Pesti Hirlap Vasárnapja, 1934. augusztus-december (56. évfolyam, 31-52. szám)

1934-08-05 / 31. szám

1 ■ 9 • 3 • 4 AUGUSZTUS 5 VASÁRNAP Pesti Hírlap = 56- I K = ÉVFOLYAM 31. SZÁM VASA RN APJA LEGYÖZTE-E AZ EMBER A TERMÉSZETET ? IRTA: BALLA ANTAL A tudomány rajongóinak gyakran ismételt kedvelt szólása, hogy az ember találékonyságával úrrá lett a természeten. Azáltal, hogy szoros kapcsolatba lépett a külső világgal, s behatolt az anyag megismerésébe, a természetnek azelőtt ismeretlen erőforrásait valóban igá­jába hajtotta. A tudomány eredményeit a technika hasz­nálta ki, a technikát a tőkés termelési rend fogta jár­mába és az anyagi javaknak, az áruknak azelőtt soha­sem álmodott tömegét állítja elő. Ez az alapja a múlt századból való elbizakodott mondásnak, hogy legyőztük a természetet. De legyőztük-e valóban? A természet megismerése a XVII. századtól kezdve óriási léptekkel halad előre. A fizika és a kémia felfede­zései szinte csodásak, a gyakorlati eredmények a gőzgép feltalálása és a villamosság gyakorlati alkalma­zása óta pedig valósággal káprázatosak. A fizikai felfe­dezésekkel ha'talmas, uj erőforrások nyilottak meg az ember számára, s a technika ma már annyira haladt, hogy lassankint a gazdasági munkából teljesen ki lehet küszöbölni a nyers emberi és állati erőt. Száz esztendő alatt a közlekedési eszközök tökéletesítésével hovatovább megszűnnek a távolságok. Azt az utat, amelyet az első felfedezők hetven-nyolcvan nap alatt tettek 400 eszten­dővel ezelőtt az Atlanti óceánon, ma öt nap alatt megjárja a legújabb rendszerű óceánjáró. A tudomány különösebb gyakorlati célok nélkül, ön­zetlenül, a megismerés ösztönétől hajtva halad előre a maga utján; a technikának már tisztán gyakorlati cél­jai vannak, megkönnyíteni, kényelmesebbé tenni az éle­tet. És valóban sikerült leküzdeni olyan akadályokat, amelyek leküzdhetetlenek voltak évezredeken keresztül. Hajdan minden munkát puszta kézi erővel végeztek. Gé­pekkel a mai ember roppant könnyedséggel fúr át óriási sziklahegyeket, hatol be a föld mélyébe és épit városok és folyók alatt alagutakat, emel felhőkarcolókat, óriá­siak a gyakorlati kémia eredményei is. Az agrárkémia kifejlődése óta az okszerű földművelés megsokszorozta és majdnem kimerithetetlenné tette a föld termőerejét. Nenj csoda, hogy ezek a fényes sikerek az embert elbi* zakodottá tették. A múlt század második felében diva­tos pozitivista bölcseleti irányzat ezekre az eredmé­nyekre alapította azt a feltevést, hogy az ember, kezé­ben a tudomány fegyvereivel, legyőzhetetlen és korlátlan hatalmú úrrá lett a külső világ felett. De az elbizako­dottságot a valóság semmiképpen sem igazolja. Az anyagi világ bizonyos tulajdonságainak megisme­rése az embert valóban Igen sokra képesítette. Az az ál­lítás azonban, hogy legyőztük a természetet, a legüresebb és a leghaszontalanabb szólamok közé tartozik. A tudo­mánynak és a technikának mai fejlett eszközeivel is leg­feljebb csak hatásosabban tudunk védekezni a termé­szetnek bizonyos erői és támadásai ellen, legyőzni azon­ban ezeket a rettenetes, síiket és vak erőket nem sikerült és talán sohasem sikerül. Milyen ismeretlen, szörnyű erők lappanghatnak a föld mélységeiben. Ezelőtt tiz év­vel a japáni földrengés több millió embert pusztított el és rengeteg vagyont tönkretett. Pedig ezek a kisebb ta­lajmegrázkódtatások, de amelyek emberek ezreinek az életébe kerülnek, talán csak ízelítők abból, ami esetleg niég bekövetkezhetik, kóstolók a szárazföldeknek egy nagy elemi erejű megrázkódtatásából. És mi volna ez ellen a védekezés? Segithet-e a tudomány? Egyáltalában semmit. Ugyanilyen ismeretlenek és kiszámíthatatlanok a lég­kör erői. A föld csak akkor hozza meg termését, ha a növényzet a napmelegen kivül bizonyos mennyiségű vi­zet kap. A viz óriási körutat végez, a földről, a tavak­ból, a tengerekről felszáll a levegőbe, onnét esőcseppek alakjában visszatér a földre, majd mint forrás előtör és visszatér a tengerbe. De ezt a körforgást nem szabály­szerűen végzi. Lehet, hogy nincs törvénye, vagy ha van, egyáltalában nem ismerjük. A csapadékokat, az esőt, a havazást rengeteg tényező befolyásolja és olyan különböző és szabálytalanul végbemenő folyamatoknak az eredmé­nyei, amelyeket a meteorológiai tudomány eddig megkö­zelíteni sem tudott. Az időjóslásokkal elég gyakran meg­buknak a meteorológusok. Tizenkét órára még tudnak valahogy jósolni, de már a huszonnégy órára szóló prognózisok nem biztosak. Az időjárás a természetnek olyan rettentő ereje, melyet a tudomány talán soha le­győzni nem fog. Még szabály sincs, hogy védekezhessünk ellene. Vannak állítólag száz, vagy tízesztendős periódu­sok, de ezek sem ismétlődnek szabályszerűen, ezek sem biztosak. Az Egyesült Államoknak csaknem egész búza­termését elvitte az idei rettentő szárazság, Angliában, ahol az aszály ismeretlen fogalom volt, ahol a száraz­ságra nemzedékek nem emlékeztek, az idén folyók szá­radtak ki. Magyarország, Lengyelország, Románia és a Balkán felett tovább két hónapnál terpeszkedett a március, április és májusban az arábiai puszták rettene­tes tikkasztó levegője, amely elvitte az eddigi becslések szerint a magyar búzatermésnek több mint egyharma- dát. A Balkánon, Romániában, Lengyelországban, ahol a szárazság még katasztrofálisabb volt mint nálunk, a jámbor lakosság körmenetekben imádkozott esőért, akár­csak a középkor századaiban, hogy igy befolyásolják azt a láthatatlan akaratot, mely a mindenséget igazgatja. Mi a segités módja a természet erői ellen? Ugyan se- git-e a katasztrofális szárazság ellen a szent tudomány? A mérsékelt szárazság ellen sokat segít a tervszerű csa­tornázás, a téli és a tavaszi nagy vizek tárolása, de olyan szörnyű aszály ellen, mint amilyen az idén az amerikai, amely folyókat szárasztott ki, erdőket perzselt el, az sem segít. Földrengések, légköri erők ellen, ame­lyek sokszor városokat söpörnek el, a tudomány és a technika még mindig kevés védelmet nyújtanak. S ezek­nek az erőknek ki vagyunk szolgáltatva egészen tehetet­lenül. És ki tudja, még milyen nem ismert, világtérből jövő, kozmikus erők hatnak a földre? A napfoltok meg­jelenésének a tudósok igen nagy jelentőséget tulajdoní­tanak ; sokan azt mondják, hogy fokozzák a légkör vil­lamos tartalmát és befolyásolják az időjárást. „Legyőz­tük a természetet“ a múlt század materialista és poziti­vista bölcseinek elbizakodott mondása. A tudomány meg­ismertetett bennünket az anyagi világnak azelőtt isme­retlen tulajdonságaival, megállapított bizonyos viszonyo­kat s ennél többet nem tett és nem is tehet, de nem is Ígér többet. A természet legyőzését nem a szerény tudo­mány, hanem a korlátolt és elbizakodott bölcselet Ígérte. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék