Pedagógiai Szemle, 1964. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)
1964 / 7-8. szám
Az általános iskola 1—4. osztályának munkájáról Az oktatásügy továbbfejlesztéséről szóló törvényünk alig három éve ■született meg. Az évtizedes távlatú feladatok megvalósításának ma még csupán az első lépéseinél tartunk. Elkészült és részben bevezetésre került az általános iskola új tanterve és az általános iskolai tanulók tervszerű nevelésének programja. Az első év tapasztalatai alapján mind biztonságosabban készül a további feladatok megoldására a pedagógusok széles tábora. Az irányító szervek és a társadalom figyelme várhatóan egyre inkább a középfokú oktatás bonyolult tartalmi és szervezeti kérdései felé fordul. Két iskolaév között éppen ezért érdemes egy pillanatra emlékezetünkbe idézni Ilku Pál művelődésügyi miniszter elvtársnak — az MSZMP Politikai Akadémiáján ez év április 29-én elmondott — beszédéből azt a figyelmeztetést, hogy az iskolareform az általános iskolában még nem befejezett kérdés, az általános iskola tartalmi és szervezeti továbbfejlesztését továbbra is elsőrendű feladatnak kell tekinteni. Miután az általános iskola alsó osztályaiban szeptemberben teljes egészében életbe lép az új tanterv, alkalmasnak látszik az időpont arra, hogy rövid számvetést végezzünk: hol tartunk ma az általános iskola tartalmi továbbfejlesztésében az 1—4. osztály oktató-nevelő munkája területén? A továbbfejlesztés alapvető feladatait a tanterv és a nevelési terv jelöli meg. Az érdekeltek jól tudják, hogy az új alsótagozati tanterv az eddig érvényben volt elődjétől elsősorban szemléletében különbözik. A tantervi reform az oktatás-képzés-nevelés területén hatékonyabb munka lehetőségét teremti meg, a tanulást az eddiginél könnyebbé és vonzóbbá kívánja tenni a 6—10 évesek számára. Ennek jegyében született meg — a reform hármas irányelvét jól tükröztető új tantárgy — a környezetismeret. Az új tárgy keretében előírt közös és önálló megfigyelések és azok tapasztalatainak feldolgozása, valamint a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati munkák révén az eddigieknél jobban biztosítható az oktató-nevelő munka életközelsége, gyakorlatiassága. A környezetismeret keretében végzett megfigyelések hatására életszerűbbé válhat a többi tárgy anyagának feldolgozása is: a környező valóság mennyiségi összefüggéseire épülhetnek a számtani feladatok, gazdagodhat a fogalmazások mondanivalója stb. A közvetlen tapasztalatok és élmények talaján emelhető a szocialista világnézeti és erkölcsi nevelés hatékonysága is. Az eddigi kézimunka helyett a gyakorlati foglalkozást vezeti be az új tanterv az alsó osztályokban is. Ezzel változatosabb munkanemekre, anyag- és szerszámismeretre, sőt a technikai-konstruáló gondolkodás elé-