Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-23 / 147. szám

Gombroi trcma A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1983. JÚNIUS 33., CSÜTÖRTÖK Ahol a természetűm készül Fejlesztik az erdő­telepet A múlt év nyarán hírt ad­tunk a MAFILM Népszerű Tudományos Stúdió gödöllői telepéről. Nem először írtunk az ottani zsibongó életről. El­ső alkalom volt, amikor ne­hézségeikről is beszámoltunk. Vita, perlekedés alakult ki a két szomszéd — a MAFILM és a LATI — között. Cikkünk megjelenése után nem sok­kal a városi pártbizottság és a tanács közreműködésével rendezték a sorokat. Lélegeztető sáv •Megegyezés jött létre a szom­szédok között, megtörtént az új telep kijelölése, valamint a filmesektől igényelt terület átadása. Az átadás még a té­len is tartott, hóban és latyak­ban járt ki a műszaki osz­tályról Arany Béláné ügyin­téző, aki nagy lelkiismeretes­séggel dolgozott, neki is kö­szönhető, hogy a munkákkal így előrehaladtak. Most, amikor az elmúlt na­pokban újra találkoztam Hárs Mihály filmrendezővel, filmtelep vezetőjével, elmond­a­ta, hogy szemközt a áruértékesítő Vállalat Gyógy­helyi telepével, a Haraszti-erdőben több mint három hektárnyi területen folyik a természet­­filmbázis kialakítása. A fák, a természet szerel­mesének, Hárs Mihálynak ter­vei alapján folynak a stúdió fejlesztési munkái. A­ fák ki­vágását az erdészet dolgozói végzik, ők is kerítik körül a telepet. Erdősávot hagynak a kerítés körül, és ez a termé­szetes lélegeztető is egyúttal. Vadak lakhelye Beszélgetésünk közben ra­kodógép berregése zavarja meg az erdő csendjét, javában tart a szállítás. Epr pontra mutatva a rendező elmondja, hogy ott lesz a vízmedence a víz alatti felvételekhez, odébb pedig egy kis erdei faház. Lesz a díszletek között vízi­malom, és a kényes, időjárás­ra érzékeny állatoknak szál­­lás.A terület akkora, hogy igen magas színvonalú természet­­filmbázist tudnak kialakítani, olyat, amilyen egész Európá­ban nemigen található. A fejlesztés nagy lehetőségei nyíltak meg. Kísérőm egy má­sik pontra mutat, s elmond­ja, ott lesz a vadak lakosz­tálya. Noha a filmezéshez az állatkertektől és magánosok­tól is vesznek kölcsön álla­tokat, maguk is­ tartanak, ne­velnek. Most mód­ nyílik vadtartásra, takarmány ter­­­mesztésére, és ezzel a telep önellátását, az állattartás gaz­daságosságát kívánják növel­ni. Bejártuk a leendő telep szinte teljes­ területét, utunk a megmaradt régi majd te­lepre vitt ismerőssel. Domb­­rádi János gyártásirányító telepgondnokkal és Jakubovics István gondozóval találkoz­tunk, akik csatlakozva hoz­zánk, bemutatták az állo­mányt, a csirkéivel sétáló fácántyúkot, a békésen méltó­ságteljesen lépegető fácán­kakast. A másik fácántyúk még tojásokon ül. Néztem vadkocát, a borzpár mozgá­­­sát, a görénycsaládot, a hintá­zó mókusokat, a nyérccsaládot és a szelíden sétáló négy őzet, a vadmacskákat és a rókát. Élik csendes életüket. Kö­zülük kerülnek majd ki a ké­szülő filmek szereplői. A vidra A másik udvarba sétálunk át. Faházak sorakoznak, múlt évben kezdte meg műkö­­­dését a filmgyári dolgozók gyermekeinek tábora. Megtör­téntek az előkészületek az idei táborozáshoz. Gondtalanul, feledhetetlen heteket tölthet­nek itt a pesti gyerekek. Hárs Mihálytól természete­sen a jelenlegi mellett a ké­sőbbi munkájáról is érdek­lődtem. Ezekben a hetekben Barcs közelében forgatják az Ősborókás című filmet. Elő­készítés alatt van Fekete Ist­ván Lutra című regényének megfilmesítése, amelynek fő­szereplője az állatvilág egyik kevéssé ismert képviselője, öt vidra. A forgatókönyv elkészült, és öt vidra befogására jogo­sító engedély is megvan, munkát a pécsi állatkert dol­­­gozóiból alakult kis közösség végzi. A mozivászon vagy a televízió képernyője előtt ülő ember nem is tudja, milyen gonddal készülnek a természet világából ízelítőt adó filmek. A törzsgárda Hárs Mihály munkáját Ba­lázs Béla-díjjal ismerték el. Magáról keveset beszél, té­mája mindig egy-egy készülő filmje. A harmincegyedik éve, hogy eljegyezte magát a film­szakmával, és huszonhét­ éve rendező. Ez idő alatt három­száz kisebb-nagyobb filmet készített. A hazai közönség mellett külföldön is ismertté váltak alkotásai. Munkatársai nagy segítséget jelentenek számára, valóságos törzsgárda alakult ki mellette. A nagy múltú gödöllői film­­telep az átépítések, fejleszté­sek után további kedvező le­hetőséget teremt a természet­­filmek készítéséhez. Csiba József A nap programja Június 23-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Gyermekcentrum, sport, film, manuális foglalkozások, játéktanulás, nyílt klubnap, délelőtt 10 órától. A XX. század a karikaturis­ták szemével, kiállítás Balázs- Piri Balázs, Brenner György, Dallas Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc műveiből, 15- től 19 óráig. Jeney István szín­házi képei délelőtt 10 és este 8 óra között nézhetők meg. Mozi Gyerekek a Kék-tó Hegyé­ről. Színes, szinkronizált svéd ifjúsági film. Csak délután 4 órakor. Atlantic City. Színes, szink­ronizált kanadai bűnügyi film. Tizennégy éven aluliaknak nem ajánlott. II-es helyáron. Csak este 6 és 8 órakor. Erdőkertes­i Brigádok, díjak Három szocialista brigádja van az Épületkerámiai Válla­lat erdőkertesi téglagyárának. A legutóbbi értékeléskor a ja­vítóműhelyükben dolgozó Pe­tőfi Sándor brigád ezüst, az anyagmozgatásban és az ége­tőben dolgozó Dobó István és a Barátság brigád pedig bronz fokozatot ért el. Kiváló dolgo­zó kitüntetést ketten kaptak: Stefánné Jancsika Vera szál­lításvezető és Szántovszky Já­nos művezető. A férj példája ma­ az úti mutató Száznegyven ember főbizalmija Kellemes arcú, kedves as­­­szony, lényéből fiatalos erő sugárzik. Huszonhat éve dol­gozik a Ganz Árammérőgyár­­ban. Tíz éven át bérelszámoló­ként kereste a kenyerét, majd a műanyagüzembe került. Egy évig beíró, majd diszpécser lett. Tizenöt év telt el azóta. Közben elvégezte a közgazda­­sági technikumot, majd egy kétéves műanyagfeldolgozó is­kolát, melyet a gyárban szer­veztek. Az utolsó ciklusban Dobrosi Károlyné ma is ugyanolyan lendülettel, lelki­ismeretesen dolgozik, mint az elmúlt időszakban megszok­ták tőle. Munkakörét szépnek találja, ezért szereti, miért? Erre így válaszolt:Hogy ismerjük a követelménye­ket, amiket teljesíteni kell, tudjuk, hol, mikor, mit csi­nálnak, s azt is, hogy a mi munkánk is benne van a vég­termékben. Ezen a területen három műszak van,­ de én egy műszakban dolgozom. Elég ne­­héz naprakészen biztosítani mindent ahhoz, hogy zavarta­lanul termelhessenek, de ne­künk, diszpécsereknek ez a dolgunk. Mindennap van, érte­kezlet, ahol megnézzük, mire van szüksége a szerelésnek, s emellett hiánylista alapján is dolgozunk. Dobrosi Károlyné a társa­dalmi munkából is kiveszi a részét. Volt gazdasági felelős, szakszervezeti műhelybi­­zottsági titkár, tizenöt éve pe­dig egyfolytában élvezi a dol­gozók bizalmát, ugyanis azóta szakszervezeti főbizalmi. Száz­negyven szervezett dolgozó tartozik hozzá. Tizenhárom évvel ezelőtt lett tagja a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak. Tizennyolc éven át ta­nácstag is volt Mogyoródon, a lakóhelyén, de ezt az utolsó ciklusban felmondta, nem tud­ta időben összeegyeztetni a többi feladatával. Több funkcióban Boldog ember Dobrosi Ká­rolyné? Kétségtelenül. Hiszen azt csinálja, amit szeret, mun­katársai tisztelik, becsülik, jó kapcsolatban van velük. Fia, lánya, veje is az Árammérő­­gyárban dolgozik, s nemcsak azért jöttek ide, mert arány­lag közel van a gyár a lakóhe­lyükhöz, hanem minden bi­zonnyal azért is, mert már so­kat hallottak az itteni lehető­ségekről. Egyébként az egész család olyan beállítottságú, hogy náluk természetes társaikért való munkálkodás­a — Mindig a férjem példá­ját láttam magam előtt,­­ ha szóval nem is, de tetteivel biz­tatott arra, hogy hasonlóképp cselekedjek. Sokat segített ne­kem a házi munkában, így másra is jutott időm. A párt­tagság mellett ő is mindig vál­lalt különféle funkciókat minden kötelezettségének ele­és get tett egészen addig, amíg sajnos beteg nem lett és leszá­zalékolták. Ja?— Jut-e idő kikapcsolódás­— Nem sok. A televíziós fő­program, néha pedig kirándu­lunk. Fél 6, mire hazaérek a munkából, hétköznap nem érünk rá lazítani, legfeljebb a hét végén. Együtt lakunk a lányomékkal, náluk egy kis­­unoka van, a fiaméknál — ők nem velünk laknak — kettő. Az is nagy öröm, ha együtt van a család. SZOT-oklevél Dobrosinét a közelmúltban nagy meglepetés érte, Kiváló munkáért miniszteri kitünte­tést kapott. Ez az eddigi leg­magasabb elismerése, koráb­ban, kapott SZOT-oklevelet, kiváló dolgozó jelvényt, igaz­gatói dicséretet. G. A. Te még ott vagy? Manapság javarészt meg­oszlanak a vélemé­nyek, a rendeletek és ily módon a jutalomosztók módszerei. Van, ahol elis­meréssel szólnak a törzs­­gazdaságról, másutt, mások azt tartják, elavult értéke­lési forma. A fontos, mondják, csupán az, hogy az illető — legyen a cég­nél húsz éve vagy száz napja — mit tesz az asz­talra. Nos, hát a napokban ta­lálkoztam régi ismerő­sömmel, Tihamérral. Tiha­mér sem nem mérnök, a technikusi szintet azon­ban megüti, valahol a fő­iskolások és a jó szakmai gyakorlattal rendelkező régi vágású technikusok között van. Tihamért tu­lajdonképpen becsülöm, mert amit tud, hát még amit gondol magáról, azt meg is valósítja. Tanú rá — igaz-e, Tihamér? — a munkakönyv. Van annak vagy négy-öt éve, amikor még gyakran találkoztam vele, mert munkába menet reggelente éppen volt alkalmunk megszokni egymás ábrá­zatát. Azután egyszer csak nem jött arra Tihamér. Nem, mert egy másik utcá­ban levő vállalathoz ment át dolgozni. Ekkor vala­hogy egy évig nem láttuk egymást. Amikor azonban ismét örülhettünk a sze­mélyes találkozásnak, az már az iméntitől számított harmadik munkahelyén volt, ahonnét éppen a cég kiválóságának ünnepi ese­ményét tudósítottam. Tiha­mér itt a mély- és magas­építő szaktekintélyek között feszített, noha én jól tud­tam, égetett téglát, maltert és betont sohasem tapintott még. Találkozásaink tovább ritkultak, mivel Tihamér, vállalva a nagy fáradtsá­got, naponta utazott át a szomszéd községbe, ahova, igen jól emlékszem szak­­szervezeti aktívára voltam hivatalos. S kit látok ott? Eltaláták, hiszen már em­lítettem is. Tihamért. Né­hány hónap alatt elsajátít­hatta a kis szövetkezet de­korációs teendőit, nyilván a régieknél magasabb gá­zsiért. Fogadásomra szinte az egész vezérkart előve­zette, s csaknem azokat is kollégaként mutatta be nekem, ő maga pedig szin­te professzori biztonsággal magyarázta minden termé­kük teljes gyártástechnoló­giáját, amit nyilvánvalóan szűk egy év­ alatt tanult meg. S mit látnak szemeim a minap? Tihamér már egy másik, a szomszéd falu is­mert cégének köpenyében feszít. Műbőrt, filcet, gu­mit használnak ott, Tiha­mér azok ki- és feldolgozá­sához is ért, amint állítja, ömlik belőle a szó, most éppen e cég dicséretéről, s én közben gyors számolást végzek. Amióta elváltak regge­lente egymást keresz­tező útjaink, Tihamérral éppen az ötödik új munka­helyén találkozom, így azon sem kell nem, amit most csodálkoz­legutóbb kérdezett: — Te, te, még ott... ott vagy, ott a... a? igen ott. Itt. F. L Közvetlen árucsere Bolgár hét városunkban Elszállították a magyar termékeket Mint azt sokan ismerik, a több éves testvérmegyei kap­csolat köti össze a miénket Szófia megyével. A barátság­nak, a közvetlenebb érintke­zésnek számos eseménye zaj­lott már hazánkban és Bul­gáriában is. Most egy újabb­ról adhatunk hírt. Arról, hogy a két megye szövetkezeteinek megfelelő érdekképviseleti szervei kezdeményezésére ha­marosan közvetlen árucseré­ben vásárlási akciókat tarta­nak. A MÉSZÖV — miután erre a SZÖVOSZ-tól, a Fogyasztási Szövetkezetek Oszágos Taná­csától lehetőséget és engedélyt kaptak — a Gödöllő és Vidéke Afészt kérte fel bolgár áruvá­sárlási hét megtartására. A gö­döllőiek hamarosan felvették a kapcsolatot a Szófia megyei szövetkezeti kereskedelem képviselőivel, s megállapodtak az árucserében. Amint azt számunkra Vá­mos Zoltán, a gödöllői áfész kereskedelmi főosztályának vezetője elmondotta: egész év­ben mintegy százötvenezer rubel értékű áru érkezik áru­házunkba Bulgáriából, a ha­marosan megrendezendő hét­re, ebből hozzávetőleg félmil­lióért várnak különöző cikke­ket, amelyek egy része már megérkezett. A bolgár áruk hetét július 12-től tartják. Hogy miket is árusítanak majd? Cipők, aján­déktárgyak, üveg- és porcelán­termékek, kerámiák, fémből készült játékok és más mű­szaki cikkek, például a ná­lunk egyelőre hiánycikklistán szereplő szög, kerülnek az el­adóterekbe. Mindezek viszonzásaként a gödöllői áfész is útnak indí­totta már áruszállítmányát Szófia megyébe. Azt kiválasz­tani, hogy mi mit küldjünk és mit kérjünk bolgár barátaink­tól, sokan segítették. Az egész akcióban rész vettek a buda­pesti Bolgár Kulturális Köz­pont munkatársai is. Fehér István Kerepestarcsa Javuló utak Igen nagy úthálózattal ren­delkezik Kerepestarcsa. Ha lassan is, de valamelyest ha­ladnak az utak rendbetételé­vel, a fontosabbak építésével. Elkészült az Eperjesi út asz­faltburkolata, ugyanott járda is épült. Igen forgalmas a nagyközség szilasligeti részén a Mártírok útja, ennek egy ré­szére futotta abból a zúzott kőből, amelyet a Budapesti Közlekedési Vállalattól kap­tak, a Szilasmenti Tsz pedig munkagépeit adta az út javí­tásához. Kedvelt ételízesítő ISSN *B3-195T (Gödöllői Hírlap) r* Ma már az egész országban kedvelt a kerepestarcsai közös gazdaság Szilas ételízesítője, amelyet egy ideje új összetételben gyártanak. Tasakos és dobozos változatban is forgalmazza a Szilas—Délker Gazdasági Társaság. Képünkön: Petrovszki Győzőné és Csaja Mihályné géppel tölti az ételízesítős tasako­kat. Hancsovszki János felvétele

Next