Pedagógusok Lapja, 1959 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1959-10-01 / 10. szám

Iskolaegészségügyi ankét Érdekes és hasznos megbeszélésre hívott össze orvosokat és pedagógusokat az Egészségügyi Minisztérium Felvilágosítási Központja és a Művelődésügyi Minisztérium. Az ankét részvevői — iskolaorvosok, köjál-igazgatók, biológiaszakos tanárok, megyei tanulmányi felügyelők, valamint a különböző társadalmi szervek képviselői — megvitatták az iskolaegészségügyi nevelés-oktatás helyzetét és több időszerű kérdését. Három vitaindító előadás hangzott el. Dr. Székely Lajos, az Egészségügyi Minisztérium főelőadója és Fekete József, a Művelődésügyi Minisztérium középiskolai osztályának vezetője néhány általános problémával foglalkozott, Dobos László, a Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa pedig a középiskolás tanulók, szexuális felvilágosításáról, neveléséről beszélt. Dr. Székely Lajos hangsúlyozta: el kell érni, hogy az általános műveltség alapjaival együtt az alapvető egészségügyi ismereteket és szokásokat is elsajátítsa a tanuló. Az erre a célra szánt tantervi és osztályfőnöki órák száma azonban rendkívül csekély. Az elmúlt tanévben bevezetett fakultatív egészségügyi oktatást a diákok nagy érdeklődéssel fogadták, az ilyesfajta tömegbeadások azonban nem felelhetnek meg maradéktalanul a célnak. Csak a szervezett, a tantervbe szervesen beépített oktatás és nevelés lehet igazán eredményes. Fekete József általában egyetértett azzal, hogy az egészségügyi kérdéseknek több teret kell kapniuk az iskolában, de rámutatott arra, hogy ezt további óraszámnöveléssel aligha lehet elérni, hiszen ez a túlterhelés további fokozását jelentené. Felhívta a figyelmet arra, hogy sok iskolában az egészségügyi kultúra elemi tárgyi feltételei is hiányoznak — a megfelelő WC, mosakodás lehetőség stb. —, s kérte az egészségügyi szerveket, hogy e tekintetben adjanak több támogatást az iskolaigazgatóknak. Egyetértő taps fogadta azt a megállapítását, hogy addig nem lesz jelentős előrehaladás az egészségügyi kultúrában, amíg az iskolaorvosok számát ki nem bővítik. Mindkét előadás érintette azt a témát, amit aztán Dobos László fejtett ki részletesen: a középiskolások szexuális nevelését. Dobos László hangsúlyozta, hogy a középiskolás általában már rendelkezik a szükséges biológiai ismeretekkel, tehát nem annyira felvilágosításra, inkább szexuális nevelésre van szüksége. Nagyon fontos, hogy a nemi kérdésekről szólva a szemlélet azon alapuljon: az emberi élet, egyik lényeges tényezőjéről, de korántsem legfőbb hajtóerejéről beszélünk. A nemi életet sem túlértékelni, sem elhanyagolni nem szabad, hanem megfelelő helyére kell állítani. Ennek eszköze — s ebben később a hozzászólók is egyetértettek — a koedukációs nevelés, mégpedig a teljes koedukáció. Nagy vitát váltott ki viszont az előadónak az a megjegyzése, hogy a tanulók túlterhelését nem kell olyan tragikusan felfogni, mint sokan teszik; a nagy erőfeszítések az ifjúkorban hasznosak, hiszen ha a fiatalok energia-dagályát zene-, nyelvtanulással, sportolással stb. lekötjük, kevesebb idejük jut a szexuális képzelgésekre. A vitában orvos és pedagógus részről egyaránt számos hozzászólás hangzott el. A felmerült kérdések és javaslatok természetesen további megfontolásokat igényelnek, az ankét szervezőit azonban mindenképpen elismerés és köszönet illeti, amiért a közvélemény figyelmét ráirányították az iskolaegészségügy nagyon is időszerű problémáira. Hosszú, reménykedő várakozás után elérkezett a nagy nap. Indultunk a mezőgazdasági vásárra. Először is az utazás módján, a vásári külön villamosjáraton csodálkoztam. A filmhíradókban és az újságokban ugyanis azt láttam, hogy az állatokat kényelmes vagonokban, fehérköpenyes orvosok és ápolók kíséretében szállítják a vásárra. Eltűnődtem, miért kell az emberekkel kivételt tenni. S arra gondoltam, nem kellene-e követelni a kiállításra szállított állatok és emberek egyenjogúsítását. Elmélkedésemet hamarosan félbe kellett szakítanom, helyettes akaratom ellenére — megismerkedtem a Fővárosi Villamosvasút ablakárjegyzékével, s egyúttal több-kevesebb sikerrel alkalmaztam a Rendtartás valamennyi büntetési fokozatát. Csakis erélyemnek köszönhettem, hogy veszteség nélkül érkeztünk a főbejárathoz. Azaz, mégis elvesztettem valamit, a hangomat, s ettől kezdve főleg arcmimikával és taglejtésekkel irányítottam a VII/b mindenre elszánt tanulóit. A kiállítás területére belépve azonnal megindítottam a »Ne nyúl hozzá!«-mozgalmat, mégpedig érzékelhető eredménnyel. Miközben ugyanis a Kaktusz utcai Általános Iskola barkácsoló szakköre mozgásba hozta a legnagyobb arató-cséplőgépet, amely büszkén befutott a külkereskedelmi pavilon üvegcsarnokába, addig a rámbízott tanulók csak egy törpetraktort vontattak el a belterjes mezőgazdálkodás útjáról. Osztályfőnöki éberségemnek köszönhettem, hogy a gyerekek alig kétszáz méterre jutottak a törpetraktorral, amikor máris lelepleztem a merényt, s a traktort az egyszemélyi felelősség elve alapján visszavonszoltam eredeti helyére. Nem sokkal később — miközben egyre jobban bicegve követtem egyre jobban fogyó csapatomat —, több gyerek fordult felém: — Tanár úr! Tanár úr! Tessék figyelni a hangosbeszélőt! Figyeltem, s ezt hallottam: »A rendezőség felkéri a tanulócsoportokat vezető pedagógusokat, hogy az elveszett gyerekeket a Busongó kanász lovasszobra mögött keressék. Egyúttal felkérjük a Zab utcai általános iskola VII. B. osztályának főnökét, hogy jelentkezzék a rendőrőrszobán«. A jelentkezés helyének megjelölése tüstént kétszeresére emelte amúgy is magas vérnyomásomat. Mit tehettem? Immár huszonhatodszor sorakoztattam kisded csapatomat, és megindultam a titokzatos találkozó megjelölt helye felé. Az őrszobán barátságosan fogadtak, bevezettek egy derűs szobába, ahol osztályom négy alig tűrhető magatartású tanulója pucéran topogott és szorítkozott. — Kérem, ezek a pajtások a vízgazdálkodás díszmedencéjében fürödtek, onnan hoztuk be őket! — magyarázta a rend őre. A hő, amely ebben a pillanatban elöntött, felforralta bennem az elhatározást: hazra! Hevített az is, hogy osztályom valamenyi tanulója, megszívlelve a hirdetés ajánlatait, beszerezte napos-csibe szükségletét, s így negyven napos csibével és harminckét gyerekkel kellett megkísérelnem a hazatérést. Elhatározásom keresztülvitele elé csupán a megállóhelynél várakozó néhány ezer ember gördített akadályt. A döntő felszállási rohamban kétszer húzták le a cipőmet, egyszer a nadrágomat, s a negyven napos csibéből mindössze húsz maradt élve, hogy csipogó állapotban élvezhesse a tengelyen való szállítás kéjeit. Ezeket a késeket magam is szívesen élveztem volna, ám alig indultunk el, egyszer csak azt látom, hogy többen integetve rohannak a kocsi után. Az én gyerekeim! A hiányzók! Még csak ez hiányzott nekem! Merész elhatározással kinyitottam a hátsó peron ablakát, és lehúztam az áramszedőt. A zsúfolt kocsiban óriási kavarodás támadt. A kalauz ordított, az utasok toporzékoltak, a vezető váltóvasat emelt rám, és többen besoroltak a kiállítás reprezentatív élőlényei közé. A fc est délután érkeztem haza. Hamarosan mély álomba zuhantam. Azt álmodtam, hogy ismét kint vagyok a vásáron, de most már engem, is gondosan véd a rács. Amögül nézem a vásárt, a nyüzsgést, a tülekedést. Álomnak is szép volt. Ahogy a művelt pesti társalgó mondaná: »állati« szép. SZABLYAR FERENC Pályázat Tolna megye, paksi járás, Németkér község általános iskolája azonnal elfoglalható tanári állást, hirdet egy SZÁMTAN-FIZIKA (vagy számtankémia) és egy BIOLÓGIATESTNEVELÉS szakos tanári állásra. Illetmény: besorolás szerint, plusz »B« területi pótlék. Az iskola napközijében — térítés ellenében — ebédet is tudunk biztosítani. Lehetőleg pedagógus házaspár vagy családos pedagógus jelentkezzék. Szolgálati lakást tudunk biztosítani. Munka és Iskola címmel új módszertani folyóiratot indított a Művelődésügyi Minisztérium, azzal a céllal, hogy a gyakorlati oktatáshoz, neveléshez segítséget nyújtson. A kiadvány — bevezetőjének tanúsága szerint — sokrétűen akarja e célkitűzését szolgálni: közli a gyakorlati munka során szerzett tapasztalatokat, a kialakult jó módszereket; foglalkozik az iskolában folyó és az iskolán kívüli termelőmunka kérdéseivel; helyt ad tudományos értekezéseknek; jelentős figyelmet akar fordítani a praktikus ismeretek elterjesztésére, így például szerszám- és anyagismertetésre, különféle megmunkálási módok, munkafogások, ötletek leírására. Feladatai közt ott szerepel a nagyipari és a korszerű mezőgazdasági termelés, valamint a külföldön folyó politechnikai oktatás eredményeinek és problémáinak ismertetése is. A lap első számának változatos tartalma híven tükrözi a bevezetőben körvonalazott feladat vállalását. Már e számból is úgy látjuk, hogy a folyóirat valóban hathatós támogatást nyújthat a pedagógusoknak, ha azok felfigyelnek létezésére s — amint a szerkesztőség kéri is — aktív segítségükkel melléje állanak. Új laptársunkat szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe, és sok sikert kívánunk működéséhez. Ismét megjelent szakszervezetünk kiskunfélegyházi járási és városi bizottságának sokszorosított tájékoztatója. Az első három számban beszámolókat olvashatunk a nyári vakáció eseményeiről, ezenkívül a Tájékoztató közli az iskolai és szakszervezeti élet híreit, a többi között az első ideológiai ankét témáját és vázlatát, a tanulmányi kirándulások, kulturális megmozdulások, természetjáró túrák programját. Szeretettel köszöntjük az immár öt éve megjelenő Tájékoztató legfrissebb számait és kívánjuk, hogy a jövőben is olyan mozgalmas, eleven szakszervezeti életrő adhasson hírt, mint eddig. TATABÁNYA gyorsan fejlődő bányavárosunk, két új általános iskolát avatott a tanév kezdetén. A Börzsöny vendégei A kisinóci menedékháznak ugyancsak forgalmas napja volt szeptember 27-én, vasárnap. Noha szüntelenül esett az eső, hol szorgalmas zuhogással, hol lassú permetezéssel, a menedékház már kora délelőtt úgy megtelt, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, és még erre érkeztek a turistacsoportok. A Pedagógus Természetbarát Egyesület tartotta meg ezen a napon hagyományos évi találkozóját, s ennek sikerét még a rút idő sem tudta meghiúsítani. Már szombaton egész autóbusznyi turista érkezett Borsodból, miután végigjárták a Bükköt meg a Mátrát. Keszthelyről és Félegyházáról is egy-egy hatalmas Ikarusz röpítette a természetjárás szerelmeseit. Az ország többi részéből szintén népes csoportok futottak be. Szombat estére az összes börzsönyi menedékházat megszállták a pedagógusok, s vidáman lobogó tábortüzek mellett ünnepelték a barátság és a természet szépségét. Szombaton zajlott le a PTE elnökségének és megyei osztályvezetőinek értekezlete a kóspallagi iskolában, ahol az úttörők virágcsokorral, kedves üdvözlő szavakkal és szépen feldíszített teremmel fogadták a tanácskoás részvevőit. Dr. Szabó László elnök megnyitó szavai után dr. Márkus Andor, az egyesület főtitkára értékelte az elmúlt évi munkát, majd Borsi Lőrinc, az egyesület egyik legjobban működő osztályának, a veszpréminek tevékenységét ismertette. Az értekezleten élénk vita bontakozott ki. Több felszólaló kifogásolta, hogy nem elég gyors és átfogó a tagság tájékoztatása, mások meg azt javasolták, hogy minél több helyi szervezésű túrával tegyék elevenebbé a pedagógusok természetjáró mozgalmát. Az értekezleten felszólalt szakszervezetünk elnökségének, képviseletében dr. Fodor József, a budapesti bizottság titkára is, és a szakszervezet messzemenő segítségéről biztosította a pedagógusok természetjáró mozgalmát. Az értekezlet végül határozatilag kimondta, hogy a jövőben rendszeresebb, hatékonyabb propagandát kell kifejteni a természetjárás érdekében, és központilag szervezett tanfolyamokkal kell biztosítani a szakszerű szervezést és vezetést. Célul tűzte ki továbbá, hogy egy-két mintául szolgáló központi túra mellett minél több helyi túrát szervezzenek, úgy, ahogy ezt a veszprémiek meg a kiskunfélegyháziak teszik. Másnap vasárnap került azután sor a nagy találkozóra, a kisinóci menedékháznál. A részvevő csoportok nehéz túrák során érték el a találkozó színhelyét. A rossz idő ellenére még kora délelőtt lebonyolították a szokásos tájékozódási versenyt, mégpedig pontérintős verseny formájában. Ezen kilenc felnőtt és kilenc ifjúsági csapat vett részt. A tavalyi győztesektől, a gyöngyösiektől Csongrád megye csapata hódította el a vándorserleget. Ez már csak azért is figyelemre méltó fegyvertény, mert ezúttal , alföldi csapat előzött meg hegyvidékit. Sőt még a második helyet is alföldiek foglalták el: a Szolnok II. Őket a borsodiak követték, majd negyedikként Szolnok I. futott be, ötödik helyen pedig Szabolcs megye csapata végzett. Az ifjúsági csapatok közül: 1. Budapest II., 2. Keszthely II., 3. Veszprém II., 4. Veszprém III. és 5. Budapest I. lett. Az ünnepélyes zárógyűlésre a déli órákban került sor, ekkor osztották ki a pedagógus természetjáró mozgalom legjobbjainak: Borsi Lőrincnek, Márkus Andornak, dr. Somogyvári Zoltánnak, Jávorka Péternek, Bánki Jenőnek és Huba Endrének a munkájukat elismerő művészi kivitelű emlékérmet. Már alkonyodott, midőn a találkozó részvevői hazafelé indultak. Többen is találóan állapították meg, hogy ez az esős vasárnap sikerült erőpróbája volt a pedagógus természetjárásnak. F. A. Látható büszkeséggel tartja kezében dr. Bakó Károly, a PTE Csongrád megyei osztályának vezetője, a pedagógusok őszi tájékozódási versenyének vándordíját. Mellette a győztesek, akik ügyességükkel és gyorsaságukkal megszerezték az elsőséget: Paál Ferenc, Pap László és Szurgent János Egy győzelem története Már legutóbbi számunkban hírt adtunk arról, hogy a magyar háromtusa bajnokságot Bálla György, a Budapesti Pedagógus SE fiatal versenyzője nyerte meg. Győzelme a többi között a szakosztály jó kollektív szellemének köszönhető. Hogyan segítették társai Bálla Györgyöt? Átadjuk a szót Papp Tibornak, a Sziget utcai általános iskola pedagógusának, Bálla György versenyzőtársának. Hadd bontakozzék ki a válasz az ő szavaiból. — Gyurinak a pisztolylövés és az úszás nagyszerűen sikerült, összetettben az első helyen állt, de nyomában voltak veszélyes ellenfelei. Már csak a terepfutás volt hátra. Ez nagyon nehéz versenyszám. Árkos-bokros, hegyes-völgyes terepen egyedül kell végigküzdeni a 4000 méteres távot. Ilyenkor egy stadion hangorkánja óriási segítséget tudna nyújtani. Megszületett hát a szakosztály haditerve! Jelszó: minden ember a »Fenyőgyöngyére«. S valóban, jóval a futás rajtja előtt fent volt az egész szakosztály. — Amikor Gyuri elindult, alig pár lépés után, vagy 150 méterről kiabálást hallott: »Gyere Gyurka, gyere Gyurikám«. Pálvölgyi Miki volt a buzdító hangforrás. Mihelyt Gyuri elfutott mellette, azt kezdte kiabálni: »Menjél Gyurikám, menj, menj, menj!« De ez már keveredett Andor Ákos hangjával, aki Mikitől 150 méterre állt, és ezt üvöltötte: »Gyere Gyuri, gyere, gyere, gyere!!« S így ment ez négy kilométeren keresztül. Gyuri úgy futott, mint egy táltos, mert érezte, hogy vele lüktet még 25—30 fiú szíve. Az utolsó 200 métert sorfal között futotta. A sorfal — csodák csodája — ugyanazokból a fiúkból állt, akik a pályán alkották a biztató láncot. Amikor ugyanis Gyuri kifutott buzdi PEDAGÓRUSOK LAPJA a Pedagógusok Szakszervezetének lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Tímár György Szerkesztőség és kiadóhivatal VI.: Gorkij fasor 10. Telefon: 228—922, 238—454, 228—455, 228—456. A kiadásért felelős: a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára 59.3755. Athenaeum Nyomda Bp. (F. v. Soproni Béla) táji területükből, rohantak fel célhoz rövid utakon, hogy még egy utolsó erőfeszítéshez segíthessék. Sikerült. Hamarosan kihirdették az eredményt: felnőtt magyar bajnok Balta György, pedagógus. A taps hosszú percekig nem akart szűnni. Valamenynyien együtt örültünk annak, hogy kemény és áldozatkész munkánk első gyümölcsét leszakíthattuk ... SPORTHÍREK NŐI KOSÁRLABDA SZAKOSZTÁLYUNK a Budapest I. osztályban szerepel. Az eddigi mérkőzések során egy győzelmet aratott és egy vereséget szenvedett. A Bp. Pedagógus S UTTE mérkőzés eredménye 29:33, az Egyetértéssel lejátszott mérkőzésé pedig 45:34 a pedagógusok javára. A győztes csapatban különösen Noll és Baranyáné játszott eredményesen. NEM ORSZÁGOS SPORT- ESEMÉNY, de a részvevőknek, a játékosoknak és szurkolóknak egyaránt kellemes, kedves élmény volt a X. kerületi Maglódi úti általános iskola és a Pataki téri fiúiskola tantestületének labdarúgó-mérkőzése. A mindvégig nagy lendülettel vívott csatát a Maglódi úti iskola tantestülete nyerte meg 4:0-ás eredménnyel. A győztes csapatból különösen a Maglódi útiak kapusa, Horváth István igazgató emelkedett ki. A bíráskodást közmegelégedésre Jenei András látta el. A barátságos mérkőzést fehér asztal mellett folytatták, itt mindenki győztesnek bizonyult. KÉT PEDAGÓGUS TERMÉSZETJÁRÓ tájékozódási versenyző is szerepelt az elmúlt hetekben külföldön. Fehér Miklós gyöngyösi pedagógus a magyar válogatottal Bulgáriában járt, Jávorka Péter budapesti pedagógus pedig ugyancsak a válogatott csapat tagjaként az NDK-ban versenyzett. KEDVES VENDÉGE volt a Pedagógus Szakszervezet sportosztályának a finn TÚL (munkás sportszövetség) egyik vezetője, Veinö Montonen. Két napot tartózkodott hazánkban feleségével együtt.