Pesti Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET HÍRKOSÁR Iszlámábád Közös nyilatkozat elfogadá­sával ért véget az afgán kor­mányellenes erők, valamint Pakisztán és Irán képviselői­nek tartott megbeszélése. Az iráni és pakisztáni közvetí­tésnek köszönhetően a geril­lák a tizenhárom év óta tartó konfliktus során első ízben mutattak készséget a komp­romisszumra. A közös nyilat­kozat utal rá, hogy az ENSZ béketerve — amely tűzszüne­tet, ideiglenes kormány meg­alakítását és általános válasz­tásokat ír elő — alapul szol­gálhat a konfliktus békés ren­dezéséhez. A dokumentum ugyanakkor rámutat, hogy a szovjetbarát Nadzsibullah el­nöknek le kell mondania, és sem ő, sem pedig pártja nem vehet részt a megalakítandó ideiglenes kormányban. A mudzsahedin gerillák­ szóvi­vője szerint a nyilatkozat alá­írása nem jelenti a harci cse­lekmények végét. Prága A szorosabb katonai együtt­működés kérdéseiről tárgyalt három napon át Prágában Gerhard Stoltenberg német védelmi miniszter csehszlo­vák kollégájával, Lubos Dob­­rovskyval. A csehszlovák mi­niszter tegnapi sajtóértekez­letén elmondta, hogy megál­lapodtak a tisztképzés terüle­tén való együttműködés, a hadseregek közötti kapcso­lattartás módozatairól. A ki­dolgozás alatt álló német— csehszlovák keretszerződés­sel kapcsolatban Stoltenberg kifejtette, hogy mindkét or­szág érdekelt a dokumentum mielőbbi elkészültében. A ke­retszerződés utal arra, hogy az erőszak alkalmazása elfo­gadhatatlan. Dobrovsky hangsúlyozta, hogy az euró­pai biztonságot ilyen jellegű kétoldalú megállapodásokkal kellene megalapozni. Bagdad Irak újból megpróbálta eltit­kolni nukleáris berendezéseit és atomprogramjának részle­teit az ENSZ-megbízásból a helyszínen vizsgálatot végző Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) küldöttsé­ge előt­t áll az ENSZ Bizton­sági Tanácsának elküldött je­lentésben. A dokumentum szerint Irak ugyan több haj­landóságot mutat az ENSZ- vizsgálóbizottsággal való együttműködésre, még nem fedte fel az összes urándúsító­berendezés telephelyét. Hír­ügynökségi jelentések szerint további 10 ENSZ-vizsgálatot terveznek az országban, au­gusztusban például két kül­döttség a vegyi fegyverek, egy harmadik a biológiai fegyve­rek, egy negyedik pedig a bal­lisztikus rakéták megsemmi­sítését ellenőrzi majd a hely­színen. Moszkva Elhárult az utolsó akadály is az új szovjet szövetségi meg­állapodás aláírása elől: Mihail Gorbacsov szovjet és Borisz Jelcin oroszországi elnök megállapodott az adózás kér­déséről. Az AP-D­J hírügynök­ség jelentése szerint Gorba­csov elfogadta Jelcin javasla­tát, aki olyan rendszer beve­zetését szorgalmazta, misze­rint valamennyi tagköztársa­ság önállóan dönthessen adók kivetéséről. Az így be­folyt összegek egy részét át­utalják a központi kormány­nak, amely ebből fogja finan­szírozni egyes programjait, köztük a védelmit. P­LIX ÉVFOLYAM179-SZÁM1991 ■ augusztus­i csütörtök BUSH EGY MEGÚJHODÓ SZOVJETUNIÓT HAGY EL Közös nyilatkozat Jugoszláviáról folytatás az 1. oldalról A nap záróakkordja a sajtó nyilvánossága számára Bush és Gorbacsov közös sajtótájé­koztatója volt. Mindketten új éra kezdetéről, az együttmű­ködés alapjainak megváltozá­sáról beszéltek, elégedetten szólva közös munkájuk ered­ményéről. Mint mondták, a START aláírásának valódi nyertesei a világ fiataljai, akik új körülmények között élhetnek majd egy korszakal­kotó változás után. A két ve­zető szavaiból kiderült, hogy Novo­ Ogarjevóban a kétolda­lú együttműködés konkrét lé­pésekben történő fejlesztése mellett olyan regionális kér­dések voltak napirenden, mint a közel-keleti rendezés és a jugoszláv válság. Miután a két elnök egyez­tette nézeteit, James Baker még az esti órákban Izraelbe repült, hogy ismertesse azt az ottani vezetéssel, és tovább dolgozzon a közel-keleti bé­kekonferencia létrehozásán. Ami Jugoszláviát illeti, a két nagyhatalom elnökei közös nyilatkozatban szólították fel a háborúzó feleket a tűzszü­­neti megállapodás betartásá­ra, és az erő alkalmazásának elkerülésére. A dokumentum szerint a válságot tárgyalásos úton kell Jugoszlávia népei­nek maguknak megoldaniuk a helsinki záróokmányban és a Párizsi Chartában megfo­galmazott elvek alapján. A nyilatkozat nem említi az or­szág területi egységének kér­dését. A találkozó jó hangulatára árnyékot vetett, hogy a két el­nök Moszkva környéki tár­gyalásai idején értesült a be­lorusz—litván határon tör­tént incidensről, melynek hét litván halottja van. Mihail Gorbacsov együttérzését fe­jezte ki az áldozatok családja­inak, s jelezte, az ügyben a vizsgálat folyamatban van. George Bush sajnálkozáson kívül nem kívánta kommen­tálni a történteket, csupán is­mertette a szovjet elnökkel változatlan álláspontját a bal­ti kérdésben. A Reuter hír­­ügynökség értesülése szerint Bush nem zárta ki annak le­hetőségét, hogy találkozik a balti vezetőkkel. Ennek a tervnek a megvalósulásáról azonban nem érkezett hír. Véget ért tehát a korszak­­alkotó csúcs, amelyet a hideg­háború­­ befejezésének végső fázisaként is emlegetnek, s amely új korszak nyitányát jelenti nemcsak a szovjet— amerikai viszonyban, hanem az egész világ számára. Bush elnök útban hazafelé megáll majd Kijevben, ezzel is hang­súlyozva, hogy egy megújho­­dó Szovjetuniót hagy el. Osztrák aggodalmak BERÉNYI GYÖRGY, BÉCS Érdekes és elgondolkodtató eredményt hozott egy felmé­rés, amelyet a pártoktól füg­getlen IMAS közvélemény­kutató intézet végzett Auszt­riában, s amelyik a jugoszlá­viai válság hatását vizsgálta a lakosság biztonságérzetére. Az osztrákok többsége veszé­lyeztetettnek érzi magát, s ezt nem kis részben az ország hadseregének mérsékelt vé­delmi potenciáljára vezetik vissza. A megkérdezettek 54 százaléka véli úgy, hogy a ju­goszláviai események közvet­len fenyegetést jelentenek Ausztria békés életére, s min­den második osztrák kevesli a hadsereg ütőerejét. Egyre na­gyobb teret hódít az a nézet, hogy egy hivatásosakból álló haderő nagyobb biztonságot garantálna az országnak. Ugyanakkor nincsenek több­ségben azok, akik a hadsereg fejlesztését alapvetően szük­ségesnek tartják, s e célra ál­­dozni is hajlandók lennének. Az osztrákok nagy többsé­ge nem tartja kizártnak, hogy a jugoszláviai harci cselekmé­nyek átterjedhetnek, s a jugo­­szláv hadsereg behatolhat Ausztria területére, s ez eset­re csak a külföldről érkező se­gítségben bízhatnak. Sógora­ink tehát kételkednek abban, hogy a kis Ausztria akár meg­erősített hadsereg birtoká­ban is képes lenne megvédeni magát. Pesszimizmus csu­pán, önkritika vagy éppen a pacifista gondolkodás tükre? — a kérdés már mélyebb elemzést érdemelne. A MINISZTERELNÖK-HELYETTESNEK NINCSENEK ILLÚZIÓI Litván határőrök halála Ismeretlen fegyveresek szerdára virradóra géppisztollyal agyonlőttek hat litván határőrt, illetve vámtisztviselőt a lit­ván—belorusz határ menti Medininkainál és ketten meg­sebesültek- A támadás nyomait odaérkező turisták fedez­ték fel. A hírügynökségi összefoglalók szerint a szerda haj­nali volt a legsúlyosabb támadás, amelyet litván vámposz­tok ellen az utóbbi időszakban intéztek. Emlékeztetnek ar­ra, hogy az utóbbi hónapokban a különleges szovjet bel­ügyi csapatok több ízben rajtaütöttek az illegálisnak minő­sített balti vámposzton. A történtek hátteréről kérdeztük vilniusi munkahelyén telefonon Zygmas Vaisvilát, Litvá­nia miniszterelnök-helyettesét UNGI MARIANN .Az utóbbi időben rendszere­sen érik támadások a határőr­posztokat. A tegnapi halálos áldozatokat is követelt. Ugyanakkor több ízben bebi­zonyosodott, hogy a litván né­pet nem lehet megtörni puszta agresszivitással. Ha ez így van, mivel magyarázhatók ezek az akciók ? — Egyelőre még azt sem tudjuk, hogy kik a támadók. Annyi bizonyos, hogy ez egy­előre megszervezett, pro­fesszionálisan végrehajtott támadás volt, mint ahogy ez az első helyszíni szemléből ki­derült. Abban biztosak va­gyunk, hogy nem orosz erők hajtják végre ellenünk ezeket a provokációkat, hanem a Szovjetunió egyes minisztéri­umainak és egyes pártjainak a rendelkezésére történhet­tek. — George Bush amerikai elnök a csúcstalálkozón is em­lítette a balti államok függet­lenségének kérdését. Várnak előrelépést a jelenlegi látoga­tástól? — Már nem vagyok túlzot­tan optimista ez ügyben. Ab­ban mindenesetre bízunk, hogy legalább nem változik a balti államok megítélése az Amerikai Egyesült Államok­ban. — Az orosz—litván szerző­dés aláírása nyilvánvalóan jelentős lökést adott a függet­lenedési folyamatnak, milyen további lépésekre számítha­tunk ! — Óriási a jelentősége en­nek a szerződésnek, mert ez volt az első lépés az elismerés útján. A két ország közötti megállapodást a szovjet köz­ponti hatalom valamiféle rea­gálásának kell követnie. Az egyezmény aláírása után per­sze a gyakorlati munka ideje következik, hiszen mind gaz­dasági, mind jogi szempont­ból sok még a tisztáznivaló. Különösen fontos szempont a jogi, hiszen senki sem hagy­hatja figyelmen kívül, hogy Oroszország és Litvánia önál­ló országokra jellemző, önálló törvénykezéssel rendelkezik. * * * A szovjet belügyminisztéri­um Litvániában állomásozó különleges rendeltetésű rend­őri egységeinek (OMON) ve­zetője szerdán Vilniusban ki­jelentette: az egységhez tar­tozó katonáknak semmi kö­zük sincs ahhoz a támadás­hoz, amelyet éjszaka követ­tek el a balti köztársaság me­­chnnikai határőrposztja el­len. Boleslav Makutinovic ka­pitány, az OMON litvániai ve­zetője közölte: az incidens időpontjában a kommandó mindegyik tagja a laktanyá­ban tartózkodott. Közben az incidens egyik sebesültje a kórházban bele­halt sérüléseibe, s ezzel hétre emelkedett a támadás halot­tainak a száma. A litván el­nök a sejtő képviselői előtt ki­fejtette, hogy nemzetközi vizsgálatot kíván kérni a tör­téntek kiderítésére. ELNAPOLT ÁLLAMTANÁCS Összecsapások országszerte Stipe Mesic kivonult a jugo­szláv államelnökség kibőví­tett üléséről. Az államelnök­ség horvát nemzetiségű elnö­ke így tiltakozott amiatt, hogy a montenegrói Branko Kosticot nevezték ki a horvát­országi tűzszünetet ellenőrző bizottság élére. Stipe Mesic távozása után az ülést elna­polták. A tanácskozás már eleve késve kezdődött, mivel Franjo Tudjman horvát el­nök a horvátországi helyzetre hivatkozva megtagadta a részvételt. Stipe Mesic jugoszláv ál­lamfő megerősítette, hogy bombázták a horvátországi Kostajnicát, de nem közölte, hogy kik hajtották végre a tá­madást. A helyi rendőrség képviselője azt állította, hogy a bombákat a jugoszláv had­sereg két gépe dobta le a tele­pülésre. A zágrábi televízió arról számolt be, hogy a szer­­bek és horvátok közötti kos­­tajnicai összecsapásban egy ember életét vesztette, hatan pedig megsebesültek. A belg­rádi rádió azt jelentette, hogy a pilóták azért nyitottak tü­zet, mert horvát rendőrök és nemzeti gárdisták előzőleg rálőttek a repülőgépekre. Horvátország más részein is dörögtek a fegyverek: hor­vát milicisták agyonlőttek két fiatalembert, akik nem voltak hajlandóak leállni egy útelzárás előtt, Skradinban pedig egy szerb fegyveres vesztette életét a faluban ki­tört lövöldözésben. Az eszéki rádió szerint he­ves lövöldözés volt szerdára virradóra Eszék környékén. A lövések a rádió szerint az öt kilométernyire fekvő Tényé irányából jöttek. Áldozatok­ról egyelőre nem érkeztek je­lentések, és azt sem tudni, ki adta le az első lövéseket. (MTI) RPH-SZEMSZÖG Független politika _____________GULYÁS L. ISTVÁN___________________ A szélsőségeken edződött újságírói ügy a XX. század vége felé már nem lepődik meg azon, ha országát lefasisztázzák, leirre­­dentázzák vagy más hasonló jelzővel illetik. Kaptunk ebből ele­get a Ceausescu-rezsim idején Romániából ahhoz, hogy hozzá­szokjunk. Térségünk új keletű demokratikus irányzatai feled­tetni látszottak velünk az efféle vádaskodásokat. Ám, hogy ez még sincsen így, azt jól példázza, ami a szerb parlamentben tör­tént. Belgrádban, déli szomszédunk fővárosában a jugoszláv helyzetből kifolyólag zajlik az élet. Futószalagon találkozik az államelnökség, ide érkeznek először az Európai Közösségből delegált megfigyelők, hogy útirányként Szlovéniát, Horvátor­szágot válasszák, s természetesen itt tartja soros üléseit a szerb parlament is. Ez természetes. Az is, hogy egy demokratikus par­lamentben kormánypárti, ellenzéki és független képviselők egyaránt megtalálhatók. Akárcsak Szerbiában. Nos, éppen az előbb említett szerb független parlamenti kép­viselők fogalmaztak meg egy felhívást arról, hogy Németorszá­got, Ausztriát és Magyarországot zárják ki a jugoszláviai vál­ság megoldását célzó minden fórumból. Indoklásként azt hoz­ták fel, hogy a fél évszázaddal ezelőtti helyzethez hasonlóan napjainkban ismét e három ország fegyvereivel lövik a szerbe­ket a horvát usztasa-fasiszta bandák. A fogalmazványban arról is szó van, hogy Bonn, Bécs és Budapest továbbra is területi igé­nyekkel lép fel Szerbiával szemben, ráadásul újra „hitleri rab­ságba” igyekszik kergetni a szerbeket, a többi hasonló szellemű országgal, így az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Franciaországgal együtt. Eddig az irat­ Szerbiával kapcsolatban egyre inkább tudatosul az Európa felé igyekvő fejekben: kérik semmin nem meglepődni. Ezen va­gyok jómagam is. A „független” szó azonban a jelek szerint a fenti irománnyal új értelmet nyer. Mert mi is az, hogy függet­len? Szélsőségektől, pártoktól, sőt, politikai irányzatoktól men­tes, józan gondolkodásmód a politikában — hittük eddig. A képviselők levele bebizonyította: Szerbiában ez másként van. Amikor a jugoszláviai véres válság békés, igazságos rende­zését kívánó államokat jelképesen sárba tiporják, s miközben éppen az ominózus három országból érkezett diplomaták sora is igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy Jugoszlávia visszatér­hessen a nemzetközi vérkeringésbe — nos, ilyentájt esik különö­sen „üdítően” az a fajta felhívás, amely Belgrádban megfogal­mazódott. Becsület, tisztesség jóindulat — béke poraidra. Szőnyeg alá söprés _____ G. FEHÉR PÉTER______________________ Már a múlt héten kiszivárgott, hogy vietnami küldöttség titok­ban Pekingbe készül. E hét közepére már nyilvánvalóvá vált, hogy a híresztelés igaz, sőt a vietnami delegációt Le DucAnh tá­bornok, hanoi védelmi miniszter, a Vietnami Kommunista Párt PB második legfontosabb embere vezeti. Ő a második vietnami vezető, aki alig egy év leforgása alatt Kínában járt. Hosszú éve­ken keresztül a kínai—vietnami szembenállás meghatározója volt a térségnek. A két ország kapcsolata 1979-ben romlott meg, amikor kölcsönös vádaskodás után fegyveres konfliktus rob­bant ki a közös határ mentén. Az ázsiai mércével mérve rendkívül gyors közeledésnek tel­jesen nyilvánvaló oka, hogy a szocializmus pozíciói erősen meggyengültek a világon. Vietnam nem számíthat az egykori kelet-európai szövetségesek politikai és anyagi támogatására. Kínát pedig feltehetően az izgatja, hogy a Szovjetunió is egyfaj­ta „pályamódosításra” készül. A két ázsiai ország viszont vál­tozatlanul kitart az úgynevezett szocializmus eddig lefektetett alapelvei mellett. A Vietnami Kommunista Párt legutóbbi kongresszusán ugyan igent mondtak a reformokra, de nemet a gyökeres társadalmi változásokra. Reformpróbálkozások már többször voltak Vietnamban, de a felemás megoldások miatt ezek eleddig nem minden téren hozták meg a kívánt eredménye­ket. Ami Kínát illeti, a Tienanmen téri véres pekingi események bebizonyították, hogy a hatalmas ország a megvalósított és né­hány évvel ezelőtti mércével mérve bátornak mondható refor­mokon túlmenően nem kíván más társadalmi változatásokat végrehajtani. A reformok terén is történtek visszalépések, bár alapjaiban megmaradtak a mintegy egy évtizede elkezdett gaz­dasági változások. A pekingi vezetés azonban drasztikusan megakadályozza, hogy ezen reformok a társadalmi-politikai átalakításban is éreztessék hatásukat. Éppen ezért érthető, hogy a szocializmus mellett változatlan lelkesedéssel kitartó két ázsiai ország ma inkább szőnyeg alá kí­vánja söpörni az egykori ellentéteket, és szorosabbra akarja húzni a kapcsolatok kötelékeit. Mást, őszintén szólva, pillanat­nyilag aligha tehetnek. ­ Francia segítség Segítséget kért Franciaor­szágtól a kurd menekültek sorsának megoldásához a kurdok egyik vezetője, Dzsa­­lal Talabani, akit tegnap fo­gadott Roland Dumas francia külügyminiszter. A miniszté­rium szóvivőjének közlése szerint Dumas kormánya ne­vében ígéretet tett arra, hogy megvizsgálják a kérést. Tala­bani tájékoztatása szerint még mindig 600 000 iraki kurd él menekültként a he­gyekben. A megsemmisített kurd települések újjáépítésé­hez szükség van a külföldi, így a francia segítségre is — mondta. A kurd vezető fran­cia közbenjárást kért az iraki kormánnyal folytatott tár­gyalásokhoz is. A francia minisztertanács megtárgyalta az iraki lakos­ságnak nyújtandó humanitá­rius segítség kérdését. Párizs az Irak elleni embargó részle­ges enyhítését javasolta, an­nak érdekében, hogy meg­akadályozzák az éhínséget. A kormány most állást foglalt a közvetlen segítség mellett is, intézkedéseket határozott el a gyógyszerek és gyermek­tápszerek szállítására.

Next