Pedagógiai Szemle, 1982. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1982-04-01 / 4. szám
KRÓNIKA Az elsősorban neveléstörténész Nagy Istvánná dr. Dénes Magda tanári hivatástudata és ettől soha el nem vált tudományszeretete szép családi hagyományokból, ösztönzésekből is fakadt. A budapesti tudományegyetemen szerzett német—francia szakból tanári oklevelet, a filozófia történetéből írt doktori disszertációt (A tárgy problémája Brentanonál és Meinongnál, 1933). Érdeklődése csakhamar a gyermekpszichológia felé fordult. Kezdetben módja nyílt — ösztöndíjasként — külföldi tanulmányokra, így hallgató korában a Sorbonne-on, a diploma után egy évig Bécsiben, Karl és Charlotte Bühler intézetében. A falizálódó Magyarországon a sorozatos mellőzések, majd az üldöztetések között tartósan elhelyezkedni nem tudott. A publikálásról mégsem mondott le, közleményei jelentek meg A Jövő Útjain, az Iskola és Egészség, a Gyermeknevelés, a Minerva című folyóiratokban. Egy fejlődéspszichológiai tanulmányát Piaget közölte a genfi Archives de Psychologie 1940-es évfolyamában. A felszabadulás hozta meg számára a sorsfordulót, a hozzá méltó munka lehetőségét. A Tanítás és értelmi fejlődés című, Kiss Árpád által szerkesztett kötetben (1947) két fejlődéslélektani tanulmányt közölt, az egyikben már problématörténeti összefüggésekre is kitérve. Taníthatott is végre (az Erzsébet Nőiskolában 1948/49-ben), dolgozott az Országos Köznevelési Tanácsnál (1948). 1949—50-ben az Országos Neveléstudományi Intézet, 1950—1952 években a Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként fordult érdeklődése az egyetemes neveléstörténet felé. Ezt a tárgyat adta elő 1952-től 1960-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusaként a tanárjelöltek számára, önállóan és színvonalasan oldva meg egy világosan elhatárolt, mégis tágtematikájú, főleg pedig újszerű és jelentős felsőoktatási feladatot. Előadói munkájának kvintesszenciáját írta meg Egyetemes neveléstörténet c. tankönyvében (1961), amelyet a legutóbbi időkiig a pedagógusképzés minden fokán országszerte használtak. A pedagógiai klasszikusok közvetlen (lehetőleg eredeti nyelven való) tanulmányozása, a teoretikus érdeklődés, a világos problématörténeti tárgyalás jellemzője e munkának. DR. DÉNES MAGDA 1908—1081