Pesti Hirlap Vasárnapja, 1937. január-június (59. évfolyam, 2-26. szám)
1937-01-10 / 2. szám
1 ■ 9 - 3 . 7 JANUÁR 10 VASÁRNAP • 59-1 KS ÉVFOLYAM 2. SZÁMPesti Hírlap VASÁRNAPJA -_T FARSANG A mai farsang szelidebb, mint amilyenek a régiek voltak. Magyar bál ugyan igen helyesen ma sem eshetik meg csárdás nélkül és angol valcer formájában ugyan ismét divatossá lett a valcer, a mai farsang uralkodó táncai mégis a modern, kényelmes, ritmikus táncok. Ma már mégsem az a virtus, mint régen, hogy holtra fárasszák magukat a táncosok, patakban ömöljön róluk a veríték, táncossá mossa az izzadás a kemény ingmellet és fonnyadt virágként lankadjon le a gallér. Nem is olyan komoly események ma a bálok, mint valaha. A múlt század első felében például a pozsonyi országgyűlésen a politikai pártok abban is vetélkedtek, hogy a szabadelvűek báljai fényesebbek-e vagy a konzervatívoké? Különösen nagy bálháború folyt 1848 farsangján. A nádor ugyanis nem hívta meg báljára Batthyány Kázmér grófot és nejét, mert a gróf, hogy második házasságot köthessen, katolikusból reformátussá lett. Erre a szabadelvű főurak visszaküldték a nádor meghívóját és pompásabbnál pompásabb bálokkal tüntettek a nádor s konzervatív hívei ellen. Az ellenzéki bálok meghívói hangsúlyozták, hogy „amenynyiben lehet, szíveskedjék magyar szabású s honi kelméjű öltönyben megjelenni“. Podmaniczky Frigyes báró megírta emlékirataiban, hogy „az országgyűlési bálok több nagy vagyont úsztattak el, mint a rossz termések, elemi csapások, gazdasági krachok“. Egy-egy rendező 2—3, de gyakran 5 ezer forintot is költött egy-egy bálra. No és a kártya. A német „Farben“ ugyanakkor még ferbli néven nem népszerűsödött hazai intézménnyé, ellenben jól elvégezte feladatát a nasivasi, makaó, birbics és halbzwöll is, amelyek akkor divatosak voltak. Takács feljegyzi, hogy az 1848-iki országgyűlés farsangján többek közt Csernovics követ 70.000 forintot, Horváth 40.000-et vesztett. Bónis Sami, a szabadságharc koronaőre pedig kénytelen volt birtokai egy részét eladni, mert sokáig tartott nála kártyában a „rossz negyedórája“. A farsang pazarlásai javában tomboltak 1848-ig. Ha nem is olyan eszeveszett szilajsággal, mint Mária Terézia korában, amikor a dúsgazdag s később koldussá lett Czobor gróf Tintoretto egyik világhírű festményével béleltette egyik udvari maszkabálra kabátját, vagy amikor Csáky János gróf egy farsangi felvonuláson drágakövekből csináltatta kocsija kerékszögeit s arannyal szőtt pántlikákkal fonatta a lovak sörényét. Grassalkovich herceg pedig, mert Mária Terézia látogatásakor nem esett hó, a gödöllői országutat oly magasan rakatta meg sóval, hogy azon vígan csússzon a királynő szánkója. Estek persze nagy regények is a régi farsangokon. Teleki Lajos gróf, például, egy kolozsvári farsangon oly feltűnően udvarolt elpusztíthatatlanul világszép anyósának, Bethlen Gergelynének, hogy Bethlen Gergely helyett hasonló nevű fia provokáltatta. ___ — Dögölj meg, kutya! — kiáltotta a párbajnál Teleki s Bethlen térdébe lőtt. Bethlen óriási erőfeszítéssel feltápászkodott, térdenállva célzott Telekire, Teleki szétroncsolt koponyával, holtan roskadt a földre. Farsangi összekoccanás szomorú befejezése volt Bánffy János gróf párbaja is Bornemissza báróval. Ahogy felálltak párbajra, egy szarka repült el Bánffy feje fölött. Bornemissza lelőtte röptében a madarat: — No, mit szólsz hozzá?! — A szarka nem lő vissza —, felelte nyugodtan Bánffy s miután a párbajban Bornemissza hibázott, Bánffy úgy lőtte mellbe, hogy Bornemissza holtan esett össze. Gyönyörű asszony volt Bánó András sáros előkelő földbirtokos felesége. I. Sándor a bécsi kongreszszus ragyogó farsangján sokat felejtette szemét rajta. Hazautaztában a cár meg is látogatta a raszloviciai Bánó-kastélyt. Pár év múlva megfojtva találták Bánót pincéjében. Ispánja vallomása alapján az eperjesi nemesi tábla a szép asszonyt férjgyilkosság miatt pallós által való fővesztésre ítélte. Bánóné francia kertésze fiát könyörgő levéllel küldte a cárhoz. A cár kérésére a császár-király meg is adta a kegyelmet, két nappal a kivégzés előtt. Mindenki a szép asszonyt tartotta a gyilkosnak. Sok idő múlva vallotta be az ispán halálos ágyán, hogy ő gyilkolta meg Bánót. A farsang divatja sokat változott. Legszebb a múlt század negyvenes éveiben volt, amikor mindenki saját ízlése szerint öltözködött. Egressy Gábor, a színész, például atlasz paplan-szövetből varrott attilában, ráncbatárt csizmában jelent meg a bálokon, Pálffy Albert keresztbefekvő fecskefark-szárnyu kék frakkban, arany gombokkal s szemén monoklival, Lisznyay világoskék Viktóriában, piros hajtókával s öt sor ólompitykével. A nemzeti ujjáébredés korában, 1869-ig, jó magyar ember csak magyar ruhában ment bálba. Sarkantyus csizmában táncolták a férfiak a francianégyest, valcert is, zsinóros ingválló hölgyekkel, akiknek ruháját krinolin, turner, tunika, sok puff és krecni „díszítette“. A lapok bizony nagyon megtámadták 1869-ben Keglevich Béla bárót, amikor az első olyan bálát rendezte, amelyen az urak frakkban s a hölgyek divatos európai ruhában jelentek meg. Elmúlt a szép, ötletes táncrendek divatja is. Ma nem írnak a jelesebb bálokra sem olyan csárdásokat, amelyek jogász-csárdás, patikus-csárdás, medikuscsárdás néven váltak népszerűvé. Nem találnak ki olyan emlékezetes mulatságot sem, mint amikor Maróczy mester, főúri résztvevőkkel, eleven sakktáblát rendezett. Ma is sokan emlegetik például az 1909-es királyválasztást a Duna jegén, ahol korhű jelmezekben kiáltották királlyá Mátyást, akit Andrássy Károly gróf alakított, a királynét pedig Bethlen Istvánné. Milyen nagy esemény volt, amikor udvari bálon elsőnek táncolt csárdást a király unokája, Erzsébet főhercegnő Szapáry Péter gróffal. Ki gondolta akkor, hogy ez a főhercegnő öregségére összeáll egy Petznek nevű tanítóval s a legnagyobb vörös zászlót viszi a szocialista Bécs májusi munkás-felvonulásán?! Kun Andor. 3