Pesti Hirlap Vasárnapja, 1933. augusztus-december (55. évfolyam, 32-52. szám)
1933-10-22 / 43. szám
1 . 9 ■ 3 ■ 3 OKTÓBER 22. 5 51 KV ÉVFOLYAM 43. SZÁM, VASÁRNAPPesti Hírlap PUSKIN, ZICHY ÉS BÉRCZY „Tavasz, a szerelem idénye, Jötted mi bánatos nekem . . Ki ne ismerné ezt a finom, mélabús két sort, az „Anyegin Bugon" két híres sorát? Mindenki ismeri. De hogy kinek tollán átkerült az orosz verses regény a magyar köztudatba, azt már kevesebben tudják. Bérczy Károlyt, a múlt század értékes irodalmi alakját, nem jutalmazza elegendő megbecsüléssel a ma élő utókor. Pedig halványodó emlékénél többet érdemelne az, amit életében alkotott. Valaha a tíz legelső magyar irodalmi név között emlegették. Ez a 18-as nagy időt megelőző években volt igy, mikor a magyar irodalmi megújhodást Petőfi üstökösszerűen feltűnt lángelméje vezette s köréje csoportosultak az akkori uj tehetségek. Ők voltak a „tizek társasága amely a magyar irodalom történetében külön és igen fontos fejezetet képvisel. Még a történelemben is, nemcsak a irodalomtörténetben. Mert a tizek társaságából került ki a márciusi ifjak jórésze. Bérczy Károly, a Nógrádból Pestre került fiatalember, szintén a tizek közé tartozott. Polgári állására nézve fogalmazó volt a helytartótanácsnál s már ifjú éveiben feltűnt ritka nyelvtudásával, erős formakészségével és művészi érzékével. A negyvennyolcas idők után, mint annyian, a munkába viszszavonultan élte a Bach-korszak éveit és ápolta a magyarság életbenmaradásának szinte egyetlen zálogát, a nyelvet. Sok költeményt és novellát irt, de szeretett fordítgatni is. És mikor valamilyen idegen fordításban megismerte Puskin ,,Anyégin"-ját, azonnal meglátta benne a neki való feladatot. A verst's regény nehéz kötött formája kísértő feladat volt az ő remek verselőtechnikája számára. Csakhogy nem tudott oroszul. Angolul, franciául, németül, olaszul és holtnyelveken tudott, de oroszul nem. Márpedig olyan fordító, akiben igazi művészi érzék van, csak eredeti nyelvből fordíthat, ő tehát nekifeküdt a nyelvtanulásnak és a Puskin kedvéért megtanult oroszul. A verses regény gyönyörű fordítása tanúsítja, milyen eredménnyel. Természetes, hogy a mű szerzője is érdekelte. Puskin akkor már rég nem élt. Még 1837-ben meghalt, abban a féltékenységből származó pisztolypárbajban, amelyet Szentpétervárott vívott egy külföldi diplomata fiával. Mintha csak beteljesítette volna verses regénye hősének sorsát. Bérczy Károly mennél többet szeretett volna tudni róla. Magyarázható, hogy kedvenc Puskinjának arcképét szerette volna látni, amelyhez nem juthatott hozzá. Kihez fordult volna máshoz, mint Zichy Mihályhoz. Zichy Mihály, mint tudjuk, húszéves korában kikerült Oroszországba. Bécsi tanulmányai alatt ismerkedett meg Helena orosz nagyhercegnővel, aki leánya, Mária nagyhercegnő rajztanárja gyanánt kivitte Szentpétervárra. A magyar piktor itt nagy karriert csinált, udvari festő lett a cár udvarában. De a magyar dolgokkal való kapcsolatát mindig megtartotta. Levelezett a hazaiakkal s olykor haza is látogatott. Bérczy Károly tehát hozzá fordult a Puskin-arckép dolgában. És mikor Zichy Mihály hazalátogatott Oroszországból Zalába, eleget is tett a kérésnek. Megtaláltam azt a Puskin-arcképet, amelyet Zichy Mihály hozott Oroszországból Bérczy Károlynak. Bérczy Károly menye, Bérczy Gézáné született Bencsik Mária a nógrádmegyei Jobbágyi község egy kedves, régi Udvarházában él özvegy sorban s kegyeletes szeretettel őrizgeti apósa régi leveleit és tárgyait. Alkalmam volt lapozgatni és nézegetni ezek között s egyszer csak egy kép akadt a kezembe. Az arckép Puskint ábrázolja, hátlapján pedig a következő feljegyzés olvasható: „Ez Puskinnak legjobb arcképe, a híres Bristof olajfestvénye után. Előre küldött, de még mindeddig meg nem érkezett málháimban a költőnek egy másik arcképe van. Reményem, nemsokára ezt is tisztelt Bérczy Urnak személyesen átadhatom, a feljegyzés alján ott áll az aláírás, amelyet szemünk annyira megszokott a Zichy-képek aljáról: Zichy Mihály. A feljegyzésben említett másik Puskin-kép nincs meg Bérczy Károly emléktárgyai között. Lehet, hogy Zichynek nem volt alkalma átadni. Lehet, hogy átadta, de elkallódott, így kerül össze egy régi fényképen három név: a Püskiné, a Zichy Mihályé és a Bérczy Károlyé. És érdekes, hogy e nevek közül kettőt más kapcsolatok is összefogtak később: Zichy és Bérczy Madáchon át is találkoztak. Zichy Mihály lett később az Ember tragédiájának remek illusztrátora. Bérczy pedig, aki már gyermekkorában is barátságot tartott fenn a vele egy földről származó Madách Imrével, később rokonságba került a Puskin. ? Gr p, /M tjL. ■M~7:. CC&UL VI-/ /i /tSc/f,// ft for//' e/SUK-r é-óy í . Is y 1 kJL Zichy Mihály kézírása a kép hátán. 3