Pesti Hirlap Vasárnapja, 1934. augusztus-december (56. évfolyam, 31-52. szám)

1934-08-05 / 31. szám

A NAPIMÁDÓK Valamikor sokezer esztendővel ezelőtt, a primitív em­ber istenként tisztelte a Napot. A félelmetes, leghatal­masabb, legizzóbb égitest előtt, aminek éltető melege megérlelte a fák gyümölcsét és magasba szökkentette a termőföldek vetését, alázatos lélekkel borult térdre és állat­áldozatok bemutatásával igyekezett áldástosztó ke­gyét maga felé fordítani. A Nap legtöbbször kegyesen meghallgatta a felé szálló fohászokat és izespirosra ér­lelt gyümölccsel és bőséges terméssel ajándékozta meg alázatos híveit . . . Azóta azonban egy kicsit megváltozott a helyzet. Egész véletlenül eltelt néhány ezer esztendő és szin­tén egész véletlenül ez a lepergett néhány évezred né­hány meglehetősen jelentékeny változást hozott az em­beriség történetében. Hogy csak egyet-kettőt említsünk: az ember barlanglakásából átköltözött a felhőkarcolók központi fűtéses, fürdőszobás lakásába, ami kétségtele­nül jelent egy bizonyos fokú haladást. A barlanglakás valamivel olcsóbb és szellősebb volt ugyan, de véletlenül ezt a lépését az ember nem bánta meg túlságosan. Megváltozott a föld arculata, megváltozott a tengerek hajóktól keresztül szántott tükre, megváltozott az állat­világ, a növényvilág, megváltozott az ember és mindaz, amit az ember maga köré épített — csak egyetlenegy nem változott a hosszú évezredek során: a Nap. Épúgy ontja sugarait, melegit, gyümölcsöt érlel, mint sokezer év­vel ezelőtt. Sőt bármilyen hihetetlenül hangzik, a Nappal együtt a napimádók is változatlanul megma­radtak. A különbség csak az a mai és régi napimádók között, hogy a maiakat már nem napimádóknak, hanem általában strandolóknak, vadevezősöknek szokás nevezni és nem állatokat, hanem saját fehér bőrüket áldozzák fel a Napnak. A mai napimádó az irodák, műhelyek sötétjé­ből nem imádatát, hanem elfojtott, gyermekes játszóked­vét viszi ki a strandra. Az egyik gázlómadár, a másik ga­­lancsinhajó-bogár, a harmadik rák, a negyedik szá­z felöltözködve, mind komoly, dol­gozó emberek, kint a Nap izzó, felvidító sugárözöné­­ben: játékos, örök gyer­mekek. L. M. -te-' DArriór'iA'DAP. m MARABU (3 AL AGS'I­ HAJ TO BO&AB

Next