Pesti Hirlap Vasárnapja, 1934. január-június (56. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-06 / 1. szám

­ 56-IK E ÉVFOLYAM 1. SZÁM: 1 . 9 • 3­­ 4 JANUÁR 6 SZOM­BATPesti Hírlap — VASÁRNAPJA­ ......... ÁBRÁND ÉS VALÓSÁG ÍRTA: SURÁNYI MIKLÓS Újabban ismét nagyon elszaporodtak az utó­pisták. Könyvek jelennek meg, amelyek a tudomá­nyosság megdöbbentő ünnepélyességével , ellent­mondást kizáró határozottsággal rajzolják meg a közelebbi vagy távolabbi jövendő képét. Jó alka­lom ez arra, hogy kissé utánanézzünk, mennyiben váltak be a múlt századból ránk maradt jövendö­lések. Azt hirdették az összes társadalombölcselők, utópista regényírók és világbékeapostolok, hogy nincs messze az idő, amikor országok és államok között leomlanak a válaszfalak, egy akol lesz és egy pásztor, illetőleg csak akol — pásztor nélkül, mert e felvilágosult és szociális érzékkel megtöl­tött, testben, lélekben uniformizált, közös művelt­ségű és egyforma gondolkozásu emberiségnek nincs szüksége pásztorra, aki fölötte a rendőr vagy gyám, a diktátor, vagy alkotmányos király gondviselését gyakorolja. Ezt már a XIX. század elején bejósolták s a jámbor XIX. századbeli olvasó azt hitte, hogy a XX. század már visszavarázsolja a földre az aranykort vagy a földi paradicsomot, amelyben az emberek munka nélkül, rendőr nélkül, börtön nél­kül, verejték nélkül, szenvedés nélkül, szabadon, testvériségben és boldogságban élnek. Ehelyett jött a világháború. * A világ minden szociológusa, történelempoli­­tikusa és a politika minden professzora azt állí­totta, hogy az államalakulatok fejlődése a nagy egységek felé törekszik, a nagy országoké a jövő s az európai nagy angolszász, germán, szláv és latin birodalmak hamarosan magukba szívják az ér­dekkörükbe eső államocskákat. Ehelyett maga Oroszország vagy egy tucat önálló államra sza­kadt, az Osztrák-Magyar Monarchiát feldarabol­ták. Írország önkormányzatot kapott és Európában minden ötven kilométernyire vámsorompó állít meg embert és árut. * Az utópiából nem valósítottak meg mást, mint a Népszövetséget. * Ha a görög felvilágosodottság valamelyik hősé­nek, Hérakleitosznak, Platonnak, Hippokrátesz­­nek, Empedoklésznek, vagy Arisztotelésznek, vagy akár egy arab filozófusnak el tudnám mondani, hogy a huszadik századbeli ember Londonból át­repül Athénbe és onnan telefonon közli a feleségé­vel szerencsés megérkezését, hogy az athéni fuvo­láslányok énekét Rómában is végighallgatják a legszegényebb halaskofák és lábbelikészítők is, hogy a Földközi-tengert olyan hajókkal járják körül, amelyek fedélzetén kocsiversenyeket lehetne rendezni, hogy az élő embert át lehet világítani és szabad szemmel lehet érzékelni a szívműködést, hogy daganatokat lehet eltávolítani az ember agyá­ból, hogy az utcákon kocsik futnak, amelyek előtt nincs igavonó állat, száguldó paripa, hogy az em­ber megnyom egy gombot és egész lakása fény­­özönben úszik, Arisztotelész vagy Hippokrátesz bizonyára azt hinné, hogy ebben a boldog világban csak boldogan nevető, angyali kedélyű, egész nap játszadozó, bölcs, békés, gyönyörű, egészséges olimpusi istenek élnek. És méltán elcsodálkoznának, ha közölnék ve­lük, hogy az emberiség nagy része ma is máról hol­napra tengeti életét, hogy egészségtelen és piszkos odúkban lakik, hogy pénzért, sőt egy darab ke­nyérért orvul legyilkolják embertársaikat, hogy csak úgy nyüzsög a föld hátán a temérdek sánta, béna, vak, süket, eszelős és nyomorult koldus, fél­őrült hisztérika, életunt gazdag, éhes csavargó, apátián, anyátlan árva, nyomorgó özvegy, hogy a penszilvániai bányákban felrobbanó petróleumok­nák hetenként négyszáz embert a légbe röpítenek, hogy járványok söprik végig a legműveltebb vi­lágtájakat, hogy az államok alig győznek elég bör­tönt építeni a gonosztevőknek , hogy harmincmillió ember pusztult fel egy háborúban, amelyben negy­ven kilométerről bombázták Párizst és vízalattjáró hajók egyetlen lövéssel ezer embert süllyesztettek le a tenger fenekére. És nem hinnék el, hogy még mindig csak ötven év az átlagos életkor a földkerekség leggazdagabb pontján, Angliában. * Ami változás történt, az mind forma és kül­sőség és látszat és alkalmazkodás. Semmivel sem több. A lényeg nem változott. Még az ember jogi és gazdasági helyzetét illetőleg sem. Nincsenek rabszolgák? Minden ember szabadon költözködhe­­tik? Nincs embervásár, nincs boszorkányégetés és nincs inkvizíció? Hát a napszámosok, légionáriusok, kínai ku­lik, bányamunkások, csatornatisztítók, kubikusok, hajó- és rakodómunkások, sütök, kazánkovácsok boldogabb, szabadabb és szebb életet élnek, mint Maecenas vagy Lucullus mezei munkásai vagy városi léhütői? Most is tele van a világ rabszol­gákkal, a pénz rabszolgáival, akik csak elméleti­leg költözködhetnek szabadon, de az egyik ország­ból a másikba már nem mehetnek át és foglalko­zásuk, munkaalkalmuk, szegénységük jobban helyhez kötik őket, mint a feudális korszak jobbá­gyait. És nézzetek végig az éjjeli mulatóhelyek.

Next