Pécsi Szemle, 2011 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1. szám - Márfi Attila: "Vesztett háború és forradalmak utáni viszonyok". Arató Jenő visszaemlékezései 1921-1945. V. rész
MÁRFI ATTILA Április 19-én reggel tovább indultunk Sankt Georgenből, s Gosselingbe menetelünk. Itt három napig maradunk, s április 21-én este indulunk tovább, egész éjszaka megyünk, s április 22-én reggel megérkezünk a Friesach melletti Engelsdorf faluba, ahol a napot töltjük. A legénység pajtákba kerül, amíg mi, tisztek egy polgári házban kapunk szállást. Innen délután öt órakor indulunk tovább. Idős fejjel élem a csapattiszt életét, ma itt vagyok, holnap ott, körülöttem zajlik a század élete, nagyokat marsolok. Este parancsot kapunk, holnap reggel 7 órakor indulunk tovább a Hohentauern hegységen keresztül, 40 kilométeres menet van tervbe véve. A parancs tájékoztatásul közli, a Hohentauern 2000 méter magas, szóval nehéz utunk lesz, mert az idő teljesen télies. Április 25-én reggel 7 órakor indulunk, derült, tiszta, de kegyetlenül hideg idő van. Az út fokozatosan emelkedik, lassan mászunk felfelé, körülöttünk hatalmas behavazott fejű hegyek, roppant sziklatömbök meredeznek az ég felé. Hohentauern falut elhagyva egyszerre visszafelé özönlő menekültekkel találkozunk, kiderül, hogy a németek Triebennél leállították a menekülteket, s nem engednek senkit tovább. Több helyen utat javító leventékkel találkozunk. A 16-17 éves gyerekeket a németek keményen dolgoztatják, a gyerekek nagyon panaszkodnak, hogy enni üres leveseket adnak nekik, az altisztjeik meg durván, gorombán bánnak velük. A katonák dühtől sápadozva hallgatják a fiúk panaszát. Este fél nyolckor megérkezünk Triebenbe. Közvetlenül előtte a hegy rendkívül meredeken zuhan le a mélybe. A kocsikat az út mentén harsogó vízesés mellett csak nagy bajlódással tudjuk leereszteni a mély völgybe. A városon túl egy vizenyős, nedves réten hatalmas havas hegyek tövében letáborozunk. Április 26-án reggel hét órakor indulunk tovább, kb. egy óra hosszat menetelek a századdal, de rettenetesen fáradt vagyok, lábaimat alig tudom emelni. Most jön ki rajtam a tegnapi mars fáradalma, felülök a század egyik kocsijára és az egész utat Liezenig, hová este hét órakor érkezünk meg, kocsin teszem meg. Keresztül megyünk a városon, s a városon túl 4-5 kilométerre századonként egy-egy tanyán beszállásolunk. (...) Náray ezredes május 1 -jén délelőtt tiszti gyűlést hív össze, amelyen ismerteti a tárgyalásokat és azok eredményét, s a csoportparancsnokságot Reviczky alezredesnek adja át. Alighogy elhelyezkedünk szállásainkon, Reviczky alezredes tiszti gyűlésre hív össze bennünket. Döbbent csendben hallgatjuk a bejelentéseket, mikor aztán Reviczky alezredes, s a tiszti gyűlésen megjelent Perner hadnagy távoznak, elemi erővel tör ki belőlünk a düh és felháborodás. Szidjuk, átkozzuk Nárayt, a németeket, Reviczkyt, ki német parancsra vágóhídra akarja vinni a szerencsétlen három századot, amely megmaradt a csoportból. Ahelyett, hogy jelentené, hogy 40-50 éves emberekből álló komoly harci felszerelésekkel, még egészségügyi felszereléssel sem rendelkező századok harcra alkalmatlanok, s bevetésük ellen tiltakozna. Mindnyájan egyek vagyunk abban, ha bevetnek bennünket, nem harcolnak, hanem puskalövés nélkül átmegyünk az oroszokhoz. Május 3-án nagy havazásra ébredünk, három lépésre sem látni a nagy hóesésben. Hiába próbáljuk Reviczkyt meggyőzni, hogy lehetetlen ilyen időben, a nagy hóesésben 2000 méter magasra a lovakat, kocsikat felhúzni, a gyenge koszt mellett sem az emberek nem bírják a nagy strapát, de a lesoványodott lovak sem. Reviczkyvel nem lehet beszélni, és reggel hét órakor indulunk. Keresztülmegyünk Triebenen, itt rövid pihenőt tartunk, majd nekikezdünk a Hohentauern hegység megmászásának. Délután hat órára fenn vagyunk a Trieben feletti magaslaton, étkezést osztanak, s utána in- 1 Ebben a szövegkörnyezetben, német katonai kifejezés, jelentése menetelés. 62