Pesti Hirlap Vasárnapja, 1932. július-december (54. évfolyam, 27-51. szám)
1932-07-03 / 27. szám
Dccti HlDIflDs~f» - ■ VASÁRNAPJA —■■■■— —i............■■■■■ ARATÁS. vasárnap r h» I I II I nlilir Peng a kasza, cseng az ének a magyar mezőkön, áll az aratás. Sok minden megváltozott itt ezen a földön ezer esztendő óta, de az aratás ma sem más, mint volt akkoron, amikor még valóban tejjel és mézzel folyó Kánaán volt Magyarország, amikor az Alföld aranyhullámú kalásztengere lágy átmenetben váltakozott a kárpáti ormok ezüstös zöldben ringatózó fenyőtengerével és az Adria tovahullámzó olvadt zafírjával. Pedig, hej, mennyire nem Kánaán ma már ez a Magyarország! Azóta megtanultuk, amit soha, semmiféle ősünk nem tudott, de nem is sejtett, hogy annál, ha rossz az aratás, csak egy nagyobb baj ,van: ha jó az aratás. Mert ha nincs mit aratni a magyar mezőkön, drága a kenyér; ha meg van mit aratni, olcsó a gabona, a ki tud itt igazságot tenni? És mégis: a kaszapengés csak ugyanazt a dalt muzsikálja, mint valamikor, boldogabb időkben, amikor a rossz aratást még kihevertük valahogy, a jó aratás pedig mindenkép életet és aranyat csurgatott az amúgy is bőséges magyar élet ereibe. A tovahullámzó búzaföldek aranya sem sápadt meg idők során, az aratók ajkáról sem hiányzik az énekszó... csak ép valahogy mégis más lett minden. Elvesztettük tán hitünket a földben, amint elvesztettük hitünket az aranyban, az életben, az igazságban is? Tudja Isten! Mintha az ég változatlan kéksége, a búzaföldek változatlan aranyszíne között valami láthatatlan árny sötétlenek és a munka áldott mozdulatainak acélos ritmusát valami csüggedt lemondás bénítaná meg, úgyis hiába... Úgyis hiába... — lehetetlen ezt észre nem venni, meg nem érezni, bárhol folyik is magyar munka: gabonaföldeken, gyárakban, íróasztalok mellett, műtermekben, — Isten szabad ege alatt vagy zárt szobákban, városokban vagy falun. mgyis hiába... Valamikor diadalünnep volt az aratás, menyegző, újjászületés. Az aratók aranykoronát fontak, aranykoszorút fűztek az aranyszínű és aranyértékű kalászokból és ünneplőben, diadalmenetben járultak gazdájuk elé, akinek földjéből kenyér és áldás fakadt számukra. A gazda manapság borongón tekint el aratói feje felett és minden szál kalászban azt a csúf fogalmat .