Ese Híradó, 2003 (8. évfolyam, 1-7. szám)
2003-12-01 / 7. szám
ISASZEGI ÉRTÉKEK ___ * Tóth Árpád léptei nyomán Ha egy település történeti, történelmi hagyományait olyan féltő büszkeséggel és méltósággal tudja őrizni, mint Isaszeg, akkor a közösség jövőjét is fényben álmodhatjuk. Tóth Árpád, egyik legngyobb lírai költőnk Isaszegen töltött pihenő és alkotó heteinek emlékét őrző márványtábla a hálás utókor szépvágyú szimbólumát hirdeti. Az évről-évre megrendezett emlékezés méltóságát Tóth Árpád halálának 75. évfordulója ünneppé emelte. A megemlékezésen a költő unokája, Hollós Máté zeneszerző és unkaöccse Tóth Árpád is megjelent. A jubileumi ünnepség szervezője Bajusz Árpád református lelkész volt. Tóth Árpád munkásságát és kötői nagyságát Hegedűs Lóránt refomátus püspök úr méltatta az isaszegi református templomban rendezett szeretet ünnepségen. A márványtábla előtt Szendrő Dénes mondott beszédet, melyet teljes terjedelmében közlünk. Szendrő Dénes a ünnepi beszéde Tóth Árpád halálának 75. évfordulója alkalmából Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Emlékezők! Tóth Árpád költő és műfordító művészi nagysága előtt rójuk le kegyeletünket, amikor most Isaszegen, márványtáblája előtt halálának 75. évfordulójára emlékezünk. A költő 1886. április 14-én Aradon református családban született. Édesapja, kőfaragóból lett szobrászművész, aki alkotásaival az 1900-as Párizsi Világkiállításra is kijutott, s oda fiát is magával vitte. Miután a család Debrecenbe költözött, Tóth Árpád az elemi iskolába és a reálgimnáziumba is a cívisvárosba járt. Kiegészítő latin-görög érettségi vizsgát téve Budapesten beiratkozott a Tudományegyetemre, ahol magyar-német szakot végzett. Emellett franciául és angolul is megtanult. Pesten szobrásznövendék öccsével együtt szűkös körülmények között élt, itt jelentkezett nála a tüdőbaj első tünete. 1917-ben nősült meg, feleségül vette Lichtmann Annuskát. 1920-ban született Eszter névre keresztelt lánya. Betegsége ellen ifjúkorától kezdődően a Szepes megyei Svedléren és a Tátrában keresett gyógyulást. Versei a Hét, a Debrecen és a Nyugat c. folyóirat hasábjain jelentek meg. Verseskötetei: 1913-ban Hajnali szerenád, 1917-ben Lomha gályán, 1921-ben Az öröm elillan és 1928-ban Lélektől lélekig címmel kerültek kiadásra. Műfordítóként is maradandót alkotott: angol, francia és német költők verseit fordította magyarra Örök virágok, Baudelaireversek, Wilde-ballada valamint Aucasin és Nicolette köteteiben, melyekkel a nyugat-európai költészet megismerését és megszerettetését segítette, főleg a hazai ifjúság körében. 1928. november 7-én Budapesten hunyt el, a Farkasréti temetőben Babits Mihály búcsúztatta. Tóth Árpád, felesége és kislánya 1921, '22 és '23 nyarán tartózkodott Isaszegen, ezen a helyen, ahol most ünnepelünk. Itt, a néhai Haas család birtoka két épületből állott. Ez a régebbi ház szolgált a Tóth család lakóhelyéül. Ebben az időben vágták ki községünkben annak az ősi Királyerdőnek az öles fáit, mely alatt az 1849-es tavaszi hadjárat dicsőséges isaszegi csatájában a vörös sipkás honvédek fényes győzelmet arattak az osztrák katonák felett, s amelyről Jókai Mór „A kőszívű ember fiai” című regényében a következőket írta: „Egy erdő, melynek minden fája történetet mondó emlék. Egy erdő, telve ünnepélyes suttogással; hol a lombnak szelleme van, hol a fűszál emlékezik, hol a geszt saijadékaiban hősök piros vére szivárog, hol a zöld moha álmokat lát, s a zúgó lomb kibeszéli azokat. Az isaszegi ütközet tere az, amely tartott egyik 12 órától a másikig, déltől éjfélig”. Ennek az erdőnek a fáit szállították a Muhi gőzmozdony vontatta erdei kisvasúton ide, az akkori Haas-féle fatelepre, itt fűrészelték és dolgozták fel azokat, s innen küldték tovább a mellettünk lévő vasúton értékesítésre. Tóth Árpád nyaralása idején Isaszeg a fővárosi polgárok kedvenc kirándulóhelye volt. Erdőkkel borított dimbes-dombos környéke szép látványt nyújtott. A községben az „Öreg templom” a múlt emlékét, az 1849-es honvédsírok és az 1901-ben felállított „Honvéd-emlékmű” pedig a magyar hősök szabadság utáni vágyát idézték. A vasút túloldalán folyó Rákos-patak fürdésre, a források kristálytiszta vize pedig ivásra szolgált. Itt, az akkori emeletes vasútállomás, a mozdonyokat itató víz £BBEN A NAZ BAN ÉLT, ÉS ALKOTOTT 1921*23 N^ARAN TOTH ARPAD 1886*1928 K«LT0 É3MÜl#DiTÓ* ¡‚ . * '• j Tfí v SÜLETLSEN^ 110 ÉS ITT TARTÓZKODÁSÁNAK 75WLORDUlÓJÁN a líg^i foglármiec“* ............, » Irí éi m # DZSL ITCENTENARIUM 'MN állíttatta ' DZSLG ONrmányzatai 9 torony és a vagonok rakodását szolgáló feljárók mellett csak néhány ház, s fenyőliget tarkította a kenderföldeket. Abban az időben villany még nem volt a községben, világítás Hollós Máté zeneszerző, a költő unokája . ESE Híradó - 2003. december