Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

Meghitt hangulatban idős emberek találkozója Az üllői szakmaközi bizott­ság megrendezte az idősek ta­lálkozóját. Bensőséges, családias ünnep­ség színhelye volt a művelő­dési ház klubterme. Torma Pál, a szakszervezetek megyei tanácsának munkatársa, mint az üllői szakmaközi bizottság elnöke üdvözölte Csorba Fe­rencet, az I. számú területi pártalapszervezet titkárát, Ripp Jánost, a monori szak­maközi bizottság titkárát és valamennyi vendéget. Szirmai Ivánná és Mihalkó Imréné ta­nárnők növendékei Juhász Fe­renc Nagymama és Hárs László Milyenek a nagyapák? című versét mondták el, nagy sikerrel. vai Csorba Ferenc üdvözlő szó­után, közkívánatra. Tú­­róczi József régi dalokat éne­kelt, szép hangját megőrizte az idő, majd az üllői citera­­zenekar szórakoztatta a meg­jelenteket, akik kitűnő hangu­latban, késő estig együtt ma­radtak. E. M. Levelesládánkból Még később sem! Régi olvasója vagyok a Pest megyei Hírlapnak, melynek monori oldalán, október 16-án megjelent egy cikk, a címe: őszi esték volt. Korábban kí­gyóznak a fények — olvastam benne. Ha ez így van, Monor kivé­teles hely, ugyanis mi Vecsé­­sen, a Halmy-telepen a ked­vező változást nem tapasztal­juk. Igaz, ősz van, korán sö­tétedik, de nálunk hetek óta sötét az egész telep, csak az Ági presszó előtt árválkodik egyetlen égő, pedig itt is van­nak iskolás gyerekek, kerék­pározó kismamák, de senki nem törődik azzal, hogy este is ki tudjanak menni az ut­cára. Azok sem irigylésre mél­tóak, akik a munkából este tíz után érnek haza, s botor­kálni kénytelenek a kivilágí­­tatlan utcákban. özv. Vígh Sándorné Vecsés, Szondi u. 34. A JÁRÁSI SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZET monori szolgáltató­ házába felvesz pénztárost, takarítónőket és kazánfűtőket Jelentkezés a szövetkezet központjában, Gyömrőn. Télikabátok a férfiaknak A Gyömrői Ruhaipari Szö­vetkezet kávai részlegében naponta hetven téli férfika­bátot készítenek a helybeli és környékbeli lányok, asszo­nyok. A részleg egyre inkább hozzájárul a központi üzem kedvező gazdasági eredmé­nyeihez. A dolgozók nemcsak mun­kahelyükön tesznek sokat, ha­nem a községben szervezett társadalmi munkaakciókból is kiveszik részüket. A kávai óvodában például a II. Rákó­czi Ferenc brigád rendbe tette az udvart, a belső helyisége­ket kitakarította, megszépí­tette. Első képünkön: Katona Lászlóné férfikabátra gallért erősít fel TEXTIMA gyors­varrógéppel. Második képün­kön: Kálmán Jánosné kabát­bélést szeg be. Surman Pál felvételei Kiléte ismeretlen Utcai csengőket szerel le Elmenekült a kutya elől Takács Józsefné Forgách ut­cai lakos este 7 óra után arra lett figyelmes, hogy valaki fe­szegeti a kiskaput. Egyedül la­kik, ezért gyorsan elengedte a kutyáját. Valaki futóléptekkel távolodott a háztól, a sűrű fákkal, bokrokkal benőtt bá­nya felé. A hűséges házőrző jelezte a távolodó irányát, mert a kert hátsó, lejtős részén csaholt, amerre az ismeretlen alak el­tűnt. Ő volt a csengőfosztogató. Amikor Takácsné jobban kö­rülnézett a háza előtt, akkor vette észre, hogy a csengő zsi­nórja lóg a falból, a doboz fé­lig ki van bontva. Ekkor ijedt meg a középkorú asszony, hogy megzavarta a tolvajt, aki le is üthette volna őt. A ház­őrző kutya azonban jó szolgá­latot tett. A tolvaj a billentyűs csengő­ket keresi: mind a négy eset­ben hasonló jelzőkészüléket szemelt ki magának. Értheti a dolgát, mert szakszerűen dol­gozik, feltehetően nem csíny­tevő gyerek vagy amatőr. Kiléte ismeretlen, még nem látta senki. Takács Józsefné is csak távolodó lépteinek zajá­ból következtet arra, hogy zö­­mökebb, testesebb férfi lehet. ★ Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy az elmúlt éjszaka a csen­gőfosztogató elvitte Takács Jó­zsefné csengőjét: befejezte, amit elkezdett. H. J. Ismeretlen garázda Monoron az utcai csengők leszerelésére specializálta magát: az Újtele­pen Prohászka Imre és Szasz­­kó István Forgách utcai lako­sok csengőjét vitte el s össze­törte László Gyula jelzőkészü­lékét, mert nem volt ideje be­fejezni leszerelését. A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Olcsó regény. Mag­lód: Robin Hood nyila. Men­­de: A Scotland Yard vendége. Monor: Riasztólövés. Pilis: A 24—25-ös nem tér vissza. Ül­lő: Banditasirató. Vecsés: Apám néhány boldog éve. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Gyömrőn 9 órától: zenetan­folyam, 17-től: az ifjúsági klub, a pingpongszakkör ös­­­szejövetele és az irodalmi színpad próbája, 18-től: a fo­­toklub foglalkozása, 18-tól: is­meretterjesztő előadás, Ma­gyar—szovjet tudományos kapcsolatok címmel (az úttö­rőházban). Mendén, 17-től 21- ig: könyvtári órák. Monoron, 9-től 17-ig a kisiparosok kör­zeti csoportjának kiállítása (a KIOSZ-helyiségben). Úriban, 14-től: a sportszakkör össze­jövetele. Vecsésen, 18-tól: Ho­vá menjek, mit csináljak? címmel, pályaválasztási ta­nácsadó előadás az általános iskolás tanulók szüleinek, 19- kor: a termékbemutató-kiállí­tás megnyitása. A P­E­S­T MEGY­EI­­ HÍRLAP KÜ­L­Ö­N­K­I­A­D­Á­S­A XIX. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1977. OKTÓBER 21., PÉNTEK Egy vidám délután Verőfényes, őszi délután. Gyömrőn, a volt Teleki-kastély ódon épülete vi­dám gyerekek za­jától gyömrői hangos. A kisegítő iskola és nevelő­­otthon tanulói már megebédeltek, kö­vetkezik a délutá­ni foglalkozás. Autó gördül be a tágas udvarba, a járási szolgáltató szövetkezet Kem­­pelen Farkas szo­cialista brigádjá­nak tagjai jöttek meglátogatni a kis csoportot, azaz Oláh Erikát, Pássy Tamást, Raffael Amáliát, Bódi Csa­bát, Varga Jánost, Kajtár Zoltánt, Zsi­­ga Sándort és Hó­bor Erzsébetet. Ők azok, akik a nyá­ri és téli szünidőt is az intézményben töltik. Nem azért, mert nem szeret­nének hazamenni, egyszerűen ez az igazi otthonuk, szü­leik nincsenek. Az írógépműszeré­szekből álló brigád egy éve vállalta el patronálásukat. A brigádtagok, Rigó Mihály rész­legvezetővel az élen, hamar talál­koznak a gyere­kekkel. Ifj. Leiner Lászlóné csokolá­dét ad át nekik, Schäffer István egy piros-fehér pöttyös labdát. Nagy az öröm a gyerekek körében, boldogan mutogat­ják társaiknak az ajándékot. Aztán kivonul­nak az udvarra, s rögtönzött mérkő­zés következik. Már erősen szür­kül, de a vidám játék még tovább tart. Aztán búcsúznak egymástól a fel­nőttek és a gyere­kek. Bódi Csaba meg­kérdezi tőlük: — Mikor jöttök legközelebb! — Majd néhány hét múlva — hang­zik a megnyugtató válasz. Az autó elindul, a gyerekek hos­­­szan néznek utána. Gér József Vasárnap sem pihennek már földben az őszi gabona Állandó ügyelet a gépműhelyben Október elején kezdődött a főszezon az üllői Új Tavasz Tsz zöldségfeldolgozó üzemé­ben. Percenként fordulnak a targoncák, ontják a futósza­lagra a hatalmas, sáros répát, amit aztán gyorsan görget tovább a szalag a mosóba, a koptatóba, onnan pedig fürge kezű asszonyok asztalá­n­rá. A feldolgozószalag mellett harminc asszony ül, színes fejkendőben, gumicsizmában. Kezük piros a vizes répától. Vidáman tréfálkoznak, be­szélgetnek, s közben sebesen jár kezükben a kés. Főszezon a feldolgozóban — Azért, mert a nyelvünk pereg, a kezünk nem áll — mondja nevetve az egyik fej­kendős asszony. — Mennyi répát dolgoznak fel naponta? — Egy asszony? Körülbelül 800 kilónyit. — Volt olyan műszak is — teszi hozzá Jámbor László brigádvezető —, melyben 1300 kiló került ki egy asszony ke­ze alól, s nyugdíjasok dolgoz­tak abban a műszakban. — Régen, amikor kezdtünk, nem voltak ilyen szép ered­ményeink. Az is igaz, hogy akkor még kis ládákban kel­lett cipelnünk a zöldséget a mosótól az asztalig, aztán a mérlegig. A vizet sem lehe­tett még elvezetni. Itt topog­tunk a lucsokiban, és ha már túl sok volt, hordhattuk ki azt is. De ma már. .. Az Új Tavasz főleg ipari zöldséget termel, 1970 óta fel is dolgozza. Az eltelt hét év­ben mindig bevezettek vala­mi újítást, és ma már rá sem lehet ismerni az üzemre. Kor­szerű vízelvezetőben gyűjtik a lecsurgó vizet, szállítószalag viszi a zöldséget, konténerek­be kerül a kész áru, amit azután főleg a Paksi Konzerv­gyárba szállítanak és Cegléd­re, de visz belőle a dunake­szi és a Földvári úti konzerv­gyár is. — Ezekkel a gyárakkal igen jó a kapcsolatunk. Folyama­tosan, a feldolgozás ütemé­ben fogadják a zöldséget és ha kell, még teherautókat is küldenek a szállítás gyorsítá­sa érdekében. Tudják, hogy rosszul állunk raktárhelyiség­gel — mondja a brigádvezető. — A tervek szerint 15 ezer vagon feldolgozott gyökér és sárgarépa kerül ki innen eb­ben a szezonban. — Csak a gazdaság által termesztett zöldséget dolgoz­zák fel? — Általában igen. Ritkán azért előfordul, hogy egyik­másik konzervgyár bérmunkát kér tőlünk, de most, amikor a sajátunkat is alig győzzük, nemigen adódik lehetőség bérmunkára. Az asszonyok szombaton is két műszakban dolgoznak. És hogy vasárnap se álljon szalag, az irodaiak jönnek le a ide segíteni. — Meddig tart a szezon? — Ameddig a répa ... kö­rülbelül január végéig, feb­ruárig. A konzervgyárak keresik — Sajnos az idén kevesebb répa termett, mint amennyit az év elején tervbe vettünk — mutatja az itt is, ott is megritkult termést a főagro­­nómus. Tavasszal a belvíz áztatta ki, később pedig jég- és ho­mokkár tizedelte meg a sár­garépát. Mintegy 100 hektár­nyi területen 10—50 százalé­kos a tőhiány. — Jól bevált viszont a pasz­­tinák, ez a sárgarépához ha­sonló fehér gyökér. A hazai forgalomban kevésbé ismert, de konzervgyáraink keresik, mert néhány exporttermé­künknek fontos alapanyaga. A répaföldeken háromféle szedőgéppel is dolgoznak. A főagronómus a hatsoros kísér­leti répaszedőre a legbüsz­kébb.­­ Amíg az egysoros nyo­mán két vagon, a négysoros után 6—8 vagon répa kerül ki a földből, ez a gép 15—18 vagont rak sorba — dicséri kedvencét Czvikli Károly, be is mutatja a gépet, amely­­ éppen a pasztináktáblán dol­gozik. S amíg mi erényeiről be­szélgettünk, már messze tábla végén járt, hosszú sor­á­ban rendbe rakva maga mö­gött az óriási fehér gyökere­ket. A szomszédos tábla felől lassan kúszó füst teríti­ be a határt, megkönnyeztetve vala­mennyiünket. — Égetik a kukoricakom­bájn után maradt szárakat — magyarázza a füst okát a fő­agronómus. Az üllői szövetkezetben tel­jesen gépesített a kukoricatö­rés. A földről már morzsolva kerül a termés a szárítóba. Ötven mázsa — hektáronként A szárítóban most áll a kosaras futószalag,éppen — Valami beleesett és leté­pett néhány kosarat. A mű­helyben már javítják, hogy mielőbb ismét munkába állt hasson. Itt, a szárítóban is két műszakban dolgoznak, hogy ne legyen torlódás. Az idén 344 hektáron ter­mesztett kukoricát a gazda­ság. A gépek nyomán naponta 10—15 hektárról kerül le termés. Az eddigi eredmények a alapján, hektáronként 50 má­zsa körüli termésre számít­hatnak. A kukorica nagy része, hozzávetőleg 100—110 vagon körüli mennyiség a gazdaság állatállományának jövő évi takarmánya. A többit folya­matosan értékesítjük. És a folyamatosságot külön is hangsúlyozza a főagronó­mus, hiszen raktárhelyiségnek az üllőiek sincsenek bőviben. Alkatrészgondok Naponta változik a határ képe ilyenkor, betakarítás idején. Ez a változás nyomon követhető a főagronómus jegyzetfüzetében is. Apadnak a Terv rovat számai, s na­ponta nőnek a tények. Aztán egyszer csak oda kerül a bű­vös szó: kész. — Min jutottak már túl? — Befejeztük a burgonya szedését, végeztünk a szüret­tel is. Az eredetileg tervezett határidő előtt 9 nappal készen lettünk az őszi gabona vetésé­vel, a november 7-i munka­­verseny felajánlását teljesítve. Egyre kevesebb a betakarítani való zöldség és kukorica is. Most már folyamatosan ké­szítjük elő a tavaszi vetések alá a földet. — Tagságunk mindent el­követ, hogy időben végezzünk az őszi munkákkal — kap­csolódik beszélgetésünkbe ifj­ Győri József, a gazdaság el­nöke. — Legnagyobb gon­dunk, és sajnos, ez országos jelenség, hogy akadozik az alkatrészellátás. Gépműhe­lyünkben a Ságvári Endre szocialista brigád állandó ügyeletet tart, ha kell, tagjai késő este, sőt éjjel is dolgoz­nak, hogy reggel ismét vala­mennyi gép munkába állhas­son. Ám ha hiányzik egy al­katrész, nehezen boldogulnak. Bizony sokszor házilag kény­telenek előállítani, ha azt akarják, hogy ne álljon na­pokig, hetekig a gép. Wanatka Gabriella A PÁLYA SZÉLÉRŐL Meglepetések és vereségek A megyei labdarúgó-baj­nokság legutóbbi­ban, meglepetésre, a fordulótá­listave­zető Iklad mindkét bajnoki pontot Vácszentlászlón hagy­ta, de akadtak egyéb megle­petések is. Sajnos, a sülysápiak voltak az egyik A Gödöllői meglepetésszerzők. SC otthonában súlyos, 5:1 arányú vereséget szenvedtek. A hazaiak már a perc végén betaláltak a vendégek hálójába. Szünet után továbbra is fölényben játszottak a gödöllőiek. Idő­közben Szvitek elég súlyosan megsérült, ezért ki kellett őt cserélni. Sporléder ezen a na­pon sehogy sem boldogult Juhásszal, a gödöllőiek leg­jobbjával, szinte minden ha­zai támadás a bal oldalon in­dult. Soósnak, a Kókáról át­igazolt kapusnak ezúttal nem volt szerencséje, legalább két gólban döntő érdemeket szer­zett. Viszont a másik volt kó­­kai játékos, Csákó, Tóthtal együtt, a sülysápi csapat leg­jobbjának bizonyult. Végered­ményben 5:1-re győzött Gö­döllő. A pilisiek Szigethalmon akár már az első húsz perc­ben eldönthették volna a talál­kozó sorsát: e rövid idő lefor­gása alatt csatáraik három abszolút gólhelyzetet hagytak kihasználatlanul, a negyedi­ket a 21. percben Simon már berúgta. A helyiek a félidő vége előtt egyenlítettek. A második 45 percben az érthetetlenül hanyatló vendé­gek ellen a hazaiak biztos, 3:1 arányú győzelmet arattak. Továbbra is mély a pilisi hullámvölgy, a türelmetlen és lelkes szurkolók nem kis bá­natára. Bizony, rég szerepelt ilyen gyengén a pilisi csapat a megyei bajnokságban. CSAPATAINK HELYEZÉSEI 6. Sülysáp A TABELLÁN 9 4 2 3 15-15 10 14. Pilis 9 2 2 5 8-15 6 G.

Next