Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
1973. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP Ismét 40 millió az üzletek technikai felszerelésére Hűtők, melegítők, sütők Belkereskedelmi kormányzatunk pályázati rendszerben nagy összegekkel segíti azokat a vállalatokat, szövetkezeteket, amelyek saját pénzügyi forrásaikat felhasználva javítják hálózatuk, üzleteik technikai színvonalát. A Belkereskedelmi Minisztérium — amely az év első felében 40 millió forintot adott erre a célra — most újabb pénzügyi gét nyújt lehetőséa korábban kielégítetlen fejlesztésekre, elsősorban a szocialista importból származó berendezések beszerzéséhez A pályázat elbírálásánál előnyben részesítik a fővárosi és a nagyvárosi üzletek technikai körülményeinek javítását, az idegenforgalmi területek és a nagyobb ipari települések ellátásának fejlesztését szolgáló beruházásokat. Az év végéig újabb 40 millió forint állami támogatás áll a vállalatok rendelkezésére. Az összeg felét a kereskedelem és a vendéglátóipar hűtőgépesítésére — főleg a tej, a tejtermékek, a baromfi, a mélyhűtött áruk hűtését szolgáló berendezések vásárlására — fordítják. Ugyancsak 50 százalékos támogatást kapnak a vállalatok és a szövetkezetek a gasztrofol és mirelité ételek széles körű elterjesztését segítő ételmelegítők tőkés piacról való beszerzésére. Hasonlóan a minisztérium viseli a beruházási költségek felét a grillsütők vásárlásánál. Budapesten és néhány nagyvárosban szintén 50 százalékos állami támogatást kapnak azok a vendéglátó vállalatok, amelyek a szállítás és a kimérés korszerűsítésére , a hordómozgatás és a csapolás megszüntetésére sörtankokat állítanak üzembe. Szezon Nagykőrösön A Nagykőrösi Konzervgyárban az idén 10 ezer vagon gyümölcsöt és főzelékfélét tartósítanak. A több mint egymilliárd forint értékű konzervből 48 országba exportálnak. Paradicsomból jelenleg napi 90—100 vagonnal dolgoznak fel, és még tart az őszi barackszezon is. Soron van a szilvatermés feldolgozása. ni, akkor beküldöm a közvetítőhöz. A 48 éves, szikár Liska Károly is alighanem nagy gondot fog okozni tizenkét év múlva a Nyugdíj Intézetnek, hiszen jelenleg a második munkakönyvében a tizenharmadik bejegyzésnél tart. Hosszú lenne elmondani az életét, elég annyi, hogy világéletében rakodott: TEFU-nál, Belspednél. Legutoljára a Monori Állami Gazdaságban a feketeaszfaltkeverőknél dolgozott, csakhát „a tonnánként járó bért négytízről levették egynyolcvanra”. Ezért aztán most fél éve, faválogató szállítómunkás. Minden kétséget kizáróan ez a legnehezebb munka a kefegyárban, különösen télen, amikor az átázott, nem ritkán mázsás hasábokat kell másod- vagy harmadmagával a fatelepen felrakni a lovas szekérre. Hárman dolgoznak a családban, rajta kívül a felesége és a nagyobbik fia. Hozzávetőlegesen ötezer forint egy hónapban a jövedelmük. Most építettek nemrégen egy új házat. Liska Károly jól érzi itt magát, közel a munkahely s szabad ideje is akad jócskán. Ha jól megfizették, soha sem érdekelte, hogy milyen munkát kap. Kupecz Tivadar főmérnököt arról kérdeztem, hogy mit tettek eddig azért, hogy letelepítsék a vállalatot átjáróháznak tekintő dolgozókat. — Elsősorban a munkakörülmények javításával igyekszünk maradásra bírni az embereket. A faműhelyben ma már a nehéz fizikai munkát három hidraulikus emelővillás targonca könnyíti, ugyancsak ebben a műhelyben nagy teljesítményű elszívóberendezést szereltünk fel. Az utóbbi években végrehajtott beruházásaink is elsősorban a fizikai dolgozók szociális körülményeinek a javítását szolgálták. Bevezettük a központi fűtést, öltözőket és fürdőket létesítettünk. Félmillió forintot fordítottunk a Monoron ritkaságszámba menő jó ivóvíz biztosítására. Schurmann István halk szavú, nőtlen fiatalember, a tmk lakatosműhelyének csoportvezető-helyettese. Eddigi hét munkahelye közül három azonos: a Monori Kefegyár. — Itt szabadultam 1959-ben lakatosként, 4,50-et kaptam kezdő szakmunkásként, jóval kevesebbet, mint a segédmunkások. Elmentem Pestre a MÁVAUT-hoz géplakatosnak kereken hat forint órabérért. Alig telt el egy fél év, visszahívtak ide, a kefegyárba, szó nélkül megadták a hat ötvenet. Furcsállottam, hiszen ezzel az erővel hat hónappal azelőtt is kaphattam volna ennyit. Következett Világítástechnikai Vállalat, a további két forint órabéremelés. Monorról jártam be, s így előfordult néhányszor, hogy elkéstem, egy-két igazolatlan mulasztásom is volt, amiért fegyelmit kaptam. A munkámmal elégedettek voltak, de hát a művezetőmnek a késés volt a rögeszméje. Egy évig bérfűrészelő kisiparosként maszekoskodtam, majd a szakmámban dolgoztam Telefongyárban és Vecsésen a a VIZÉP-nél. Tavaly augusztusban kerestek meg újra a kefegyárból, hogy jönnék vissza csoportvezető-helyettesnek lakatosokhoz. Igent mondtam , főleg azért, mert nyugdíjba ment a csoportvezető, akivel azelőtt nem jöttünk ki. Az órabére jelenleg 15,66 forint. A főmérnök szakmunkásnak tartja, s kitűnő állítja, ha végig ittmaradt volna, akkor is lenne ennyi pénze. A tmk vezetője ezt egyáltalán nem tartja valószínűnek. — Egyedül a Telefongyárban tették szóvá a vándorlásaimat — mondja a most elégedett csoportvezető-helyettes — mondván, hogy illő volna már, ha egy helyben maradnék. Ennek ellenére nem bántam meg, sokat tanultam ez alatt a tizennégy év alatt. Akárhol megfordultam, mindenhol lakatos voltam, egykét nap után ugyanúgy dolgoztam, mint aki húsz éve ott volt. Íme, három „vándormadár” eddigi története a monori kefegyárból. Nyilvánvalóan felületes lenne egyetlen gyűjtőnévvel meghatározni tartásukat, jellemüket.maga— Mi a feltétele annak, hogy felvegyenek valakit gyárba? — kérdeztem búcsúadóul a gyár igazgatóját. — Mindenkit felveszünk, aki jelentkezik. Elsősorban azért, mert szükségünk van a munkaerőre, de pedagógiai optimizmusból is ... Bizakodjunk — előbb-utóbb ez a tiszteletre méltó optimizmus is kamatozni fog. Kertész Péter 5 MUNKÁK gRf ÉS MINDENNAPOK «ST MEGYEIK/Caltip Akták mögött — az embert Az irattárosok, az iktatók, könyvelők, bérelszámolók, ügyviteli dolgozók munkáját - s még sokáig sorolhatnám a közvéleményben adminisztrátorként, irodistaként számon tartott foglalkozásokat — manapság nem túlságosan értékelik az emberek. Azok az állások, melyek hajdan, különösen a régi Magyarországon a vágyak netovábbjai voltak — mint tisztes, biztos kenyeret jelentő pályák — ma legfeljebb státus-szimbólumok („mégiscsak íróasztal mellett dolgozom”), vagy átmenetileg, kényszerből választott menedékek („ha nem vesznek fel az egyetemre, legfeljebb elmegyek valahová adminisztrátornak”). Mindezt az is alátámasztja, hogy e szakmák szinte teljesen elnőiesedtek. Ugyanis szintén jelenkori tapasztalat, hogy a társadalom értékítéletében alacsonyabb szintre került pályákról elvándorolnak a férfiak, s helyükre a frissen munkába álló, addig szakképzetlen nők kerülnek. Az adminisztrátorok munkája gazdaságilag improduktív, de a termelés, a társadalom, a mai fejlettségi szinten nem tud létezni e közvetlenül nem termelő réteg tevékenysége nélkül. Sőt, szerepük, a számuk is egyre inkább növekszik. E tendencia világjelenség. Ahogy a korszerű nagyipari termelés igényli a betanított munkásokat, ugyanígy az irányítás, az igazgatás is. „Az „irodisták” a szellem betanított munkásai. Szellemi katalizátor Hivatalosan már három napja el kellett volna mennie szabadságra, helyettese azonban megbetegedett, s ő önként vállalta, hogy marad. Mikor belépek, még nem tudja, hogy őt keresem, tehát néhány pillanatig zavartalanul megfigyelhetem. Iratköteg fölé hajol, majd számot jegyez a borítóra, továbblapoz. Az asztalon körül akták bástyái, szép rendben. Keze ügyébe készítve egy másik golyóstoll, színes ceruzák. A gödöllői járásbíróság folyosóján, e szoba ajtaján kis tábla hirdeti: „Polgári iroda, Egyházi Margit irodavezető”. Elmondom jövetelem célját. Zavarba jön, szabadkozik, nehezen indul a beszélgetés. Aki évek óta idejének nagyobb részét mások életének, gondjainak megismerésével, számontartásával tölti, annak nehéz a sajátjáról beszélni. 1942-ben itt kezdte a pályát, az egyik ügyvédi irodában. Telekkönyvi kivonatokat utasolt, végzéseket gépelt, naphosszat. (Iskolai végzettsége gyors- és gépíró iskola, kereskedelmi tanfolyam.) A felszabadulás után négy évvel nevezték ki a polgári iroda vezetőjévé. Precízen, határozottan sorolja az ide tartozó ügyeket: válás, gyermektartás, szülőtartás, gondnokság alá helyezés, apasági perek, kisajátítás, birtokháborítás, tulajdonjogi ügyek,öröklés, fizetési meghagyások, döntőbizottsági perek, intézmények, vállalatok, szövetkezetek egymás közötti perei... Amint beszél a munkáról, kirajzolódik előttem az iroda funkciója. A felsorolt ügyekben tulajdonképpen katalizátor szerepét tölti be, a a kívánt irányba tereli, meggyorsítja a folyamatokat, anélkül, hogy tartalmilag befolyásolná a végeredményt. Az már hivatalosan a bíróság dolga. Vagy talán mégis sántítana a hasonlat? — tűnődöm. Igen. A vegyi reakciókkal ellentétben itt a katalizátor tartalmilag is befolyásolja a megoldást. Az irodavezető, amikor megismeri az ügyeket, önkéntelenül is az egyik vagy másik fél mellé áll, szorít, aggódik, sajnál, nemegyszer , maga is töri a fejét a legjobb megoldáson. Vannak olyanok is, akik az iratok alapján ellenszenvesek lesznek, felháborodik tetteiken, gondolkodásukon — s talán egyszer-egyszer még örül is, ha nem sikerül valamilyen mesterkedésük. Ő teheti, nem köteles elfogulatlannak lennie, mint a bírónak. Türelem és emlékezet — Hogyan fordíthatná el a fejét az ember, ha olyanokat lát, hogy férj és feleség összeverekednek a folyosón, a rokonok hajbakapnak az örökségen, az apa nem akarja kiadni a tőle bírói ítélettel elvett 18 hónapos gyermeket az elvált feleségnek, amikor a szülők azon vitatkoznak, ki tartsa el a gyerekeket, a gyerekek azon, ki adjon két-háromszáz forintot havonta az idős, magatehetetlen szülőknek. Rengeteg családi tragédiának vagyok — akaratomon kívül is — beavatott tanúja, sokszor ütközőpontja. Mindkét fél nekem panaszkodik, gyakran még az élettörténetüket is elmesélik, itt sírnak, kiabálnak vagy éppen gorombáskodnak. Szombaton tartunk panasznapot. Negyven-ötvenen is eljönnek ilyenkor tanácsot kérni — hozzám is sokan fordulnak —, iratokat kikerestetni. A legtöbben laikusok a jogi ügyekben, a legelemibb dolgokkal sincsenek tisztában. Nem tudják például a keresett ügynek a számát, olyasmit mondanak, hogy „néhány éve lehetett” vagy „ha jól emlékszem, volt már vagy tíz éve is”. Ilyenkor csak a türelem segít vagy az emlékezet. Egyszer például férj és feleség gyermektartásdíj megszüntetésének ügyében érdeklődött. Megtudtam, hogy a férfi elvált, majd újra nősült. Később a második házasságát is felbontották, s újra elvette az első feleségét. Ezeknek az ügyeknek kellett kikeresni az iratait, mivel nem emlékeztek, mikor és mennyi tartásdíjat állapítottak meg. Az 1962-es évtől kezdtük végignézni az aktákat. (Az iratokat 1945-től őrizzük.) Több mint fél óráig tartott, amíg rábukkantunk az aktákra. Mindketten nagyon hálásak voltak, számos esetben azonban csak azt vetik oda: „azért van itt, hogy megkeresse, nem?” Pontosan, hiba nélkül Az iroda feladata az előkészítés, az irattározás. Egy év alatt átlagosan kétezer peres ügy érkezik, s ezenkívül több mint kétezer az olyan, melyben per nélkül születik döntés. Egy munkanapra tehát 6—8 ügy jut. Mi is tulajdonképpen ez a munka? Az irodavezető elmagyarázza, hogy minden ügy külön borítékot kap, ebbe kerülnek kísérő iratok: a munkahelyi a vélemény, a jegyzőkönyv, számlák, feljegyzések, határozatok és így tovább. Az iratok sorrendje igen fontos, eszerint lehet valamit gyorsan megtalálni, áttekinteni. A hiány tehát jelzi, a döntésig még elintézendő, beszerzendő valamilyen irat, csak ha minden együtt van, akkor kezdődhet a tárgyalás. Az ügyek jellemző adatai s az iratok száma a borítóra kerül. Ez a visszakeresést segíti. „Pontosan, hiba nélkül kell dolgozni, hogy ne várjanak fölöslegesen a döntésre az amúgy is érzékeny, zaklatott lelkiállapotú emberek.” Az idén 60. évébe lépett. Rendszeresen orvoshoz kell járnia. Három évvel ezelőtt már egyszer nyugdíjba akart menni, felmondott, aztán mégis engedett a kérésnek. Visszajött dolgozni. 1963-ban elvesztette édesanyját, azóta egyedül él. Amikor a szabad ideje felől érdeklődöm, elmosolyodik: — Takarítás, mosás, főzés — ezzel el is megy az idő. Két öcsém van, hozzájuk szoktam eljárni. Esténként hazaviszem a statisztikát, néhány költségmentes ügy aktáját — délelőtt nem nagyon lehet az irodában dolgozni, sok a jövés-menés. Hogy meddig dolgozom még? Most nem tudnék rá felelni. Egyelőre úgy érzem, hogy még bírom a munkát, s szükség van rám ... S a kivételek? Dr. Elsnitz Albert tanácsvezető járásbíró: — Margitka már több mint 20 éve dolgozik itt, úgy tudom, itt is kezdte. Mindene a munka, precízsége, emlékezőtehetsége szinte bámulatos. Épp most járt itt, és figyelmeztetett, hogy az egyik ügyben még nem intéztünk el mindent, s rövidesen kezdődik a tárgyalás. Rá mindig biztonsággal támaszkodhatunk, több évtizedes tapasztalata óriási kincs. Nehéz dolgunk lenne nélküle... Számtalanszor feltették már a kérdést: örömet nyújt-e, boldogíthat-e egyáltalán az irodai munka? A mény előtt nehezen közvélebebizonyítani az igenlő lehetne választ még feltételesen is. S a kivételek? A munka örömének, szépségeinek felfedezése — bárhol dolgozzanak is — csak azoknak adatik meg, akik a részletet az egészbe tudják illeszteni, mozdulataik, szellemi meglelik tevékenységük értelmét. Egyházi Margit, a holt Mint mok és betűk mögött — száaz embert. Mészáros János Koppány György felvétele Növekvő idegenforgalom Hárommillió vendég Több mint hárommillió külföldi fordult meg hazánkban az év első hét hónapjában, s ugyanakkor 870 ezer magyar utazott külföldre, 158 ezerrel több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A növekvő idegenforgalom egyebek között a szolgáltatás emelkedő színvonalának az eredménye. A vendéglátóipari és kereskedelmi hálózat bővítéséhez az Idegenforgalmi Tanács is anyagi támogatást nyújt. Az idén több mint 80 bisztró, ABC-áruház étterem, építését segítette. A szolgáltatásokhoz a propagandatevékenység is hozzátartozik, ezért újabban már a határátkelő helyeken ellátják a külföldieket ismeretterjesztőkkel. Növekedett a más országokban működő magyar utazási irodák propagandatevékenysége is. Fakultatív A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében a dolgozók általános iskolájának esti tagozatán — a hetedik és nyolcadik osztályban — új, választható tantárgyat vezetnek be: a közművelődési programot. A fakultatív tantárgy célja a jelentkezők világnézeti és erkölcsi nevelésének elősegítése. A programra egy tanévben 48 órát fordíthatnak, és ezt a tantárgyat nem osztályozzák. A foglalkozások tanítási napra nem tervezhetők. Az utasítás hatályba lépett. Budapesten és közvetlen környékén a vállalati, a szövetkezeti és a magánépítkezések helyszínére KÉSZ HABARCSOT SZÁLLÍTUNK 'SSSSSSSSSSSSSS/sSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSS,* ... KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT HABARCSÜZEME Budapest X., Kerepesi út 271a. Telefon: 135-027 és 139-488. Felvilágosításokat ad a habarcsüzem vezetője.