Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

Alapvető követelmény: Az ár legyen arányos Beszélgetés Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével Az elmúlt hónapokban több alkalommal esett szó az 1980-ban életbe léptetett új termelői árrendszerről, az árképzés megválto­zott alapelveiről. Talán nem felesleges néhány vonással gazdagí­tani az eddig kialakult képet. Elsősorban n­em is az alapelveket, inkább a várható hatásokat, a változások következményeit. Ezek­ről beszélgettünk Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével. • Kezdjük a beszélgetést a leg­b -------------------------------------------------­újabb intézkedésekkel, a január 7-én bejelentett fogyasztói árváltozásokkal. Miképpen függ össze az idei fogyasz­tói árszínvonal-növekedés a termelői árak változásával? — A fogyasztói árak szempontjá­ból nem a január 7-i, hanem a ta­valy július 23-i intézkedés volt a döntő lépés. Ekkor emelkedett a tüzelőanyagok, a villamosenergia, egyes élelmiszerek­, építőanyagok, ci­pők, és bútorok fogyasztói ára, ez kereken 9 százalékkal növelte az­­ árszínvonalat. Az idei, összese­n 3,7 százalékos árszínvonal-növekedést előidéző intézkedések között 0,8 szá­zalékos a termelői árak 1980. janu­ár 1-i változásának hatása. Ez az ármozgás nem elsősorban az árszín­vonal szempontjából jelentős, ha­nem az árarányok változása miatt, hiszen egyes termékek árának növe­kedése mellett jó néhányé jelentő­sen csökkent. Az árintézkedések végső soron je­lentős lépést jelentettek az érték­­arányos fogyasztói árak kialakításá­ban — mégpedig elsősorban azok­nak a termékeknek a körében, ame­lyek szoros kapcsolatban vannak a külkereskedelemmel — vagy azért, mert jól exportálhatók, vagy mert a tőkés importigényt növelik. Azok­nál a termékeknél, illetve szolgál­tatásoknál, amelyek nincsenek kap­csolatban a külkereskedelemmel, nem tartjuk égetően fontosnak­­ az értékarányos árak kialakítását. Nem emeljük például a lakbért, a váro­si és távolsági személyszállítás dí­ját és néhány más alapvető szol­gáltatás árát. • Az áremelés mértékére vonatko­­zó adatokat ismeri a közvélemény. Mégis sok az aggodalom, hiszen a rendelkezésekből megtudhattuk, hogy idén tovább bővült a szabad árfor­mába tartozó termékek aránya. A „szabadáras termékek” fogalma pe­dig a közvélemény számára gyakran azt jelenti hogy az ár a termelők „szabad” akaratától függ.­­ A szabadáras termékek ará­nyának növekedése nem annyira je­lentős, mint amilyennek talán első látásra tűnik. Ez az árforma újdonság, 1938. óta alkalmazzuk,nem Emellett a szabadáras termékek árának növelése korántsem csak a termelő vállalat függ. Az áremeléssel elhatározásától kapcsolatos bejelentési kötelezettség változatla­nul érvényben van, s szabályozza az árakat a tisztességtelen haszon­nal kapcsolatos rendelkezés is. Természetesen az árrendszer válto­zásával a tisztességtelen haszon fo­galma is megváltozott — a koráb­biakban az indokolatlanul nagy nyereség volt a legfontosabb krité­rium, az új szabálynak azonban az az alapvető követelménye, hogy az ár legyen arányos, tehát ne legyen magasabb a hasonló, illetve helyet­tesítő termék áránál, s illeszkedjen a külkereskedelmi árarányokhoz. • A külkereskedelmi érákhoz vaó igazodás tehát az új termelői árrend­szer egyik fontos alapelve. Csakhogy nem minden belföldi forgalomban lé­vő terméket exportálunk. Ebben az esetben mi a mérce? — A világpiaci árakhoz való iga­zodás alapvetően két formában va­lósul meg. A vállalatoknak tőkés beszerzési áron kell kalkulálniuk az energiát és az alapanyagokat, ugyanakkor az általuk gyártott ter­mékek árszínvonalát az exportban elért árszínvonal szabályozza. A ko­rábbi önközsé­gi árképzésihez képest ez alapvető változás, hiszen az al­kalmazott versenyárrendszerben a vállalatok az emelkedő anyag- és energiaköltségeket csak olyan mér­tékben háríthatják át a fogyasztók­ra, amilyen mértékben ezt az ex­portáraikban érvényesíteni képesek. A versenyárakat azonban, nem lehet mindenütt alkalmazni, csupán az ipar egy — bár meglehetősen nagy — részében. Az áraknak azonban azokon a területeken is ösztönözniük kell a hatékonyság javítására, ahol a versenyárak nem alkalmazhatók. Ennek érdekében valósítjuk meg az árarányosításon alapuló árképzést. Az árarányosítás az egymással he­lyettesíthető, illetve rokoncikkek kö­rében alkalmazható elv, s volta­képpen eddig sem volt ismeretlen.­­ • A vállalatok tehát emelhetik a belföldi termelői árakat, ha export­áraikat növelni tudják. Ha ezt egy­­egy korszerű terméknél sikerül el­érni, növekszik-e az elavult, kor­­­szerűtlen feltételekkel gyártott ter­mékek ára is? Vagy egyszerűbben fogalmazva: a jó minőségű termékek révén drágább lehet a bóvli? — Az új árrendszerben, ha egy vállalat a hatékonyságot az expor­tált termékek körében javítani tud­ja, akkor az exportárak növelése révé­n elérhető előny a teljes terme­lésre érvényes. Ez ellen persze le­het észrevételeiket tenni. De mit csináltunk eddig? Koráb­bi árképzési gyakorlatunkban a tényleges ráfordításoknak, az ön­költségnek volt jelentős szerepe. Ez­zel összefüggésben részben tudatos, részben spontán elemekből kiala­kult egy átlagos vállalati nyereség­ráta, amit azonban annyi körülmény befolyásolt, hogy végül a közgazda­sági megfontolásoknak kevés szerep jutott. Az új árrendszer kialakítá­sánál kiválasztottunk egy döntő láncszemet, ami az egész árrend­szert meghatározza, s ennek meg­felelően egy közgazdasági szempont, a nemzetközi versenyképesség, az ea>­porthatékonyság szabályozza a vál­lalati nyereségrátát. Ez is rejt ma­gában ellentmondásokat, de nincs olyan árrendszer, amely minden részletében biztosítaná a társadalmi érdek érvényesülését. Az ilyen el­lentmondások feloldására azonban van mód, például a forgalmi adó korrekciója. • A korábbi árrendszer egyik hi­bájául rótták fel, hogy nagy szere­pet játszik a hiánycikkek szaporo­dásában. Előfordult, hogy egy-egy­­ termék gyártását az alacsony árak miatt megszüntették, s miután egy időre eltűntek a boltokból és az üzemekből, sokkal magasabb áron importálták ezeket. Segít-e az új árrendszer e probléma megoldásá­ban?__________________________________ — Ez igen összetett probléma, s az ilyen ellentmondásos helyzetek kialakulásában nemcsak az ár, ha­nem sokféle egyéb intézkedés is sze­repet játszik. Az elmúlt években például a struktúraváltási törekvé­seknek megfelelően széles körben felvetődött, hogy állítsuk le a gaz­daságtalan termelést, s importra rendezkedjünk be. Az ilyen vállala­ti törekvések azonban nem mindig voltak­ reálisak. Nem volt például reális az a feltételezés, hogy az ex­port olyan dinamikusan nő, hogy az ebből származó bevétel finanszíroz­ni tudja az ily módon létrejött több­letimportot. Ugyanakkor nehezebbé vált egy sor termék beszerzése is, növekvő igényeinket a szocialista országok nem tudják mindig kielé­gíteni. Ha tehát az ellátás javításá­ról beszélünk, az korántsem csak ár­probléma. Ilyen gondok az új árrendszerben is lehetnek, hiszen az árakat az ex­port alapján állapítjuk meg, s az export-árbevétel általában kisebb, mint az importköltség. Az új árak azonban mindenképpen körültekin­tőbb mérlegelést tesznek lehetővé. És még egy körülményt meg kell fontolni. Lehet, hogy megszüntetjük valamely termék gyártását Ha azon­ban a megszüntetett termékek he­lyett újat, korszerűbbet gyártunk, amelynek exportbevétele magasabb, mint a megszüntetés miatti import­költség, akkor érdemes ezt az utat választani. K. S. !*X{l44lWX'íC(a!'^3N^'WA%W>VAVi rrsr MECXll AQ Aim ^__ 3^ A szörp, a film és a motor Reklámmódszerek, reklámköltségek Ugye, önök is ismerik az egyik legújabb reklámfilmet? Lehetetlen is lenne nem ismerni, hiszen január elseje óta esténként egymás után többször is szerencséltet vele ben­nünket a televízió. Először megjele­nik valamelyik város helységnévtáb­­lája, majd részleteket láthatunk egy áruház belsejéből, végül pedig sej­telmes járásával és újdonatúj, de cseppet sem kevésbé vonzó társnőjé­vel besétál a színre a Skála-hölgy. Közben pedig elhangzik, hogy­­ most már ott is Skála-áruskála, továbbá az is, hogy egy lépéssel közelebb hozzánk. Ez utóbbi állítás ellenére — melynek valóra válását az esti újságolvasásból a képernyő felé­ pislogó férfitársaim nyilván örömmel üdvözölnék — a hölgyek egymáshoz kerülnek közelebb, s vonzó trikóik feliratát egybeolvasva, végre meg­tudhatjuk a nagy titkot: SKÁLA­­COOP. Azt is megmondhatom, hogy miért vagyok fennakadva ezen a cégreklá­mon, melynek jelentéstartalma sze­rint a különböző helységekben talál­ható szövetkezeti áruházak a Skála- Coop tagjai lettek? Azért, mert ez nekem, mint vásárlónak, semmit sem mond. Ez az áruházak, meg a Skála magánügye. A szobi Coca-Cola Engedjenek meg még egy kérdést. Ugye, a szobi szörpöt is ismerik? Meg tudnák mondani, hogy melyik cég készíti? Nos, én is csak másod­jára tudtam pontosan felírni a Gyü­mölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat nevét. Nem csoda, hiszen a cég reklámozására egy fillért sem fordítanak, árureklámjuk viszont an­nál sikeresebb. Olyannyira, hogy a rádiókabaréban Bárdy György a fej­lődés perspektíváit ecsetelve, egyszer meg is jósolta: a Coca-Cola cég be­olvad majd a szobi szörpcsaládba ... Az viszont már semmiképpen nem vicc, hogy tíz évvel ezelőtt alig 5—10 vagonnyi szörpöt adtak el évente, ta­valy viszont 1670 vagonnal gyártot­tak. Az ember azt hinné, hogy óriási összegeket fordítanak a legkülönbö­zőbb propagandamódszerekre... — Közvetlen reklámra egy évben összesen 600 ezer forintot költünk, s ez is csak kétfelé oszlik: 500 ezer forintért hirdetünk a tévében, 100 ezerért a rádióban — mondja Bök Ti­bor kereskedelmi főosztályvezető. — Nagyon jó kapcsolataink vannak az RTV Kereskedelmi és Propaganda Irodával, évek óta náluk rendeljük meg termékeink reklámozását. A te­levízió Reklámújságjában például az első adandó alkalom óta szerepelünk, de más, kedvező adásidőkben is sugározzák filmjeinket. — Ez sem kerül sokba? — Nem. A Reklámújságban egy egyperces film ára — forgatókönyv­vel, filmmel, adással együtt — 23 ezer forint, ami egyike a legolcsóbb lehetőségeknek. A tartós együttmű­ködés során már számos jó ötlet szü­letett, ilyen volt például az a bizo­nyos A szobi szörpcsaládban benne él a nyár kezdetű reklámdal, hiszen akkor még csak a Pepsi-Colát hir­dették hasonló módszerrel. Igen, az ötletek bejöttek. Ki tudja, hogy ha az esti mese előtti reklám­blokkban elhangzik a szobi szörp­család, másnap hány gyerek húzza bevásárló édesanyja kezét a szörpös rekeszek irányába? Ezt: a terméket — jó minősége mellett — egyértelműen a közvetlenül a fogyasztóra irányí­tott, sikeres árureklám segítette a közkedveltség mai szintjéig. S még azt is tegyük hozzá, hogy olcsón. A már említett hatszázezer forintos reklámköltség ugyanis alig több mint termelési értékük fél ezreléke. Ha itthon készülne... Ha nem magát az árut, hanem gyártóiét, vagy éppen forgalmazóját szeretnénk a nagyérdemű közönség bizalmába, s főleg pénztárcája köze­lébe ajánlani, akkor beszélünk cég­reklámról. A Göd felől Vácra érkező autós például a sportpálya falán ilyen cégreklámot — a jól ismert Forte-emblémát — láthat az idegent köszöntő felirat alatt. Persze, itt a cégreklám egyben árureklám is, hi­szen a fényképezés iránt érdeklődők — tehát a potenciális vevők — kö­zül kevesen gondolnák, hogy ez eset­leg egy új mosópor védjegye lenne... A Forte termékeinek azonban nem csak idehaza kell vevőre talál­niuk, hanem évente csaknem tíz­millió dollár értékben különböző tő­kés piacokon is. Ez a reklámköltsé­gek arányaiban is tükröződik: — A kétmilliós belföldi reklám­­költség mellett egy évben átlag 8 millió forintot költünk tőkés expor­tunk propagálására — mondja Illés Barna kereskedelmi és közgazdasági főosztályvezető. — Naptárakat, ha­táridőnaplókat készíttetünk, plaká­tok, kulcskarikáik, negatív tárolók, pénztári tálcák, golyóistállók, ön­­gyújtók, úgynevezett szóróanyagok hordozzák a Forte-emblémát. Ezen­kívül az egyes országokban vásár­lóinknak — tehát az ottani kereske­dőknek •— hozzájárulást adunk refe­­renciafilmek, újsághirdetések, repü­lőtéri hirdetőtáblák költségeihez. Az a célunk, hogy a Forte név lehetőleg mindig szem előtt legyen. — Kik a reklám címzettei, magya­rul: kik kapják az előbb felsorolt ajándéktárgyakat? — Az áruval közvetlenül foglal­kozó kiskereskedők, az áruterítők, akik közvetlen befolyással vannak az értékesítésre. Külföldi reklámte­vékenységünket egyébként mindig az exportáló külkereskedelmi vállalat, a Chemolimpex propagandaosztá­lyával közösen végezzük. — Elegendő-e ennyi reklám? — A tőkés cégek körülbelül há­romszor ennyit költenek ilyen célok­ra. A mi dolgunkat még az is nehe­zíti, hogy idehaza hiányzanak a rek­lámeszközöket esztétikus kivitelben, olcsón előállító vállalkozók, így az­tán sokszor külföldön kell megvásá­rolnunk ezeket, mint például ezt is — mutat egy hamutartót Illés Barna. Hát igen. A hamutartó peremén, körben, háromszor is olvasható a PHOTO FILMS and PAPERS fel­irat, ott van, szem előtt az embléma is. Csak az alját meg na nézzük: Italy, hirdetik a belepréselt betűk, Olaszországban készült... Igaz, e­z végül is már von le az értékéből, de azárt csak jobb lenne, ha magyar exportárut magyar gyártmányú esz­közökkel reklámoznánk. Tudniillik ez is egy reklám! A magyar labdarúgó-válogatott és a DVTK őszi mérkőzéssorozatának televíziós közvetítései során minden­ alkalommal feltűnt az ikladi Ipari Műszergyár, az IMI táblás hirdetése a diósgyőri pálya szélén. Amikor az év elején megrendelték ezt a Magyar Hirdető miskolci kirendeltségénél, még nem lehetett sejteni a diósgyőri focisták sikereit, a sok tv-közvetí­­tés­t, ez a reklám tehát — mint azt Oberczián Géza, a vállalat reklám­főnöke elmondta — a vártnál job­ban bejött. Szakemberek a címzettek A fogyasztókat fMl-motorral való barkácsolásra buzdító felirat azonban csak töredékét jelenti az IMI rek­lámtevékenységének. Ennél sokkal nagyobb jelentősége van a szakem­bereknek szóló, a gyártmányok meg­ismertetését célzó műszaki-kereske­delmi információknak. Erre milyen módszerek kínálkoznak? — A különböző kiállítások, nagykereskedelmi vállalatokkal kö­­­zös árubemutatók jelentik az egyik lehetőséget, amikor is a szakmai kö­zönséget közvetlenül ismertethetjük meg termékeinkkel. Az írásos pro­paganda legfontosabb eszközei pedig a szaksajtóban elhelyezett hirdeté­sek, a különböző gyártmányismerte­tők, a katalógusok, prospektusok. — Milyen kiállításokon vesznek részt? — Belföldön rendszeresen megje­lenünk a tavaszi és az őszi BNV-n, az Agromasexpo-n, a szegedi és a pécsi ipari vásáron, általában 70—30 négyzetméteres területen. Ügyelünk arra, hogy standunk külső képe is elismerést váltson iki, s az érdeklő­dőknek mindig tudjunk részletes műszaki információval szolgálni. — És a külföld? — Az országhatárokon túli reklá­mozás az áruinkat eladó külkeres­kedelmi cég, a Transelektro felada­ta. Az ő szervezésükben évente 20— 22 kiállításon láthatók termékeink, ők adják ki idegen nyelven prospek­tusainkat is. Itt már minden a Transelektro égisze alatt történik, az IMI név legtöbbször meg sem jele­nik. Sajnos ... Hírverés - antihírverés Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem szólnánk a propaganda még egy típusáról, a vásárlót, a felhasz­nálót bosszantó, sőt, ingerlő olyan reklámról, amikor a hírverés mögött nincs áru. Kinek ne tűnt volna fel például, hogy míg az üzletekben a korábbiak­nál lényegesen kisebb a bútorkíná­lat — az utca embere ezt úgy mon­daná, hogy semmit nem lehet kapni —, a hirdetések változatlanul bútor­­vásárlásra bizh­atnak bennünket? Melyik autóst ne dühítené a Tau­rus Gumiipari Vállalat cégreklám­jának megpillantása, miután hosszú hónapok óta eredménytelenül próbál gumit vásárolni? Hogy a Taurus nem is gyárt, csak teherautókra va­lót? Az igaz, de külkereskedelmi jog­gal is felruházva, ez a vállalat a fe­lelős a teljes hazai ellátásért! Hány tervezőmérnök, s az ő elkép­zelésük nyomán útnak induló anyag­­beszerző mesélhetne rémtörténeteket arról, hogy a hirdetésből, a kataló­gusból kiválasztott, az új gépbe be­tervezett anyag, alkatrész, részegy­ség megvásárlási kísérleténél úgy néztek rá, mint egy holdbéli ember­re?! Vajon ki tudja, hogy miért látnak napvilágot az ilyen fedezetlen hir­detések? Azért, mert a reklámszám­lát előre kifizették, s ha van áru, ha nincs, a hirdetés megy a maga útján? Vagy azért, mert a propagan­dára szánt költségkeretet is el kell költeni? Reméljük, hogy a riportunkban szerepeltetett példák egyike sem tar­tozik a hírverés módszereinek ebbe a kategóriájába. Egyébként ennek is van neve. Úgy hívják, hogy anti­­reklám. WEYER BÉLA t­áncolók Balogh László grafikája

Next