Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA xxvii. évfolyam, m. szám_________________ 1983. augusztus 13., szombat Házban hínázik a gyümrcslcs Üdítők, minden mennyiségijen Az elmúlt évihez hasonló termékeket állítanak elő az albertirsai Micsurin Termelőszövetkezet egyik melléküzemágában, a konzervüzemben. Ez a gyümölcs konzervipari feldolgozását jelenti, gyümölcsvelőnek, gyümölcslének, mustsűrítménynek. — Az idei szárazság mennyiben befolyásolta munkájukat? — kérdeztük az élelmiszeripari főágazatvezetőtől, Kovács Mihálytól. — A rendkívüli melegben kelendőbb az üdítő ital, ez még erőteljesebb munkára sarkallt minket. Málnából, szamócából kevesebb termett, így nem is tudtuk a tervezett mennyiséget feldolgozni, mintegy nyolcvan tonna lé került a palackokba. Meggyből bőségesen volt, a belőle készített terméket szörp vagy likőr alapanyagaként értékesítjük. Velő és sűrítmény — Kajszi- és őszibarackból készítjük a magjától és héjától külön választott gyümölcshúst, a „gyümölcsvelőt”. Az exporthoz és belföldi vállalásaink maradéktalan végrehajtásához termelésünket a tavalyihoz képest közel huszonöt százalékkal növelni kell. Az őszibarackból — a meggyhez hasonlóan — jó a termés, úgy néz ki, teljesíteni tudjuk tervünket. — Ezt milyen gyümölcsök követik még? — Sűrítménynek, illyokceger torma ipari alma feldolgozását augusztusban kezdjük el. Az eddigi felmérések szerint ehhez a nyersanyag — országos viszonylatban — korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll majd. Szőlőből ugyancsak nagy termés várható, melyből saját vermutüzemünknek édesítőanyagot, valamint mustsűrítményt gyártunk. A borpiacon kialakult értékesítési nehézségek miatt ma még nem tudjuk, mi lesz az igény. Mindenesetre felkészültünk a munkára. Korszerűsítés — Hogyan? — Elsősorban azzal, hogy korszerűsítettük gépparkunkat, néhány kulcsfontosságú eszközünket felújítottuk. Ezenkívül sor került az épület rekonstrukciójára, a csarnok csempézésére, külső vakolásra, a közlekedőutakon aszfaltozásra. A külső és belső felújításra, valamint a gépekre 1883-ban négymillió forintot biztosított termelőszövetkezetünk. — Folyamatos az üzem alapanyag-ellátása? — A közel hatvan dolgozónknak — akik a gyümölcséréstől karácsonyig három, egyébként két műszakban dolgoznak — mindig van mit csinálniuk. A felhasznált alapanyag több mint fele termelőszövetkezetünk saját termése. A többit a dánszentmiklósi gyümölcstermesztési rendszer gazdaságaitól, valamint a Ceglédi TSZKER-től vásároljuk. A szállítás folyamatosan, rendben történik, a gépek, csomagolóeszközök, segédanyagok rendelkezésre állnak. Némi fennakadást okozott a citromsav időleges hiánya, melyet szörpök és üdítők ízesítőanyagaként használunk. De találtunk megoldást. Kölcsön kértünk attól, akinek volt. Egy hét után helyreállt a rend, a központi elosztás megszüntette az akadozó ellátást A nullafokos hűtőházunkban négyezer tonna gyümölcsöt tudunk tárolni a feldolgozásig, így a termék sem mennyiségi, sem minőségi károsodást nem szenved. — Könnyű a terméküket elhelyezni a piacon? Hová és merre szállítanak? — Általában nehezedett az értékesítés. Egyre nagyobb a határidő betartásának jelentősége. aki kicsúszik az időből, az előbb-utóbb „elveszik”. A biztonság érdekében a rostos gyümölcsitalokat — azt is, amit eddig félkész áruként adtunk el — teljesen „kiszereljük”, így könnyebb vevőt találni rá. Nehezebb eladni — Exportjuk van-e? — Külföldre közel húszmillió forint értékű termék kerül. A szállítás szeptembertől kezdődik, az előzetes információ alapján ennek nincs hátráltató körülménye. A külföldi bonyolítást a HUNGAROFRUCT végzi, velük keretszerződésünk van. Ezért azt nem tudjuk még, hogy pontosan mely országokba szállítunk, hová jutnak el 1983-ban is a dánszentmiklósi gyümölcssűrítmények. Mivel külföldre most már több kereskedő vállalat ajánl színvonalas portékákat, a kapcsolatot, a partnereink számát mindenképpen bővíteni szeretnénk. Ungurján László Gólkülönbséggel az élen ifjabb fordulókat játszottak le a város kispályás labdarúgóbajnokságban. Most már csak a hajrá van hátra, melyben közel egyforma eséllyel két csapat küzd az első helyért. Már eddig is több izgalmas és színvonalas összecsapást hozott az I. oszályú bajnokság. Csúcspontja az ezután sorra kerülő rangadó lesz, melyen az Öregfiúk és a MÁV Villamosvonalfelügyelet lép pályára. Az öregfiúk esélyesebbnek tűnnek, tartják veretlenségüket. Jó védekezésüket dicséri, hogy csupán öt gólt kaptak Gól nélküli döntetlenre játszottak a harmadik helyezett Derby ellen, ugyanakkor MÁV-osok váratlan vereséget a szenvedtek a középmezőnyben álló Viktóriától. Ez a két pont minden bizonnyal nagyon fog hiányozni nekik a végelszámolásnál. Eredmények: MÁV Villamos vonalfelügyelet— MEZŐGÉP 2-1, VIKUV—MEZŐGÉP 9-1, Élelmiszer KISKER—MEZŐGÉP 3-0 KIOSZ—MEZŐGÉP 5-0 MEZŐGÉP—PENOMAH 2-0. KÖZGÉP—Lenin Tsz 3-0 Élelmiszer KISKER— Lenin Tsz 8-1. Viktória— MÁV Vili. 3-1. MÁV Vil.— Élelmiszer KISKER 4-4. MÁV Vili—PENOMAH 8-1. VIKUV —KÖZGÉP 3-1 KIOSZ— KÖZGÉP 2-1. KÖZGÉP—PENOMAH 3-0. öregfiúk—VIKUV 2-0 Öregfiúk—Derby 0-0 Öregfiúk—KIOSZ 2-1 Derby— VIKUV 80. szer KISKER—Viktória Élelmi3-1 Viktória—Derby 3-0 KIOSZ— Viktória 8-2 Élelmiszer KISKER—PENOMAH 5-3, Derby —KIOSZ 2-1, Derby—KIOSZ 2-1 Derby—ÉVIG 2-2, KIOSZ —ÉVIG 4-0. A bajnokság állása: 1. öregfiúk . 8 7 1 — 28- 5 15 2. MÁV Vill. V. 9 7 1 1 28-16 15 3. Derby 10 6 2 2 43-15 14 4. Élet. KISKER 9 6 1 2 41-24 13 5. KIOSZ 10 6 — 4 37-24 12 6. Viktoria 10 5 1 4 34-19 11 7. KÖZGÉP 9 5—4 19-18 10 8. VIKUV . 8 4 1 3 25-21 9 9 ÉVIG 8 116 18-33 3 10. MEZŐGÉP 9 1 — 8 8-54 2 11. Lenin Tsz 6 6 5-34 0 12. PENOMAH Eredmények a 8------------8 10-43 0 H. osztályban. A Sütőipar nagy lépést tett a végső győzelem felé, ami egyben az 1. osztályba való feljutást jelentené. Legyőzték az addig még veretlen Ceglédtej csapatát, s sikerrel túl vannak a hamadik helyezett ÁFÉSZ elleni mérkőzésen is. ÁFOR—Építőipari Váll. 3-0, Kossuth Tsz—ÁFOR 6-1, MÁV Vontatás—Kórház 1-1, Ceglédtej—MÁV Vont. 3-1, Honvéd- Kórház 4-2. Ceglédbercel, Öregfiúk—Honvéd 4-2, Honvéd—Hordógyár 3-0, Honvéd— Fortuna 6-1, Kórház—Volán I II. 3-2, Kórház—Ceglédbercel öregfiúk 1-1. Ceglédtej— Kórház 5-0, Kórház—Kossuth Tsz 1-0, Építőipari Váll.—Volán 1/11 3-1, Ceglédtej—Építőipari Váll. 3-0, Építőipari Váll. —Hordógyár 2-0, Fortuna— Építőipari Váll. 1-0, Volán 1/II — ÁFÉSZ 0-0. Volán 20— Volán 1/11. 4-1, Ceglédbercel öregfiúk—Honvéd Polka 4-3, Ceglédtej—Téglagyár 9-1, Sütőipar—Ceglédtej 2-1, Kossuth Tsz—Téglagyár 2-2, Kossuth Tsz—Fortuna 3-0, Kossuth Tsz—ÁFÉSZ 1-1. Téglagyár— ÁFÉSZ 1-1, Sütőipar—Honvéd Polka 5-1, Honvéd Polka— Fortuna 2-0, ÁFÉSZ—Volán 20 4-1. Az élmezőny állása: 1. Sütőipari Váll. 9 8 — 1 32-21 16 3 Ceglédtej 9 7 1 1 34- 9 15 3. Áfész 10 5 3 2 24-13 13 ár Újabb baleset figyelmeztet Cegléden a Kossuth Ferenc utca—Széchenyi út, valamint a Rákóczi út—Széchenyi út kereszteződésében mindennaposak a balesetek. Csupán a szerencsén múlt, hogy eddig nem követelt emberéletet a figyelmetlenség. Az elsőbbségadás kötelező táblák kinn vannak, de ez még — úgy látszik — nem elegendő, figyelembe is kell venni az új forgalmi rendet. Apáti-Tóth Sándor felvétel« Jegyzet Vendégek A mi kis Városunkat igaz, egy idő óta az országos főútvonal elkerüli, csak tisztes távolban, mellette iramlik a messzeségbe, azért az áutazók, hazaiak és külföldiek, hivatalból ide tartók nem kerülik el, hanem jönnek, bepillantanak életünkbe, mindennapjainkba. Megkérdezik, hogy s mint vagyunk, s ha régen már jártak erre, akkor összehasonlítják az akkori emlékeket a most látható tényekkel. Érdekli legtöbbjüket, amit Cegléd most nyújthat nekik. A várossal barátkozók, szemlélődők elidőznek a főtéren, megcsodálják a felújított ódon épületeket, megszemlélik szobrainkat, ellátogatnak a múzeumba, Kossuth-relikviákat és történeti emlékeket nézegetnek. Keresnek, vásárolnak képes levelezőlapot, küldik világgá ceglédi üdvözletüket. A hazaiaknak könnyű, otthonosan mozognak. A külfödieket, ha pénzváltóhely, szállás, idegenforgalmi hivatal, étterem, cukrászda, posta felől érdeklődnek, még el lehet igazítani. Egy [ kis ‘ gond csak akkor van, ha valamit részletesebben szeretnének megtudni a városról, melynek utcáit tereit róják, melynek boltjaira, kirakataira rácsodálkoznak, autóparkolójában vagy főtér fáinak árnyán a páaton elidőznek. Érdeklődtek többen is melegen: itt valahol, a városközpontban nincsen olyan magnetofonos automata, melynek gyomrában, ha egy pénzérmét bedobnak, folyamatosan, több nyelven bemutatja a település érdekességét, történetét, múltját, jelenét? A múzeumban, az idegenforgalmi hivatalban, esetleg a „városházán” sem találhatnának ilyen eligazító magnetofont kazettával? Kisváros nyáridős szó ami szó, ilyenkor alkalmi idegenvezetőt, tolmácsot, fordítót, aki rá is érne kis időre a várost bemutatni, nem lehet csak úgy leakasztani a ’szögről, ha többen volnának is. Pedig a külhoniakat sok sok minden érdekli. Még azt is megkérdezik, hogy van-e idegennyelv-oktatás a városunkban? Vannak-e nyelvkurzusok, jó nyelvtanárok? Mi mást, mint igent lehet erre mondani, okkal büszkén. Ilyenkor a kérdezőik helyeslően bólogatnak és kicsit értetlenül néznek. Ha ebben a városban jó orosz, német, angol, francia és esetleg más nyelv szakos tanárok élnek, ősztől nyárelőig tanítanak, tanfolyamokat vezetnek kezdőknek és haladóknak a művelődési központban, akkor miért ne lehetne megbízni őket hogy Ceglédről egyet s mást, ami az ide érkező külföldit érdekelheti, magnetofonszalagra, kazettára mondjanak? A kazettát meg lehetne hallgatni például idegenforgalmi hivatalban, szálloda portáján, pénzváltóhelyen, múzeumban, esetleg még étteremben, cukrászdában is, ahová általában a külföldiek is betérnek. Mennyivel igazabb képek alakulnak ki rólunk, életünkről, városunkról. A városi tanács korszerű apparátusa egy idő óta a hivatali munkák jelentős részét gépesítette. A gépesítés egyik eszköze az osztályokon épp a magnetofon, a magnókazetták tucatja. Segít lebonyolítani az aktamunkát, az ügyfélforgalmat. Hát az idegenforgalmi információban magnetofon és a kazetta a nem segíthetne? Az ilyesmi a város dolga volna! A minap, Ceglédet ismertetni magam is felcsaptam botcsinálta idegenvezetőnek, menteni a menthetőt. Tudományos kutatókat, koreai botanikusokat hozott erre az útjuk átutazóban, a Magyar Tudományos Akadémia tápiószelei agrobotanikai intézetéből jövet. Felkészülésre morzsányi idő maradt, ők pedig fél óra alatt szerettek volna Cegléddel megismerkedni. „A talaj az der Grund vagy der Erboden, a az rentabel, a jövedelmező, ruhaipar, gépipar... a termelőszövetkezet die Productionsgenossenschaft (csak tudjam mondani egy szuszkira), csonthéjas gyümöcs az das Steinobstfruct — tolmács nincsen, csak három mosolyogós arc, három kérdő mandulaszempár. S közben kiderül, szívesebben gyakorolják az angol szót... A Kossuth Múzeumba betérve kis csoportunkra felfigyelt az intézmény egyik munkatársa. Mint később kiderült, csak volt munkatársa, mivel épp a napokban kapta meg az értesítést, hogy felvették egyetemre, angol nyelv szakra. Mily szerencse, hogy ő, Kovács Sándor ott volt a közelben, s vállalkozott angol nyelvű hangos múzeumi kalauznak. Jól sikerült, mintha mindig ez lett volna a dolga. Kossuth Lajos herbáriumának darabjára, megtudván, kik a vendégek, külön felhívta a botanikusok figyelmét. Kerestünk volna sebtiben néhány ceglédi képes levelezőlapot, hogy emlékül elvihessék. Nem akadt sem földön, égen, sem a bolti polcon , sem dobozban. Kivitték százával az építőtáborosoknak, és utánpótlást a bolt eleddig hiába kunyerált. Jegyzeteimet lapozva, idegenvezetést, nyelveket emlegetve, napjaink egy adomája jut eszembe. Utasszámlálás van az egyik főútvonalunkon, a számlálók húzogatják füzetükbe a strigulákat. Lassít megáll mellettük egy külföldi autó, vezetője valamit kérdez, mondanivalóját elismétli vagy három nyelven, de hát a forgalomszámlálók csak magyarul tudnak, így legyint és megy tovább. Te haver, mondja az egyik számláló a másiknak, lenne megtanulni valamimlyen idegen nyelvet. Ez az autós is hány nyelven beszélt. Társa megvonta a vállát: beszélt, beszélt! Mire ment vele?! E. K. MSN 01»—2500 (Ceglédi Hírlap) Táncol, „Én vsltem Zsebibaba” énekel a színpadon Lassan széthull, szirmaira bomlik a nyár. Sok ismerős, barát hazatért az elszármazottak közül, engedve a ház, a rokoni kötelék szülői hívó szavának. Közöttük volt Grúz Anikó is, a Miskolci Nemzeti Színház művésze. Teljes száznegyvenöt centis mivoltában csokoládé színűre bámulva, üdén, jókedvűen toppant be, s az alkalom szülte a beszélgetést. Bizonyítani kel!— Pergessük vissza az éve— Tízéves pályafutás áll mögöttem. Azt megelőzően a ceglédi gimnázium diákja voltam, s abban, hogy művészpályát választottam, nagy szerepe volt tanárnőmnek, Mészáros Ágnesnek, aki tanítványaiban plántálta az irodalom, a színház, a játék szeretetét. — Hogyan vonná meg egy évtized mérlegét? — Autodidaktaként lettem színész, s ez azt jelentette, hogy szüntelenül tanulnom kellett, tökéletesíteni készségemet, kibontakoztatni tehetségemet. Állandóan bizonyítani rátermettségemet, minden szerepben. Először a Déryné Színházzal jártam az országot, naponta más-más településen tartva előadást. Azután Népszínház társulatában folyatattam pályámat. Az állandó próbák, rendszeres előadások mellett fontosnak tartottam, hogy valamiféle „civil” képesítést is szerezzek, így végeztem el a tanítóképző főiskolát. Pedagógus-oklevelem mellett másféle becses okmánynak is birtokába jutottam: megkaptam a táncdalénekesi működési engedélyt. Hálás szerepek — Beszéljen a miskolci évadokról! — Három éve, 1980 augusztusában szegődtem el az Avas lábánál fekvő nagyvárosba. Eddig öt szerepem volt, nem túl nagy, de hálás mindegyik; lehetővé tette számomra méltó bemutatkozást. Egy Bulagakov-darabban énekes, táncos feladatot kaptam. A Villon és a többiek című magyar musicalban is osztottak rám szerepet. Milne Micimackójában én voltam a Zsebibaba. A gyerekek körében nagy népszerűségre tettem szert. Amikor előadás után arra került a sor, hogy lerajzolták a legkedvesebb figurát, a legtöbben engem választottak. A Peer Gyntben a fiú alakját formáltam és még sok mást, hatszor öltöztem át és sminkeltem nagy sietve, majd’ másfél órát töltve a színpadon. A Mandragora zárta az idei évadot, amelyet még megtoldottunk a nyaranként szokásos Muzsikáló színház előadásaival. Felhőtlen vakáció — Hogyan telik a nyár? — Kedvemre úsztam, napfürdőztem a Miskolc közelében lévő Máli-tónál, aztán egy időre áttettem a székhelyemet Nagymarosra, ahol a Duna kimeredő zátonyai kínáltak zavartalan strandolást. — Milyen programot tartogat még ez a hónap? — Mire ezek a sorok megjelennek, én már Helsinki fele járok, s jövök is vissza egykettőre, mert kezdődik az új évad. Kíváncsian várom, milyen szereppel fogadnak. Tamasi Tamás *