Pesti Hirlap Vasárnapja, 1934. január-június (56. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-06 / 1. szám
56-IK E ÉVFOLYAM 1. SZÁM: 1 . 9 • 3 4 JANUÁR 6 SZOMBATPesti Hírlap — VASÁRNAPJA ......... ÁBRÁND ÉS VALÓSÁG ÍRTA: SURÁNYI MIKLÓS Újabban ismét nagyon elszaporodtak az utópisták. Könyvek jelennek meg, amelyek a tudományosság megdöbbentő ünnepélyességével , ellentmondást kizáró határozottsággal rajzolják meg a közelebbi vagy távolabbi jövendő képét. Jó alkalom ez arra, hogy kissé utánanézzünk, mennyiben váltak be a múlt századból ránk maradt jövendölések. Azt hirdették az összes társadalombölcselők, utópista regényírók és világbékeapostolok, hogy nincs messze az idő, amikor országok és államok között leomlanak a válaszfalak, egy akol lesz és egy pásztor, illetőleg csak akol — pásztor nélkül, mert e felvilágosult és szociális érzékkel megtöltött, testben, lélekben uniformizált, közös műveltségű és egyforma gondolkozásu emberiségnek nincs szüksége pásztorra, aki fölötte a rendőr vagy gyám, a diktátor, vagy alkotmányos király gondviselését gyakorolja. Ezt már a XIX. század elején bejósolták s a jámbor XIX. századbeli olvasó azt hitte, hogy a XX. század már visszavarázsolja a földre az aranykort vagy a földi paradicsomot, amelyben az emberek munka nélkül, rendőr nélkül, börtön nélkül, verejték nélkül, szenvedés nélkül, szabadon, testvériségben és boldogságban élnek. Ehelyett jött a világháború. * A világ minden szociológusa, történelempolitikusa és a politika minden professzora azt állította, hogy az államalakulatok fejlődése a nagy egységek felé törekszik, a nagy országoké a jövő s az európai nagy angolszász, germán, szláv és latin birodalmak hamarosan magukba szívják az érdekkörükbe eső államocskákat. Ehelyett maga Oroszország vagy egy tucat önálló államra szakadt, az Osztrák-Magyar Monarchiát feldarabolták. Írország önkormányzatot kapott és Európában minden ötven kilométernyire vámsorompó állít meg embert és árut. * Az utópiából nem valósítottak meg mást, mint a Népszövetséget. * Ha a görög felvilágosodottság valamelyik hősének, Hérakleitosznak, Platonnak, Hippokrátesznek, Empedoklésznek, vagy Arisztotelésznek, vagy akár egy arab filozófusnak el tudnám mondani, hogy a huszadik századbeli ember Londonból átrepül Athénbe és onnan telefonon közli a feleségével szerencsés megérkezését, hogy az athéni fuvoláslányok énekét Rómában is végighallgatják a legszegényebb halaskofák és lábbelikészítők is, hogy a Földközi-tengert olyan hajókkal járják körül, amelyek fedélzetén kocsiversenyeket lehetne rendezni, hogy az élő embert át lehet világítani és szabad szemmel lehet érzékelni a szívműködést, hogy daganatokat lehet eltávolítani az ember agyából, hogy az utcákon kocsik futnak, amelyek előtt nincs igavonó állat, száguldó paripa, hogy az ember megnyom egy gombot és egész lakása fényözönben úszik, Arisztotelész vagy Hippokrátesz bizonyára azt hinné, hogy ebben a boldog világban csak boldogan nevető, angyali kedélyű, egész nap játszadozó, bölcs, békés, gyönyörű, egészséges olimpusi istenek élnek. És méltán elcsodálkoznának, ha közölnék velük, hogy az emberiség nagy része ma is máról holnapra tengeti életét, hogy egészségtelen és piszkos odúkban lakik, hogy pénzért, sőt egy darab kenyérért orvul legyilkolják embertársaikat, hogy csak úgy nyüzsög a föld hátán a temérdek sánta, béna, vak, süket, eszelős és nyomorult koldus, félőrült hisztérika, életunt gazdag, éhes csavargó, apátián, anyátlan árva, nyomorgó özvegy, hogy a penszilvániai bányákban felrobbanó petróleumoknák hetenként négyszáz embert a légbe röpítenek, hogy járványok söprik végig a legműveltebb világtájakat, hogy az államok alig győznek elég börtönt építeni a gonosztevőknek , hogy harmincmillió ember pusztult fel egy háborúban, amelyben negyven kilométerről bombázták Párizst és vízalattjáró hajók egyetlen lövéssel ezer embert süllyesztettek le a tenger fenekére. És nem hinnék el, hogy még mindig csak ötven év az átlagos életkor a földkerekség leggazdagabb pontján, Angliában. * Ami változás történt, az mind forma és külsőség és látszat és alkalmazkodás. Semmivel sem több. A lényeg nem változott. Még az ember jogi és gazdasági helyzetét illetőleg sem. Nincsenek rabszolgák? Minden ember szabadon költözködhetik? Nincs embervásár, nincs boszorkányégetés és nincs inkvizíció? Hát a napszámosok, légionáriusok, kínai kulik, bányamunkások, csatornatisztítók, kubikusok, hajó- és rakodómunkások, sütök, kazánkovácsok boldogabb, szabadabb és szebb életet élnek, mint Maecenas vagy Lucullus mezei munkásai vagy városi léhütői? Most is tele van a világ rabszolgákkal, a pénz rabszolgáival, akik csak elméletileg költözködhetnek szabadon, de az egyik országból a másikba már nem mehetnek át és foglalkozásuk, munkaalkalmuk, szegénységük jobban helyhez kötik őket, mint a feudális korszak jobbágyait. És nézzetek végig az éjjeli mulatóhelyek.