Pesti Hirlap Vasárnapja, 1933. augusztus-december (55. évfolyam, 32-52. szám)

1933-10-22 / 43. szám

1 . 9 ■ 3 ■ 3 OKTÓBER 22.­­ 5 5­1 K­V ÉVFOLYAM 43. SZÁM, VASÁRNAPPesti Hírlap PUSKIN, ZICHY ÉS BÉRCZY „Tavasz, a szerelem idénye, Jötted mi bánatos nekem . . Ki ne ismerné ezt a finom, mélabús két sort, az „Anyegin Bugon" két híres sorát? Mindenki ismeri. De hogy kinek tollán át­került az orosz verses regény a magyar köztudatba, azt már kevesebben­ tudják. Bérczy Károlyt, a múlt század értékes irodalmi alak­ját, nem jutalmazza elegendő megbecsüléssel a ma élő utókor. Pedig halványodó emlékénél többet érdemelne az, amit életében alko­tott. Valaha a­ tíz legelső magyar irodalmi név között emlegették. Ez a 18-as nagy időt megelőző években volt igy, mikor a magyar irodalmi megújhodást Petőfi üstö­­kösszerűen feltűnt lángelméje vezette s kö­réje csoportosultak az akkori uj tehetsé­gek. Ők voltak a „tizek társasága amely a magyar irodalom történetében külön és igen fontos fejezetet képvisel. Még a törté­nelemben is, nemcsak a irodalomtörténet­ben. Mert a tizek társaságából került ki a márciusi ifjak jórésze. Bérczy Károly, a Nógrádból Pestre került fiatalember, szin­tén a tizek közé tartozott. Polgári állására nézve fogalmazó volt a helytartótanácsnál s már ifjú éveiben feltűnt ritka nyelvtudá­sával, erős formakészségével és művészi érzékével. A negyvennyolcas idők után, mint annyian, a munkába visz­­szavonultan élte a Bach-korszak éveit és ápolta a magyarság élet­­benmaradásának szinte egyetlen zálogát, a nyelvet. Sok költe­ményt és novellát irt, de szeretett fordítgatni is. És mikor valami­lyen idegen fordításban megis­merte Puskin ,,Anyégin"-ját, azonnal meglátta benne a neki való feladatot. A verst's regény nehéz kötött formája kísértő fel­adat volt az ő remek verselőtech­nikája számára. Csakhogy nem tudott oroszul. Angolul, fran­ciául, németül, olaszul és holt­­nyelveken tudott, de oroszul nem. Már­pedig olyan fordító, akiben igazi művészi érzék van, csak eredeti nyelvből fordíthat, ő te­hát nekifeküdt a nyelvtanulás­nak és a Puskin kedvéért megta­nult oroszul. A verses regény gyönyörű fordítása tanúsít­ja, milyen eredménnyel. Természetes, hogy a mű szer­zője is érdekelte. Puskin akkor már rég nem élt. Még 1837-ben meghalt, abban a féltékenység­ből szá­rmazó pisztolypárbajban, amelyet Szentpétervárott vívott egy külföldi diplomata fiával. Mintha csak beteljesítette volna verses regénye hősének sorsát. Bérczy Károly mennél többet szeretett volna tudni róla. Magyarázható, hogy kedvenc Puskinjának arc­képét szerette volna látni, amelyhez nem juthatott hozzá. Kihez fordult volna máshoz, mint Zichy Mi­hályhoz. Zichy Mihály, mint tudjuk, húszéves korában ki­került Oroszországba. Bécsi tanulmányai alatt ismer­kedett meg Helena orosz nagyhercegnővel, aki leánya, Mária nagyhercegnő rajztanárja gyanánt kivitte Szentpétervárra. A magyar piktor itt nagy karriert csinált, udvari festő lett a cár udvarában. De a magyar dolgokkal való kapcsolatát mindig megtartotta. Le­velezett a hazaiakkal s olykor haza is lá­togatott. Bérczy Károly tehát hozzá for­dult a Puskin-arckép dolgában. És mikor Zichy Mihály hazalátogatott­ Oroszország­ból Zalába, eleget is tett a kérésnek. Megtaláltam azt a Puskin-arcképet, amelyet Zichy Mihály hozott Oroszország­ból Bérczy Károlynak. Bérczy Károly me­nye, Bérczy Gézáné született Bencsik Má­ria a nóg­rádmegy­ei Jobbágyi község egy kedves, régi Udvarházában él özvegy sor­ban s kegyeletes szeretettel őrizgeti apósa régi leveleit és tárgyait. Alkalmam volt lapozgatni és nézegetni ezek között s egy­szer csak egy kép akadt a ke­zembe. Az arckép Puskint ábrá­zolja, hátlapján pedig a követ­kező feljegyzés olvasható: „Ez Puskinnak legjobb arcképe, a hí­res Bristof olaj­festvénye után. Előre küldött, de még mind­eddig meg nem érkezett málháimban a költőnek egy másik arcképe van. Remény­em, nemsokára ezt is tisztelt Bérczy Urnak szemé­lyesen átadhatom, a feljegy­zés alján ott áll az aláírás, ame­lyet szemünk annyira megszo­kott a Zichy-képek aljáról: Zichy Mihály. A feljegyzésben említett má­sik Puskin-kép nincs meg Bérczy Károly emléktárgyai között. Le­het, hogy Zichynek nem volt al­kalma átadni. Lehet, hogy átad­ta, de elkallódott, így kerül össze egy régi fény­képen három név: a Püskiné, a Zichy Mihályé és a Bérczy Ká­­rolyé. És érdekes, hogy e nevek közül kettőt más kapcsolatok is összefogtak később: Zichy és Bérczy Madáchon át is találkoz­tak. Zichy Mihály lett később az Ember tragédiájának remek il­lusztrátora. Bérczy pedig, aki már gyermekkorában is barát­ságot tartott fenn a vele egy földről származó Madách Imré­vel, később rokonságba került a Puskin. ? Gr p, /M tjL. ■M~7:. CC&UL VI-/ /i /tSc/f,// ft for//' e/SUK-r é-óy í . Is y 1 kJL Zichy Mihály kézírása a kép hátán. 3

Next