Pesti Hirlap Vasárnapja, 1935. január-május (57. évfolyam, 1-21. szám)
1935-01-06 / 1. szám
57 - IKI ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1 ■ 9 ■ 3 ■ 5 JANUÁR 6 VASÁRNAPPesti Hírlap LEVÉL QUINTUS HORATIUS FLACCUS-HOZ KRISZTUS ELŐTT 65 — KRISZTUS UTÁN 1035. Emléket hagyok itt, mely ércnél maradandóbb s a királyi gúlák ormánál magasabb, éhes zápor eső, bamba-dühös vihar el nem döntheti ezt, állja a végtelen évek hosszú sorát s a rohanó időt. Meg nem halhatok én. Azt, ami bennem a jobb, sir se födheti már: átnövök az Időn, neve hírben, amig a Capitolium szent lépcsőire hág Pappal a néma Szűz. S zengik majd, hol a gyors Ruficus elzuhog s gyérvizü Daunus földmivelők népén országolt, hogy aki semmiből égre tört, én szabtam, görögök mértékére latin verseket legelőbb■ Büszke lehetsz te rám, adj hát érdememért Delphi-babért nekem s légy kegyes, koszorúid, Melpomené, hajam. Horatius Carminum Liber III. 30. Kedves és dicső költőtársam, engedje meg, hogy születése 2000-ik évfordulóján mély hódolattal köszöntsem. Lámpaláz fog el. Végre egy költőhöz szólok aki mestere minden költőnek, sőt levelet irok, igen, levelet annak, aki a szikrázó, elmés epistolában is utólérhetetlen s az első csevegő, az első tárcaíró."Lassanként mégis bátorságra kapok. Az a tenger idő, mely közöttünk alaktalan gomolyokban hever, egyszerre a közelébe hoz. Rendszerint az idő eltávolít bennünket embertársainktól, de ennyi idő már szinte meghittünkké, rokonunkká teszi őket. Ön — amint az iskolában tanultam — Lullius és Lepidus konzulsága alatt született. Krisztus születése előtt 6b-ben és ugyancsak Krisztus születése előtt 8 évvel távozott el abba a homályos és fölöttébb kérdéses országba, ahol állítólag a Cocytus fekete vize folyik. Érdekes, mégsem egy árnyat látok magam előtt, hanem egy embert, aki iránt — minden tiszteletem és bámulatom ellenére — végtelen bizalmat érzek. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy versei azokban a termékeny éveinkben kerülnek elénk, amikor homlokunkon a kamaszkori pattanások virítanak és költészete végzetesen összefonódik fiatalságunk emlékeivel. Ha egy-egy sorát mondogatom Beatus ille, vagy Odi profanum vulgus vagy Carpe diem, elhomályosul a szemem, mintha egy régi iskolatársammal találkoznék, vagy mintha újra orromba csapódnék a mi régi gimnáziumunk udvarából az akácfa illata. Sorace hóval borított ormát sohase felejtettem el s valahányszor szállingózni kezd a hegy télviz időn és a mi Gellérthegyünk is fehér süveget kap, eszembe jut az ön hegye, Sorache meg az ön Verse s csöndesen elszavalom magamban. Aztán kevés emberről tudok annyi személyes adatot, mint önről. Vannak cimboráim, akikről sokkal kevesebbet tudok. Suetonius így irta le önt: brevis adque obesus. Szóval alacsony volt és köpcös, talán egy kissé elhízott is, de írásaiból arról is értesülök, hogy haja fekete volt, korán őszült és szeme gyakran fájt. Augusztus császár, az ön fölséges barátja, aki egyik levelében azzal gyanúsítja meg, hogy nyilván szégyel vele barátkozni, mert attól fél, hogy az utókor majd vele együtt emlegeti, egy másik levelében arra kéri, hogy köteteit ezután ne szabja olyan kuktára, mint a termete, legyenek inkább vastagabbak, legalább is oly vastagok, mint az ön tiszteletreméltó, azóta különben régóta porrá vált hasa. ön semmit sem rejtett véka alá, ami életére vonatkozott. Remekíró, de bensőséges. Gúny volt önben, bátor, kegyetlen és metsző gúny, mellyel kizsigerelte kortársait, de az is volt, ami a gúnyt elviselhetővé, emberivé és megbocsáthatóvá teszi, a latin szellem nemes hagyománya, öngúny is volt. Bevallotta például, hogy a philippi-i csata után elhajította kis, kerek pajzsát és ész nélkül futott az ellenség elől. Még azt is bevallotta, hogy kedves étele a káposzta, babbal és zsíros szalonnával. Ódái úgy tündökölnek, mint a jég vagy a brilliáns, az önkívület szárnyal bennük az egek egébe, hidegen és fényesen, a láz zúg és repül bennük, szinte légüres térben, az ihlet valamilyen messze és csillogó sztratoszférájába. De mennyire köznapi mer lenni, mennyire egyszerű és őszinte, mihelyt elhagyja a fönséget és leszáll a földre. Itt bölccsé, józanná, világfivá válik, egy gazdává.