Képes Vasárnap, 1939. július-december (61. évfolyam, 27-53. szám)
1939-07-02 / 27. szám
A7. szám 1039 júliusi KÉPES VASÁRNAP •AZ ÚJSÁGÍRÁS Az újságírás fontosságát és jelentőségét semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy a kormányoknak sok gondot, sok fejtörést okoz. A magyar kormány éppen most alkotta meg az újságírás hivatásos testületét, a Kamarát s Ismét szó van új sajtótörvényről, amelynek célját s tartalmát azonban nem tudjuk. A tekintélyi államok kormányainak első dolga volt, hogy kisajátították maguknak a közvélemény irányításának szerveit, a demokratikus kormányok és a demokratikus országok politikai pártjai sajtót tartanak maguknak, hogy közönségükkel el ne veszítsék a kapcsolatokat. Az újság a politika nélkülözhetetlen eleme és szerves tartozéka a mai életnek. Az ujságirás jelentősége, a sajtó hatalma, befolyása ország szerint változik s ebben sok különböző tényezőnek van része: a hagyományoknak, a népjellemnek, az illető társadalmak politikai és gazdasági szerkezetének, a kultúrfoknak, a népműveltség állapotának. Az újságírást a múlt században hetedik nagyhatalomnak nevezték, de az újságírásnak ezt a valóban nagy hatalmát nem lehet minden országra általánosítani. Nagyhatalom az ujságírás még ma is ott, ahol milliós tömegek állanak mögötte, ahol napilapot mindenki mindennap olvas s ahol a sajtó magát a közvéleményt, a nemzeti közakaratot jelenti. Az angol Northcliffe-lapok (Rothermere lord lapjai) naponként nyolcmilliós példányszámban látnak napvilágot, közel ekkora példányszámban jelennek meg a Beaverbrook-lapok s vannak még a két újságvállalaton kívül álló lapok is. Hozzávetőleges számítással meg lehetne állapítani, hogy Nagybritannia 45 millió lakosságának minden felnőtt tagja mindennap olvas újságot. Itt a napisajtónak valóban nagyhatalomnak kell lennie. Ugyanezt mondhatjuk az Egyesült Államokról és Franciaországról is. A külföldi tudósításokban gyakran idézett francia lapok napról napra milliós példányszámban jelennek meg s valóban a francia közléseknek részben irányító, részben formát mutató szervei. Sokat lehetne írni és elmélkedni arról, hogy az újságírás különböző időszakokban milyen mértékben hatott az emberek gondolkodására s milyen eszközökkel ért el hatást. Az újságírásnak van egy hőskora, ez pedig a francia forradalomtól az ötvenes évekig terjedő időszak. A sajtó valóban nagyhatalom, az újság főalkotó része ebben az időben a vezércikk, melynek jelentősége napjainkban valamit csökkent. A kiváló közírók és írni is tudó politikusok vezércikket gyújtó hatást gyakorolnak a lelkekre. Az újságok forradalmakat tudnak szítani és lázas tömegindulatokat lecsillapítani. A magyar sajtó történetéből tudjuk, hogy Kossuth Pesti Hírlapja, amely csak 4-5 ezer példányszámban jelent meg, milyen óriási hatással volt Magyarország akkoriban politikával foglalkozó legfelsőbb társadalmi rétegére. A haladásban Kossuthnál óvatosabb Széchenyi úgy megijedt tőle, hogy rögtön könyvet írt ellene, de a Pesti Hírlapot nem tudta ellensúlyozni. Az újságolvasó tömegek lassanként nagykorúakká lettek és az újságírás eszerint módosult. Angolországban és Franciaországban lassanként nem a vezércikk lesz az újság legfontosabb alkotó része, mint a XIX. század elején, hanem a hírszolgáltatás. Ez is rendkívül fontos. A sajtó befolyásolni tudja a közvéleményt pusztán azzal, hogy mit ír meg s amit megír, hogyan, milyen formában tárja a közönség elé. Azt látjuk, hogy a nagy angol, francia, amerikai és német lapok a hírszolgálatot tartják legfontosabbnak, a hírszolgálat pontosságára, alaposságára törekszenek. Hogy jól megírt hírek, tudósítások milyen hatásúak, ezt Angolországban láttuk a békekötés után. Rothermere lord egyik lapja, a Daily Mail, az 1924-i választásokon azzal buktatta meg a MacDonald-kormányt, hogy hatásos riportsorozatban leleplezte a munkáspárt oroszországi összeköttetéseit. A XIX. és XX. században kétségkívül nagy szerepe volt az újságírásnak a tömegek nevelésében és politikai irányításában. A múlt század 20-as, 30-as és 40-es éveiben az akkor hőskorát élő sajtó élezte és robbantotta ki a nemzeti felkeléseket Németországban és Olaszországban. A legrosszabb akarat és elfogultság sem tagadhatja le, hogy a mai nemzeti államok kialakulásában igen nagy érdeme van a sajtónak. Tömegmozgalom újság nélkül elképzelhetetlen, ezt láttuk napjainkban is. Mussolini és Hitler szervező ereje mellett nagy része volt a két nemzeti forradalom győzelmében a sajtónak. Az újságírás nevelő hatása főleg tömegvélemények kialakításában nyilvánul és a lelkiismeretes sajtónak igen nagy szerepe lehet abban is, hogy az emberek nehéz időkben kormányozhatók, a kormányoknak engedelmeskedők, türelmesek és áldozatkészek lesznek. A múlt század története azt is mutatja, hogy a sajtó igen sok kiváló embert, vezető politikust adott egyes nemzeteknek. Kiváló vezető személyiségek vagy mint újságírók kezdték pályájukat, vagy a sajtón keresztül, a sajtó segítségével kerültek felszínre. Erre nézve igen sok példát lehetne idézni. Nálunk a legnagyobb példa Kossuth Lajos, a magyar politikai újságírás megalapítója. Lapjának, a Pesti Hírlapnak szárnyain lett a 40-es években a nemzet ünnepelt vezére. Most, amidőn a sajtó kérdése időszerűvé lesz, nem mulaszthatjuk, hogy ide ne iktassuk az új Magyarország két nagy megalapítójának, Széchenyinek és Kossuthnak néhány intelmét. Széchenyi sajtópolitikai eszméit Hlatky Endre állította össze, nemrég megjelent, nagy szeretettel és szakértelemmel megszerkesztett könyvében. Széchenyi rendkívül nagy fontosságot tulajdonított a sajtónak és a sajtószabadságot a nemzeti fejlődés elengedhetetlen rugójának tartotta. „A sajtó szabadsága az intelligenciát rögtön több századdal mozdítja elő s minden bizonnyal egy kifejlett szabad nemzet közi mód nélkül több hasznot, mind kárt okoz.“ — írja Széchenyi, akit a legrosszabb akarat sem gyanúsíthat meg radikalizmussal. „A sajtószabadság isteni áldásának következésében napról-napra inkább jő divatba az ész uralkodása“ — írja máshol Széchenyi. A sajtószabadság létjogosultságát akkor sem vonta kétségbe, amikor Kossuthot azzal vádolta meg a „Kelet népében“, hogy azzal visszaélt. Kossuth nézeteit a következő szavaival jellemezhetjük: „Az időszaki sajtó szabad nemzetnél hivatva van, hogy legyen számottevő a nemzet életében, legyen hajnalcsillaga a világosság napjának, legyen a jelennek izzadó munkája, mely a jövendőt előkészíti, hogy legyen élesztő fugalma a szellemsejtekben csillámló szellem szikrának, legyen őre a jogszerűségnek, reményhorgonya a szenvedőnek, a bűnnek ostora, a szerény érdem koszorúzója; legyen zászló, mely körül szellemi tábort üssenek, kiket egyenlő elvek vezetnek, kiknek szivökben egyenlő érzelem ég.“ Még senki sem foglalta ennél szebb mondatba a szabad sajtó hivatását. Balla Antal. ”