Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
HONOS XIX. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1977. MÁJUS 1., VASÁRNAP ’A* (J:E S T, WEG YE, I HÍRLAP K U l O N K I A D A S A A profilváltozás után Embert- formáló munka — Az embert a munkája formálja! — hallottuk egy műszerésztől, a már-már veszekedéssé fajuló vita közben. A munkafegyelemről, a munkaidő jobb kihasználásáról, a selejtek elkerülhetőségének feltételeiről beszélgettünk hármasban vele és közvetlen főnökével. Az érvek és ellenérvek általános megfogalmazása után, egyre több konkrét példát említettek véleményük alátámasztására, akaratlanul is kirekesztve egy időre kettejük szócsatájából a kívülálló harmadikat, s tulajdonképpen — tudtukon kívül — azt a közismert tényt bizonyították be újra, hogy a munkahelyi események, tapasztalatok is lehetnek általános érvényűek. A bizalom alapja Az említett beszélgetés és amikor még bizonytalanul összegzett tanulsága akkor jutott ismét eszünkbe, amikor a közelmúltban az Ipari Szerelvény és Gépgyár maglódi járműgyárának vezetőivel az utóbbi egymásfél év tapasztalatairól beszélgettünk. A műszerész — egy másik kisüzemben — azt kifogásolta, hogy jelenlegi teendője nem követel meg szakmai végzettséget, egyhangú szalagmunka, kis műszaki érzékkel rendelkező, 16—18 éves fiatal lányokra is rá lehet bízni, kellő betanítás után. A szakmunkás tehát kedvetlenül dolgozik, nem használja ki tudását, nem is ösztönzik rá a napi feladatai, elfásul. Ha azonban olyan munkát kapna, amelyben nem mechanikus végrehajtónak, hanem csak részben is, de az alkotás részesének érezné magát, emelkedne a teljesítménye, kevesebb selejt kerülne ki a kezéből. Az ISG maglódi járműgyáráról két évvel ezelőtt még senki sem hallott, nem is hallhatott, hiszen akkor még Maglódi Vasipari Szövetkezet néven működött. Munkájuk nélkülözhetetlen volt, de a dolgozók számára aligha jelentett szakmai erőpróbát: raktári, áruházi állványokat, polcokat hegesztettek, szereltek. Megrendelésük volt bőven, 1976. január elsején azonban mégis felhagytak a régi tevékenységgel, akkor váltak, egy felsőbb szintű döntés alapján, az ISG járműgyárává. — örültek a változásnak? — Talán furcsa, ha azt mondom, hogy igen, hiszen előzőleg sem voltak különösebb gondjaink — latolgatta a választ Farkas Pál, a járműgyár főmérnöke. — Tény, hogy az egyesülés sok munkát adott mindannyiunknak, a vezetőknek és a dolgozóknak is. Az viszont az első perctől világos volt számunkra, hogy az egyesülés szorgalmazása az ISG vezetői részéről a mi megbecsülésünket jelenti, bíznak abban, hogy ez a kollektíva képes a több hozzáértést, nagyobb szakmai tudást igénylő feladatok megoldására. Ezt bizonyították Nagy Józsefnek, az ISG vezérigazgatójának szavai is: — Amikor először Maglódon jártam és láttam, hogy mit gyártanak, nem elsősorban a szakmai felkészültségüket értékeltem, hanem amit egyébként tapasztaltam: összeforrott, lelkes munkásgárda, tapasztalt idősebbekkel és tanulni vágyó fiatalokkal. Kezdettől fogva bíztam abban, hogy eleget tudunk majd tenni a magasabb technológiai követelményeknek is. Szakmát tanulnak Egy-egy állvány, polc összeszerelésekor néhány milliméter eltérés nem okozott selejtet. Ehhez a munkához sem volt szükség különösen magas szakmai képzettségre. Az egyesülés azonban teljes profilváltozással járt együtt: ma már kizárólag autóbusz mellső tengelyeket és hegesztett alkatrészeket gyártanak Maglódon. Szarka István, a járműgyár igazgatója nyilván álmatlanul virrasztott át az egyesülés első hetében néhány éjszakát, beszélgetésünkkor azonban már derűsen beszélt a feladatokról : — Tulajdonképpen teljes belső rendünket fel kellett forgatnunk. Új szervezési, szakmai feladatok vártak és várnak ránk még ma is. A munkások nagy része szakmát vagy új szakmát tanult, illetve tanul. A legcélszerűbben kell majd befejeznünk még az idén a belső átcsoportosításokat. Mozog, lázban ég itt mindenki. — Senki sem ijedt meg az új feladatoktól, nem volt fluktuáció? — Egyetlen ember sem ment el. A járműprogramba való bekapcsolódás és az olyan partnerekkel való együttműködés lehetősége, mint az Ikarus, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a Csepel Autógyár, váratlanul ért bennünket. Megtisztelő a bizalom, és mi igyekszünk is rászolgálni. Mostanában, akár közhely, akár nem, nálunk valóban a munka lázában ég mindenki. Hibátlan termékek Az első negyedévben 4 ezer 200 mellső tengelyt szállítottak a maglódi járműgyárból a Csepel Autógyárba, ahol a buszok önjáró fenékvázai készülnek. Jelentős szakmai kifogás az átvételkor nem volt. Tavaly Maglódon 70 millió forint termelési értéket állítottak elő, az idén az év végére a termelési értéknek 525 millió forintra kell növekednie. Ha igazak a műszerész szavai, melyeket írásunk elején idéztünk, hogy a munka formálja az embert, akkor már most bizonyos: a maglódiak felnőnek feladataikhoz. V. J. Végső búcsú Vitéz Imrétől Hosszú szenvedés után, életének 68. évében elhunyt Vitéz Imre nyugdíjas MÁV alkalmazott, lapunk hűséges külső tudósítója. Több mint tíz évvel ezelőtt jelentkezett először, főleg sporttémájú írásaival a Monor és Vidéke hasábjain. Mindig szívügyének tekintette a monon sportkör munkáját, sokat tett fellendítéséért. Hosszú ideig dolgozott a sportegyesület elnökségi tagjaként, az egyre szebb eredményeket elérő kosárlabda-szakosztály vezetője volt éveken keresztül, de segítette a labdarúgószakosztály munkáját is. Az írásra, amely egyik legkedvesebb időtöltése volt, mindig szakított időt, s nem csak a sporttémák érdekelték, gyakran kereste fel a környező községeket és hozott új híreket, tudósított eseményekről. Fáradhatatlan volt. Korát meghazudtoló frisseséggel, kerékpáron járta be a felsőfarkasdi tanyavilágot, a vasadi, nyáregyházi, péteri határt. Nagyra értékeltük tudósítói munkáját, és szinte nem akarjuk elhinni, hogy többet nem hoz kéziratot a szerkesztőségbe. Mindig a jóért, a szépért lelkesedett, szerénységét, emberiességét sok-sok monori megismerhette, tapasztalhatta. Hosszú hónapokkal ezelőtt már el-elmaradt törékeny alakja a szerkesztőségi szobából. Mi, belső munkatársak, egymásra néztünk, s megkérdeztük, vajon mi lehet Imre bácsival? Amint később megtudtuk, gyógyíthatatlan betegség támadta meg szervezetét, hónapokat töltött kórházban, s tegnap kaptuk a fájdalmas hírt: elhunyt. Végső búcsúztatása holnap, hétfőn, 15 órakor lesz, a monori temetőben. Emlékét megőrizzük. 99 Ügyeletes orvos dr. Gombán, Bényén és Káván: Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyömrőn és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron és Monori-erdőn: központi ügyelet (dr. Lengyel Gáspár, Monor, Petőfi Sándor u. 30., telefon: 407.), Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Illanicz Elemér (Pilis, Rákóczi u. 13.), Sülysápon, Úriban és Mendén: dr. Gáspár István (Sülysáp), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Németh Gábor tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Bugár József Vecsés, állami gazdaság. Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reggel 8-tól 16 óráig (13-tól 15-ig ebédszünet) Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. Ünnepség Maglódon és Nyáregyházán Tegnap, szombaton folytatódtak járásunkban a május elsejei ünnepségek. Maglódon a délelőtti órákban gyülekeztek a helyi üzemek, intézmények dolgozói a munka ünnepére. Beszédet mondott Dobos István, az ISG helyi járműgyárának művezetője, alapszervezeti párttitkár, majd irodalmi műsor és a helyi pávakör szórakoztatta a közönséget. Nyáregyházán, tegnap délután a művelődési házban tartottak ünnepséget, amelyen dr. Dudás Jenő községi állatorvos, a Hazafias Népfront községi elnöke méltatta május elseje jelentőségét. A beszéd elhangzása után színpadra lépett a helyi általános iskola aranyokleveles népi tánccsoportja, amelynek műsora osztatlan sikert aratott. MENDE Együttműködési szerződések A mendei Petőfi Sándor Művelődési Ház működéséhez jelentős támogatást nyújt sülysápi Tápióvölgye Termelőszövetkezet. A közös megállapodást a napokban kötik meg. Az Épületkerámiaipari Vállalat helyi téglagyárával a művelődési intézmény már megkötötte az együttműködési szerződést. Bővül az ivóvízhálózat A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dabasi üzemének dolgozói jó ütemben építik Monoron az ivóvízhálózatot. Sikari Péter és Kula József az Ady Endre úton egy 250-es főnyomócsövet készít elő arra, hogy az árokba fektethessék Ifj. Fekete József felvétele Az elsőtől — a mostaniig Májusiak piros papírszalagjai Jól emlékszem még az első szabad május elsejére, illetve arra, hogyan ünnepeltük meg mi maglód-ófaluiak, 32 évvel ezelőtt. A második világháború vége felé én a felszabadító szovjet hadsereg egyik egészségügyi alakulatában ápolónővérként dolgoztam. Háza, Maglódra, egy sebesültekből, betegekből álló csoporttal érkeztem, nem sokkal május elseje előtt. Szép tavasz volt. A faluban boldog emberekkel találkoztam, lépten-nyomon láttam a színes búzavirággal és az ötágú piros csillaggal díszített plakátokat, amelyek azt hirdették: AZÉ A FÖLD, AKI MEGMŰVELI! Május elsejére kora hajnalban zeneszóra ébredt a falu. Haskó István akkor alakította meg később is közkedvelt zenekarát, annak tagjai kedveskedtek zenés ébresztővel. Lobogtak az éjszaka felállított májusfák piros papírszalagjai a községháza, az új, fiatal főjegyző irodája előtt, nálunk, a falusi óvoda mellett, amelybe az új gazdák, a földhöz juttatott nincstelenek gyermekei jártak. Talán kicsit nekem is szólt a kedvesség, aki új híreket, új eszméket hoztarra, amelyekkel a felszabadító hadsereg katonái között ismerkedtem meg. Már délelőtt színes, zászlós sokaság vonult az általunk Nyárfásnak nevezett fasorba, ahol vidám majálison ünnepeltünk. Egész nap nagy forgalmat bonyolított le a lacikonyha és a céllövölde is. A felszabadulás után dolgos évek jöttek, egyedül maradtam, s egy éve a gyömrői szociális otthonban lakom. Csak az első napok voltak nehezek, ma már én is boldogan élvezem azt a gondoskodást, amely csak ebben a rendszerben juthatott osztályrészül az időseknek és magányosoknak, s azokon az eszméken alapszik, amelyeket sok évtizeddel ezelőtt én is terjesztettem [UNK] Maglódon. -Ha kinézek az ablakon, itt, a parkban is májusfákat látok ringani a szélben. Az épületben ragyogó a tisztaság, idős, de nyugodt, beszélgetnek, vidám emberek A kis nővérkék fiatalok és szépek, kinyíltak, mint minden virág májusban. özv. Rivnyák Károlyné, a járási szociális otthon lakója, Gyömrö A SZOCIALISTA CÍMERT Fény az ablak mögött HA ELŐRE MEGSZERVEZIK... Biri néni, a vajákos asszony hármat pördül a sarkán, csillagok szikráznak körülötte. Összekeveri a tégelyeket, kenőcsöket, színes pillangószárny verdes az ispán meztelen hátán, aztán előttünk egy varangyosbéka. Döbrögivel együtt kiabálja sok kis óvodás a nézőtéren: — Boszorkány, boszorkány! ★ Ludas Matyi történetét vetíti ezen a délelőttön már másodszor a gépész, akinek létezése elfelejtődik, mert hát kinek is jutna eszébe ő az izgalmas látványok nézése közben? A gépházban halkul a zaj, kattan a hangszóró gombja. Mire a gyerekek kitódulnak a fényre,a monori mozi gépésze már tekercseli visszafelé a filmet. — Két perc — mondja, megrázva szőke haját, s nevet. — Először a befűzés is eltartott negyed óráig. Most már egy perc alatt kész. Igaz, éppen május elsején lesz három éve, hogy itt dolgozom. Két szál cirmos szegfű áll a kis asztalon, üvegvázában. Kelemen Jánosné néhány napja töltötte be 23. évét. — Véletlen vagy szerencse, hogy ez lett a foglalkozásom? Nagyon szeretem csinálni, de ha nem a filmszínház vezetője a férjem, soha nem jut eszembe idejönni. Adminisztrátor voltam. Amikor elkezdtem itt a munkát, s csak este kellett bejönnöm vetíteni, még lelkifurdalásom is volt, úgy éreztem, egész nap üdülök. Mindenre jutott időm. Ha továbbra is bejárok Pestre, a férjemmel alig-alig találkozunk. Ez volt a fő oka, hogy mozigépésznek tanultam. Sose tudtam, hogy van technikai érzékem is, ötösre végeztem a gépésziskolában. Nézegetem az impozáns Xenolux vetítőket. Csavarok, billentyűk, karok, emeltyűk ... — Eleinte tényleg roppant bonyolultnak tűnik. Pedig egyszerű. Vadonatúj, modern gépek, könnyű velük bánni. ★ Kelemen Jánosné a vezetője a filmszínházban nemrég alakult Vaszilij Suksin brigádnak. A május 4-i termelési értekezleten derül majd ki, elérték-e a szocialista címet. Megdolgoztak érte. Kilenctagúnak kellene lennie a személyzetnek, jó ideig négyen végezték kilenc ember munkáját, s közben sorra túlteljesítették a maguk elé tűzött terveket. Hatvanezerrel több látogatót fogadtak például a tervezettnél, tavaly 130 ezren fordultak meg a moziban. Hogy nemcsak a westernekre, könnyű szórakozást ígérő filmekre tódulnak, az ő érdemük sokat jelent a reklám. Este a mozigépész meg az üzemvezető átöltözik a plakátragasztáshoz, s jól felpakolva járja a monori utcákat, ne maradjanak üresen a hirdetőtáblák. A brigád az első közös nagytakarítás idején vált egységessé igazán. Vállalták hogy mindig kulturált, ugyanis, tiszta helyiségekkel fogadják a látogatókat. A szokásos tisztogatáson kívül, minden negyedévre elterveztek egy jókora takarítást. Ragyog az előcsarnok. A székeken szemernyi por sincs, sehol. — Ezek apróságok — mondja Kelemenné. — Persze, elengedhetetlen apróságok. Fontosabb vállalásaink is sikerülnek szépen, növeljük a diákbérletek, az ifjúsági előadások számát, a komoly, de még kevésbé népszerű filmekre többen jönnek, ha előre megis szervezzük, mert filmet nézni is tudni kell. Hogy őszinte legyek, én is azóta lettem válogatós. Amióta amióta itt dolgozom, ez a hivatásom... Nemcsak a vetítésre gondolok ... Akad dolgunk sok egyéb is. Nagyon jó például a művelődési ház és a mozi kapcsolata. Nem hinném, hogy sok helyütt természetesek a mozi előcsarnokában rendezett képzőművészeti kiállítások. Monoron azoknak is hagyományuk van már.★ A delet rég elharangozták. A mozigépész hazamegy — főzni. Kora délután újra a helyén lesz. Átnézi a frissen érkezett filmtekercseket, nincs-e rajtuk szakadás, ragasztani való, ne legyen ok a kényszerű szünet miatti bocsánatkérésre. Lent, a nézőtéren mindenki a pergő képeket figyeli. Az ablak mögött, ahonnan a fény sugár kiárad, dolgozik a gépész. Kinek is jutna eszébe? (koblencz) *