Képes Vasárnap, 1939. július-december (61. évfolyam, 27-53. szám)

1939-07-02 / 27. szám

A7. szám 1039 július­­i KÉPES VASÁRNAP •AZ ÚJSÁGÍRÁS Az újságírás fontosságát és jelentőségét semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy a kormányoknak sok gondot, sok fejtörést okoz. A magyar kormány éppen most alkotta meg az újságírás hivatásos testületét, a Kamarát s Ismét szó van új sajtótörvényről, amelynek célját s tartalmát azonban nem tudjuk. A tekintélyi ál­lamok kormányainak első dolga volt, hogy kisajátítot­ták maguknak a közvélemény irányításának szerveit, a demokratikus kormányok és a demokratikus országok politikai pártjai sajtót tartanak maguknak, hogy kö­zönségükkel el ne veszítsék a kapcsolatokat. Az újság a politika nélkülözhetetlen eleme és szerves tartozéka a mai életnek. Az ujságirás jelentősége, a sajtó hatalma, befolyása ország szerint változik s ebben sok különböző ténye­zőnek van része: a hagyományoknak, a népjellemnek, az illető társadalmak politikai és gazdasági szerkezeté­nek, a kultúrfoknak, a népműveltség állapotának. Az újságírást a múlt században hetedik nagyhatalomnak nevezték, de az újságírásnak ezt a valóban nagy ha­talmát nem lehet minden országra általánosítani. Nagy­hatalom az ujságírás még ma is ott, ahol milliós tömegek állanak mögötte, ahol napilapot mindenki mindennap olvas s ahol a sajtó magát a közvéleményt, a nemzeti közakaratot jelenti. Az angol Northcliffe-lapok (Ro­­thermere lord lapjai) naponként nyolcmilliós példány­számban látnak napvilágot, közel ekkora példányszám­ban jelennek meg a Beaverbrook-lapok s vannak még a két újságvállalaton kívül álló lapok is. Hozzávető­leges számítással meg lehetne állapítani, hogy Nagy­­britannia 45 millió lakosságának minden felnőtt tagja mindennap olvas újságot. Itt a napisajtónak valóban nagyhatalomnak kell lennie. Ugyanezt mondhatjuk az Egyesült Államokról és Franciaországról is. A külföldi tudósításokban gyakran idézett francia lapok napról napra milliós példányszámban jelennek meg s valóban a francia közléseknek részben irányító, részben formát mutató szervei. Sokat lehetne írni és elmélkedni arról, hogy az új­­ságírás különböző időszakokban milyen mértékben ha­tott az emberek gondolkodására s milyen eszközökkel ért el hatást. Az újságírásnak van egy hőskora, ez pe­dig a francia forradalomtól az ötvenes évekig terjedő időszak. A sajtó valóban nagyhatalom, az újság főalkotó része ebben az időben a vezércikk, melynek jelentő­sége napjainkban valamit csökkent. A kiváló köz­írók és írni is tudó politikusok vezércikket gyújtó ha­tást gyakorolnak a lelkekre. Az újságok forradalma­kat tudnak szítani és lázas tömegindulatokat lecsilla­pítani. A magyar sajtó történetéből tudjuk,­ hogy Kossuth Pesti Hírlapja, amely csak 4-5 ezer pél­dányszámban jelent meg, milyen óriási hatással volt Magyarország akkoriban politikával foglalkozó leg­felsőbb társadalmi rétegére. A haladásban Kossuth­­nál óvatosabb Széchenyi úgy megijedt tőle, hogy rögtön könyvet írt ellene, de a Pesti Hírlapot nem tudta ellensúlyozni. Az újságolvasó tömegek las­sanként nagykorúakká lettek és az újságírás eszerint módosult. Angolországban és Franciaország­ban lassanként nem a vezércikk lesz az újság legfon­tosabb alkotó része, mint a XIX. század elején, hanem a hírszolgáltatás. Ez is rendkívül fontos. A sajtó befo­lyásolni tudja a közvéleményt pusztán azzal, hogy mit ír meg s amit megír, hogyan, milyen formában tárja a közönség elé. Azt látjuk, hogy a nagy angol, francia, amerikai és német lapok a hírszolgálatot tartják leg­fontosabbnak, a hírszolgálat pontosságára, alapos­ságára törekszenek. Hogy jól megírt hírek, tudósítások milyen hatásúak, ezt Angolországban láttuk a béke­kötés után. Rothermere lord egyik lapja, a Daily Mail, az 1924-i választásokon azzal buktatta meg a MacDonald-kormányt, hogy hatásos riportsorozatban leleplezte a munkáspárt oroszországi összeköttetéseit. A XIX. és XX. században kétségkívül nagy szerepe volt az újságírásnak a tömegek nevelésében és politikai irányításában. A múlt század 20-as, 30-as és 40-es évei­ben az akkor hőskorát élő sajtó élezte és robbantotta ki a nemzeti felkeléseket Németországban és Olasz­országban. A legrosszabb akarat és elfogultság sem ta­gadhatja le, hogy a mai nemzeti államok kialakulásá­ban igen nagy érdeme van a sajtónak. Tömegmozgalom újság nélkül elképzelhetetlen, ezt láttuk napjainkban is. Mussolini és Hitler szervező ereje mellett nagy része volt a két nemzeti forradalom győzelmében a sajtónak. Az újságírás nevelő hatása főleg tömegvéle­mények kialakításában nyilvánul és a lelkiismeretes sajtónak igen nagy szerepe lehet abban is, hogy az emberek nehéz időkben kormányozhatók, a kormá­nyoknak engedelmeskedők, türelmesek és áldozatké­szek lesznek. A múlt század története azt is mutatja, hogy a sajtó igen sok kiváló embert, vezető politikust adott egyes nemzeteknek. Kiváló vezető személyiségek vagy mint újságírók kezdték pályájukat, vagy a sajtón keresztül, a sajtó segítségével kerültek felszínre. Erre nézve igen sok példát lehetne idézni. Nálunk a legnagyobb példa Kossuth Lajos, a magyar politikai újságírás megalapí­tója. Lapjának, a Pesti Hírlapnak szárnyain lett a 40-es években a nemzet ünnepelt vezére. Most, amidőn a sajtó kérdése időszerűvé lesz, nem mulaszthatjuk, hogy ide ne iktassuk az új Magyaror­szág két nagy megalapítójának, Széchenyinek és Kos­suthnak néhány intelmét. Széchenyi sajtópolitikai eszméit Hlatky Endre állí­totta össze, nemrég megjelent, nagy szeretettel és szak­értelemmel megszerkesztett könyvében. Széchenyi rendkívül nagy fontosságot tulajdonított a sajtónak és a sajtószabadságot a nemzeti fejlődés elengedhetetlen rugójának tartotta. „A sajtó szabadsága az intelligen­ciát rögtön több századdal mozdítja elő s minden bi­­­­zonnyal egy kifejlett szabad nemzet közi mód nélkül több hasznot, mind kárt okoz.“ — írja Széchenyi, akit a legrosszabb akarat sem gyanúsíthat meg radikaliz­mussal. „A sajtószabadság isteni áldásának következé­sében napról-napra inkább jő divatba az ész uralko­dása“ — írja máshol Széchenyi. A sajtószabadság lét­­jogosultságát akkor sem vonta kétségbe, amikor Kos­suthot azzal vádolta meg a „Kelet népében“, hogy azzal visszaélt. Kossuth nézeteit a következő szavaival jelle­mezhetjük: „Az időszaki sajtó szabad nemzetnél hi­vatva van, hogy legyen számottevő a nemzet életében, legyen hajnalcsillaga a világosság napjának, legyen a jelennek izzadó munkája, mely a jövendőt előkészíti, hogy legyen élesztő fugalma a szellemsejtekben csil­lámló szellem szikrának, legyen őre a jogszerűségnek, reményhorgonya a szenvedőnek, a bűnnek ostora, a szerény érdem koszorúzója; legyen zászló, mely körül szellemi tábort üssenek, kiket egyenlő elvek vezetnek, kiknek szivökben egyenlő érzelem ég.“ Még senki sem foglalta ennél szebb mondatba a szabad sajtó hivatását. Balla Antal. ”

Next