Pesti Hirlap Vasárnapja, 1936. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

1936-06-28 / 26. szám

A főváros az Újépület vértanúinak emlékére a lerom­bolt , V­eugebäuden helyén,­­ a mostani Szabadság-téren szobrot állított, Dózsa Farkas András szoborműve fel­szabadulást jelképező fiatal férfialakot ábrázol. Sok vér, rengeteg kin, verejték, keserves szenvedés, könny és sóhaj emléke fűződik a Neugebäude néven is­mert óriási méretű kaszárnyaépülethez. Még IX. József császár kezdte építtetni 1786-ban. Pest város megtagadta a telek átadását a gyanúval fogadott építkezéshez, holott hepehupás, mocsaras, nádas, akkor kisértékű­ föld a vá­ros szégyene volt. Végül is kormánybiztost küldtek ki és a katonai kincstáré lett a telek. A kiegyezés után a városrendészet hamarosan ter­vezte a gyűlölt épület lerombolását, de az ügy sokáig húzódott. A katonai kincstár nem akart megválni a Neuge­­bü­udetől! A Pesti Hírlap 1887 m­árc. 1-én még azt írja, hogy „a pénzügyminisztérium maga vette kezébe a ka­tonai kincstár tulajdonában lévő épületek megváltásának, vagy hasonló értékű épületekkel való kicserélésének ügyét . . Végül 1897 novemberében megkezdték az Újépület lerombolását és 1898 augusztusában a tízezer négyszögöl területű, sarkain pavilionokkal szegett és több nagy udvaru, roppant kaszárnyából már csak a Széchenyi­­utca és Széchenyi-tér sarkán levő pavilion romjai ékte­lenkedtek. Az a pavilion állt legtovább és benne a lipót­városi tűzoltóság talált hajlékot. Ekkor már ott állt a porig lerombolt épületmaradványok előtt az új Ország­ház és most a Szabadság-tér parkjai és palotái ékesítik a vértanuk vesztőhelyének és tömlőceinek színhelyét. . . . Haynau vésztörvényszékei Budapesten, Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesváron és Nagy­szebenben egymásután hozták az ítéleteket. Az Újépület­ben 1849 augusztus 14-én dördültek el az első lövések, amelyek vértanukat avattak. A Pesten kivégzett vér­tanuk egy részének holttestét a Rókus-kórházba szállí­tották. Déry Mihály, a kórház egykori plébánosa följe­­gyezte, hogy a „pesti közsírkert“-ben temették el a vér­tanukat, de akinek a holttestét nem adták ki, azokról senki sem tud. A pesti sírkertb­en is ismeretlenül szuny­­nyadnak vértanuk, holttestük talán a temető árkába került . . . Déry följegyzései szerint 1849 augusztus 14-én az Új­épületben agyonlőtték Hühner András, Havelka Ferenc, Vargha Mihály, Gáncs Pál, Kutzky Mihály és Vitz Gézer iparosokat. „Szeptember 7-én Streith Miklós 50 éves boglári róm­. kath. plébánost végezték ki, mert az április 14-i­ki debreceni trónfosztó függetlenségi nyilatkozatot a templomban felolvasta“. A IV. számú pavillontól néhány folyosónyira, a Fatér felé néző udvarra vezették és a szemétdombra állítva lőtték agyon Streith Miklóst. — Én ártatlanul halok meg! — kiáltotta a fegyverek eldördülése előtt. A régi ferencvárosi temetőben földelték el. Október 6-án gróf Batthyány Lajost végezték ki. Bár egy kis tőrrel három súlyos sebet ütött magán, a katona­orvos annyira talpraállította, hogy délután öt órakor ki­vezették az V-ik pavilion boltozatos kapuján és a térsé­gen ,­hol most emlékére örök mécs­ig agyonlőtték. Holttestét estig a vesztőhelyen hagyták, aztán szekéren a Rókus-kórházba szállították és onnan éjjel titokban a ferencesek zárdájának sírboltjába vitték. Ugyanezen a napon lőtték agyon Fekete Ferenc guerilla vezért is az Újépület mögött. Október 10-én (C suny­i László­ kormánybiztos, volt forra­dalmi miniszter, aki még a világosi fegyverletétel reggelén is felszólította Görgeit, hogy folytassa a szabadságharcot, került a bitóra. Báró Jeszenák János kormánybiztos is e napon halt vértanúhalált. Nem mindegyik kivégzett holttestét adták át a szukus­­kórháznak. Így Déry Mihály feljegyzései nem számolhat­nak be minden vértanúról. Október 5-én éjjel húsz isme­retlen embert végeztek ki ítélet nélkül az Újépület udva­rán, nevük máig ismeretlen. Október 20-án három külföldről jött szabadsághőst avattak vértanúvá az Újépület mellett elterülő Fatéren. Herceg Woroniytzky-Korybut Micesislavot, a lengyel légió 23 éves hős ezredesét, továbbá Giron Pétert, a német lé­gió parancsnokát. A­bancourt Károly századost nyilváno­san felakasztották. A Fatér helyén, a földművelési minisz­térium épületének Báthory­ utca és Kossuth Lajos­ téren levő sarkán márványoszlop emlékeztet Woronietzky vér­tanúhalálára. Október 24-én bitón múlt ki báró Petényi Zsigmond az Újépületben, most a kerepesi temető 325-ik régi sírboltjá­ban nyugszik. Egyszerű sírkövének felirata hirdeti tragi­­kumát: „Itt nyugszik báró Perényi Zsigmond, a főrendiház másodelnöke, 1849 október­e meghalt, mert hazáját életénél jobban szerette.“ Ugyanezen a napon akasztották fel Szacsvay Imrét, a forradalmi országgyűlés jegyzőjét, aki a debreceni nagy­templomban felolvasta és aláírta a trónfosztó független­ségi nyilatkozatot. E napon halt meg, ugyancsak bitófán, Csernus Emánuel pénzügyminiszteri tanácsos. Még évek múltán is végeztek ki az Újépületben poli­tikai elitélteket. 1850-ben Kolosy Gábor jurátust, 1853- ban a Noszlopy-összeesküvés résztvevőit, Noszlopy Gás­párt, Jubál Károlyt és Sárközi Sándort. Most a kerepesi temetőben a „kilenc vértanú" sírjában nyugosznak: Szacsvayval,­­’sernusszal, Streithtel, Abancourttal és Gironnal együtt. A régi ferencvárosi temetőből hozták át ide őket a közös sírba és emlékoszlopukon ez a felirat olvasható: „Hazánk önállósága és függetlensége 1849-ben a kény­­uralom által kivégeztetett e sírban együtt hamvadó kilenc vértanújának emlékül elnyomott nemzetünk helyett a hon­­leányi kegyelet . Csatájuk a védelmezett Népjog csa­tája volt, Melyet szent jog, szent kötés Ellen zsarnok ti­port. Van bíró a felhők felett. Áll a valamos ég“. Woronietzky holtteste 1867 óta külön nyugszik a kere­pesi temetőben. A szabadságküzdelem politikai és katonai résztvevői közül „in contumaciam“ 36-ot ítéltek el és végeztek ki „in effigie". 1851 szeptember 22-én 36 lejtófát állítottak fel az Újépület mögött és a hóhér két pribékjével nyilvá­nosan felakasztotta az elítéltek fehérbetűs nevével ellá­tott fekete táblákat, miután halálos ítéletüket felolvas­ták ! Névsoruk a következő: Almássy Pál, gróf Andrássy Gyula, Balogh János, gróf Batthyány Kázmér, Beöthy Ödön, Csernátony-Cseh­ Lajos, Gorove István, Guyon Richárd, Hajnik Pál, Ház­mán Ferenc, Horváth Mihály, Irányi Dániel, báró Jósika Miklós, Kmetty György, Korniss Károly, Kossuth Lajos, Ludwig János, Madarász László, báró Majthényi József, Mérei Mór, Mészáros Lázár, Oroszhegyi Jóssa, Percsel Mór, Perczel Miklós, Puky Miklós, Rákóczy János, Sárosy Gyula, Somogyi Antal, báró Splényi Lajos, báró Stein Miksa, Szemere Bertalan, Szontagh Samu, Táncsics Mi­hály, gróf Teleki László, Vetter Antal és Vukovics Sebő. Utolsónak Kossuth névtábláját akasztották fel a bi­tófára! A névsorban kívüle a forradalom nagy politikusai, miniszterei, hős tábornokai, bátor hírlapiról — már mind emigrációban, csak Táncsics Mihály rejtőzött egy pesti pincében . . . És a „Neugebäude" keserű emlékű börtöneiben hányan raboskodtak még a kiegyezésig az Újépület vértanúin kívül! T. E. 5

Next