Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

1985. MÁRCIUS 11., HÉTFŐ Pillantás — előre Belpolitikai események­ben gazdag hét elé nézünk. Hétfő: Miskolcon megvi­tatják a helytörténeti, az üzemtörténeti kutatás ta­pasztalatait, a történelmi műveltség szélesítésében betöltött szerepét. Kedd: Budapesten Szovjet Kultúra és Tudo­­­mány Házában a „Szocialis­ta közösség országai marxis­ta—leninista pártjainak esz­mei és politikai egysége” címmel nyílik kiállítás. A bemutatót — amelyen részt vesz a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a bolgár, csehszlovák, NDK és a len­gyel kulturális és tájékozta­tási központ, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza — Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a HNF­ főtitkára nyitja meg délután 4 óra­kor. Ugyanezen a napon tá­jékoztató hangzik el az 1994. évi településfejlesztést segí­tő Pest megyei társadalmi munkaverseny eredményei­ről. Gyulán az OTP új hi­telpolitikai konstrukcióit is­mertetik. Szerda: Kecskeméten ülést tart a katolikus papi békebizottság. Budapesten az M 0-ás útgyűrű lehetsé­ges környezetvédelmi hatá­sai az agglomerációra cím­mel hangzik el ismertető. Csütörtök: Budapesten a magyar műemlékvédelem helyzetéről tárgyalnak. Sal­gótarjánban­­ összegzik az 1985. évi falugyűlések ta­pasztalatait. Győrben átte­kintik a megye energiaellá­tásának helyzetét, különös tekintettel a lakossági tüze­lőellátásra. Békéscsabán ér­tékelik a múlt évben végzett társadalmi munkát és meg­határozzák az idei akció­­programokat. Miskolcon megvizsgálják a kutatás, a fejlesztés és a gyakorlat kapcsolatát az iparban. Péntek: Nyíregyházán a fogyasztók tanácsának ülé­sén értékelik az előjegyzé­­ses és a minta utáni érté­kesítés helyzetét. Megkezdődnek ország­szerte a forradalmi ifjúsá­gi napok eseményei. / FEST « ,Wf.fc 1Í7 Vasárnapi séta a ceglédi piacon Kék Ladán érkeztek a postagalamb­ok Felébredtél, Sandokon?­­ Ez a kérdés tegnap kora reg­gel hangzott el Cegléden, Dél- Pest megye legnagyobb pia­cának bejáratánál. Kordont ostromló hölgyek ezrei sehol­­sem hangoskodtak, így hát bárki kitalálhatja, hogy ködlepte, havas városban nem a a maláji tigrisnek, hanem egy csizmában járó, kucsmás fér­fiúnak kedveskedett nyájas kérdésével a cimborája. Kétszázötven kém Ha szakszerűen akarnánk kifejezni magunkat, tudósítá­sunk ezúttal úgy szólna, hogy a piac képe gyenge felhozatal­ról és mérsékelt keresletről tanúskodott. Primőr, vágott baromfi egy darab sem akadt a standokon, de azért a vevő a legjobb lakomához is meg­találta itt a szükséges nyers­anyagot. — Erzsike most jött haza és azt mondja, Pesten semmi hó sincs — közölte szomszéd­jával egy zöldséget árusító néni, s ez a hírterjesztés mu­tatta, hogy az a bizonyos Er­zsiké letért az igazmondás ös­vényéről. A káposzta- és burgonya­halmok folytatásaként eladás­ra szánt könyveket pakolt ki egy korosabb férfi, s közben a arról elmélkedett, hogy amíg nőknek meg nem tilt­ják az utcai dohányzást, addig nem tudja, mi lesz ebből az országból. Szemlélete aztán még praktikusabb irányba váltott, s kijelentette, hogy aki megveszi tőle a kétszázöt­ven kém életútját bemutató kötetet, az elmondhatja, ennél jobb könyvet még nem olva­sott. Arany Toldija, Ady A fekete lobogó című kötete is ott volt kollekciójában, de ezek a könyvek nem kaptak meg rést sem.a legcsekélyebb hírre­Hamarosan egy tömörülés rebbent szét a középső részen, amikor a rendőri érdeklődés közvetlen közelből odairá­nyult. Három lengyel hölgy maradt egyedül temérdek kí­nálatával olyan hirtelen, hogy annyi idő alatt elmondani sem lehet. A rendőr a paszportot kérte tőlük. — Mikor a rendőr irkálni kezd, abból már nem sok haszna lehet az ember fiának — fitogtatta élettapasztalatát egy kapatos férfiú. Közben a fiatalabb rendőr egy Teddy bear-bundás úrnak tette fel az intim kérdést: most van-e munkahelye? A válasz annyi­ra bonyolultra sikerült, hogy nem is lenne könnyű megis­mételni. — Ebből a krumpliból ve­gyen, ez nem fagyos, mint többieké — tüntetett ki jóin­a­dulatával egy bácsika, majd annak ellenére, hogy megtud­ta, nem vásárlási szándékkal jöttem, beavatott a burgonya­­termelés titkaiba. Fogott a kutya Néhány méterre tőle egy bekecses néni túróhalmot és tejfölt árult. Arra a naiv kér­désre: nem fél-e, hogy a tej­­hasznot csirketoll vagy más oda nem való fertőzi, talpra­esetten megválaszolt: — Ara­nyoskám, régen nem volt pasz­tőrözés, mégis háttukig él­tek a népek. — Hát ezzel a filozófiával nemigen le­hetett vitába szállni. A piacot egy épületkaréj választja el a galambpiac­tól, ahol úgy istenigazából nyolc óra tájban pezsdülni az élet. Egy kezdett asz­talsoron rögzített ketrecek vol­tak, ki korán jött, azokban kapott helyet a madarainak. Kék Lada érkezett a kerítés mellé, s abból két láda posta­galamb került elő. Ahogy készséges, segítők átemelték­­ a a ládákat a kerítés fölött, tulajnak máris fizetnie kel­­­lett ötvenforintos helypénzt. Egy fiatalember guggolt ládák mellé, mondván, meg­a­veszi mind. Mikor meg­hallotta, hogy százhúsz fo­rint a galambok darab­ja, arca olyanná vált, mint akivel közlik, hogy öttalálatos szelvénye nem érkezett be a lottóigazgatóságra. — Annyiért lovat is lehet kapni! — kiál­totta és tüstént tovasietett. Mind sűrűbben vagyunk a diókerítés mögött. A véle­ménycsere egyre hangosabb. — Tegnap tettem le nálad egy ketrecben tizenhét galam­bot. Beljebb nem mentem, mert nagyon fogott a kutya — magyarázza egy harsány han­gú férfiú. Társa azonban úgy hallgatja ezt az információt, mint aki nem rajong a mesé­kért? ■ Nincsen unajd m Hát nem adtad el őket? — kérdi egy italszagot árasztó apa a gyermekét. — Nem akar­nak pénzt adni értük — vála­szol a gyerek. — Na, jóra bíz­tam a boltot! — tréfálkozik az apa, majd elkiáltja magát. — Ki veszi meg, itt a fajta győz­tes! — Az se semmi! — vála­szolja valaki, s kitör a neve­tés. Hangulat van, de az áru ritkán cserél gazdát. Még pecsenyesütő is komótosan mo­­­zoghat. Egyedül a tőkehúst árusító részlegnél alakul ki sor egy-egy rövid időre. A termelők állják a türe­lempróbát. Lassan több már a zöldséget, házi disznótorost, tésztákat, virágokat áruló em­ber, mint a vevő. Kilenc óra körül terjed hír: jöttek a lengyelek. Való­­­ban, vannak vagy tízen. Ru­hanemű és autóalkatrészek, bőráru és kozmetikai szerek lepik el kirakodásuk nyomán az egyik asztalsort. Az össze­geket olyan tiszta magyarság­gal mondják, mintha Cegléden születtek volna. Amíg jöttek, sokan dühös megjegyzéseket tettek rájuk. Most, hogy árul­nak, az ingerültség tovaszálít, virágzik az üzlet. — Ez nem piac, ez semmi — zsörtölődik a káposztáját ka­sokba pakoló néni. — El van­nak telve a népek, nem kell nekik a portéka. te Ezen a ködös, esőpermetet­tört reggelen — valóban nem ki a felvásárlási láz ceglédi piacon. Nagyon sokan a voltak, akik sem venni, sem eladni nem akartak, csak né­zelődtek, beszélgettek, tréfál­koztak. Nos, nekik nem volt unalmas ez a délelőtt. Cseri Sándor ! Hétfő A NEM LÉTEZŐ FÓRUM ott egy panaszos Pécelről. Meghall­gattuk, feljegyeztük a lényeget, azt mondtuk: kérem szépen, meg­­ fogjuk jelentetni. És akkor mi lesz, nézett kérdőn a panaszos. Úgy kérdezett, hogy érezni lehetett, az inkább állítás. Nem le­het tudni, hogy mi lesz. Mik a tapasztala­taink, puhatolózott tovább a panaszos. Néha válaszolnak, néha nem. Egyszer ar­ról tájékoztatnak, hogy intézkedtek, más­kor ködösítenek, védik a mundért, kikérik maguknak. Olykor megmagyarázzák, miért volt hely télen, káros a panasz közzététele. Máshol nem tudnak maguk intézkedni, folytatta rendíthetetlenül a panaszos. In­tézkedni sehol sem tudunk, közöltük, nem vagy m­­ár hivatal, szerv. Még jó ideig tartott a kérdés—felelet já­ték, míg rájöttünk, mit is akar a panaszos. Olyan fórumot keres, hiányol, amelyik mindenekfölött, mindentől függetlenül lé­­tezik valahol, s akármilyen panaszra, ku­sza ügyre nyomban megtalálja a legjobb választ, megoldást, s azt hatalmánál fog­va villámgyorsan érvényesíti. Panaszosunk persze nem egészen így gondolta. Ő csak egyféle választ tudott elképzelni, a számá­ra kedvezőt, hiszen, vélte, ügye egyértel­mű és világos, neki van igaza. Végül el­ment. Sokféle ember létezik, gondoltuk, ilyen is. Amikor már az ötödik vagy hatodik ké­resie a nem létező fórumot, akkor tudato­sodon bennünk, itt többről van szó, mint egy ember rögeszméjéről. Naivak, mondta egyik munkatársam. Nana, figyelmeztette a másik, te nem va­lami hasonlót kerestél a múltkor, amikor a kocsid miatt szaladtál fűhöz-fához, és semmit se tudtál elintézni?! A következő napokban jó néhány isme­rősömtől érdeklődtem, ők hogy vannak ez­zel. Vakargatták a fejüket, pödörgették­­ a bajuszukat, cirógatták a szakállukat, hüm­­mögtek. Hát, hát, nem is volna rossz. Eb­ben a mély értelmű mondatban foglalható össze a közvéleménykutatás eredménye. E­kkor tettem fel a keresztkérdést: mit szólnának ahhoz, ha nem nekik adnának igazat azon a mindenekfelett álló fóru­mon .­ Már nem lehetne tovább menni, újabb szervek, hivatalok ajtaján kopogtat­ni. A különleges helyen született döntés megmásíthatatlan lenne. Hát igen, mond­ták meg rövidebben a bajuszos, szakállas bölcsek. Akkor maradjon inkább így, ahogy van. Amikor idáig jutottunk, egyikük végre a lényegre tapintott: konkrétan milyen ügyekről van szó? Egyáltalán ügyek ezek? Jössz nekünk általános mesékkel, s akkor persze, általánosságban keressük a megol­dást. Még az is lehet,­ hogy semmiféle fó­rumra nem lett volna szükség; ott kellett volna elintézni, ahol az esetek megtörtén­tek. Bizony ott. Ha az eladó, a tanácsi ügyintéző, a vá­sárló, az ügyfél egy kicsit is körültekin­tőb­­b lett volna, mi most néhány panaszos­sal és egy jegyzettel szegényebbek len­nénk. E­gyik alkalommal az volt a baj, hogy valaki vásárolt néhány széket, ame­lyeket a kertjében szeretett volna használni. Mint később kiderült, a rekla­mációra küldött válaszból, a szák festése nem tűri a napot. Olyat is gyártanak, csakhogy az eladó ezt elfelejtette monda­ni. Az ugyanis három méterrel arrébb állt. S ugyanilyen egyszerűen lehetett vol­na intézkedni a másik helyen a csendhá­borítók ellen, ha a tanácsi ember nem té­továzik, hanem jogköre szerint cselekszik. A végeredmény: gondos munkára, pontos ügyintézésre, körültekintő vásárlásra van szükségünk, nem pedig fórumokra. Ame­lyek persze vannak, ha valami mégsem si­kerül. Kör Pál Tegnap jelentették Vásárfin Megnyílt a tizennyolcadik kai­rói nemzetközi vásár, amelyen 957 külföldi kiállító sorában nyolc magyar vállalat is bemu­tatja áruit. A hazai cégek kö­zött ott van a MOGÜRT, amely a többi között a Csepel Autó­gyár termékeit is kínálja. Szin­tén vásári hír, hogy Líbiában és Algériában március folya­mán — a N­UNGEXPO szerve­zésében —­ huszonöt magyar külkereskedelmi és iparvállalat vonultatja fel áruválasztékát. A hír azért is érdekes, mert a fej­lődő országok között Algéria és Líbia a magyar külkereskede­lem legjelentősebb piaca. A vá­sári kiállítók között Tripoliban ott lesz a Csepel Autógyár ha­szonjárműveivel, a Tungsram autólámpákkal, a Ganz Áram­mérőgyár különböző mérőké­szülékeivel. Az algíri vásáron a hazai kiállítók főként hagyomá­nyos árukat mutatnak be. Egyebek mellett növénytermesz­tési és állattenyésztési rendsze­reket, mezőgazdasági gépeket, növényvédő szereket. Jut hely háztartási és ruházati cikkek­nek­ is. A három helyen rendezett vá­sár magyar külkereskedelmi és iparvállalatoknak, valamint az Agrobernek teremt lehetőséget, egyrészt a már meglévő part­nerkapcsolatok erősítése, más­részt új vevők megtalálására. Remény tehát van, a kérdés csupán az — a korábbi tapasz­talok ismeretében —, a vásá­ri beharangozó után milyen hí­reket kapunk majd, kapunk-e egyáltalán arról, hogy cégeink milyen kedves vásárfiával tér­nek haza? S bár némileg tola­kodás az újabb kérdés, de nem hallgathatjuk el: a mai csillogó vásárfiók nem válnak-e holna­pi kiszállításukkor olyan közön­séges termékké, aminek láttán a vevő azt kérdi, én valóban ilyet akartam? (m) 3 A gödöllői rektor Elmélyülten, szerényen Mentegetőző, alapigazságot tartalmazó sorokkal kezdem. Minden portré szükségképpen hiányos. Ki ismerhet annyira egy embert, hogy arról, annak személyiségét teljességében ma­gában foglaló képet fessen? Senki. Még ő maga sem. Amit valakiről mondunk, az a mi énünket is tartalmazza. A másik lénye, tettei, magatartása, kisugárzása hat ránk. Az így létre­jövő érzéseinket fogalmazzuk meg, amikor szavakkal portrét festünk valakiről, hogy olyanok is megismerjék, akik esetleg sosem látták. Dr. Bíró Ferenccel még nem beszélgettem. Néhányszor találkoztunk, ünnepi eseményeken, értekezleteken, politikai üléseken. Egy-egy kézfogás erejéig. Többször hallottam be­szélni szószéken. Láttam szünetek­­ben, emberek közt elvegyül­ve. Figyeltem. Nem azért, mert sejtettem, hogy feladatul­ ka­pom, írjak róla, kongresszusi küldötté választása alkalmából. Tudtam, országos és megyei szervekben viselt jelentős tisztsé­geket. Ma az Agrártudományi Egyetem rektora. Egy kisváros lakója. Miként viselkedik egy ember, aki föntről jött. Erre voltam kíváncsi. Akárkitől kértem véleményt Bíró Ferencről, a szerénysé­get, visszafogottságot valamennyien említették. A szerény jel­zőnek találtam ilyen meghatározását: nem feltűnően van va­lahol (valaki). Ennél pontosabban, mai ismereteim szerint, nem tudnám jellemezni. Lenni valahol, úgy, hogy külsődleges esz­köz nélkül észrevehetőkké váljunk, ahhoz a lényünkből kell áradnia valaminek, ami vonzza mások szemét, amit nem elég akarni. Akarni nem is lehet. A pártmunkás: Bíró Ferenc reálpolitikus. Miközben sze­retne változtatni a viszonyokon, nem hagyja figyelmen kívül állapotukat, a közöttük élő emberek természetes konzervati­vizmusát, megszokásaikat, az évtizedek során kialakult nehe­zékeket. A városi vezető, Gödöllő és az egyetem kapcsolata rektor­­sága idején javult, kiterjedt. Számos kérdés megoldásában se­gített. Jó néhány javaslatot közösen továbbítottunk a felsőbb szerveknek. Nem kellett volna okvetlenül felvállalnia. Itt la­kik, azt hiszem, gödöllőinek tek­inthetjük. Az egyetemi oktató, kimondott politikus, aki sokféle körül­ményhez képes alkalmazkodni. Született vezető. Ezen azt ér­tem, hogy szakmájától, képzettségétől függetlenül képes irá­nyítani a közösséget. Alkatilag demokratikus. Bízik a testüle­tekben, támaszkodik a véleményükre. Sokat foglalkozik egye­temi kérdésekkel, sokat tartózkodik itt. A városi vezető, gödöllői a szíve. Jelen van a közéletünk­ben, ismeri gondjainkat, tisztában van várospolitikai céljaink­kal. Az egyetemi oktatók vannak, akik szerint határozott­abb­­nak­ kéne lennie. A városi pártmunkás­ feladatkörét nem irigylem. A fel­sőoktatás elég konzervatív területe a társadalmi felépítmény­nek. Megmerevedett struktúrák jellemzik, szellemében sok a konzervatív elem. Ezen nem könnyű változtatni. A rektor, ha szükséges, más munkát kell elvállalni, s át­csoportosítani az embereket..., erősítenünk szükséges kap­csolatainkat a gazdaságokkal..., olyan kutatásokat szor­galmazunk, amelyeknek közvetlen hasznuk van ..., megíté­lésünk attól függ, hogyan tudjuk felkészíteni hallgatóinkat a várható nagy feladatokra. (Mondatfoszlányok az egyetemi párt­értekezleten elhangzott hozzászólásából.) Dr. Bíró Ferenc, Pest megye kongresszusi küldötteinek egyike. K. P. Megfontoltan, felelősséggel közügyet szolgáló hivatás Nemegyszer figyeltem meg különböző tanácskozásokon, megbeszéléseken a jellegzetes hanghordozású mondatát: elvtársak, döntés előtt gondoljuk át ezt még egyszer... Túlzott óvatosság jellemezné? Felületes szemlélő talán így ítélne. De aki közelebbről ismeri Csapó Sándort, a budaörsi városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkárát, a megye egyik kong­resszusi küldöttjét, javára írja ezt a tulajdonságot. Nem akár­milyen felelősség az övé: a megye legnépesebb, ellentmondá­soktól ugyancsak terhelt, a legtöbb párttagot számláló körzeté­ben irányítja a politikai munkát.­­ A főváros közelsége — minden előnyével és árnyoldalával — itt naponta kitapintható. Különösen szembetűnő a lakosság körében a közművesítés, az egészséges ivóvíz hiánya, az okta­tási intézmények zsúfoltsága, az üzletek szerényebb választé­ka, az egészségügyi ellátás, a közlekedés színvonalának elma­radása a karnyújtásnyira fekvő világvárostól. Attól, amit az innen sok ezer bejáró állandó munkahelyén, Budapesten ta­pasztal. Sokszor meg kell gondolni e helyen tehát minden fo­rint felhasználását, ha például a fejlesztések rangsorolásáról, az erők, eszközök koncentrálásáról van szó... Most milyen problémák foglalkoztatják az első titkárt? ■— Pártértekezletünkön is elhatároztuk, hogy megépítjük a budaörsi szakorvosi rendelőintézetet, mivel ez alapvető és jo­gos lakossági igény — mondja. — A százmilliós nagyságrendű beruházást bizonyosan nem tudjuk csak saját erőből, illetve megyei támogatásból finanszírozni. Ugyanakkor — a népgaz­daság helyzetét figyelembe véve — azt is tisztán látjuk, hogy magunknak is sokat kell vállalnunk e fontos intézmény létre­hozásában. Gondoltunk arra, hogy kötvényt bocsátunk ki. Na­gyon meg kell azonban fontolnunk, milyen összegben. Nehogy a későbbiekben a visszafizetési kötelezettség olyan mértékben terhelje meg a költségvetést, hogy az lehetetlenné tegye a leg­szükségesebb fejlesztéseket is. Ha nem találjuk meg az opti­mális megoldást, a végeredmény mindenképpen rossz hangu­latot szül. — Végzettsége szerint agrárgépészmérnök, évtizedek óta dolgozik a mozgalomban, s 1981 óta függetlenített pártmunkás. Egy éve tölti be az első titkári funkciót. Először vesz részt ilyen nagy jelentőségű tanácskozáson. — Nagy várakozással tekintek a kongresszus elé. Minde­nekelőtt arra számítok, hogy a legmagasabb pártfórum meg­erősít bennünket abban, mik ma a politikai munka súlypont­jai, s hogy melyek a pártszervezetek legfontosabb tennivalói az elkövetkező években. Ugyanakkor a tanácskozásban a tapasz­talatok gyarapításának nagy lehetőségét látom. Megismerhe­tem majd, hogy másutt milyen problémákkal küszködnek, mi­ként próbálják megoldani a gondokat. Ez számos ötletet adhat, személy szerint nekem is, a mindennapi munkámhoz. S amint a beszélgetésből kiderül, a pártmunkában nincs mostanában lélegzetvételnyi szünet sem. Máris napirendre ke­rült az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások elő­készítése. — A héten a párt-végrehajtó bizottság tárgyalja a tenni­valókat, s a határozatról már másnap tájékoztatjuk a közsé­gek pártszerveinek vezetőit, a tanácselnököket és a népfront­­bizottságok titkárait. Meggyőződésünk, hogy olyan személyek­nek kell szóba kerülniük a jelölésekkor, akik tekintélyt sze­reztek a lakosság legszélesebb rétegeiben, legeredményesebben képviselhetik a választók érdekeit... M. J,

Next