Képes Vasárnap, 1941 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1941-07-04 / 27. szám

448 ■ „A csúnya pattanások nyomban eltűnnek" A pattanásokat és a bőr tisztátalanságait a karokon, a vállakon és a nyakon a nők és a férfiak egyaránt zavarónak, elcsúfítónak és kényelmetlennek érzik — bármilyen kicsinyek legyenek is azok. A testi kényelmetlenségeken kívül az a benyomás, hogy még a kedves legközelebbiek tekintetét is valósággal magukra irányítják. Ennek folytán jelenlétükről soha sem lehet megfeledkezni, mindenki nagyobbaknak és eltorzítóbbaknak érzi, mint amilyenek a valóságban. Úgy gondolják, hogy a környezet szemében a „hiányos tisztálkodás", vagy még ennél is kellemetlenebb diagnózist kell meglátniok. Pedig van egy egyszerű, gyorsan és biztosan ható bőrfertőtlenítő szer, amely a pattanásokat és a bőr tisztátalanságait, amelyek túlnyomórészt a rossz anyagcsere következményei, vagy a bőr túlságosan nagymérvű zsírkiválasztódásából erednek — nyomban eltünteti. PITRALON a pattanásoknál és a bőr egyéb tisztátalanságainál. MINIATŰRÖK Simor János (1813—1891) bibornok, Magyarország hercegprímása szellemes ember volt és szerette a tréfás megjegyzéseket. Magas állásában is az egykori egyszerű papnövendék és plébános vasszorgalmával intézte a magyar egyház kormányzásának és terjedelmes uradalma gazdaságának teendőit. A nyilvános szereplésből azonban, amikor csak tehette, kivonta magát. A magyar katolikus egyház érdekeinek képviselését diplomáciai, a főrendiház és a delegáció politikai fórumain régi barátjára, a kalocsai érsekre hárította át. És lelkéből nevetett, amikor tudomására hozták Andrássy Gyula grófnak találó mondását: — A katolikus egyháznak Magyarországon voltaképpen két íje van: a kalocsai érsek a látható és a hercegprímás a láthatatlan. De azért alkalomadtán Simor sem maradt a miniszterelnöknek adósa a felezettel, mondván: — Tökéletesen igaza van, kegyelmes uram. Nemkülönben vagyunk mi is, mint maga Magyarország kormánya, melynek látható feje gróf Andrássy Gyula a láthatatlan pedig Deák Ferenc Bourbon du Maine Lujza hercegnő (1676—1753), ki nagyon bőbeszédű volt és tár■ aságban senkit sem engedett szóhoz jutni, egy napon igy szólt felolvasónőjéhez, Staal de Launy bárónőhöz: — Nagyi ' szeretem a társalgást, mert midenki engem hallgat és én nem hallgatok meg senkit. Boileau-Despréaux Nicolas (1638—1715) francia költőnél jelentkezett egyszer egy szerencsétlen fűzfapoéta, nagy verscsomagot hozva magával és kérte a nagy költőt, hogy olvassa el azokat. Boncait ezt megtette és midőn a versek szerzője újból jelentkezett, a híres költő ezt kérdezte tőle: — Olvastatta ön már másokkal is ezeket a költeményeket? — Oh, igen — válaszolta a fűzfapoéta. — S tetszésben részesültek? — Az okosoknál igen; az én munkáim csak a bolondoknak nem tetszenek. — Úgy hát mindenesetre én vagyok a legbolondabb ember — viszonzá Boileau és visszaadta a silány verseket. Voltaire (1697—1778) francia költő mindenkivel szemben maróan gúnyos volt. — Mit tart ön szomorújátékomtól? — kérdezte tőle egyizben egy dühös drámaíró, miután az első jelenetekben már 31 személy lépett fel. — Uram — felelte Voltaire —, csak egy tábornok képes e népet célhoz vezetni. V. Pulszky Ágost (1846—1901) politikus és közíró beszélte el egy alkalommal a képviselőház folyosóján a következő jószó történetkét: — Lement egyszer Csatár Zsiga Csongrádra a választói közé s tartott nekik egy beszédet, amely legfőképpen annak bizonyítására volt szánva, hogy ő igazi 48-as. A beszéd sokáig tartott s végül a következő frázissal végződött. — Hogy milyen igazi negyvennyolcas vagyok én, kedves polgártársaim, azt a temérdek sok bizonyságaim közt a legfényesebben igazolja az is, hogy az alkotmányos költségekre nem hoztam magammal többet, mint negyvennyolc forintot. Amire közbekiált egy polgár: — Hát az ezernyolcszáz hol maradt? Sainte-Beuve Charles (1804—1869) francia költő egy alkalommal egy ismerősével szóváltásba keveredett, melynek hevében Sainte- Beuve sértő kifejezéseket is használt. A dolog vége párbaj lett. A felek összejöttek s mi sem volt hátra, mint a lőtávol kimérése. New Yorkban meghalt a „régi Európa“, de úgy is mondhatjuk: a régi világ egyik leghíresebb embere, Paderewski Ignác, a lengyel zongoraművész és államférfi. Több mint fél évszázadig tündökölt neve a zenei égboltozaton, mint a századvég utolsó és az új század első évtizedeinek legnagyobb zongoraművészéé, aki valóságos diadalmenetben járta be a világot és sokáig egyeduralkodó fejedelme volt a hangversenypódiumnak. Paderewski 1859-ben született a podoliai Kurylowkában. Alig múlt el három esztendős, amikor már megnyilatkozott zenei tehetsége. 1887-ben adta első hangversenyét Bécsben, amely tüneményes művészpályájának kiindulási pontja volt. Páris és London közönsége már mint a zongoraművészet újonnan feltűnt csillagát fogadta és ettől az időtől kezdve, különösen amerikai hangversenykörútja óta, a világ legünnepeltebb és legdrágábban fizetett zongoraművésze Paderewski. A világháború alatt is Amerikában hangversenyezett és művészetével szolgálta a független Lengyelország ügyét. 1917-ben hazatért Európába és a svájci Lausanne-ban csatlakozott a Lengyelország jelszala— Nekem mindegy — szólt Sainte-Beuve —, ha az egyik megsebesül, vége lesz a párbajnak. — Ohó — szólt a másik — kettőnk közül az egyiknek itt kell maradnia. — Úgy? Hát maradjon ön itt, nekem sürgős dolgaim vannak s távoznom kell — szólt Sainte- Beuve s azzal otthagyta dühös ellenfelét. dításáért küzdő lengyel politikusokhoz, akik között csakhamar vezető szerepet játszott. A fegyverszünet megkötésekor hazatért Lengyelországba, amelynek népe rajongó lelkesedéssel fogadta, nemcsak a világhírű honfitársat, hanem a szabadsághőst is ünnepelve a művészben. 1919-ben miniszterelnöke és külügyminisztere lett Lengyelországnak, ő képviselte hazáját a békekonferencián, de a politikai pártharcoktól elkedvetlenedve, 1921-ben visszavonult a közélettől és csak Pilsudski tábornagy, az akkori elnök kérésére vállalta el Lengyelország képviseletét Genfben, a Népszövetségnél. Egy év múlva ezt a megbízatását is visszaadta és Amerikába költözött, ahol Kaliforniában birtoka volt. Neve, mint zongoraművészé, még töretlen fényben ragyogott, de az agg művész lassan-lassan visszavonult a hangversenypódiumról is. Nevét, mint művészét, megőrzik a hanglemezek és híres G-dúr menüettje, mint államférfi nem tudott maradandót alkotni, bár hazájának, nemzetének hű és áldozatkész fia volt. zavartalan, ha fejfájás, rossz közérzet esetén Pyramidon tablettákat vesz be. TABLETTA Paderewski utolsó képe, nővérével. Padewski újságot olvas. kc^rajim .............. . .......... HU KÉSZÍTI: MAGYARORSZÁGI ODOL-MŰVEK RT., BUDAPEST, X. Paderewski Ignác Paderewski arcképe.