Pedagógiai Szemle, 1982. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

1982-04-01 / 4. szám

KRÓNIKA Az elsősorban neveléstörténész Nagy Istvánná dr. Dénes Magda tanári hi­vatástudata és ettől soha el nem vált tudományszeretete szép családi ha­gyományokból, ösztön­zések­b­ől is fa­kadt. A budapesti tudományegyete­men szerzett német—francia szakból tanári oklevelet, a filozófia történeté­ből írt doktori disszertációt (A tárgy problémája Brentanonál és Meinong­­nál, 1933). Érdeklődése csakhamar a gyermekpszichológia felé fordult. Kez­detben módja nyílt — ösztöndíjasként — külföldi tanulmányokra, így hall­gató korában a Sorbonne-on, a diplo­ma után egy évig Bécsiben, Karl és Charlotte Bühler intézetében. A falizálódó Magyarországon a sorozatos mellőzések, majd az üldöztetések között tartósan elhelyezkedni nem tudott. A publikálásról még­sem mondott le, közleménye­i jelentek meg A Jövő Útjain, az Iskola és Egészség, a Gyermekne­velés, a Minerva című folyóiratokban. Egy fejlődéspszichológiai tanulmányát Piaget közölte a genfi Archives de Psychologie 1940-es évfolyamában. A felszabadulás hozta meg számára a sorsfordulót, a hozzá méltó munka lehetőségét. A Tanítás és értelmi fejlődés című, Kiss Árpád által szerkesztett kötetben (1947) két fejlődéslélektani tanulmányt közölt, az egyikben már prob­lématörténeti összefüggésekre is kitérve. Taníthatott is végre (az Erzsébet Nő­iskolában 1948/49-ben), dolgozott az Országos Köznevelési Tanácsnál (1948). 1949—50-ben az Országos Neveléstudományi Intézet, 1950—1952 években a Köz­­oktatásügyi Minisztérium munkatársaként fordult érdeklődése az egyetemes neveléstörténet felé. Ezt a tárgyat adta elő 1952-től 1960-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusaként a tanárjelöltek számára, önállóan és szín­vonalasan oldva meg egy világosan elhatárolt, mégis tág­­tematikájú, főleg pe­dig újszerű és jelentős felsőoktatási feladatot. Előadói munkájának kvintesszenciáját írta meg Egyetemes neveléstörténet c. tankönyvében (1961), amelyet a legutóbbi időkiig a pedagógusképzés minden fokán országszerte használtak. A pedagógiai klasszikusok közvetlen (lehetőleg eredeti nyelven való) tanulmányozása, a teoretikus érdeklődés, a világos prob­lématörténeti tárgyalás jellemzője e munkának. DR. DÉNES MAGDA 1908—1081

Next