Pesti Hirlap Vasárnapja, 1932. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1932-01-03 / 1. szám
1 ■ 9 ■ 3 ■ 2 JANUÁR 3 VASÁRNAPPesti Hírlap VASARNAPJA B . U. I.. Boldog újévet kívánok. De mi az a boldogság? Főként milyen az a boldogság, amelyet úgy kívánhat az ember, hogy a kívánságnak tartalma is legyen, ne csak formája? Nem kívánhatom neked, hogy az új esztendő végesvégig a tökéletes öröm szüntelen esztendeje legyen. Nem kívánhatom, mert te is tudod, én is tudom, hogy ez lehetetlen. Valaha, álmatag serdülő korunkban, valamennyien azt hittük, hogy valahol, valamilyen titkos kapu mögött várakozik valami csodálatos megvalósulás, amely tündöklő szívű félistenekké fog varázsolni bennünket. Én már tudom, hogy ez a kapu nem nyithatik meg soha. Éltem, éreztem, tanultam, kutattam. S most itt állok egyetlenegy mondatnyi tudományommal: a világtörténelem nem más, mint az emberi fajta boldogtalanságának története. Nem kívánok neked csodát, mert a kívánság nem volna őszinte. Nincsenek csodák. Megmondom, mit kívánok. Néhány pillanatot vagy órát a meg nem változtatható, vak és néma hétköznapi élet időtlen áradatában. Mert az idő ebben az esztendőben is tovább folyik, mint eddig, szilveszteri lámpaoltás sikoltozó kis ellobbanása ezt az irtózatos erővel hömpölygő valamit, amiben idő és végzet torkollanak össze, árja útjából el nem térítheti. És egyetlen rebbenéssel sem változik a sors, amelyben az évek könyörtelen szaporodtával vergődünk előre. Percre nap, hónapra esztendő, lefekszünk és felkelünk. Más különbség alig van, mint hogy némelyik felkeléskor a tükör meglepi a szórakozott pillantást: nini, megint öregebb vagyok, mint a múltkor, mikor ugyanígy ráeszméltem saját arcomra. Csak néhány pillanatot kívánok. Néhány megkönnyebbítő lélegzetvételt. Kívánom, hogy két gond között bele tudjál felejtkezni egy jó könyvbe. Jó könyv kevés van és kevés lesz. De legyen egy órád lefekvés után, elalvás előtt, mikor magad vagy, kint elcsendesedett a világ, mint az elszunnyadt börtönőr. S a könyv fogjon meg, szívjon fel, ragadjon magával és mikor az utolsó oldal elolvasása után fáradtan leested a takaróra, kívánom nézésedbe azt a halvány mosolyt, amely annyira hasonlít a kisgyermek ámulatához. Kívánom, hogy egyszer, mikor véletlenül körülnézel ott, amerre éppen jársz, hirtelen lepjen meg a pillanat különös hangulata, dobbanjon meg benned az a titokzatos harmónia, amelyet alkony, távoli fellegek, sziporkázó fénypontok, véletlen fogékonyság és tájkép megfejthetetlen találkozása ad. Nézz körül, ámulj el, tedd szivedre a kezedet és érezd, hogy édesen fáj a szived. Kívánom, hogy miközben megismersz másokat és rájössz jó tulajdonságaidra, egyszer csak fedezz fel magadban valami jót, amit addig nem ismertél. S ebben a kedves pillanatban tudj bókolni magadnak úgy és tudj vonzódni magadhoz úgy, mintha idegen ember volnál. Kívánom, hogy kapjon meg egyszer egy melódia, nem baj, ha utszéli is. De legyen kedves neked, döngicséljen a füledben és fesse meg egy tűnő napodat a muzsika bájával. Dúdold magadban öntudatlanul, mint színes fátyol álljon közéd és hétköznapod közé, míg el nem enyészik könnyű kis varázsa oda, ahová elenyészik minden. Kívánom, hogy örülni tudj egy pohár friss víznek. „Jaj de jólesett“, — mondd utána csillogó szemmel. Kívánom, hogy örömöd legyen egy tréfában, amit hallottál. Jusson eszedbe később is és kedvtelve mosolyodj el mulatságán, elmésségén. „Régen hallottam ilyen jót“, — mondd magadban csendes jó kedvvel. Kívánom, hogy soká nézz egy véletlen szál virágot és gyönyörködve csodálkozz azon a megható igyekezeten, amellyel szép akar lenni. „Kedves vagy“, — mondd neki és értesd arcodhoz. Veszed-e észre, hogy csupa olyat kívánok neked, amihez senki más nem kell, csak magad? Tudom, nem élhetsz egyedül. S ha nem vagy magad, arra is van kívánságom. Kívánom, hogy ha találkozol azzal, akitől elszakadtál, csendesen, nyugodtan, úgyszólván kíváncsian pillants rá, róla rögtön nézz magadba és lásd meg, hogy már a sebhely is teljesen elhalványodott. Már nem haragszol, nem lázadozol, tökéletesen nyugodt vagy és enyhén elnéző jóakarattal gondolsz arra a keserű, háborgó, bolond valakire, aki mintha nem is magad lettél volna. És kívánom, hogy akinek új arca az csengő, titkos vagy sugárzó keretével bukkant fel szivedben, attól kapj egy gyönyörűen megdöbbentő, biztató, otthonos, meleg pillantást. És költözzék bele szivedbe a repeső várakozás, amely lebegve tud hordani szárnyain, amely megszépíti szemedet, amely este andalítóan simogat álomba és reggel kedvessé teszi azt a pillanatot, mikor felébredsz. Várod az örömet ujjongó titokkal és ne tudd, hogy az öröm várása sokkal szebb az örömnél. Boldog újévet kívánok: feledést, vágyat és reménységet. Harsányi Zsolt: S 54-IK . ÉVFOLYAM I. SZÁM