Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA xxvii. évfolyam, m. szám_________________ 1983. augusztus 13., szombat Házban hín­ázik a gyü­mrcslcs Üdítők, minden mennyiségijen­ Az elmúlt évihez hasonló ter­mékeket állítanak elő az al­b­ertirsai Micsurin Termelőszö­vetkezet egyik melléküzem­ágában, a konzervüzemben. Ez a gyümölcs konzervipari feldolgozását jelenti, gyü­mölcsvelőnek, gyümölcslének, mustsűrítménynek. — Az idei szárazság men­­nyiben befolyásolta munkáju­kat? — kérdeztük az élelmi­­szeripari főágazatvezetőtől, Kovács Mihálytól. — A rendkívüli melegben kelendőbb az üdítő ital, ez még erőteljesebb munkára sarkallt minket. Málnából, szamócából kevesebb termett, így nem is tudtuk a tervezett mennyiséget feldolgozni, mintegy nyolcvan tonna lé került a palackokba. Meggy­ből bőségesen volt, a belőle készített terméket szörp vagy likőr alapanyagaként értéke­sítjük. Velő és sűrítmény — Kajszi- és őszibarackból készítjük a magjától és héjá­tól külön választott gyümölcs­húst, a „gyümölcsvelőt”. Az exporthoz és belföldi vállalá­saink maradéktalan végrehaj­tásához termelésünket a tava­lyihoz képest közel huszonöt százalékkal növelni kell. Az őszibarackból — a meggyhez hasonlóan — jó a termés, úgy néz ki, teljesíteni tudjuk ter­vünket. — Ezt milyen gyümölcsök követik még? — Sűrítménynek, illyokceger torma ipari alma feldolgozá­sát augusztusban kezdjük el. Az eddigi felmérések szerint ehhez a nyersanyag — orszá­gos viszonylatban — korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll majd. Szőlőből ugyancsak nagy termés várható, melyből saját vermutüzemünknek éde­sítőanyagot, valamint mustsű­­rítményt gyártunk. A borpia­con kialakult értékesítési ne­hézségek miatt ma még nem tudjuk, mi lesz az igény. Min­denesetre felkészültünk a munkára. Korszerűsítés — Hogyan? — Elsősorban azzal, hogy korszerűsítettük gépparkunkat, néhány kulcsfontosságú esz­közünket felújítottuk. Ezenkí­vül sor került az épület re­konstrukciójára, a csarnok csempézésére, külső vakolásra, a közlekedőutakon aszfalto­zásra. A külső és belső felújí­tásra, valamint a gépekre 1883-ban négymillió forintot biztosított termelőszövetkeze­tünk. — Folyamatos az üzem alap­anyag-ellátása? — A közel hatvan dolgo­zónknak — akik a gyümölcs­­éréstől karácsonyig három, egyébként két műszakban dolgoznak — mindig van­ mit csinálniuk. A felhasznált alap­anyag több mint fele termelő­­szövetkezetünk saját termése. A többit a dánszentmiklósi gyümölcstermesztési rendszer gazdaságaitól, valamint a Ceg­lédi TSZKER-től vásároljuk. A szállítás folyamatosan, rendben történik, a gépek, csomagolóeszközök, segédanya­gok rendelkezésre állnak. Né­mi fennakadást okozott a cit­­romsav időleges hiánya, me­lyet szörpök és üdítők ízesítő­anyagaként használunk. De ta­láltunk­ megoldást. Kölcsön kértünk attól, akinek volt. Egy hét után helyreállt a rend, a központi elosztás meg­szüntette az akadozó ellátást A nullafokos hűtőházunkban négyezer tonna gyümölcsöt tudunk tárolni a feldolgozásig, így a termék sem mennyiségi, sem minőségi károsodást nem szenved. — Könnyű a terméküket elhelyezni a piacon? Hová és merre szállítanak? — Általában nehezedett az értékesítés. Egyre nagyobb a határidő betartásának jelentő­sége. aki kicsúszik az időből, az előbb-utóbb „elveszik”. A biztonság érdekében a rostos gyümölcsitalokat — azt is, amit eddig félkész áruként adtunk el — teljesen „kisze­reljük”, így könnyebb vevőt találni rá. Nehezebb eladni — Exportjuk van-e? — Külföldre közel húszmil­lió forint értékű termék kerül. A szállítás szeptembertől kez­dődik, az előzetes információ alapján ennek nincs hátrálta­tó körülménye. A külföldi bo­nyolítást a HUNGAROFRUCT végzi, velük keretszerződé­sünk van. Ezért azt nem tud­juk még, hogy pontosan mely országokba szállítunk, hová jutnak el 1983-ban is a dán­szentmiklósi gyümölcssűrítmé­nyek. Mivel külföldre most már több kereskedő vállalat ajánl színvonalas portékákat, a kapcsolatot, a partnereink számát mindenképpen bővíte­ni szeretnénk. Ungurján László Gólkülönbséggel az élen ifjabb fordulókat játszottak le a város kispályás labdarúgó­bajnokságban. Most már csak a hajrá van hátra, melyben közel egyforma eséllyel két csapat küzd az első helyért. Már eddig is több izgalmas és színvonalas összecsapást ho­zott az I. oszályú bajnokság. Csúcspontja az ezután sorra kerülő rangadó lesz, melyen az Öregfiúk és a MÁV Villamos­­vonalfelügyelet lép pályára. Az öregfiúk esélyesebbnek tűnnek, tartják veretlenségü­ket. Jó védekezésüket dicséri, hogy csupán öt gólt kaptak Gól nélküli döntetlenre ját­szottak a harmadik helyezett Derby ellen, ugyanakkor MÁV-osok váratlan vereséget a szenvedtek a­­ középmezőnyben álló Viktóriától. Ez a két pont minden bizonnyal nagyon fog hiányozni nekik a végelszá­molásnál. Eredmények: MÁV Villa­mos vonalfelügyelet— MEZŐ­GÉP 2-1, VIKUV—MEZŐGÉP 9-1, Élelmiszer KISKER—ME­­­­ZŐGÉP 3-0 KIOSZ—MEZŐ­GÉP 5-0 MEZŐGÉP—PENO­­MAH 2-0. KÖZGÉP—Lenin Tsz 3-0 Élelmiszer KISKER— Lenin Tsz 8-1. Viktória— MÁV Vili. 3-1. MÁV Vil­.— Élelmiszer KISKER 4-4. MÁV Vili—PENOMAH 8-1. VIKUV —KÖZGÉP 3-1 KIOSZ—­ KÖZGÉP 2-1. KÖZGÉP—PE­NOMAH 3-0. öregfiúk—VI­KUV 2-0 Öregfiúk—Derby 0-0 Öregfiúk—KIOSZ 2-1 Derby— VIKUV­­ 8­0. szer KISKER—Viktória Élelmi­3-1 Viktória—Derby 3-0 KIOSZ— Viktória 8-2 Élelmiszer KIS­KER—PENOMAH 5-3, Derby —KIOSZ 2-1, Derby—KIOSZ 2-1 Derby—ÉVIG 2-2, KIOSZ —ÉVIG 4-0. A bajnokság állása: 1. öregfiúk . 8 7 1 — 28- 5 15 2. MÁV Vill. V. 9 7 1 1 28-16 15 3. Derby 10 6 2 2 43-15 14 4. Élet. KISKER 9 6 1 2 41-24 13 5. KIOSZ 10 6 — 4 37-24 12 6. Viktoria 10 5 1 4 34-19 11 7. KÖZGÉP 9 5—4 19-18 10 8. VIKUV . 8 4 1 3 25-21 9 9 ÉVIG 8 116 18-33 3 10. MEZŐGÉP 9 1 — 8 8-54 2 11. Lenin Tsz 6 6 5-34 0 12. PENOMAH Eredmények a 8------------8 10-43 0 H. osztály­ban. A Sütőipar nagy lépést tett a végső győzelem felé, ami egyben az 1. osztályba való feljutást jelentené. Legyőzték az addig még veretlen Ceg­­lédtej csapatát, s sikerrel túl vannak a hamadik helyezett ÁFÉSZ elleni mérkőzésen is. ÁFOR—Építőipari Váll. 3-0, Kossuth Tsz—ÁFOR 6-1, MÁV Vontatás—Kórház 1-1, Cegléd­­tej—MÁV Vont. 3-1, Honvéd- Kórház 4-2. Ceglédbercel, Öregfiúk—Honvéd 4-2, Hon­véd—Hordógyár 3-0, Honvéd— Fortuna 6-1, Kórház—Volán I­ II. 3-2, Kórház—Ceglédber­cel öregfiúk 1-1. Ceglédtej— Kórház 5-0, Kórház—Kossuth Tsz 1-0, Építőipari Váll.—Vo­lán 1/11 3-1, Ceglédtej—Építő­ipari Váll. 3-0, Építőipari Váll. —Hordógyár 2-0, Fortuna— Építőipari Váll. 1-0, Volán 1/II — ÁFÉSZ 0-0. Volán 20— Volán 1/11. 4-1, Ceglédbercel öregfiúk—Honvéd Polka 4-3, Ceglédtej—Téglagyár 9-1, Sü­tőipar—Ceglédtej 2-1, Kossuth Tsz—Téglagyár 2-2, Kossuth Tsz—Fortuna 3-0, Kossuth Tsz—ÁFÉSZ 1-1. Téglagyár— ÁFÉSZ 1-1, Sütőipar—Honvéd Polka 5-1, Honvéd Polka— Fortuna 2-0, ÁFÉSZ—Volán 20 4-1. Az élmezőny állása: 1. Sütőipari Váll. 9 8 — 1 32-21 16 3 Ceglédtej 9 7 1 1 34- 9 15 3. Áfész 10 5 3 2 24-13 13 ár Újabb baleset figyelmeztet Cegléden a Kossuth Ferenc utca—Széchenyi út, valamint a Rákóczi út—Széchenyi út ke­reszteződésében mindennaposak a balesetek. Csupán a szerencsén múlt, hogy eddig nem kö­vetelt emberéletet a figyelmetlenség. Az elsőbbségadás kötelező táblák kinn vannak, de ez még — úgy látszik — nem elegendő, figyelembe is kell venni az új forgalmi rendet. Apáti-Tóth Sándor felvétel« Jegyzet Vendégek A mi kis Városunkat igaz, egy idő óta az országos főútvonal elkerü­li, csak tisztes távolban, mellette iramlik a messze­ségbe, azért az áutazók, hazaiak és külföldiek, hi­vatalból ide tartók nem kerülik el, hanem jönnek, bepillantanak életünkbe, mindennapjainkba. Meg­kérdezik, hogy s mint va­gyunk, s ha régen már jár­tak erre, akkor összeha­sonlítják az akkori emlé­keket a most látható té­nyekkel. Érdekli legtöbbjü­ket, amit Cegléd most nyújthat nekik. A várossal barátkozók, szemlélődők elidőznek a főtéren, megcsodálják a felújított ódon épületeket, megszemlélik szobrainkat, ellátogatnak a múzeumba, Kossuth-relikviákat és tör­téneti emlékeket nézeget­nek. Keresnek, vásárolnak képes levelezőlapot, küldik világgá ceglédi üdvözle­tüket. A hazaiaknak kön­­­nyű, otthonosan mozognak. A külfödieket, ha pénz­váltóhely, szállás, idegen­­forgalmi hivatal, étterem, cukrászda, posta felől ér­deklődnek, még el lehet igazítani. Egy [ kis ‘ gond csak akkor van, ha vala­mit részletesebben szeret­nének megtudni a városról, melynek utcáit tereit ró­ják, melynek boltjaira, ki­rakataira rácsodálkoznak, autóparkolójában vagy főtér fáinak árnyán a pá­a­ton elidőznek. Érdeklődtek többen is melegen: itt va­lahol, a városközpontban nincsen olyan magnetofo­­nos automata, melynek gyomrában, ha egy pénzér­mét bedobnak, folyamato­san, több nyelven bemutat­ja a település érdekessé­gét, történetét, múltját, je­lenét? A múzeumban, az idegenforgalmi hivatalban, esetleg a „városházán” sem találhatnának ilyen eligazító magnetofont ka­zettával? Kisváros nyár­­idő­s szó ami szó, ilyen­kor alkalmi idegenvezetőt, tolmácsot, fordítót, aki rá is érne kis időre a várost bemutatni, nem lehet csak úgy leakasztani a ’szögről, ha többen volnának is. P­edig a külhoniakat sok sok minden érdekli. Még azt is megkérdezik, hogy van-e idegennyelv-oktatás a városunkban? Vannak-e nyelvkurzusok, jó nyelvtanárok? Mi mást, mint igent lehet erre mon­dani, okkal büszkén. Ilyen­kor a kérdezőik helyeslően bólogatnak és kicsit értet­lenül néznek. Ha ebben a városban jó orosz, német, angol, francia és esetleg más nyelv szakos tanárok élnek, ősztől nyárelőig ta­nítanak, tanfolyamokat ve­zetnek kezdőknek és hala­dóknak a művelődési köz­pontban, akkor miért ne lehetne megbízni őket hogy Ceglédről egyet s mást, ami az ide érkező külföldit érdekelheti, mag­netofonszalagra, kazettára mondjanak? A kazettát meg lehetne hallgatni például idegen­­forgalmi hivatalban, szál­loda portáján, pénzváltó­helyen, múzeumban, eset­leg még étteremben, cuk­rászdában is, ahová általá­ban a külföldiek is betér­nek. Mennyivel igazabb képek alakulnak ki rólunk, életünkről, városunkról. A városi tanács korszerű apparátusa egy idő óta a hivatali munkák jelentős részét gépesítette. A gépe­sítés egyik eszköze az osz­tályokon épp a magneto­fon, a magnókazetták tu­catja. Segít lebonyolítani az aktamunkát, az ügyfélfor­galmat. Hát az idegenfor­galmi információban magnetofon és a kazetta a nem segíthetne? Az ilyes­mi a város dolga volna! A minap, Ceglédet is­mertetni magam is fel­csaptam botcsinálta ide­genvezetőnek, menteni a menthetőt. Tudományos kutatókat, koreai botani­kusokat hozott erre az út­juk átutazóban, a Magyar Tudományos Akadémia tá­­piószelei agrobotanikai in­tézetéből jövet. Felkészü­lésre morzsányi idő ma­radt, ők pedig fél óra alatt szerettek volna Cegléddel megismerkedni. „A talaj az der Grund vagy der Erboden, a az rentabel, a jövedelmező, ruhaipar, gépipar... a termelőszö­vetkezet die Productions­­genossenschaft (csak tudjam mondani egy szusz­ki­ra), csonthéjas gyümöcs az das Steinobstfruct — tol­mács nincsen, csak három mosolyogós arc, három kérdő mandulaszempár. S közben kiderül, szíveseb­ben gyakorolják az angol szót... A Kossuth Múzeumba betérve kis csoportunkra felfigyelt az intézmény egyik munkatársa. Mint később kiderült, csak volt munkatársa, mivel épp a napokban kapta meg az értesítést, hogy felvették egyetemre, angol nyelv szakra. Mily szerencse, hogy ő, Kovács Sándor ott volt a közelben, s vállalko­zott angol nyelvű hangos múzeumi kalauznak. Jól si­került, mintha­­ mindig ez lett volna a dolga. Kossuth Lajos herbáriumának da­rabjára, megtudván, kik a vendégek, külön felhívta a botanikusok figyelmét. K­erestünk volna sebti­ben néhány ceglédi képes levelezőlapot, hogy emlékül elvihessék. Nem akadt sem földön, égen, sem a bolti polcon , sem dobozban. Kivitték százá­val az építőtáborosoknak, és utánpótlást a bolt eled­dig hiába kunyerált. Jegyzeteimet lapozva, idegenvezetést, nyelveket emlegetve, napjaink egy adomája jut eszembe. Utasszámlálás van az egyik főútvonalunkon, a számlá­lók húzogatják füzetükbe a strigulákat. Lassít meg­áll mellettük egy külföldi autó, vezetője valamit kér­dez, mondanivalóját elis­­métli vagy három nyelven, de hát a forgalomszámlá­lók csak magyarul tudnak, így legyint és megy tovább. Te haver, mondja az egyik számláló a másiknak, lenne megtanulni valami­m­­lyen idegen nyelvet. Ez az autós is hány nyelven be­szélt. Társa megvonta a vállát: beszélt, beszélt! Mi­re ment vele?! E. K. MSN 01»—2500 (Ceglédi Hírlap) Táncol, „Én vsltem Zsebibaba” énekel a színpadon Lassan széthull, szirmaira bomlik a nyár. Sok ismerős, barát hazatért az elszármazot­tak közül, engedve a ház, a rokoni kötelék szülői hívó szavának. Közöttük volt Grúz Anikó is, a Miskolci Nemzeti Színház művésze. Teljes száz­­n­egyvenöt centis mivoltában csokoládé színűre bámulva, üdén, jókedvűen toppant be, s az alkalom szülte a beszél­getést. Bizonyítani kel!— Pergessük vissza az éve­— Tízéves pályafutás áll mögöttem. Azt megelőzően a ceglédi gimnázium diákja vol­tam, s abban, hogy művész­pályát választottam, nagy sze­repe volt tanárnőmnek, Mé­száros Ágnesnek, aki tanítvá­nyaiban plántálta az irodalom, a színház, a játék szeretetét. — Hogyan vonná meg egy évtized mérlegét? — Autodidaktaként lettem színész, s ez azt jelentette, hogy szüntelenül tanulnom kellett, tökéletesíteni készsége­met, kibontakoztatni tehetsé­gemet. Állandóan bizonyítani rátermettségemet, minden sze­repben. Először a Déryné Színházzal jártam az országot, naponta más-más településen­ tartva előadást. Azután Népszínház társulatában foly­a­tattam pályámat. Az állandó próbák, rendszeres előadások mellett fontosnak tartottam, hogy valamiféle „civil” képe­sítést is szerezzek, így végez­tem el a tanítóképző főisko­lát. Pedagógus-oklevelem mel­lett másféle becses okmány­nak is birtokába jutottam: megkaptam a táncdalénekesi működési engedélyt. Hálás szerepek — Beszéljen a miskolci évadokról! — Három éve, 1980 augusz­tusában szegődtem el az Avas lábánál fekvő nagyvárosba. Eddig öt szerepem volt, nem túl nagy, de hálás mindegyik; lehetővé tette számomra méltó bemutatkozást. Egy Bul­­a­gakov-darabban énekes, tán­cos feladatot kaptam. A Vil­lon és a többiek című magyar musicalban is osztottak rám szerepet. Milne Micimackójá­ban én voltam a Zsebibaba. A gyerekek körében nagy népszerűségre tettem szert. Amikor előadás után arra ke­rült a sor, hogy lerajzolták a legkedvesebb figurát, a leg­többen engem választottak. A Peer Gyntben a fiú alakját formáltam és még sok mást, hatszor öltöztem át és smin­keltem nagy sietve, majd’ másfél órát töltve a színpa­don. A Mandragora zárta az idei évadot, amelyet még meg­toldottunk a nyaranként szo­kásos Muzsikáló színház elő­adásaival. Felhőtlen vakáció — Hogyan telik a nyár? — Kedvemre úsztam, nap­­fürdőztem a Miskolc közelé­ben lévő Máli-tónál, aztán egy időre áttettem a székhe­lyemet Nagymarosra, ahol a Duna kimeredő zátonyai kí­náltak zavartalan strandolást. — Milyen programot tarto­gat még ez a hónap? — Mire ezek a sorok meg­jelennek, én már Helsinki fe­le járok, s jövök is vissza egykettőre, mert kezdődik az új évad. Kíváncsian várom, milyen szereppel fogadnak. Tamasi Tamás *

Next