Képes Vasárnap, 1941 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-16 / 11. szám

negyedik kapuja felhívta rdanellák- i világter­­íviszor­oly . a vetés­­régi viz­et egykor v eztek és ki-tengert a világ viziutja­ ir, széles­­ei között mélysége szorosan g csapa­­r les. Itt or hadai, k serege,­­ kerültek megerösi­folytatott lázados A szoros múlt szá­­amikor a oroszok gy hadi­­ssanak a évi pá­­folytán ■ at semb­­­anellákat elzárták. 1871-ben e tenger 1878-as újelentet­­­ések­or­ 1915 ta­rtalmair a akartak sapatokat Gallipoli félsziget délnyugati részén. A partraszállt csapatok 1915 máju­sában és augusztusában az I., II. III. krithiai csatában át akarták törni a török arcvonalat, sőt ezerkilencszáztizenöt őszén észak felől is megkísérelték a török csa­patok felmorzsolását. Az antant ténykedése azonban nemcsak hogy meghiúsult, hanem Lord Kitchener 1916 januárjában kény­telen volt feladni az elfoglalt ál­lásokat. Nyolc hónap alatt ugyan­is 210 ezer­ főt veszítettek a szö­vetségesek. A törökök és a szö­vetséges hatalmak között 1918 októberében megkötött mudroszi fegyverszüneti szerződés hatá­­rozmányai folytán a szoroson át­vezető tengeri út felszabadult a törökök ellenőrzése alól. A Dar­danellák kérdése azonban nem jutott nyugvópontra. A háború végén az antantcsapatok meg­szállták a szoros fontosabb kato­nai pontjait, sőt magát Konstan­tinápolyt is. Ismét pasa, a jelen­legi köztársasági elnök csapatai azonban győzelmes előretörésük­kel abba a helyzetbe hozták a szövetségeseket, hogy kénytele­nek voltak módosítani az 1923- ban létrejött Sèvres-i békeszer­ződést. Lausanneban biztosítot­ták a szabad áthajózást a Darda­nellákon egy nemzetközi tenger­szoros-bizottság ellenőrzésével, de az ifjú Törökország az 1936-i mon­­treuxi tárgyalásokon kivívta azt, hogy megszüntették a nemzetközi tengerszoros-bizottságot és visz­­szanyert teljes felségjoga birto­kában megkezdte a szoros kor­szerű katonai megerősítését. Az erődrendszer — az Égei ten­ger felől hatolva a csatornába — a Gallipoli félsziget délnyugati csúcsánál, Szeddil-Bahrnál, illet­ve a kisázsiai parton, Kum Ka­­lésszinál kezdődik. Az emeletes erődrendszer, amely helyenként a Maginot-vonalra emlékeztet, itt, a tengerszoros bejáratánál, félelmetes ágyúival a nyílt ten­ger felé néz. Szeddil-Barh török nyelven annyit jelent, mint „Erős­ség a tenger partján“. Híres vi­lágítótornya békében húsz tenge­ri mérföldnyi távolságban ad jelt a viharban közelítő hajóknak, a helyes irányt mutatva. Háború­ban azonban kialszanak a fény­csóvák és százszoros aknazárakra fut az a hajó, amely bemerészke­dik a szorosba. A szorosban hajózva, látjuk, hogy észak felé puszta és kiet­len dombvidék vonul, melynek átlagos magassága alig 200 mé­ter. Ennek a dombvidéknek mészkőmárgájába építették bele a törökök a legközelebbi erőd­­rendszert, az Eszki Hisszarlik-i bunkereket. Az ázsiai part már sokkal barátságosabb és termé­kenyebb. Erdős, enyhe hajlású dombvidék ez, kedves falvak il­leszkednek bele a tájba Az erődök itt is egymást érik. Rendszerbe foglaltan oly módon egészítik ki egymás tűjét, hogy a tengerszoros egyetlen pontja sem maradhat pásztázatlanul. A Kepesz Burm­i félsziget után egyre zártabb a szoros. Elérke­zünk a legfőbb védelmi vonalhoz, egyrészről Kilid Bahrhoz, a „Ten­ger kulcsá“-hoz, mely hegyfokon épült és hatalmas erődeivel tel­jesen lezárja a szorost. Kilid Bahr erődjeit szervesen egészítik ki a szembe lévő Csanak Kalesszi dél­nyugat felé néző, óriási erődjei. Tovább hajózva, eljutunk az ázsiai parton Nagarához, mely a hasonló nevű földnyelven épült. Itt veretett hidat egykor Xerxes és itt úszta át a Helleszpontuszt Lord Byron. Gallipoli a keleti kijárat leg­nagyobb erődje. Maga a város, 15 ezer főnyi lakosságával, jelentős kereskedelmi központja a szoros­nak. Gallipoli erűdjei a Márvány tenger felé néznek, hogy a táma­dást messziről felvehessék. Kü­lön érdekessége a gallipoli erőd­­rendszernek az a három nagy erőd, mely kettévágja a gallipoli félszigetet és amelyet a törökök már több mint száz esztendeje kiépítettek. Ennek a három erőd­nek — Napóleon, Sultan és Vidiz a nevük — az a feladata, hogy egyrészről biztosítsák Isztanbult, ha a támadó történetesen tért nyerhetne a félsziget felől, más­részről pedig magát az erődrend­szert védik, abban az esetben, ha az európai szárazföld felől érné támadás. Ezek a kétoldali erődök a régi Bulakr védőművek nyo­mán épültek fel és a Szaroszi öböltől a Márvány tengerig ter­jednek. Törökország szerepe egyelőre tisztázatlan. Nemzetközi szerző­dése értelmében Görögországot csak akkor kell megsegítenie, ha balkáni állam támadja meg. Kér­dés azonban, mire határozná el magát a török köztársaság, ha a bulgáriai német csapatok elin­dulnának Szaloniki felé? A hely­zet tisztázatlan és a most folyó diplomáciai csaták eredménye még nem alakult ki. A Balkánról lévén szó, joggal ismételhetjük Bismarck híres mondását: — A balkáni kérdést Európában csak két ember ismeri. Az egyik én vagyok. Ami a másikat illeti, arról ki kell jelentenem, hogy közben — megbolondult... Tombor Tibor. Eden Ankarában. Mellette Szaradzsoglu török külügyminisz­ter. Alsó kép: Dili tábornok, Knutsbull-Hugesen nagykövet és Eden az ankarai pályaudvaron.

Next