Csömöri Hírmondó, 2003 (11. évfolyam, 1-13. szám)

2003-01-01 / 1. szám

CSÖMÖRI HÍRMONDÓ 2003. január Cs. Nagy László Januári és februári teendők a házikertben Most legfontosabb teendőink közé kell sorolni a rendelkezésünkre álló idő jó hatásfokkal történő kihasználását önképzésünk, ismereteink további fejlesztésére, kibővítésére. A kertészkedő és termelő munkát végző embertől egyre nagyobb mértékben függ a saját maga, továbbá hozzátartozóinak és embertársainak egészsége is. A járványos megbetegedések ma már megelőzhetők, kivéd­­hetők. Helyettük egyre inkább a szív- és érrendszeri, valamint az emésztőrendszeri megbetegedések válnak népbetegséggé, még az oly sokat emlegetett "jóléti országokban" is. Az allergiás megbetegedések pedig már azzá is váltak! Ezek kapcsán az orvostudomány, valamint az élelmezéstudomány csődjéről beszélnek. Pedig mindenki tudja, hogy ezek megjelenése szinte egyidejű volt a kemikáliák kiterjedt alkalmazásával, helyesebben szakszerűtlen és felelőtlen alkalmazásával! Ezek között kell megemlíteni a nitrogéntartalmú műtrágyák okozta problémákat, valamint a különféle rovarirtó szerek kiterjedt és felelőtlen alkalmazását, melynek következtében az állati és az emberi immunrendszerek igen jelentős mértékben károsodtak. A rovarirtó szerek már több évtizeddel ezelőtt is kimutathatók voltak pl. a tengeri élőlények húsában is. De hasonlóképpen káros az állatgyógyászatban alkalmazott szerek maradványa is! Mi hát a kiút? Erre a kérdésre egyértelmű a válasz: a biotermesztés! Ennek feltételeit teremtették meg a kutatók, új és ellenálló gyümölcs és szőlőfajták kinemesítésével s a jó termés feltételeit biztosító tápanyag-forrásokkal. Ez utóbbi fontosságát külön is alá kell húzni, mert a hiánytalan tápanyagellátás nemcsak a növények genetikai adottságait segíti érvényesülni, hanem a majdani fogyasztókét, az állatokét és az emberekét is. Az ilyen szempontból a bio­termesztést is nagyító alá kell tenni, s elemezni szükséges, hogy a különféle nyomelemekben mennyire gazdag, mit tartalmaz. A vízkultúrás termesztésnek, sőt gyakran a bio­termékeknek is egyik nagy "bajuk" hogy nem áll rendelkezésükre minden nyomelem. Ezért a fogyasztó szervezetébe sem kerülhet az be, holott egészségünk fenntartásához az feltétlenül szükséges lenne. Az ilyen termékek előbb-utóbb csalódottságot váltanak ki! A hiányzó elemeket pedig egyre inkább "véres cseppekkel" vagyunk kénytelenek pótolni! Joggal tehetik fel a kérdést,­ "hogy hát az nem kemikália?" De igen! S az bizonyos, hogy a táplálékba beépített elemeket hiánytalanul sose fogja pótolni! A növényzet és az állati szervezet vegyi konyhája mást produkál. A mennyiségi és minőségi arányok is másak. Egészségesebbek és olcsóbbak! Az egészségkárosító szermaradványokról és más vegyi anyagokról a havi teendők során rendszeresen írni kívánok, s az ezzel kapcsolatosan beérkezett kérdésekre is válaszolni fogok. Kérem, kísérjék figyelemmel! Ne feledjék, hogy az egészségről csak akkor beszélhetünk, ha az élő szervezet /növény, állat, ember/ minden sejtje rendeltetésének megfelelően funkcionál. Ez pedig csak megfelelő tápanyag-ellátottsággal érhető el, alapvetően. Februári teendők a házikertben A hó végéig, még a természet ébredése előtt végezhető /az időjárás kedvező alalkulása esetén/ az alma- és a körtefák, valamint a szőlő metszése. A gyümölcsfáknál közvetlenül az elágazásnál, illetve a rügyek fölött kell az ágakat elmetszeni, csonkot nem hagyva. Egyidejűleg az egy Ft-osnál nagyobb vágásfelületeket sebkezelő anyaggal/pl. Fagéllel/ kenjük be az esetleges fertőzések megakadályozása céljából. A szőlő metszése abban tér el a gyümölcsfák metszésétől, hogy ott kötelező a rügyek fölötti csonk pár centiméteres hosszban történő meghagyása, ha nem akarjuk veszélyeztetni a metszlap alatti rügyet, amelyik rövid csonk esetén könnyen kiszáradhat. A másik különbség, hogy a szőlőfajták speciális metszéséhez, a jó termés érdekében ragaszkodni kell. A még ismeretlen, új fajták esetében legjobb mind a három metszési módot kipróbálni, ha nem rendelkezünk kellő információval. E szerint egyik vesszőjét rövid, két szemes csapra célszerű metszeni, a másikat középhosszú, 4-6 szemesre, a harmadikat pedig hosszú 7-9 szemesre. A fürtkezdemények, illetve a kacs megjelenését követően aztán már lehet szabályozni a terhelést. Ha a kacs megjelent és még nincs fürt, akkor már nem is lesz, mert azután már nem szokott lenni. Egyidejűleg el lehet és el is kell végezni a vesszőválogatást. Arasznyi távolságnál közelebb ne hagyjunk vesszőt, mert nagyon besűríti a termőfelületet. Ez pedig semmilyen szempontból sem kívánatos. A csonthéjasokat csak a rügypattanás után szabad metszeni, amikoris a nedvkeringés eredményeként már a belső nyomás is véd a fertőzéstől.A metszéssel egyidőben a törzs­ápolási teendőket is végezzük el, majd pedig haladéktalanul végezzük el a télvégi lemosó permetezést is, ha lehet, az ún. bordói­­lépkénnel, amely a biotermesztésben is engedélyezett. Ezt kövesse az Agrollal, avagy Biolával történő permetezés az áttelelő kártevők és tojásaik ellen. Ezt a lemosó permetezést a csonthéj­asok metszése után ismételhetj­ük meg! Kedvező időjárás esetén elkezdhetjük a korai zöldségfélék vetését is. Azért célszerű ezzel igyekezni, mert a talaj nedvessége garanciát jelent az egyenletes keléshez és fejlődéshez. A fólia alatti termesztéshez pedig már el kell vetni a paprika, a paradicsom és az uborka magját is, továbbá a szabadföldi karalábé, káposzta és karfiol magját is. Igyekezzünk minél vátozatosabbá tenni a zöldségfo­gyasztást, amely a tavaszi hónapokban szinte egyetlen vitamin és nyomelem­ forrása a táplálkozásunknak s semmi mással nem pótolható. A zöldségfajták összeválogatása során a hazai nemesítésűeket részesítjük előnyben. Ezek a mi éghajlatunkhoz vannak szokva, eredményesebben termeszthetők, ízlete­­sebbek. GAZDASZEMMEL

Next