig tart, 1936-ban meghal. Ekkor a nyers modorú, rideg Horváth István pécsi főszolgabírót nevezik ki főispánnak. Horváthot 1938-ban alispánnak választják meg, a nyugalomba vonuló méltóságos megjelenésű, nagyműveltségű Fischer Bélát váltja fel az alispáni székben. Ekkor Blaskovich Iván sásdi főszolgabíró lesz a megye, Nikolics Mihály pedig a város főispánja. Blaskovich fölényes modorú, gőgös, de igen eszes ember. Nikolics Fabinyi pénzügyminiszternek volt a titkárja, s a városban nem sok bizalommal fogadják az elegáns fiatalembert, akiben van valami jampeces vonás. Rövidesen azonban kiderül, hogy nagyvonalú, okos és komoly férfi, aki meg tud gyökerezni a városban, s örülnek, amikor Blaskovich Iván távozása után Baranya megye főispánjának is kinevezik. Változnak a polgármesterek is, Nendtvich Andor, ez a szorgalmas, pontos, de hideg száraz, álmosító beszédű nyárspolgár, 30 éves polgármesterkedés után nyugalomba vonul. Helyét Makay István foglalja el, aki mindenben ellentéte Nendtvichnek. Bohém természetű causeur (francia kifejezés, ejtsd kozer, jelentése szellemes csevegő, társasági életet élő férfi), aki szellemességével képes egy nagy társaságot elszórakoztatni, ragyogó szónok, aki nem csupán közhelyeket öltöztet szónoki formába, de gondolatai is vannak. A pécsi árvaházban nevelkedett, szegény apátián, anyátlan árvát esze, érdekes, színes egyénisége emeli a polgármesteri székbe. Mondom főispánok, polgármesterek jönnek-mennek, változnak, de bárki lesz főispán, vagy polgármester, a város ura marad változatlanul Visnya Ernő. Hát érdemes városi politikával foglalkozni? Az 1930-as években Pécsett is elkezdenek a nyilasok mozgolódni, de jelentőségre nem tudnak emelkedni. Pár selejtes ember a vezetőjük, kevesen is vannak, s a város józan gondolkodású polgársága mereven elzárkózik a nyilas propaganda, s a nyilas eszmék elől. De viszont, ha a polgárság nem is vesz tudomást a nyilasokról, a felvilágosult és szabadelvű polgári hagyományokhoz sem tartja magát, hanem hűségesen és kritika nélkül követi az egyre inkább jobb felé tolódó kormányzatot. Különösen Imrédy Bélának van sok bámulója. Nem akad a városban egy hang, amely felszólalna a polgári jogegyenlőséget durván sértő zsidótörvények ellen, s az antiszemitizmus egyre erősebb lesz, egyre szélesebb hullámokat vet a polgárság körében. Hogy a városban mennyire jobb felé tolódott a hangulat, legjobban megnyilvánul az 1939 májusában tartott országgyűlési választáson, amelyen itt Pécsett valóságos jobboldali gátszakadás következik be. Megtörténik ebben a nagy ipari városban az elképzelhetetlen. Esztergályos János szociáldemokrata képviselő megbukik és két erősen jobboldali embert választanak meg, Imrédy Béla volt miniszterelnököt és dr. Somogyi Ferenc egyetemi magántanárt. Ez a választás azt mutatja, hogy a munkásegység megszűnt, a munkásságban is tért nyertek a jobboldali eszmék, s Imrédy és Somogyi részben munkásszavazatokkal tudtak győzni. Nem, valóban nem érdemes a városi politikával foglalkozni! Jogi pályája, Pécs jogszolgáltató szerveiről 1939. február 2-án megjön végre a táblabírói kinevezésem. Engem és dr. Meszlényi Károly elnöki titkárt kineveztek táblabírónak. Barátomat Szendrődi Re 79