Ese Híradó, 2003 (8. évfolyam, 1-7. szám)
2003-08-01 / 3. szám
KÉZENFOGVA 16 ESE Híradó - 2003. augusztus KÖZTÜNK ÉLŐ EMBEREK A vakok Braille-írása Gyakran elfeledkezünk arról, hogy élnek közöttünk olyan embertársaink, akik számára a napsütés nem a fényt, csak annak melegét jelenti. Az ő életükben a „hétköznapi élet” teljesen más körülmények között zajlik. Ők azok az emberek, akik valamilyen okból elveszítették látásukat. Ők azok, akiktől - ha nem személyes ismerősünk - szemérmesen elfordulunk, attól tartunk, nem szívesen fogadnák a segítségünket. Mégis, ha van az ismeretségi körben egy vak, minden tiszteletünket kiérdemlő akaraterővel, határozottsággal s végtelen nagy összetartással találkozhatunk. Alaptalan feszengésünket bár megértik, rögtön biztosítanak arról, hogy ők ugyanolyan teljes életet élnek, mint bárki más. Ellátják önmagukat és családjukat, közlekednek, tanulnak, s saját könyvtárukból kiválóan ismerik a klasszikus irodalmat, hiszen ma már a klasszikus regények többsége olvasható pontírással is. Bár valamennyien hallottunk már a vakok Braille-írásáról (ejtsd: bráj), valójában igen keveset tudunk róla. A Szemere Pál Művelődési Házban 2003 májusában „írástechnika-történeti” kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők. Ezen a kiállításon a rovásírástól napjainkig, mindenfajta írást és annak eszközeit mutatták be a kiállítás szervezői, így többek között az egyik táblán a vakok Braille-írásáról is láthattunk néhány oldalt. Varró Attila, a Vakok Általános Iskolája és Diákotthona tanára „A pontírás kulcs a műveltséghez” címmel írt tanulmányából Önöket is megismertetném a Braille-írás nagyon rövidített történetével. ”...A vak emberek csak mintegy másfél évszázada vannak abban a helyzetben, hogy írástudókká válhassanak.” A 19. század első évtizedeiben a párizsi vakok intézetében alakult ki egy mozgalomféle, amelyben az ott tanuló jobb képességű diákok saját maguk által előállítható írásrendszer változatos kísérleteivel rukkoltak elő. Egy akkoriban feltalált katonai titkosítás adta az ötletet. A feltaláló - Carles Barbier tüzértiszt - elgondolása az volt, hogy a tapintható kódrendszerrel írott szöveget a hadiszálláson éjszaka, sötétben is lehessen olvasni. A párizsi intézetben tanuló teljesen vak diák, Louis Braille nevéhez fűződik az a pontírású rendszer, amely napjainkig a vakok írásos kultúrájának legnagyszerűbb eszköze. A zseniális rendszer ősváltozatát 1825-ben ötlötte ki az akkor alig 16 esztendős fiatalember. Mivel az ifjú feltaláló nagyszerű matematikai érzékkel rendelkezett és kiváló zenész volt, írásrendszerét úgy alkotta meg, hogy az alkalmazható legyen a kultúra és tudomány legkülönbözőbb területein, így hangjegy írásra is. A Braille-féle írásrendszer nagyjából a 19-20. század fordulójára vált általánossá világszerte. Akkoriban alapították az első pontírású nyomdákat, fejlődtek ki a rendszer legkülönbözőbb nyelvekre adaptált változatai. A Braille-írásrendszerben a betűket, jeleket hat pont kombinációi adják. Nemcsak a pontok száma, hanem azok elhelyezkedése is fontos. Ha mind a hat pont jelen van, egy olyan „álló” téglalap formájú pontcsoport jön létre, amely két függőleges sorban 3-3 pontot tartalmaz. A pontokra való egyértelmű hivatkozás céljából szokás megszámozni őket. A számozás felülről lefelé történik. 1 . . 4 2 . . 5 3 . . 6 A lehetséges kombinációk száma 63 tényleges jel. Minden pontírású jel számára - függetlenül a jelet alkotó pontok mennyiségétől - akkora területet kell fenntartani, mintha mindig mind a 6 pont jelen volna. Ezt a területet nevezzük brailleablaknak. A pontírásos sorok egymástól való távolsága még jelentősebb. A magyar pontírású ábécé némileg eltér Braille eredeti betűkészletétől. A 20. század elején vált véglegessé. Megalkotóit nyilvánvalóan két fő szempont vezérelte: 1. Lehetőleg minél kevesebb pontra legyen szükség. Ez akkoriban azért volt lényeges, mert mindenki kézzel írt, nem volt tehát mindegy, hány mozdulattal lehet leírni egy bizonyos betűt. 2. Egyfajta szépérzéktől vezérelve, ki akarták aknázni a hatpontos rendszerben rejlő formai lehetőségeket, hasonló betűk pontírású képe is hasonlítson. Egy harmadik szempont is tetten érhető, nevezetesen a helytakarékosság. Ennek szellemében a kétjegyű betűk jelölését egyetlen braille-ablakba tömörítették. A pontírásos anyagok kézi előállításához hagyományosan pontírótáblára (braille-táblára) és úgynevezett pontozóra van szükség. A braille-tábla olyan korábban fémből, ma inkább műanyagból készített sablon, amely a braille-ablaknak megfelelő hatpontos egységekre van osztva. A pontok helyén kis mélyedések vannak. Erre a táblára kerül a papír, arra pedig egy olyan fedél, amely a hatpontos egységeket pontosan lefedő ablakokra van bontva. Ezek az ablakok vezetik a pontozót, amellyel így a hat pont bármelyikét könynyedén be lehet tájolni, és lehet belenyomni a papírt a megfelelő kis mélyedésbe. A pontozó kisebb (cipész)arra emlékeztet, amelynek hegye azonban le van gömbölyítve, hogy kellemesebb tapintású pontokat lehessen vele szúrni. Pontírógéppel természetesen jóval kényelmesebb az írás. Az írógépen hat pontbillentyű található, plusz a szóköz. A pontíráshoz használt papírnak elég vastagnak kell lennie, hogy a domború pontok többszöri, tapintással történő átolvasás után se halványodjanak jelentősen. Az A/4-es papírlap egy sorába - a használt íróeszköztől függően - 28-32 pontírásos karakter fér. Az egy oldalra írható sorok ritkasoros írásmód esetén általában 14, a legsűrűbben nyomtatott oldal pedig 32 sort tartalmazhat. A fentiekből megérthető, miért olyan nagyméretűek a pontírásos könyvek, füzetek, brosúrák. Egy terjedelmesebb tankönyv helyigénye elérheti akár a 8-10 füzetet, egy hosszabb regény pedig gyakran több tíz kötetben fér csak el...”. A Braille-írás elterjedéséről és annak jelentőségéről csak néhány adat az érdekesség kedvéért: A minden idők legnagyobb sikert elért könyvének, a Harry Potter 5. kötetének pontírásos változata 2 nappal a látók számára történt megjelenést követően már megjelent. Nálunk, Magyarországon még csak a papírpénzeken találhatják, néhány gyógyszer dobozán ellenőrizhetik, és a különböző dobozos festékek kiválasztásánál választhatják ki a vakok a pontírással is jelölt áruk közül, hogy pontosan mit is vásárolnak. Úgy gondolom, hogy a vak emberek számára oly fontos írásmód bemutatása végezetül már csak annyit kíván meg, hogy egyetlen szót példaként megpróbáljak Önöknek leírni. A könnyebb viszonyítás kedvéért a braille-jelek elé kiteszem mind a hat pontot. Köszönöm Csontos Tamásné