Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-23 / 147. szám
Gombroi trcma A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1983. JÚNIUS 33., CSÜTÖRTÖK Ahol a természetűm készül Fejlesztik az erdőtelepet A múlt év nyarán hírt adtunk a MAFILM Népszerű Tudományos Stúdió gödöllői telepéről. Nem először írtunk az ottani zsibongó életről. Első alkalom volt, amikor nehézségeikről is beszámoltunk. Vita, perlekedés alakult ki a két szomszéd — a MAFILM és a LATI — között. Cikkünk megjelenése után nem sokkal a városi pártbizottság és a tanács közreműködésével rendezték a sorokat. Lélegeztető sáv •Megegyezés jött létre a szomszédok között, megtörtént az új telep kijelölése, valamint a filmesektől igényelt terület átadása. Az átadás még a télen is tartott, hóban és latyakban járt ki a műszaki osztályról Arany Béláné ügyintéző, aki nagy lelkiismeretességgel dolgozott, neki is köszönhető, hogy a munkákkal így előrehaladtak. Most, amikor az elmúlt napokban újra találkoztam Hárs Mihály filmrendezővel, filmtelep vezetőjével, elmondata, hogy szemközt a áruértékesítő Vállalat Gyógyhelyi telepével, a Haraszti-erdőben több mint három hektárnyi területen folyik a természetfilmbázis kialakítása. A fák, a természet szerelmesének, Hárs Mihálynak tervei alapján folynak a stúdió fejlesztési munkái. A fák kivágását az erdészet dolgozói végzik, ők is kerítik körül a telepet. Erdősávot hagynak a kerítés körül, és ez a természetes lélegeztető is egyúttal. Vadak lakhelye Beszélgetésünk közben rakodógép berregése zavarja meg az erdő csendjét, javában tart a szállítás. Epr pontra mutatva a rendező elmondja, hogy ott lesz a vízmedence a víz alatti felvételekhez, odébb pedig egy kis erdei faház. Lesz a díszletek között vízimalom, és a kényes, időjárásra érzékeny állatoknak szállás.A terület akkora, hogy igen magas színvonalú természetfilmbázist tudnak kialakítani, olyat, amilyen egész Európában nemigen található. A fejlesztés nagy lehetőségei nyíltak meg. Kísérőm egy másik pontra mutat, s elmondja, ott lesz a vadak lakosztálya. Noha a filmezéshez az állatkertektől és magánosoktól is vesznek kölcsön állatokat, maguk is tartanak, nevelnek. Most mód nyílik vadtartásra, takarmány termesztésére, és ezzel a telep önellátását, az állattartás gazdaságosságát kívánják növelni. Bejártuk a leendő telep szinte teljes területét, utunk a megmaradt régi majd telepre vitt ismerőssel. Dombrádi János gyártásirányító telepgondnokkal és Jakubovics István gondozóval találkoztunk, akik csatlakozva hozzánk, bemutatták az állományt, a csirkéivel sétáló fácántyúkot, a békésen méltóságteljesen lépegető fácánkakast. A másik fácántyúk még tojásokon ül. Néztem vadkocát, a borzpár mozgását, a görénycsaládot, a hintázó mókusokat, a nyérccsaládot és a szelíden sétáló négy őzet, a vadmacskákat és a rókát. Élik csendes életüket. Közülük kerülnek majd ki a készülő filmek szereplői. A vidra A másik udvarba sétálunk át. Faházak sorakoznak, múlt évben kezdte meg működését a filmgyári dolgozók gyermekeinek tábora. Megtörténtek az előkészületek az idei táborozáshoz. Gondtalanul, feledhetetlen heteket tölthetnek itt a pesti gyerekek. Hárs Mihálytól természetesen a jelenlegi mellett a későbbi munkájáról is érdeklődtem. Ezekben a hetekben Barcs közelében forgatják az Ősborókás című filmet. Előkészítés alatt van Fekete István Lutra című regényének megfilmesítése, amelynek főszereplője az állatvilág egyik kevéssé ismert képviselője, öt vidra. A forgatókönyv elkészült, és öt vidra befogására jogosító engedély is megvan, munkát a pécsi állatkert dolgozóiból alakult kis közösség végzi. A mozivászon vagy a televízió képernyője előtt ülő ember nem is tudja, milyen gonddal készülnek a természet világából ízelítőt adó filmek. A törzsgárda Hárs Mihály munkáját Balázs Béla-díjjal ismerték el. Magáról keveset beszél, témája mindig egy-egy készülő filmje. A harmincegyedik éve, hogy eljegyezte magát a filmszakmával, és huszonhét éve rendező. Ez idő alatt háromszáz kisebb-nagyobb filmet készített. A hazai közönség mellett külföldön is ismertté váltak alkotásai. Munkatársai nagy segítséget jelentenek számára, valóságos törzsgárda alakult ki mellette. A nagy múltú gödöllői filmtelep az átépítések, fejlesztések után további kedvező lehetőséget teremt a természetfilmek készítéséhez. Csiba József A nap programja Június 23-án. Gödöllő, művelődési központ: Gyermekcentrum, sport, film, manuális foglalkozások, játéktanulás, nyílt klubnap, délelőtt 10 órától. A XX. század a karikaturisták szemével, kiállítás Balázs- Piri Balázs, Brenner György, Dallas Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc műveiből, 15- től 19 óráig. Jeney István színházi képei délelőtt 10 és este 8 óra között nézhetők meg. Mozi Gyerekek a Kék-tó Hegyéről. Színes, szinkronizált svéd ifjúsági film. Csak délután 4 órakor. Atlantic City. Színes, szinkronizált kanadai bűnügyi film. Tizennégy éven aluliaknak nem ajánlott. II-es helyáron. Csak este 6 és 8 órakor. Erdőkertesi Brigádok, díjak Három szocialista brigádja van az Épületkerámiai Vállalat erdőkertesi téglagyárának. A legutóbbi értékeléskor a javítóműhelyükben dolgozó Petőfi Sándor brigád ezüst, az anyagmozgatásban és az égetőben dolgozó Dobó István és a Barátság brigád pedig bronz fokozatot ért el. Kiváló dolgozó kitüntetést ketten kaptak: Stefánné Jancsika Vera szállításvezető és Szántovszky János művezető. A férj példája ma az úti mutató Száznegyven ember főbizalmija Kellemes arcú, kedves asszony, lényéből fiatalos erő sugárzik. Huszonhat éve dolgozik a Ganz Árammérőgyárban. Tíz éven át bérelszámolóként kereste a kenyerét, majd a műanyagüzembe került. Egy évig beíró, majd diszpécser lett. Tizenöt év telt el azóta. Közben elvégezte a közgazdasági technikumot, majd egy kétéves műanyagfeldolgozó iskolát, melyet a gyárban szerveztek. Az utolsó ciklusban Dobrosi Károlyné ma is ugyanolyan lendülettel, lelkiismeretesen dolgozik, mint az elmúlt időszakban megszokták tőle. Munkakörét szépnek találja, ezért szereti, miért? Erre így válaszolt:Hogy ismerjük a követelményeket, amiket teljesíteni kell, tudjuk, hol, mikor, mit csinálnak, s azt is, hogy a mi munkánk is benne van a végtermékben. Ezen a területen három műszak van, de én egy műszakban dolgozom. Elég nehéz naprakészen biztosítani mindent ahhoz, hogy zavartalanul termelhessenek, de nekünk, diszpécsereknek ez a dolgunk. Mindennap van, értekezlet, ahol megnézzük, mire van szüksége a szerelésnek, s emellett hiánylista alapján is dolgozunk. Dobrosi Károlyné a társadalmi munkából is kiveszi a részét. Volt gazdasági felelős, szakszervezeti műhelybizottsági titkár, tizenöt éve pedig egyfolytában élvezi a dolgozók bizalmát, ugyanis azóta szakszervezeti főbizalmi. Száznegyven szervezett dolgozó tartozik hozzá. Tizenhárom évvel ezelőtt lett tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Tizennyolc éven át tanácstag is volt Mogyoródon, a lakóhelyén, de ezt az utolsó ciklusban felmondta, nem tudta időben összeegyeztetni a többi feladatával. Több funkcióban Boldog ember Dobrosi Károlyné? Kétségtelenül. Hiszen azt csinálja, amit szeret, munkatársai tisztelik, becsülik, jó kapcsolatban van velük. Fia, lánya, veje is az Árammérőgyárban dolgozik, s nemcsak azért jöttek ide, mert aránylag közel van a gyár a lakóhelyükhöz, hanem minden bizonnyal azért is, mert már sokat hallottak az itteni lehetőségekről. Egyébként az egész család olyan beállítottságú, hogy náluk természetes társaikért való munkálkodása — Mindig a férjem példáját láttam magam előtt, ha szóval nem is, de tetteivel biztatott arra, hogy hasonlóképp cselekedjek. Sokat segített nekem a házi munkában, így másra is jutott időm. A párttagság mellett ő is mindig vállalt különféle funkciókat minden kötelezettségének eleés get tett egészen addig, amíg sajnos beteg nem lett és leszázalékolták. Ja?— Jut-e idő kikapcsolódás— Nem sok. A televíziós főprogram, néha pedig kirándulunk. Fél 6, mire hazaérek a munkából, hétköznap nem érünk rá lazítani, legfeljebb a hét végén. Együtt lakunk a lányomékkal, náluk egy kisunoka van, a fiaméknál — ők nem velünk laknak — kettő. Az is nagy öröm, ha együtt van a család. SZOT-oklevél Dobrosinét a közelmúltban nagy meglepetés érte, Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapott. Ez az eddigi legmagasabb elismerése, korábban, kapott SZOT-oklevelet, kiváló dolgozó jelvényt, igazgatói dicséretet. G. A. Te még ott vagy? Manapság javarészt megoszlanak a vélemények, a rendeletek és ily módon a jutalomosztók módszerei. Van, ahol elismeréssel szólnak a törzsgazdaságról, másutt, mások azt tartják, elavult értékelési forma. A fontos, mondják, csupán az, hogy az illető — legyen a cégnél húsz éve vagy száz napja — mit tesz az asztalra. Nos, hát a napokban találkoztam régi ismerősömmel, Tihamérral. Tihamér sem nem mérnök, a technikusi szintet azonban megüti, valahol a főiskolások és a jó szakmai gyakorlattal rendelkező régi vágású technikusok között van. Tihamért tulajdonképpen becsülöm, mert amit tud, hát még amit gondol magáról, azt meg is valósítja. Tanú rá — igaz-e, Tihamér? — a munkakönyv. Van annak vagy négy-öt éve, amikor még gyakran találkoztam vele, mert munkába menet reggelente éppen volt alkalmunk megszokni egymás ábrázatát. Azután egyszer csak nem jött arra Tihamér. Nem, mert egy másik utcában levő vállalathoz ment át dolgozni. Ekkor valahogy egy évig nem láttuk egymást. Amikor azonban ismét örülhettünk a személyes találkozásnak, az már az iméntitől számított harmadik munkahelyén volt, ahonnét éppen a cég kiválóságának ünnepi eseményét tudósítottam. Tihamér itt a mély- és magasépítő szaktekintélyek között feszített, noha én jól tudtam, égetett téglát, maltert és betont sohasem tapintott még. Találkozásaink tovább ritkultak, mivel Tihamér, vállalva a nagy fáradtságot, naponta utazott át a szomszéd községbe, ahova, igen jól emlékszem szakszervezeti aktívára voltam hivatalos. S kit látok ott? Eltaláták, hiszen már említettem is. Tihamért. Néhány hónap alatt elsajátíthatta a kis szövetkezet dekorációs teendőit, nyilván a régieknél magasabb gázsiért. Fogadásomra szinte az egész vezérkart elővezette, s csaknem azokat is kollégaként mutatta be nekem, ő maga pedig szinte professzori biztonsággal magyarázta minden termékük teljes gyártástechnológiáját, amit nyilvánvalóan szűk egy év alatt tanult meg. S mit látnak szemeim a minap? Tihamér már egy másik, a szomszéd falu ismert cégének köpenyében feszít. Műbőrt, filcet, gumit használnak ott, Tihamér azok ki- és feldolgozásához is ért, amint állítja, ömlik belőle a szó, most éppen e cég dicséretéről, s én közben gyors számolást végzek. Amióta elváltak reggelente egymást keresztező útjaink, Tihamérral éppen az ötödik új munkahelyén találkozom, így azon sem kell nem, amit most csodálkozlegutóbb kérdezett: — Te, te, még ott... ott vagy, ott a... a? igen ott. Itt. F. L Közvetlen árucsere Bolgár hét városunkban Elszállították a magyar termékeket Mint azt sokan ismerik, a több éves testvérmegyei kapcsolat köti össze a miénket Szófia megyével. A barátságnak, a közvetlenebb érintkezésnek számos eseménye zajlott már hazánkban és Bulgáriában is. Most egy újabbról adhatunk hírt. Arról, hogy a két megye szövetkezeteinek megfelelő érdekképviseleti szervei kezdeményezésére hamarosan közvetlen árucserében vásárlási akciókat tartanak. A MÉSZÖV — miután erre a SZÖVOSZ-tól, a Fogyasztási Szövetkezetek Oszágos Tanácsától lehetőséget és engedélyt kaptak — a Gödöllő és Vidéke Afészt kérte fel bolgár áruvásárlási hét megtartására. A gödöllőiek hamarosan felvették a kapcsolatot a Szófia megyei szövetkezeti kereskedelem képviselőivel, s megállapodtak az árucserében. Amint azt számunkra Vámos Zoltán, a gödöllői áfész kereskedelmi főosztályának vezetője elmondotta: egész évben mintegy százötvenezer rubel értékű áru érkezik áruházunkba Bulgáriából, a hamarosan megrendezendő hétre, ebből hozzávetőleg félmillióért várnak különöző cikkeket, amelyek egy része már megérkezett. A bolgár áruk hetét július 12-től tartják. Hogy miket is árusítanak majd? Cipők, ajándéktárgyak, üveg- és porcelántermékek, kerámiák, fémből készült játékok és más műszaki cikkek, például a nálunk egyelőre hiánycikklistán szereplő szög, kerülnek az eladóterekbe. Mindezek viszonzásaként a gödöllői áfész is útnak indította már áruszállítmányát Szófia megyébe. Azt kiválasztani, hogy mi mit küldjünk és mit kérjünk bolgár barátainktól, sokan segítették. Az egész akcióban rész vettek a budapesti Bolgár Kulturális Központ munkatársai is. Fehér István Kerepestarcsa Javuló utak Igen nagy úthálózattal rendelkezik Kerepestarcsa. Ha lassan is, de valamelyest haladnak az utak rendbetételével, a fontosabbak építésével. Elkészült az Eperjesi út aszfaltburkolata, ugyanott járda is épült. Igen forgalmas a nagyközség szilasligeti részén a Mártírok útja, ennek egy részére futotta abból a zúzott kőből, amelyet a Budapesti Közlekedési Vállalattól kaptak, a Szilasmenti Tsz pedig munkagépeit adta az út javításához. Kedvelt ételízesítő ISSN *B3-195T (Gödöllői Hírlap) r* Ma már az egész országban kedvelt a kerepestarcsai közös gazdaság Szilas ételízesítője, amelyet egy ideje új összetételben gyártanak. Tasakos és dobozos változatban is forgalmazza a Szilas—Délker Gazdasági Társaság. Képünkön: Petrovszki Győzőné és Csaja Mihályné géppel tölti az ételízesítős tasakokat. Hancsovszki János felvétele