Pesti Hírlap, 1993. szeptember (2. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11 / 212. szám
12 KULTÚRA LAPSZEL Öreg udvarok SZEPESI ATTILA A kapu, a rómaiak hiedelme szerint, Janus isten fennhatósága alatt áll. Kettéválasztja a teret. A kinti világot elválasztja attól a körülhatárolt, öntörvényű területtől, aminek a kezdőpontján áll. Kívülről, a mindenkori jelen, odabent, egy múlt meghatározta, körülzárt térség, tér-idő, ami minél régebbi eredetű, annál jobban magán viseli a múlt emléknyomait. Budapest öreg udvarai, főképp a várnegyedbeliek, a vízivárosiak meg a pesti belvárosi oldalon fekvők, évtizedekre, sokszor évszázadokra emlékeznek. Elég csak bekukkantani a kapujukon, melyeken a kopogtató rézkarika is ott lóg még a kilincs tőszomszédságában, alul láthatóak tán a málladozó kerékvetőkövek is, s a boltívek dohánybarna félhomályában az éjszakai fáklyák tartó vasa. Tán még a kapuőr kőfülkéje is, ahonnan a zordontekintetű, hegyes bajszú strázsa rádörrent a hívatlan vendégre. Aztán az ember hunyorogva átballag a kapualj megbillent kövein és áttekinti az udvar zárt terét, azt a múltból ittfelejtett különvilágot, ami — hiába áll a sarkában egy piros autó, hiába nyúlnak a tető fölé a tévéantennák — mégsem tud egészen jelenidejű lenni. Mert köveinknek „ idő-illata ” van, sokszor a szó szoros értelmében is: árad belőlük valami furcsa lehelet, a virágzó jázmin- és orgonabokrok, a pincét járó macskák, meg a függőfolyosókra nyíló konyhák mindenkori hagyma-, olaj-, gyümölcs- és kakukkfűkeveréke. Mindez a zárt tér levegőjében egységes hangulatúvá elegyül, része valamiképp a lepattogzó falaknak, melyeken egy-egy eltévedt napsugár-nyaláb bújkál, a mohos cserepeknek, a kémények sorának, ahol az elkoszlott galambok pihennek. Áll egy porolóállvány. Egy tégla- vagy ládakupac. Egy csipkebokor. A kövek réseiből kicsap a fű. Áll egy deszkalóca, amin öregember gubbaszt. Itt-ott egy kőszobor is, némelyik csonkultan, karját veszítve, némelyik — egy korsós lány, meghatározhatatlan védőszent, oroszlánfejű vízköpő —épen. Egyik-másik öreg udvart gondozzák, a gazdái láthatóan szeretik, érzékelik a hangulatát, csinosítgatják, másokat — főképp a külső, körúton túli kerületekben — már végképp romlani hagyták. Ezek menthetetlenek, és legtöbbször ok sincs rá, hogy túléljék a közeljövőt, hisz tele vannak idétlen raktárbódékkal, hullámpalatetejű garázsokkal, s az átépítések, folyamatos toldások-foldások miatt még az sem pontosan elkülöníthető belőlük, ami valaha egységes volt. Mégis, remélhető, a várostervezők, akiknek egyszerre kell modernizálniuk ezt a sok helyütt igencsak leromlott metropolist, ugyanakkor gondot kell fordítaniuk a régi értékek megmentésére is, ismerik és becsülik ezeknek az öreg udvaroknak a visszahozhatatlan hangulatát. E zárt tereket, ahonnan a Janus-arcú kapun kilépve Újra megcsapja az embert a századvég (ezredvégi) hol napsugaras, hol depressziós levegője. Pesti Hírlap 2. (152.) ÉVFOLYAM 212. SZÁM 1993. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT KARINTHY MÁRTON BEMUTATÓRA KÉSZÜL Homokosok, avagy mások KOCSIS KLÁRA Az idei színházi évad első bemutatója szeptember 10-én a budai Karinthy Színházban Harvey Fierstein kakukktojása volt. Rendezője Karinthy Márton, a színház igazgatója, aki egy héttel a bemutató előtt beszélt a darabról. — Hogy állnak a próbákkal ? — Hajszásan mennek a dolgok, persze minden próbánk ilyen. A premier előtti időszak kész őrültek háza nálunk. A díszletekkel szerencsére időben elkészültünk, de azért még millió dolog közbejöhet. Most például az, hogy Cseke Péter, a főszereplő berekedt, ezért elengedtem a próbáról. — Mire számítsanak a nézők, mit várjanak a darabtól ? — Lírai komédiára készüljenek. Szerzője egyúttal színész is, aki saját darabja főszerepét is játszotta az 1983-as bemutatón a Broadwayn, és a későbbi filmváltozatban is szerepel. A Kakukktojást 1980 és 1983 között írta. A darabból készült filmet Budapesten hetente egyszer az Art Stúdió hálózatban vetítik. — Ismét könnyű sikerdarabot választott egy nehezebb fajsúlyú helyett. Miért? — Olyan művet igyekeztem színre vinni, ami érdeklődést kelthet, de azért nem fajsúlytalan. Csehovot, O'Neilt csak akkor vihetünk színre, ha a feltételek megvannak hozzá. A kakukktojással a másság problémájáról szól, a homoszexualitás ürügyén. Tudatosan olyan darabokat választok, ami a mássággal foglalkozik. A Fierstein-darab főhőse homoszexuális, transzvesztita férfi, akinek az élete eltér a szokványostól, de aki mégis teljes életet szeretne élni. Öntudatosan helyet kér a társadalomban, családot akar. Az úgynevezett normálisok — az anyja is — nehezen fogadják el a másságát, ezért velük is meg kell küzdenie. Ez a darab időszerű itt és most Magyarországon, mert nálunk, Kelet-Európában a tolerancia még nem igazán gyakori. Azt hiszem, ha tényleg demokráciát építünk, akkor egymás különbözőségét, furcsaságait, egyáltalán a másik ember létét el kell fogadnunk. — Úgy látszik, a Karinthy Színház sajátos profija mára kialakult. Miben különböznek a többi színháztól? — Egyrészt felépítésünkben, minthogy a miénk az első és egyetlen magánszínházként működő kőszínház. A másik különbség, hogy noha 1982-ben alakultunk, még mindig élünk, ami kulturális magánvállalkozásnál igen nagy dolog. A harmadik különbség darabjaink témaválasztása. Eddigi tizenkét évünkből látszik, hogy a másság a mi fő profilunk. — Színház a város szélén. Akár a József Attila Színház? — Érdekes a környék, itt ér össze a polgárság a lumpenséggel. A viszonylag jómódú kispolgári lakások mellett a kocsmák is megférnek. Azért éppen ide telepedtünk, mert ez a kerület, a Bartók Béla út környéke Karinthy Frigyes kerülete, tehát családi hagyományok vonzottak ide minket. Másrészt adva volt a lehetőség, egy lepusztult mozi, amit rendbe szedtünk, vagyis nem a semmire kellett alapoznunk. Mint tősgyökeres budai ebbe a régi moziba sokat jártam gyerekként, természetesen iskola helyett. — Mennyire élénkíti a Karinthy Színház Magyarország színházi életét? — Egy utánjátszó mozi helyett premierszínházat alapítani szerintem jelentős kulturális tettnek számít. Úgy látom, a színészek boldogan jönnek ide. A jó színészeknek pedig — akik még nem sztárok — munkalehetőséget adunk. — Kiket láthatunk a Kakukktojásban ? — Cseke Péteren kívül Margitai Ágit, Sára Bernadettet, Horváth Lajost és Németh Kristófot. Emellett komplett nőimitátor-show szerepel a Kakukktojásban. Egészen különleges produkciónak ígérkezik, az ilyesmi Kelet-Európában még szokatlan, viszont Amerikában már természetes. KIÁLLÍTÁS A KISPESTI VIGADÓBAN Háromdimenziós képek A virágcsendélet szirmai, levelei a kép keretein túl is folytatódnak. A női aktot háló takarja, a szőlőszemek kidomborodnak a gyümölcsöstálból, egy másik fényképen pedig az ékszerek kapnak kiemelt szerepet. A Krisztus-szobornak halotti lepelből mintázott kereszt a háttere, s tapintható a pisztolyos, vörös bársonyos csendélet fémből készült gyertyatartója is. Tulok András tárlata tegnap nyílt a Kispesti Vigadó Galériájában, a XIX. ker Fő utca 22-ben. R.ZS. — Mióta foglalkozik fotózással? — Gyermekkorom óta. Tizennégy évesen, 1966-ban kerültem be a Magyar Távirati Iroda laborjába, s a katonaság után már az illusztrációs osztályon dolgoztam mint műszaki és reklámfotós. Azóta is ezzel keresem a kenyeremet, de 1986 óta már szabadúszóként. — Ön fotóművészként dolgozik évtizedek óta, de ennek a kiállításának a képei nem szokványos fényképek. — Én inkább fotográfusnak nevezném magam, nem szeretem a fotóművész kifejezést. Szerettem volna a fényképezésben valami újat csinálni, és zavart az, hogy csak síkban dolgozhatom. A képek háromdimenzióssá tétele, egyes részek kiemelése már régóta érdekelt, vannak ezen a tárlaton olyan képeim, amelyeket tizenöt-húsz évvel ezelőtt készítettem, ugyanilyen technikával. Először a reklámsorozataim váltak teressé, aztán a környezetvédelmi képeimen tekertem be gézzel a fák törzsét. Az én Ádám és Éva ábrázolásomban a bibliai emberpár gázálarcot visel, s a gonosz kígyó nem más, mint egy Trabant-kipufogó. Ezek a képek azonban nem voltak szériában gyárthatók, más jellegűeket kellett hát készítenem. Ekkor kezdtem művirággal kiegészíteni az alkotásaimat, hiszen ezek a növények kedvelt dekorálási formák a bankokban, hivatalokban. S akkor már ne csak három szál álborostyánt szögeljenek fel a falra, hanem akasszanak oda inkább egy képet. — Nem fél művirággal dolgozni? — Természetesen elhangzott a tárlaton, vajon giccs-e, vagy nem a művirág felhasználása képeken. Én úgy érzem, azáltal, hogy a műanyag liliomot levettem az asztalról és belehelyeztem egy kompozícióba, mássá vált, funkciót adtam neki. A képeken sem öncélúak a tárgyak, nemcsak úgy ráragasztok öt rózsát a fotóra, hanem szerepük van, mindegyik visszatükröződik valahol a képen. Ráadásul ma már olyan növényeket készítenek, hogy néhányan a látogatók közül megkérdezték, mikor cserélem a virágokat. — Idén ez már a harmadik kiállítása. — Az elsőt tavasszal rendeztem meg Gazdagréten, ezt követte az Agro Szállóban egy bemutató. Innen valószínűleg az Operett Színház előcsarnokába viszem a képeimet, utána pedig egy füredi hotelben vagy a Benkó Dixieland helyiségében fejezem be a sorozatot. A tárlatoknak köszönhetően több megbízást is kaptam, s most egy óraforgalmazó cégnek készítek ilyen háromdimenziós reklámképet. FOTÓ: ARCHIV Magyar képzőművészek Párizsban Tegnap délután Francois Collet szenátor nyitotta meg a párizsi Városházán hét magyar művész kiállítását. A magyar kortárs művészetet reprezentáló tárlatot szeptember 30-ig láthatja a francia közönség. A kiállítók között szerepel munkatársunk, Arnóti András is, rajta kívül Barabás Márton, Gruber Béla, Koszta Rozália, König Frigyes, Pátzay Mária és Tenk László művei tekinthetők meg Párizsban. A fenti kép Arnóti András alkotása, s a párizsi kiállításon is látható. fotó: archív INDUL A FIKSZ RÁDIO „A magánvélemény szent, hírek még mindig vannak” Tavaly március nyolcadikán néhány órányi műsort sugárzott már a Firsz Rádió, ez azonban akkor még törvénytelennek számított, és hamarosan megjelentek a mérőautók a stúdió környékén. Szeptember 13-tól — igaz, csak egy héten át — már legálisan ad műsort a Fiksz. E.Z. A tavalyi jelentkezés alkalmával az abortusz szigorítása ellen emeltek szót, most lényegesen gazdagabb programmal állnak optimális esetben félmillió ember szolgálatára. Ennyien foghatják majd az egy héten át, éjjel-nappal sugárzó rádió műsorát, amely a 70,28 MHz-en lesz „belőhető”. A vállalkozás vezetői sajtótájékoztatón számoltak be az előkészületekről. Mint mondták, nemrégiben tudomásukra jutott, hogy egy-két hetes engedélyeket viszonylag könnyű beszerezni. Sikerült is, és ez meglepetésükre mindössze kilencszáz forintba került, hiszen a technikai berendezések egy részét maguk készítették, többségét pedig kölcsönkapták. A műsorokat ötvenen-hatvanan készítik majd. Az engedélyt persze valamilyen eseményre kell kérni, a Fiksz munkatársai a Gyűlölet ellen címmel „pályáztak”. Érdekes állandó műsornak ígérkezik a „Küldönc”, melynek lényege, hogyakár utcáról is bemehet bárki az Andrássy úti Média udvarban található stúdióba, és bárkinek üzenhet. Persze csak ha nem sérti az alkotmányt, a személyiségi jogokat, és nem vét a közerkölcs ellen. Igen érdekes a Fikszex című műsor is, amelyben kizárólag szerelmes, lassú dalok szólnak majd, s a rádió vezetőinek reményei szerint hozzájárulhatnak ahhoz, hogy hallgatása közben gyarapodhassanak a családok... Budapesti Őszi Fesztivál MTI • A Budapesti Őszi Fesztivált idén szeptember 24. és október 10. között rendezik meg — tájékoztatta az újságírókat pénteken Koltay Gábor, a fesztivál igazgatója. A kortárs művészeti fórumon 220 program várja az érdeklődőket. A 67 zenei eseményből kiemelte a Tomkins énekegyüttes, a Berlini Filharmonikusok fúvósötösének és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertjét. A Korunk zenéje sorozatban fellép — többek között — a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Componensemble, Király Csaba orgonaművész, a Kortárs Zenei Műhely és a Grame Elektroakusztikai együttes. A fesztivál idején Magyarországra érkezik a Litván Ifjúsági Színház, a francia Les Fédérés társulat és Innokentyij Szmoktunovszkij. A VIII. Nemzetközi Mozgásszínházi Találkozót október 1—6. között tartják. A Szindbád moziban tartandó svájci filmhétre hazánkba jön Alan Tanner rendező. A független amerikai filmes, Jonas Mekas is Budapesten lesz filmjeinek vetítésekor. Városanalízis címmel kamarakiállítás-sorozat nyílik a főváros összes kerületében, s a képzőművészetet kedvelők erdélyi, osztrák, francia és amerikai művészek tárlatait is tekinthetik. Idei Budapesti Őszi Fesztivál megrendezését a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága 15 millió forinttal támogatja — mondta Marschall Miklós főpolgármester-helyettes. Az önkormányzat mecénási szerepet is vállalt, amikor például felkérte Vidovszky László zeneszerzőt néhány új mű megalkotására. Marschall Miklós azt is bejelentette, hogy idén már saját emblémája és szignálja van a fesztiválnak. Az embléma alkotója Kemény Zoltán, a szignálé Dés László. Mindketten a korábban kiírt pályázat nyertesei. me