Pesti Hirlap Vasárnapja, 1932. július-december (54. évfolyam, 27-51. szám)

1932-07-03 / 27. szám

Dccti HlDIflDs~f» - ■ VASÁRNAPJA —■■■■— —i­............■■■■■ ARATÁS. vasárnap r h» I I II I nlilir Peng a kasza, cseng az ének a magyar mezőkön, áll az aratás. Sok minden megváltozott itt ezen a föl­dön ezer esztendő óta, de az aratás ma sem más, mint volt akkoron, amikor még valóban tejjel és méz­zel folyó Kánaán volt Magyarország, amikor az Alföld aranyhullámú kalásztengere lágy átmenetben vál­takozott a kárpáti ormok ezüstös zöldben ringatózó fenyőtengerével és az Adria tovahullámzó olvadt za­fírjával. Pedig, hej,­­ mennyire nem Kánaán ma már ez a Magyarország! Azóta megtanultuk, amit soha, semmiféle ősünk nem tudott, de nem is sejtett, hogy annál, ha rossz az aratás, csak egy nagyobb baj ,van: ha jó az aratás. Mert ha nincs mit aratni a magyar mezőkön, drága a kenyér; ha meg van mit aratni, olcsó a gabona, a ki tud itt igazságot tenni? És mégis: a kaszapengés csak ugyanazt a dalt muzsikálja, mint valamikor, boldogabb időkben, ami­kor a rossz aratást még kihevertük valahogy, a jó aratás pedig mindenkép életet és aranyat csurgatott az amúgy is bőséges magyar élet ereibe. A tovahul­lámzó búzaföldek aranya sem sápadt meg idők so­rán, az aratók ajkáról sem hiányzik az énekszó... csak ép valahogy mégis más lett minden. Elvesztet­tük tán hitünket a földben, amint elvesztettük hitün­ket az aranyban, az életben, az igazságban is? Tudja Isten! Mintha az ég változatlan kéksége, a búzaföl­dek változatlan aranyszíne között valami láthatatlan árny sötétlenek és a munka áldott mozdulatainak acélos ritmusát valami csüggedt lemondás bénítaná meg, úgyis hiába... Úgyis hiába... — lehetetlen ezt észre nem venni, meg nem érezni, bárhol folyik is magyar munka: ga­bonaföldeken, gyárakban, íróasztalok mellett, műter­mekben, — Isten szabad ege alatt vagy zárt szobák­ban, városokban vagy falun. mgyis hiába... Valami­kor diadalünnep volt az aratás, menyegző, újjászü­letés. Az aratók aranykoronát fontak, aranykoszorút fűztek az aranyszínű és aranyértékű kalászokból és ünneplőben, diadalmenetben járultak gazdájuk elé, akinek földjéből kenyér és áldás fakadt számukra. A gazda manapság borongón tekint el aratói feje felett és minden szál kalászban azt a csúf fogalmat .

Next